Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
1985. május 11. NÉPÚJSÁG s Gazdagabb közvetítőrendszer Lépésváltásba!? Más súlypontok ostanában sok panaszos szájú népművelővel volt alM fcallmaim találkozni, s az ő résziben jogos, résiben eltúlzott panaszaikat hailigaítva jut eszembe egy tekintélyes tenmélősizövietiloezöti vezetőnk k'ifalkadása. Ez a kiflaka- dás jó néhány hónappal ezelőttit forrasztotta torkomra a szót, majd késztetett tűnődésre afölött, hogy igaza van, a kultúra megváltozott közwetítőrendsziere miatt csakugyan másféle kérdések megfogalmazására van szüksége annak, aki egy-egy település, gazdálkodó egység aflkotóiinlak művelődés iránti készségét fürkészi. „Nem szeretem, hia azzal próbálják mérni a falusi művelődési igényeket, hogy ki, hányszor megy színházba, moziba, vagy hangversenyre.” Azt kellene inkább vizsgálni, — fejtegette a későbbiek során, hogy hol és miiben változtak nálunk a kultúra súlypontjai a gazdaságban bekövetkezett folyamatok hatására. „Én úgy látom, hogy az emberek életében a praktikus, a mindennapokban hasznosítható tudás ázsiója nőtt meg. Erre kellene építeni, ezt az igényit kellene szemtanéi tanítani jobban.” Igaza van-e az én beszélgetőpartneremnek? Hitem szerint ez nem lehet kérdés azok számára, akik az MSZMP KB-nak a kongresszusi küldöttek részére készített előzetes jelentését olvasták, s mert ezt tették, ismerőivé váltak a közművelődés országos helyzetét dokumentáló legfrissebb adatoknak. Így tudják, hogy a tíz és fél millió lakost számláló országunkban tavaly a heti- és napilapok, folyóiratok 1,4 miflildárd példány- számiban jelentek meg, és előfizetőik száma megközelítette a kilencmilliót. Hogy tovább nőtt a Vizuális kultúra szerepe, lakosságunknak 94 százaléka tévénéző és 95 százaléka rádióhallgató, s az ország 10 010 közművelődési könyvtárának állománya meghaladja a 46,6 milliót, iskolai könyvtáraink pedig 19 millió kötetet kínálnak stúdiumaikhoz a tanuló- fiataloknak. Hogy tavaly múzeumaink 2118 kiállítását 19 millió 200 ezren látogatták, a könyvkereskedelem forgalma 4 milliárd, a filmszínházak látogatóinak száma 71 millió, a színházak nézőének száma 5,1 millió volt, a hangversenyeket meghallgatták 1 millió 128 ezren, továbbá elkelt 9,3 millió hanglemez és műsoros kazetta, és a képzőművészeti kiállításokat három és fél millióan tekintették meg. Magukkal ra- gadóák ezek a számok, mert híven tükrözik, mi vált nálunk a kultúra dolgában általánossá, és hol van előreiépnivaló. Mi az, ami ez idő szerint nagyobb hatásfokkal alakítja az emberek életmódját, magatartását, mindennapi kultúráját. S mely lehetőségek kínálatát nem elég soha folytonosan sem bővíteni, hogy a tömegkommunikációs eszközök adta kulturális szolgáltatások ne váljanak a művelődés egyoldalú forrásává. Ez tudniillik tényleges veszély, de ez sem olyan, ami megoldhaitátlian feladatokat ró reánk. Az, hogy itt, a kisebb hazában, Tolna megyében alapvetően változott meg a közmúvelés intézményrendszere, elég közismert tény. Jobban kiépült a közművelődési intézményhálózat. öt város unkán művelődési házaik várják a színvonalas kulturális ellátást igénylő látogatókat. Szekszárdon javában végzi munkáját a tavaly átadott Művészetek Háza, a munkásművelődés fontos bázisaként könyvelhetjük el ugyancsak itt a szakszervezetek munkásotthonát, mely nagy szakszervezeti kulturális, nevelő hagyományokat ígér feléleszteni, mához igazítottan. Gazdagodták tehát a lehetőségeink, sajnos, nem áll ez a megállapítás a kistelepülések viszonylatára. A megye kistelepüléseinek zömében máig híjában vagyunk nemcsak a korszerűbb közművelődés feltételeinek, tulajdonképpen a kisközösségi élet számára sincs legtöbb településünkön arra méltó hely. A meglévő kultúrházak többsége elhanyagolt, s állaguk egyre romliik, célszerű használatuk azonban nemcsak tárgyi, hanem személyi, anyagi akadályba is ütközik. Népművelők mondják, hogy nemcsak a háborúkhoz, az ő munkájukhoz is pénz, meg pénz, meg pénz szükségeltetik. S ha olykor adósak maradnak a színes, változatos programkíná lattal. azért van, mert a működési támogatás növekedése ellenére is szűkében vnnlak az anyagiaknak. A gazdálkodó szervezetektől élvezett pénzügyi támogatás lehetőségei nlem a régiek. Csökkent a támogatás. Olykor elhangzik aztán a kissé cinikus kicsengésű „vigasz”, miszerint hál- rsten több időt fordítanak az emberek a munkára és még szabad idejük jelentős hányada is jövedelemkiegészítésre kell. A józanok erre azt felelik, hogy a praktikus tudás forrásait kell megnyitni jobban, s teret nyújtani az új közösségi formák meghonosodásának is. Nagy igazság, hogy a környezet visszahat alakítójára, arra az emberre, akinek ízlésvilágában mind fontosabb szerepe van mindannak, mi munka- és lakóhelyén körülveszi. Ha ezt vizsgáljuk, mármint a környezetkultúra akár csak egy évtizedes alakulását, nem kevés örömmel állapíthatjuk meg, hogy a lefelé tendáló anyagi lehetőségek ellenére meg lehetünk elégedve környezetkultúránk fejlődésével. Lakosságunknak igénye a szép, mind többen hallatják szavukat azok, akik felelősséget éreznek a középületek, közterek, lakónegyedek állapotáért, attól a fölismeréstől vezérelve, hogy ami körülöttünk van, befolyásol bennünket. A kulturált környezet kulturált életre hangol. Továbbá igényeket támaszt a rendezettségre, tisztaságra, majd arra is, hogy a megteremtett rendet, tisztaságot megóvjuk. allani vélem az ellenvetést, hogy a fejlődés tény ugyan, de a menyasszonyt túl szépre festem, meg túl messzire fp .' is kanyarodtam az alaptémától. Se egyik, se a másik vádát nem vállalom, mert új kulturálódási szokásokról, igényekről kellett itt szót ejteni. Arról, hogy mi, miként, milyen hatásfokkal alakítja életmódunkat, mindennapi kultúránkat, magatartásunkat. Szót ejteni arról, miről még ezelőtt 15—20 évvel is illuzórikus lett volna még beszélni. Kulturális közvetítőrendszerünkben általánossá válásával szerepet kért, hódított a tömegkommunikáció, s a televízió, rádió, a magnetofon, videotechnika, nyomtatott sajtó masszív jelenlétével kell számolnia a közművelődésnek, hogy szolgáltatásait ehhez igazítva, erre is építve, végezze. Gyarapodó Izmóny Feltűnően szép családi házakra bukkantunk Győrén és Izményen áthaladva, örvendetes módon ezen kistelepüléseken is egyre többen tervezik jövőjüket, a házhelyek létezése fontos népességmegtartó tényező. Nos^ a két településen nemcsak a szűkebb értelemben vett közös érdekeik valóra váltásáért hajlandók többet cselekedni az emberek, hanem a köz asztalára, javára is sokat tesznek. Erről Izményben újfent — az óvoda tetőcseréje során — meggyőződhettünk. Csorna Jánostól, a községi közös tanács elnökétől —, aki Nemes László izményi iskola- igazgatóval együtt aktívan kivette a részét a tetőfedéssel kapcsolatos munkákból — megtudtuk, hogy az elmúlt években ez a 14. igazán nagyszabású társadalmi megmozdulás a két község gyarapodásáért. A szó legigazibb értelmében társadalmi munka volt ez a legutóbbi is. A közel száz tagot számláló „brigád” tagjai lelkendezve mondták: „Végre, ideért a mázas cserép”. Honnét is jöhetett volna a cserép, ha nem Mázaszász- várról, ahonnét nem is csak az anyag jött, hanem a Tolna Megyei Építőanyag-ipari Vállalat két szocialista brigádja is, a betonüzemből. Természetesen ezúttal sem hiányzott a nagymányoki Gábor Áron Téesz Mathiász Jánosné izményi-györei szocialista asszonybrigádja, ök egyébként is támogatják az óvodát. Mellettük még sokan mások a helybeliek közül. De jöttek olyanok — Bonyhádról és Mázaszászvárról —i akik csemetéjük révén egyáltalán nem érdekeltek. B Gy Gottvald Károly képriportja Bontják az óvoda régi tetőzetét Az ácsok a tetőn dolgoznak Az utcán mindenhol építőanyag — a fejlődést jelezve Készül az ebéd A munka mellé egy kis ltóka Is dukál — a —
