Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-06 / 104. szám

U KÉPÚJSÁG 1985. május 6. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mezőgazdasági bérmunka - engedély nélkül? Egy szedres! olvasónk azt kérdezte, hogy lehet-e ipar- engedély nélkül 50—80 ló­erős gépekkel redelkező ma­gánosoknak fuvart, szántást, kaszálást, bálázást végezni adófizetés nélkül. A Tolna Megyei Tanács V. B. ipari osztályának ve­zetőije, dr. Márkus István válaszolt: — Magánszemély a gépi meghajtású közúti jármű­vek és ennek pótkocsijai kö­zül külön engedély nélkül tarthat üzemben többek kö­zött egy, legfeljebb 22 kW teljesítményű új, illetőleg 25 kW teljesítményű használt mezőgazdasági vontatót és ehhez egy, legfeljebb 3 tonna hasznos teherbírású pótko­csit, vagy egy rakfelület nél­küli lassú járművet és eh­hez egy, legfeljebb 3 tonna hasznos teherbírású pótko­csit, vagy egy legfeljebb 3 tonna hasznos teherbírású lassú járművet, illetőleg las­sú járműből és pótkocsiból álló járműszerelvényt. — Amennyiben magánsze­mély a gépjárművével me­zőgazdasági bérmunkát — ideértve a mezőgazdasági te­vékenységhez kapcsolódó áru- és anyagmozgatást — kíván végezni, ehhez en­gedély szükséges. Az enge­délyt a magánszemély lakó­helye szerint illetékes közsé­gi tanács végrehajtó bizott­ságának szakigazgatási szer­ve adja. A mezőgazdasági bérmunka engedélyezésekor mérlegelni kell a helyi igé­nyeket és az engedélyben meg kéül határozni a műkö­dési területet. — A mezőgazdasági bér­munka ellenértékében a fe­lek szabadon állapodnak meg. A mezőigazdasági tevé­kenységhez kapcsolódó áru­Telefonszámunk: 16-211 és anyagmozgatásról menet­levelet kell vezetni. A fen­ti mezőgazdasági tevékeny­ség nem minősül kisipari tevékenységnek, ehhez ipar- jogosítvány nem szükséges. A mezőgazdasági bérmunkát végző viszont köteles éves adóbevallást adni és a for­galma után jövedelemadót kell fizetnie. Ha nem mező­gazdasági bérfuvarozást, ha­nem egyéb fuvarozást vé­geznek, ahhoz ipar jogosít­vány szükséges, melyet a te­rületileg illetékes községi tanács ad ki. Mennyibe kerül a tojás? Varga István paksi olva­sónk irta: ez év márciusá­ban a paksi áfész közgyű­lésén sérelmezték, hogy az áfész a tojást 1,70 forintért, míg a kisállattenyésztők 2,40 forintért vásárolják fel. Ebben az időben — mint ír­ta — a lakótelepi ABC-ben a felvásárolt 1,70-es tojást 2,80 forintért árusították. Kérdezi, hogy az 1,70 forint­ért felvásárolt tojás eladási ára miért 2,80 forint? A Paks és Vidéke Áfész igazgatósági elnöke, Rauth János válaszolt: — Minden valószínűség szerint tenyésztojásról van szó, mert a környékünkön lévő áfészek ebben az időben a háztáji tojást az alábbi árakon vásárolták fel: nagy­dorogi áfész 1,60, a dunaföld- vári áfész 1,70 forintért. Te- nyészállománytól mi is vásá­roltunk fed tojást keltetés! célra 2,80 forintos áron. A háztáji tojást egyébként nem a boltjainkon keresztül értékesítjük, hanem más vállalatoknak, és tisztességes árrést számítunk. — A boltjaink és a ven­déglátó egységeink részére biibnid tojóáülományt tartó gazdákkal szerződünk, ezt a tojást 2,10 forintos áron vá­sároljuk. Ugyanakkor ese­tenként téesztől is vásárol­tunk 2,20-as áron. Nálunk a tojás fogyasztói ára az év elején 2,80 volt, ugyanakkor, ha figyelemmel kísérték a té­li tojásárakat, mindenütt 3,20 volt. Áthelyezik-e a táblát? Somogyi Zoltán szekszárdi olvasónk elmondta, hogy a KRESZ előírása szerint se­gédmotoros kerékpárra köte­lező a bukósisak lakott terü­leten kívül. A Szekszárd helységnévtábla közvetlen a város után van elhelyezve, így a bukósisak használata Csatárnál, illetve a táblán kívül még kötelező, de már Szekszárdon nem. Várható-e, hogy a várost jelző táblát át­helyezik az ebesi bejáróhoz? A Tolna Megyei Tanács V. B. közlekedési osztályá­nak vezetője, dr. Nedók Pál válasza: — A Pécsi Közúti Igazga­tóság szekszárdi koordinációs üzemmérnökségétől kapott információ szerint a Szek­szárd lakott terület kezde­tét, illetve végét jelző táb­lák nem kerülnek áthelye­zésre az ebesi bejáróhoz. — Azok jelenlegi elhelye­zése megfelel a lakott terü­let kijelölés előírásainak. Mi lesz a sorsa a játszótérnek? Pável Lászlóné szekszárdi olvasónk leveléből idézünk: „Már olvashattunk lapjukban a Kadarka-lakótelepi játszó­tér állapotáról, amire azon­ban érdemes visszatérni. Ugyanis az említett játszó­tér állapota kritikán aluli. A hinták közül egy sem jó, sjőt, életveszélyes, a csúszda ki­törve, a körhinta használha­tatlan. A gaz általában a gyerekek derekáig ér. A la­kosság hozzáállásáról csak annyit, hogy minden ház előtt virágosként van. Ehhez nem kell szebb példa, mint a Béri Balogh Adam utcai lakóké, akik ezen a tavaszon még a fákat és cserjéket is elültették, felásták és kiga­zolták az egész területet. El lehet mondani, hogy az ott lakók kétharmada nagy lel­kesedéssel vesz részt a mun­kában.5 Megcsinálták a ját­szóteret is, felszerelték az odaszállított mászókákat, hin­tákat. ! Azóta azonban min­dent felvert a gaz, a ját­szótéren kupacokban áll az odaszállított föld, játszásra nem alkalmas a terület. A játszóterek fenntartása, il­letve karbantartása már nem a lakók feladata. „A kérdé­sem: Mikor lesz végre Szek­szárd is (nemcsak a belvá­ros) tiszta, rendes, gondo­zott, még olyan áron is, hogy a garázdákat megbün­tessék?". Kovács János, Szekszárd Város Tanácsának elnöke válaszolt: — A játszóterek javítását a költségvetési üzemnél meg­rendeltük, az remélhetően a hónap folyamán elkészül. — Mint olvasójuk írta, a játszóterek karbantartása va­lóban nem a lakók feladata, de az ott’ elhelyezett játszó­terek, a kiültetett növényzet védelmét kérjük és elvárjuk az ott lakóktól. A játszótér környezetének gondozását — díjazás ellenében — az Aiis- ca Lakásszövetkezetre bízzuk, így remélhetőleg nem ismét­lődnék meg a hiányosságok. — A városi tanács végre­hajtó bizottsága létrehozta közterületfenntartó felügye­letét, amely ez év április 1. én alakult meg. A közerület- felügyelők bírságolási jog­körrel is rendelkeznek, tevé­kenységüktől azt várjuk, hogy a tanács, vagy a la­kosság által létrehozott par­kok, játszóterek esztétikusak, gondozottak legyenek, azokat U A vízügyi törvény v végrehajtásáról szó­ló korábbi jogsza­bályt egészíti ki és szól a vízi állások -i felülvizsgálatáról is a Minisztertanács 15/1985. <111. 28.) számú remdelete. Ki­mondja, hogy a vizek med­rében, valamint a közcélú vízi létesítmények vízterüle­tén vízi állást (horgász-, na- pozósttéget stb.) létesíteni a víz, illetőleg a közcélú vízi létesítmény kezelőjének hoz­zájárulásával és — meghatá­rozott esetéfcben — hatósági engedéllyel szabad. A már meglévő vízi állások tulajdo­nosainak, kezelőinek 1985. december 31-ig kérniük kell a víz kezelőjétől a vízi állás létesítéséhez adott hozzájáru­lás megújítását, valamint a2 arra illetékes hatóságtól a fennmaradási engedélyt, a vdzék, közcélú vizi létesítmé­nyék kezelőinek pedig 1986. június hó 30-ig ellenőrizniük béli a korábban létesített vízi állásokat telepítésük és kialakításuk szempontjából, valamint az említett hozzá­járulás, illetőleg hatósági en­gedély meglétének ellenőrzése céljából. A rendélet a Ma­gyar Közlöny 1985. évi 14. számában jelent meg, ugyan­itt olvasható az Országos Víz­ügyi Hivatal elnökének a vizeken és a vizi létesítmé­nyek vízterületén vízi állások létesítéséről és használatáról, valamint a vizi állások felül­vizsgálatáról szóló 2/1985. (III. 28.) OVH számú rendel­kezése. Tudni kell, hogy ma­gánszemély — kizárólag a tülajdonában (tartós haszná­latában, haszonélvezetében) lévő partszakaszon — csak parti bejáróval ellátott (a parttal összekötött), idényjel­legű, félépítmény nélküli vízi állást létesíthet. A rendelke­zés részletesen előírja, hogy milyen vízi állások létesíté­séhez kell hatósági engedély, az engedély iránti kérelmek­nek mit kell tartalmaznia, s ahhoz mit kell csatolni, ki­mondja azt is, ogy az 1979. május 15-e után, az előírt hatósági engedély nélkül lé­tesített vízi állás elbontását az engedélyezésre hatáskör­rel rendelkező hatóság kár­talanítás nélkül elrendelheti. A pénzügyminiszternek egyes borok értékesítése utá­ni adóvisszatartásról szóló 11/1985. (III. 28.) PM számú rendeletéből itt csupán az alábbilakat idézzük: „ A vál­lalat a 28,26 Pt/1. eladási árat meg nem haladó hordós, il­letve a 28,93 Pt/1. eladási árat meg nem haladó palackos bor 1985. január 21. és 1985. december 31. közötti időszak­ban történő belföldi értéke­sítésből! elért árbevétele után az adóalapra vetítve három- százalékos fogyasztói forgal­mi adónak megfelelő jövede­lemadó visszatartására jogo­sult.” Szabályozza a rende­let azt is, hogy az így vissza­tartott összeget a vállalat mi­ként számolhatja el. Ez a jogszabály is a Ma­gyar Közlöny idei, 14. szá­mában jelent meg, és vala­mennyi említett rendelet a kihirdetése napján — Í985. évi március hó 28-án — ha­tályba lépett. Indokoltnak tartjuk fel­hívni a figyelmet a SZÖ- VQSZ Tájékoztató idei, 9. számában megjelent arra a közleményre, amely a Buda­pesti Fővárosi Tanácsnak a lakóépületek, ingatlanok há­zirendje megjelenéséről szóló rendeletét ismerteti azzal, hogy amennyiben az illetékes hatóság más rendelkezést nem ad ki, indokolt az ebben foglaltak alkalmazása a töb­bi településen is. Az említett rendelkezésből csupán pél­dálózva idézzük: „Televízió, •lemezjátszó, rádió, video- és egyéb berendezésék úgy mű­ködtethetők, hogy mások nyugalmát ne zavarják. Lakóépületben — zajt okozó háztartási és egyéb gépek használata, — zajjal járó építési, sze­relési munka végzése mun­kanapokon : 7 és 20 óra, szombaton: 7 és 14 óra között, — a háztartási gépek hasz­nálata vasárrtap és ünnepna­pokon is 9 és 14 óra között engedélyezett.” „Aki bár­milyen anyag szállítása vagy lerakása által a közös hasz­nálatú helyiséget vagy terü­letet beszennyezi, köteles a szennyeződést saját költségén haladéktalanul megszüntet­ni.” A rendelkezést természete­sen nemcsak megismerni szükséges, hanem előírásait betartani is. DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke senki ne rongálhassa. Ml VÁLASZOLUNK Dédapáink víg kedélye Igazán könnyű lenne május szerelmes havában bódult fejű és szívű eleinkről tré­fálkozni, s hogy most még­sem ez következik, annak az a lény az oka, amelyik már aligha lesz szerelmes. A Tol- namegyei Közlöny 1892. má­jus 8-án mesélt róla Részeg ökör címmel. „Porosz lapok írják, hogy Königsberg hatá­rában egy gazdaember le- cSapoltatott egy hordó Da­linkat. Az istálló közelében hagyták a pálinka aljával telt vödröt. Egy ökör valaho­gyan a vödörhöz jutott, és felvedelte az italt. Ezután még kis vizet ivott a vályú­ból. Rövid idő múlva az ál­laton a részegség tünetei je­lentkeztek: vadul ugrándo­zott, nekiment a falnak, ka­pálta lábával a földet, s vég­re összerogyott; barmincz órán át hevert élettelenül, míg lassankint ismét magá­hoz tért. A pálinkás kamarát most lehetőleg elkerüli. — ha kétlábú ökör lett volna, az előzménnyel, sőt annak következményeivel sem tö­rődve, most újra innék alka­lomadtán a pálinkás vödör­ből. Ez a különbség az »eszes- ember és az »okta­lan- állat között.” A bölcs megállapításhoz ma sem te­hetünk sokat, annál is inkább, mert az nemcsak májusra, hanem bizony, az egész esz­tendőre igaz ... Más négylábúval is különös eseményék történték hajda­nán. Ha hihetünk a Tolna- vármegye 1898. május 29-i híradásának, a ködös Albi­ohhan „Eredeti ötlete tá­madt egy ismert nevű lon­doni fogorvosnak. Volt egy kedvenc kutyája, kin a kor nyomai éppúgy meglátszot­tak, mint más halandó te­remtményen, s így történt, hogy a derék dog elvesztette összes fogait. De jó gazdánál volt. A fogorvos teljes fog­sort készített számára, s azt be is illesztette. A kutya eleinte vonított, ugatott, de egy pár nap leforgása alatt megszokta az új divatot és vígan harapdálta a csonto­kat.” Ahogy így töpren­gek e régi hírecskén, eszem­be jut, hogy én fordítva szoktam: előtte vonítok (sőt gyákrabban helyette) és elég­gé el nem ítélhető módon úgy kerülöm a fogorvost, ahogy az előző történet négy­lábúja a pálinkás kamarát. A bamlis és műfogsorok divatja ezer meg ezer ravasz piperével dédapáink idején örvendeztette meg nagyobb mértékben a gyanútlan sze­relmeseket. Gróf Allmaviva álnéven 1894. május 20-án jelentetett meg válaki erről egy kis apró elbeszélést, amelynek végét idézzük a tavasz fuvalmaitól elhomá­lyosult szemű utókor emlé­kezetébe. (Előzmény: a férj felbontja Juliska nevű hitve­sének szánt levelet.) „»Imá­dott asszonyom! Ne „ gyötör­jön tovább, mert megöl a vágy. Ma 4 órakor várjon el, boldogítson az ön édes csök- j'aival, hogy ízleljem bíbor ajka mézét, hogy lássam gyöngysor foga gyémántjait, hogy simuljak fekete haja hullámaira. Alfréd.- A férj mélyen belené­zett az árnhra illatú le­vélkébe. »Bíbor ajkak, gyöngysor fogak, fekete baj« — mormogá és mosolygott. Visszaadta a levélkét a szo­balánynak. — Vidd asszo­nyodnak — mondá és maga is visszasietett a lakásba. Lábujjhegyen lépett be, s irtot a tolvaj, óvatosan kö­rültekintett, azután odasie­tett a toilett asztalkához, s miután néhány percig mohón kotorászott, egy kis motyó- vai kezében, épp oily óvato­san, mint jött, kiosont. Juliska örömtől sugárzó szemekkel olvasta el a le­vélkét és budoárjába sietett toilettet csinálni. Pongyolá­ban lépett a toilett asztal­hoz, belenyúlt egy fiákba... és kétségbeesetten felkiált: — Szent Isten, ki volt itt? Körülfutkos a szobában, ke­res a szekrényekben, az asz­talon, mindenütt, végre le­dül a pamlagra és kétségbe­esetten kiált fel: — Ha Alfréd most jönne! Alig ej­ti ki e szót, Alfréd belép, megáll, a pamlagon heverő hölgyön merengve és cso­dálkozva felkiált: — Ho­gyan? Kegyed az asszo­nyom?! Aztán egyet fordul — és megszökik. A kegyet­len férj elvitte hamis gyöngysor fogait, fekete haja festékét, arca púderét és karcsú miderét. Még keble báját sem hagyta ott.. Annak ugyan nem vagyok híve, hogy a dédszülők ru­határában kotorásszak, de ha már úgy is itt vagyunk, ol­vassunk bele egy fővárosi di­vatlevél ajánlatába, a fenti újság 1897. május 9-i szá­mából. „Noha a selymet tartják legelegánsabbnak, mii nem osztozunk ebben a véleményben. A selyem csak addig szép és addig jó, amíg száraz. Vizesen nagyon ta­pad és igen kényelmetlen. Sókkal jobb a puha gyapjú- szövet vagy a jó voler. A leg­alkalmasabb és legjobban el­terjedt forma a blúz övvel és a nadrág, amelyet tér­den alul foglalunk lengye- lesen pántba.” (Mielőtt még valakinek kétsége támadna, mindez mire vonatkozik és miiért lesz nedves, eláruljuk, nem egyébről, mint fürdő­ruháról van szó. Az ajánlat így folytatódik:) „Persze van más mindenféle luxus­forma is. Van pl. nadrág és szögletesen kivágott blúz egybeszabva és csak öv szo­rítja le a derékon. Ehhez rendesen egy dupla-tripla fodros ujjú kis bólerót ölte­nek. Vannak széles fodros, galléros és hajtökás úszóru­hák — de sőt van olyan hiú asszonyka is akárhány, aki csipkefodrokkal díszítteti fürdőruháját, amelyeket per­sze minden fürdés után ki kell vasalni. A ruhát vagy vízhatlan fejkötő fölött vi­selt szalma-, vagy fehér csipkés kalap vagy csak vi­asztafotából készült kalap egészíti ki.” Ezek után ne Csodáljuk, ha akkoriban, amikor ez a „szerelés” meg­szívta magát vízzel, gyako­ribb volt a fulladásos bal­eset. .. Egy másik májusban, 1896- ban egészen más hozta láz­ba a hajdaniakat: ekkor ün­nepelték Magyarország ez­redéves fennállását, s azon igyekeztek, miiként tegyék ezt emlékezetessé nagyapá­ink, vagyis az akkori gyere­kek számára. A dumaföldvári iskolaszék ülésén is ezen folyt a vita. Eredetileg gu­lyást ákartak főZnli, de ez el­len komoly érvek merültek föl. A többiről már a Tolna- vármegye május 3-i száma a leghűbb tanú: ...... egy tag a ttól félt, hogyha 1500 tanu­ló közt kiosztják az evő­eszközt, mire ismét össze­gyűjtik, nem marad meg be­lőle 500 darab, azt pedig, hogy a tanulók maguk hoz­zanak kést és villát, határo­zottan ellenzi, mért ebből még mélyébbre ható bajok származhatnak. (...) Elej­tették a gulyás tervét. Erre aztán feláll egy másik isko- lasZéfci tag, ki mesterségére nézve pék (...) nagy komo­lyan azt indítványozza, hogy a tanulók között külön e célra sütött »millenáris kiíliik«-et kellene kiosztani, mert hát úgymond gyerek­korában egy temetés alkal­mával a tanulók között kif­liket osztottak ki, s oly mély benyomást gyakorolt lelké­re, hogy a halottra ugyan már nem, de a kiflire még mindig oly élénken emléke­zik, mintha csak tegnap kapta volna. Ez életre váló indítványt sem fogadták el, azzal indokolva, hogy a kifli csak kifli marad, még ha mlil lenár is is, s így a taní­tókat bízták meg, hogy szol­gáljanak egy »eszmé«-vel az ünneplés módozatainak meg­állapítására. Ez »eszme- pe­dig alkalmasint a »millenáris tormás virsli- lesz”. DR. TÖTTÖS GÁBOR Siófoki fürdőzés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom