Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-06 / 104. szám
1985. május 6. TOI NA , "ríÉPÜJSÁG 5 Megéri-e a Vízitársulat SE-nek? Szekszárd színeikéi a hazai „crasskirály 99 Labdarúgás NB-s serdülő- és ifi bajnokság SERDÜLÖK Szekszárdi Dózsa—Pécsi MSC 1-1 (1-0). Sz. Dózsa: Bartal — Pető, Kvanduk G., Máté, Pesti — Marsai, Balogh (Sörös), Kasza — Kálmán, Ignácz, Fajszi (Szabó). Edző: Gálffy Dezső. Egyenlő erők küzdelme, igazságos pontosztozkodás a folyamatos játékot Zavaró erős szélben. G.: Kálmán. Jók: Kvanduk G., Máté, Pesti, Marsai, Kálmán, Ignácz. IFJÜSAGIAK Szekszárdi Dózsa—Pécsi MSC 4-1 (2-0). Sz. Dózsa: Holler — Póli, Vecsei (Ulbert), Ferger, Nagyfalusi (Farsang) — Kvanduk J., ősz, Bottyán — Vida (Sebestyén), Karácsonyi, Petrovics. Edző: Teszler Vendel. Ezen a találkozón jó csapatjáték és az átlagosnál jobb egyéni teljesítmények jellemezték a dózsás fiatalokat. Így aztán ilyen különbséggel Is megérdemelten győztek Pécsen. G.: Vida, Karácsonyi, Póli, Petrovics. Régi újsághír... „A kaposvári Volán—Surján Sí felfüggeszti Németh Kornél hatszoros magyár bajnok sporttevékenységét”. (A Volán—Surján SE elnökségének októberi közleménye a Somogyi Néplapban.) Aztán a somogyi újságból azt is megtudjuk, hogy a fegyelmi eljárást lefolytatták és eltanácsolják a motorost az egyesülettől, de versenyzési lehetőségét megkapja. Nem sokkal később felröppent a hír, miszerint Szekszárdra igazol. A sok „kacsa*’ között ez nem volt az. A hazai cross- király október 11-én már alá is írt a Vízitársulat SE-nél. Azóta több mint fél év telt el, és Németh Kornél lázasan készül, hogy Szekszárd színeiben eredményesen szerepeljen az európai országokban megrendezésre kerülő, több hónapon át tartó világbajnoki futamokon. Továbbra is Kaposváron készül menedzser típusú edzője, Murai János irányításával. Természetesen az egyesületnél is gyakran feltűnik, a világbajnoki futamokra történő kiutazása előtt beszélgettünk vele. — Télen a tévének adott nyilatkozatában távozása kapcsán csak ennyit mondott: „Régi egyesületemnél nem láttak perspektívát további szerepeltetésemben”. Erről ha lehetne bővebben... — Hatszor nyertem magyar bajnokságot, s eddigi teljesítményeimre a tavalyi Béke—Barátság Kupa egyéni győzelemmel féltettem a koronát. Ezek után számomra reális cél csak a világbajnoki futamokon való szereplés lehetősége volt. Ebben már nem volt partner a Volán— Surján SE vezetése, ők olyan szerepet szántak nekem, hogy továbbra is indulhatok a magyar bajnokságokon, pontszerző versenyeken, meg a válogatott színeiben. — Felettébb furcsa számomra, hogy egy technikái sportokra specializálódó sportegyesület így látta helyzetét. De az elválásnak ez a fegyelmivel tarkított módja mégiscsak különös. — Már tavaly áprilisban nézeteltérésünk volt. Én saját műhelyemben — ideális körülmények között — tartottam a motoromat és volt egy szállítójárművem a Kaposvári Húskombináttól. A hónap végén megtiltották a „különcködést”, vissza kellett költöznöm a közös műhelybe. Motort és benzint kaptam, mint a többiek. Pedig a jó eredményekhez ió körülmények is kellenek. — És mecénást talált a szekszárdiakban. — így is mondhatjuk, ők megértették céljaimat, elképzeléseimet és felkaroltak. — Nem akarok már beforrott sebet feltépni, de nem szólt a fegyelmi ügyről. — Október 7-én a kaposvári bajnoki futamon megsérültem, otthagytam a motort és feladtam a küzdelmet. Az egyesület vezetése hűtlenség és cserbenhagyás miatt indított eljárást. — Esélyei a VB-futamo- kon? — Felkészülésem nem volt zökkenőmentes. Októbertől több hónapon keresztül motor nélkül voltam kénytelen készülni. Hiányoztak a szakedzések. Ennek is betudható a csehszlovák nemzetközi versenyen szerzett sérülésem, ami még most sem gyógyult meg teljesen. Mindenesetre úgy ítélem meg, hogy van sanszom a legjobb harminchatba kerülésre. Dr. Partos Jánostól, a Szekszárdi Vízitársulat SE titkárától a versenyzővel folytatott beszélgetés után megkérdeztük: Vajon mi haszna van a motocross- szakosztálynak Németh Kornélból, azon túlmenően, hogy van egy, a hazai mezőnyben kivételes képességű ásza? — Szándékunk nem kétséges. A technika korában élünk, ezért is specializálódtunk a motocrossra. A gye„VB-futamok? Számomra ez az igazi megméretés” rekek körében is nagy népszerűségnek örvendenek a technikai sportok. Nem véletlen, a versenyzői ailsó korhatár 12 év. A kis kategóriákban (50—125 köbcentiméter) nyújtott eddigi teljesítményünk, színvonalas rende- zéseirtk következtében a Magyar Autó- és Motorsport Szövetség vezetői egy új fellegvár kialakulását látják Szekszárdban. — De hiszen jóformán nincs is Szekszárdon. Szakedzőjével készül. Ügy tűnik, neki csak mecénásra volt szüksége. — Ez csak látszólag van igy. Igaz ugyan, hogy április 21-tól június 21-ig gyakorlatilag nincs Magyarországon, de versenynaptárát úgy állítottuk össze, hogy a hátralévő két hazai versenyünkön kívül a nyár folyamán huzamos időt a megyeszékhelyen tölt, segíti a fiatalokat. Indul I. osztályú versenyzőkkel, Lőrinczzel együtt az első osztályú bajnoki futamon. A csapatbajnoki futamon pedig a Németh—Lő- rincz—Csíki—Varga összetételű csapatot szándékozzuk indítani és neki egyértelműen meghatároztuk, hogy az 1 —3. hely valamelyikét kell megszereznie. — Nem kevés ez? — Egyáltalán nem. , Az előbb még nem említettem, hogy júniusban szünetelnek a világbajnoki futamok. Ekkor zajlanak a II—III. osztályú bajnoki futamok és Kornél Szekszárdon lesz, segédkezik a fiúk felkészülésében. Köztudott, hogy egy, a nemzetközi porondon bizonyítani akaró motoros menedzselése nem kis összegbe kerül. A szakosztály többi motorosában az igazolás kapcsán felvetődhetett annak gondolata: jobb motorral én is többre lennék képes. — Ez így önmagában igaz, de már nálunk is az az álláspont, hogy a felkészülési juttatás és egyéb támogatás mértéke az elért eredmények függvénye. Egyébként Németh Kornél Yamaháján kívül is bővítettük a motorparkunkat: egy használt 250. es KTM és kettő darab 250- és Czetka került a versenyzők birtokába. A szakszövetség véleménye is megegyezik a mienkkel, ezen a szinten a II. osztályban technikai színvonalunk bőségesen elegendő. Egyébként Németh Kornélra nemcsak költöttünk, hanem révén — mivel válogatott versenyző — minden évben két jó motort is örökölünk, ami a többieké lesz. Mire e sorok megjelennek, a szekszárdiak ásza a világbajnoki futamok közül már a másodikra készül, melynek a házigazdája az olaszországi Varese lesz. Az ausztriai Schwanenstadtban debütált, de itt még — ahogy 6 mondja — nem sikerült megfutnia a limitet, vagyis az első harminc között célba érkeznie. Mint megtudtuk, erre még négy lehetősége van, s az első viadalon nyújtott teljesítménye reményekre jogosít. — bégyé — Fotó: Gottvald így látja Tyihonov Röviddel a prágai „A” csoportos jégkorong világbajnokság után mélyreható értékelések természetesen még nem születhettek, de a legtöbb érdekelt már kommentálja a meglepetésekkel teli eredményeket. A legnagyobb prágai szenzáció az volt, hogy a világbajnoki címvédő Szovjetunió csapata ezúttal csak bronzérmet szerzett. Viktor Tyihonov, az első helyről a harmadikra lekerült válogatott edzője a következő gyorsértékelést adta: — Az együttes a döntőben nehezen tudta elviselni azt a pszichológiai terhet, hogy az első mérkőzésen vereséget szenvedett Csehszlovákiától, és ezzel gyakorlatilag el is veszték az esélyek az aranyérem megszerzésére. Talán ennek tudható be a kanadaiak elleni balsiker. A bronzéremért lejátszott találkozón már szinte tét nélkül, felszabadultan játszott a csapatunk, végre újra jó játékot nyújtottunk. A világbajnokságra úgy érkeztünk, hogy a tíz találkozó közül mindet meg kell nyerni, tehát az első körben az Európa-bajnoki, a másodikban pedig a világ- bajnoki aranyérem volt a cél. Ezzel az elvárással rajtunk kívül csak Csáhszlová- 'kia vágott neki a küzdelemnek, Kanada és az Egyesült Államok főleg a négyes döntőre összpontosítottak. Az első fordulóban fölényesen győztük le Kanadát, úgy, hogy az ellenfél szemmel láthatóan a második találkozóra „spórolt”. Véleményem szerint — és ezt nem az elkeseredés mondatja velem — meg kellene változtatni a jelenlegi kiírást, és külön-kü- lön kellene megrendezni a világ- és Európa-bajnokságot. Fiatal labdarúgók nevelője Kosárlabda Felszabadulási Kupa Bisovec, a csodacsatár Felemás hetuége Vékony és Gábris között Halász szerzi a pécsiek huszonnegyedik pontját 1967-ben, amikor a világ legismertebb labdarúgó szakértő újságírói megválasztották az elmúlt fél évszázad „legjobb tizenegy játékosát”, akkor Anatolij Bisovec szovjet válogatott csatárt is beválasztották ebbe a szimbolikus válogatottba. Anatolij Bisovec akkor a Kijevi Dinamó 21 esztendős játékosa volt. A mexikói — viszonylag sikeresnek mondható — világbajnoki szereplést követően a szervezők az Azték Stadionban szobrot emeltek az elődöntőbe, illetve a döntőbe jutott csapatoknak. A szovjet válogatottat Anatolij Bisovec, a világbajnokság legjobb góllövőjének mellszobra képviseli. Ettől kezdve azonban Bisovecet üldözte a balszerencse. Egyre hosszabb időt kellett sérülések gyógyítására fordítania, s mind kevesebb idő jutott a labdarúgásra. Anatolij ekkor elhatározta, hogy pályája csúcsán felhagy az aktív sportolással, hogy később tanítványaival térjen vissza a versenysporthoz. Időben ez a visszatérés egybeesett a kijevi testnevelési főiskola befejezésével, és az edzői diploma megszerzésével. Hamarosan a Dinamó gyermek- és ifjúsági sportiskolájában kapott edzői állást. Annak idején ő maga is ebben az iskolában kezdte sportpálya- futását. Anatolij Bisovec ma 38 esztendős. Felesége — Natasa — a kijevi jégbalett edzője. Két fiuk van, Valerij 13, Szergej 10 éves. „Mint labdarúgó, mondta Anatolij, a két fiamban természetesen az utódokat szerettem volna látni. Valerij azonban a vívást, Szergej pedig a teniszt választotta. Mint apa és edző megértem őket, soha nem próbáltam a saját akaratomat rájuk erőltetni. Hiszen a sporttal csak komolyan, teljes átéléssel szabad foglalkozni. A kényszerűséget sem a fiaimnak, sem másnak nem kívánom.” A labdarúgás világában Bisovecet igényes, szigorú, de igazságos edzőként ismerik, aki nemcsak tanítványai, de önmaga előtt is magasra állította a mércét. Ez eredményein is megmutatkozik. Feladatát Bisovec olyan gyerekek. a jövő sportolóinak nevelésében látja, akik győzelem vagy vereség esetén is képesek a férfias küzdelemre, szén és látványos labdarúgás bemutatására. A mérkőzéseken úgy kell szerepelni, hogy az örömet szerezzen a szurkolóknak, győzelmet a csapatnak, ahogyan ezt Bisovec, a közelmúlt legjobb szovjet csatára is tette. Pécsi VSK—Szekszárdi Dózsa 67-58 (29-30). Szekszárd. V.: Major Gy., Péter. Szekszárd: Pártos (14), Gábris (—), Vékony (6), Daróczi (8), Smolczenné (9). Csere: Varga (12), Christüán (4), Tamás (3) , Bernáth (2), Felszegi (—). Edző: Vertetics István. Az első percekben csak elvétve került kosárba a labda. Mindkét csapat elsősorban a védekezésre ügyelt, no, meg a támadásokban kevés volt az élgondolás, így a 6. percben még csak 10—8 volt az állás — a Dózsa javára. Ez az eredmény feltétlen a hazaiáikat dicsérté, hiszen a pécsiek az NB I bronzérmesei. A Dózsa játékét mi sem jellemezte jobban, minthogy az első időt a PVSK edzője kérte ki a 13. percben, a szekszárdiak 22-17-es vezetésénél. Aztán kisebb hullámvölgy a Dózsa játékában, hosszabb gólszünet a játékrész vége előtt, majd újabb kosárváltás közepette alakult ki a 30-29-es félidei eredmény. Szünet után „ébresztőt” fújtak a vendégek, s néhány ponttal elhúztak. Ez az előny még nem bizonyult tartósnak. Visszakapaszkodott a Dózsa, sőt, újabb előnyre tett szert, a 28. percben 43-39-re vezetett. A vasutascsapat csak az utolsó két percben húzott el, tetemes különbséggel, ékkor, amikor az a legfontoslabb volt, így elmaradt a remélt házai meglepetés. Szekszárdi Dózsa—Ganz- MÁVAG 76-61 (35-31). Szekszárd. V.: dr. Páli, Lakner. Szekszárdi Dózsa: Gábris (4) , Pártos (7), Daróczi (12), Smolczerné (8), Vékony (13). Csere: Varga (10), Christián (8), Tamás (6), Felszegi (4), Bernáth (4). Edző: Vertetics István. A mérkőzés első perceiben úgy tűnt, hogy a Dózsa nem bízza a véletlenre az összecsapás kimenetelét. A 3. percben már 5-2-re vezettek Pártosék. A jóból aztán ezzel együtt hosszú időre ki is fogytunk. Pillanatok alatt egyenlítettek a fővárosiak. Ettől kezdve viszont lagymatag, sok hibával tarkított, családias hangulatú mérkőzés csordogált a pályán. Mintha nem vették völna kellően komolyan a hazaiak a gépgyáriakat. De még így is növelni tudták előnyüket a dózsásök. A 12. percben, 24-17-es állásnál kért időt a vendégek edzője. Ügy látszott, hogy megtörik a fővárosiak ellenállása. Nem így történt. A 16. percben ismét felküzdötték magukat 28-27-re. A második játékrészben minden maradt a régiben. A nem tűi magas színvonalú mérkőzésen a Dózsa tartotta néhány pontos előnyét, de megnyugtató játékkal ezúttal sem rukkoltak ki. Így ment ez a 32. percig, amikor 59-49-re elhúztak a hazaiak. Az összecsapás során ekkor játszottak először jól a lila- fehérek. Felgyorsították a tempót, látványos támadásokat vezettek, pontosan dobtak, és megbízhatóan Védekeztek. Mindez végül magabiztos győzelmet eredményezett a kupa harmadik fordulójában. A hétvége mérlege: dupla forduló — szimpla siker!
