Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-31 / 126. szám

1985. május 31. Képújság 3 Gondolatok egy gazdaságpolitikai tanácskozás után Még nem értek az út végére Az embernél nincs fontosabb „Akik eddig becsületesen dolgoztak, többet is, mint amit a fizetésért dolgozni kellett, azok most egyszerre rosszul dolgozó emberék let­tek.” Az előbbieket egy ked­ves olvasóm Bonyhádiról írta. Elkeseredésének okát nem tudom, csak annyit: május 18-1 cikkem után — Szabad-e megalázni? — fogott tollat. Az ő sorai jutották mindun­talan eszembe Győrben, a háromnapos országos propa­gandatanácskozáson, ame­lyen a Gazdaságpolitikánk a vállalati gyakorlatban cím­mel neves előadók segítségé­vel tanácskoztunk. Helyen­ként élénk vita kerekedett, de végül is abban a tudatban váltunk el, hogy ma Magyar- országon minden ember fon­tos. Azt szűrtem ki magam­nak, hogy az embernél nincs fontosabb. Ez akkor is ér­vényes, amikor azt mondjuk, hogy az előadók a gazdaság kérdéseiről szóltak, de sza­vaikban ott volt, első helyen az ember, az alkotó ember, legyen az segédmunkás, mér­nök, közgazdász, vagy gyár­igazgató. Horváth Ede, az eretnek A Kossuth-díjas esztergá­lyos vezérigazgató szinte a felszabadulás óta a közfigye­lem kereszttüzében áll. Ke­reszttüzet mondok, mert számtalan intézkedése, elve és tettei váltották ki a köz­vélemény ilyen vagy olyan reagálását. Legtöbbször eret­neknek kiáltottuk ki, egysze­rűen azért, mert valahogy mindig egy lépéssel előttünk járt. Volt szerencsénk Horváth Edével, a Rába Vagon- és Gépgyár vezérigazgatójával háromszor is találkozni. Ba­ráti beszélgetés alkalmával is, amikor olyan kérdéseket is feltehet az ember, ami új­ságíróként nem mindig illik. Technikáról, technológiáról, gépekről, gépsorokról, dollár­ról és rubelről... beszél­tünk. A legfontosabb azon­ban az, hogy az emberről be­széltünk, olyan emberrel, aki évekkel ezelőtt több száz munkatársát elbocsájtotta. Elbocsájtotta, de embersége­sen, tisztességben, úgy, ahogy kommunista vezetőkhöz illik. Az emberről beszéltünk. Arról, hogy Győrben egyete­misták munkakönyvét kap­tak. Nekik az a dolguk, hogy tanuljanak. A gyár nem ösz­töndíjat ad nékik, hanem fi­zetést, jó fizetést. Amiért ta­nulni kell — csak tanulni — minden idegszállal, hogy az egyetemi évek a felkészülés évei legyenek. Ma eretnek­ségnek hat a munkakönyves egyetemisták léte. „Képtele­nek vagyunik megoldani fel­adatainkat, felkészült embe­rek nélkül”, mondotta Hor­váth Ede. Tatai Ilona, a Taurus ve- zárigazgatójia szerdán este a televízió híradójában meg­rótt bennünket, azokat, akik kérdéseket tettek fel. A meg­rovás jogos volt. Olyan kér­déseket kapott, amiből kide­rült, hogy messze elszakad­tunk az üzemi élettől. Egy ki­csit az ideológia lemaradását vetette a szemünkre. Suimma-summárum. Az energikus vezérigazgató asz- szony — az asszony szót nem szabadna leírnom, csak azt, hogy vezető, mert nem az számít, hogy férfi-e, vagy nő az, aki ezt az óriási és ki­válóan dolgozó vállalatot ve­zeti. Az a fontos, hogy ener­gikus, távlatokban gondolko­dó ember az igazgató a Tau­rusnál. Szóval ő is az ember­ről beszélt, az alkotó, a krea­tív értelmiségről, és a jól felkészült munkásról. Arról, hogy hiába minden: a kor­szerű technika, a vállalati stratégia, ha az ember bol­dogtalan, ha nem érzi jól magát a munkahelyén, akkor nincs jó munka. Természetesen az ember — újságíró — szubjektív véle­ményét fejti ki, azt látja, ami a lényéből fakad. Ne­kem most az ember, a he­lyenként. megalázott ember a gondolatom, kedves bonyhá­di levélíróm gondolata. Neki szeretném bebizonyítani, hogy <a háromnapos konferencián a húsz előadó között nem volt egyetlen egy sem, aki lebecsülte volna az embert, akinek nem elsőrendű gondo­lata lett volna az ember. Olyan csúcstechnikáról esett szó — amivel ezek az ipar­ágak rendelkeznek, — ami csodálatra készteti az embert. jutalom a hibázónak... Nagy feltűnést keltettek Pónya Józsefnek, a Paksi Atomerőmű vezérigazgatójá­nak a szavai. Mert arról be­szélt, hogy ötezer forint ju­talmat adott annák, aki hi­bát követett el, de a hilba észlelése után azonnal kija­vította azt. Ha emberről és emberi tényezőkről — csú­nya a kifejezés —beszélünk, akkor Paks nagyon jó példa. Olyan üzemről van szó, ahol egyetlen emberre milliárdok vannak bízva, akik percek alatt milliókat tudnak vesz­teni és nyerni, ahol cstak azok dolgozhatnak, akik ki­egyensúlyozott életet élnek. Ugyanilyen feltűnést és tiszteletet váltott ki Iiklódi Lászlónak, a vajai II. Rákó­czi Ferenc Termelőszövetke­zet elnökének a mondandója, amikor arról beszélt, hogy a gyenge adottságú SzaboLcs- Szatmár megyei gazdaság­ban milyen eredményeket ér­tek el. Azt mondta, hogy ná­luk vállalkozóvá vált a tsz fogatosa. Bérbe kapta a traktoros a gépét, a főraktá­ros a raktárt és annyi ener­gia szabadult fel ezekből az embereikből, mint amennyi még soha. Ennek köszönhe­tik, hogy a vajai termelőszö­vetkezet annak ellenére, hogy 8,9 aranykorona értékű földön dolgozik, nagy nyere­séget kasszíroz minden év­ben. Az ember alkotóképes­ségét szabadították fel. Azon gondolkodom, hogy miért lehetséges Magyaror­szágon ez a kettősség? Az, hogy sök helyütt lebecsülik az embert, vagy miért és mitől eredményesek ezek a válla­latok, szövetkezetek, mert a tanácskozásokra kivétel nél­kül olyan előadókat kértek fel, akik élenjáró gazdaságot vezetnek. És miért tapaszta­lok mást az életben néha? Tőlük egyszer sem hallottam a lógós és lustla munkásról, vagy trehány, felkészületlen mérnökről. Tatai Ilona ilye­neket mondott: vezetési kul­túra, az ember alkotóképessé­ge, ösztönzés a gondolkodás­ra ... Martos István, a Me­dicor vezérigazgatója: ér­dekegyeztetés vállalaton be­lül, együttműködési képes­ség ... Mezei János, a Hun- garocamion vezérigazgatója csak így nagy betűkkel mondta: az EMBER. Steiner Arnold, a Magyar Hajó. és Darugyár pártbizottságának titkára többek között ilyen szavakat használt: szubjektív tényező, vagyis az ember ... a vezetés színvonala függ: a felkészültségtől, a cselekvő­képességtől, a munkamegosz­tástól, a demokráciától... A demokrácia. Manapság lépten-nyomon erről beszé­lünk. Néha azonban csak az üres szavakat mondjuk. Elfe­lejtkezünk olykor arról, hogy a demokrácia egyenlő tudást is jelent, vagyis felikészült­séget és információt. Mert csak az tud a demokráciával élni, aki jól informált az üzem, az ország, a világ dol­gairól. Természetesen ezen a ta­nácskozáson felvetődött az is, hogy csak a „ki rakat veze­tőket” hívták meg előadónak. Miért nem számolnak be azok is, akik a lemaradók között vannak, ahol eltűnt a nyere­ség, mint a tavalyi hó. Erre frappánsan azt válaszolták a szervezők: — az MSZMP Központi Bizottságának agi- tációs és propagandaosztálya, gazdaságpolitikái osztálya, az MSZMP Győr-Sopron Me­gyei Bizottsága vezetői, mun­katársai —, hogy földrengés után ne azt vizsgáljuk, hogy miért dőltek össze a házaik, hanem azt: amelyik ház áll­va maradt, az miért maradt állva. És ez a dolog lényege. Nem kipellengérezni kell, hanem a példát felmutatni. A háromnapos konferencia egyik összegzése az is lehet: csak ott tudnak és tudtak eredményesen dolgozni, ahol az ember szó csupa nagy­betűkkel, így van írva: EM­BER. HAZAFI JÓZSEF Áruforgalmi jelentés Kielégítő az ellátás A Belkereskedelmi Minisz­térium áruforgalmi jelentése szerint az év első négy hó­napjában a lakosság 153,5 milliárd forint értékű árut vásárait, folyó áron 6,6 szá­zalékkal többet, mint a múlt év azonos időszakában. A 9,5 milliárd forintos forgalomnö­vekedés 46 százalékát a ve­gyes iparcikkek tették ki. Az állami üzletekénél nagyobb ütemben növekedett a szö­vetkezeti boltok forgalma, különösen április hónapban. Az áprilisi áruellátásról a jelentés megállapítja, hogy a kereskedelem összességében kielégítette a lakosság igé­nyeit. Élelmiszerekből és él­vezeti cikkekből megfelelő színvonalú ellátást biztosítot­tak a vállalatok, a forgalom 6 százalékkal volt nagyobb a tavalyi áprilisinál. Elegendő tőkehúst és füstölt áruit kí­nált a kereskedelem, a ba­romfi választéka azonban időnként hiányosnak bizo­nyult, s hosszabb ideje nem kielégítő az ellátás élőhalból. A szabadpiacokon a zöldsé­gek ára 8,8, a burgonyáé 3,3 százalékkal alacsonyabb, a gyümölcsöké pedig 13,2 szá­zalékkal magasabb volt ápri­lisban, mint a múlt év azo­nos hónapjában. A háztartási vegyiáruk kö­zül a tavaszi nagytakarítás­hoz, lakáskarbantartáshoz szükséges tisztítószerek és festékek kínálata jobb volt mint az elmúlt év áprilisá­ban. A hazai gyártású fog­krémek és az olcsóbb pipere- szappanok hiányos választé­kát importtal pótolta a ke­reskedelem. A ruházati termékek 4,7 milliárd forintos forgalma 7 százalékkal volt nagyobb, mint tavaly ilyenkor. Női tavaszikabátok, kosztümök, ruhák kellő választékban, blúzok, pantallók, szoknyák azonban nem kellő mennyi­ségben és minőségben voltak kaphatók. Változatlanul nem tudja a kereskedelem kielé­gíteni az igényeket férfi- és. fiúöltönyökből, zakókból. Ez különösen a legutóbbi he­tekben okozott gondokat, hi­szen sokan szerettek volna öltönyt vásárolni az iskolai ballagások, évzáró ünnepsé­gek előtt. Férficipőkből és sportos lábbelikből a múlt évinél szegényesebb a válasz­téki női cipőkből jobb a kí­nálat. A gyermekcipők sok üzletben mérethiányosak, kü­lönösen a 30—34-es számozá­súk hiányoznak gyakran a polcokról. A vegyes iparcikkek iránti kereslet ebben az esztendő­ben áprilisban volt a legélén­kebb, a forgalom 19 milliárd forintot ért el, 10,4 százalék­kal volt nagyobb mint a múlt év azonos hónapjában. A tüzép-telepeken folya­matosan töltik fel a készlete­ket, s a kedvezményes tüze­lőutalványokat mindenütt zökkenőmentesen lehet bevál­tani. Elegendő készlettel rendelkeznek a tüzépek épí­tőanyagokból is. Csaknem ötven millió forintot „érő” fagykár Folytatják a Tolna megyei közutak korszerűsítését Géplánc segíti az utak korszerűsítését Képletesen szólva a Tol­na megyei közutak végére még nem értek az útjavító- karbantartó munkások. Ugyanis a rendkívül kemény tél oly sok kárt tett, hogy a helyreállítás lényegében még most is tart — bár a legfon­tosabb területeken az elsőd­leges közlekedésbiztonságot megteremtették. Ugyanis az volt a cél, hogy a gépeket először olyan helyekre küld­jék, ahol nagyon rossz volt az utak felülete. Egy-egy he­lyen több négyzetméteres út­felületet bontott meg a fagy. Ezeket mind szinte alapig kellett feltörni és új burko­latot felhordani. A közutak „felelősei” fel­készültek a nagy tavaszi munkára. Támaszkodtak a tanácsi szervek véleményére, ezért is pontos térképük volt a helyzetről. Csaknem nyolc­van nagyobb útfelület volt, ahova szinte azonnal menni kellett. A rangsorolást fon­tosnak tartották. Elsősorban a megyén áthaladó 6-os szá­mú főúton dolgoztak. Volt tennivaló bőven. A Pécsi Közúti Igazgató­ság szekszárdi koordinációs üzemmérnökségén megtud­tuk Rikker István főmérnök­től, hogy a munkák elvégzé­séhez minden szükséges anyag rendelkezésükre állt. A jól szervezett géplánc, a folyamatos anyagellátás eredményezte, hogy a tél okozta nagyobb károkat úgy május első hetére elhárítot­ták. A károk pontos értéke, az előzetes felmérések sze­rint 48,8 millió forint. Ez még növekszik, hiszen a ki­sebb károk még majd ezután kerülnek a felszínre, ugyanis az esőzésektől további ká­tyúk keletkeznek, főleg az út­testnek a padkához közeli részén. A télen nemcsak kátyúk keletkeztek, hanem volt több száz négyzetméternyi felület, ahova teljesen új útborkola- tot kellett készíteni. Amint a szakemberek mondják, nagy kár legutóbb az 1969/70-es tél után volt, de összegszerűségében, és „területi” nagyságában a mostanit nem érte el. A munkálatokban a Pécsi KÉV és a szekszárdi meg a többi szakaszmérnökség dol­gozói vették rész. A munká­kat még folytatják. Mint em­lítettük, az újabb károk fel­derítésére, megszüntetésére állandóan járőröznek az uta­kon, gyűjtik az adatokat, a program szerinti korszerűsí­tést is folytatják. A ka­paszkodósávok építése-hosz- szabbítása több helyen a kö­vetkező hetekben elkezdődik. Szekszárd és a Mocfa csárda között már elkészült a na­gyobb teherbírásra alkalmas útfelület. A paksi autóbusz­pályaudvar környékén, va­lamint Simontornya és Cece között lesz nagyobb munka. A 61-es út ezen szakasza részben mocsár alapra épült. Ezért nemcsak fagykárok voltak, hanem bizonyos terü­leteken, eléggé hosszan süly- lyedés is. Ez már magában is balesetveszélyes. A sebes­ségkorlátozás valamicske biztonságot nyújt, ám az út rendbetétele teszi majd iga­zán teherbíróvá ezt a fon­tos térséget. Hosszabbítani, korszerűsí­teni kell néhány kapaszkodó- sávot, illetve újat építeni. Igv például a tamási erdő­ben kell a 65-ösön korszerű­síteni, illetve építeni kapasz- kodósávot. Így a hőgyészi, meg a szakályi kapaszkodó­sáv is már tervezési stádium­ban van. A legjelentősebb munkák közé sorolható az 52-es út vonalvezetésének korszerűsí­tése. Részben úgy készítették a tervet, hogy a község köz­pontjának zsúfoltságát eny­hítsék, másrészt pedig gyor­sítsák az áthaladást, főleg a kamionok okozzák erre a gondot. A nagy összsúlyú járművek a nem ilyen for­galomra, hanem lovas kocsi­ra készített úttestet tönkre­teszik. Most ezen is változ­tatnak. Dunaföldvárnál a seregé­lyes! csomópontot is át kell építeni a forgalom nagyobb biztonsága érdekében. A Kéri utcai csomópont átépí­tésének tervezése is elkezdő­dött. A munkák elvégzéséhez természetesen van megfe­lelő technika és embe­ri erő. Bár e kérdésnél egy gondolatra meg kell áll­ni: a tavasz folyamán igen sok alkalommal szinte élet- veszélyes körülmények kö­zött dolgoztak az emberek. Nem mindig vették figyelem­be a járművezetők az úton dolgozó gépeket, munkákat, a sebességet nem csökkentet­ték, beelőztek a rakodógépek alá, útpadkára hajtottak a munkások közé stb. A rend­őrség néhány alkalommal fokozott ellenőrzést tartott a munkálatok térségében, úgy látszik, kevés volt az a né­hány tucatnyi figyelmeztetés, büntetés, amelyet a szabály- sértőkre róttak ki. A Tolna megyei közutak másik fontos fejlesztési prog­ramja, hogy a balra kanya­rodó járművek közlekedését biztonságosabbá tegyék. Ilyen átépítés volt a Vörös- keresztnél, a Szekszárd—sö­tétvölgyi bejárónál. S most a tengelici és a hatos út ke­reszteződésénél dolgoznak a gépekkel. Mint említettük, az utak javításának, korszerűsítésé­nek nem lehet a végére érni. Hiszen a forgalom kívánta mértékben korszerűsítésekre van szükség, és a nagy te­herbírású járművek továbbra is erősen rongálják azokat az utakat, amelyek ötven- száz éve épültek, még a ma- kadám módszerrel, kő, víz, föld alapanyaggal. Szólni kell e ovid, s tel­jességre nem is törekedhető írásban a hidasi közúti híd problémájáról. Legkivált- képpen a Bonyhádra terelt 6-os úti forgalomról. Kriti­kán aluli a helyzet. Az máris tény, hogy a városban áthala­dó utat a híd elkészülte után szükségessé válik fel­újítani. Tovább vizsgálják, milyen munkarendet, szer­vezést kell kialakítani, hogy a hidat a tervezett időre át­adják. A város lakóinak nagy megterhelés ez a forgalom- elterelés. Egyébként is évek óta a víz-, és gázvezetékek, új városrészek építése miatt próbára tették mór az ide­geiket, leginkább azzal, hogy a csővezetékek elhelyezése után is meglehetősen hosszú időbe telik az árkok beteme­tése, rajtuk pedig az út, il­letve járda elkészítése. Egyébként a Közlekedési Minisztérium mintegy 1,2 milliárd forint különkezelt pénzt költ a téli károk hely­reállítására. A megyének valószínű húszmillió forint jut ebből, az éves kereten fe­lül. PÁLKOVÁCSJENŐ Fotó: K. A. dékukat június 30-ig kell bejelenteniük a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai állomáson. Az országban hozzávetőleg 300 ezer hektárt lehet öntöz­ni. Mindenekelőtt a kerté­szetek élnek a mesterséges csapadék lehetőségével, ám egyre gyakrabban kapnak öntözővizet a takarmányter­mő területek is. Öntözési A májusi záporok ugyan jelentős mennyiségű csapa­dékot hoztak — olyannyira, hogy belvizek is keletkeztek — ám a továbbiakban, a nyári szezonban a vízigényes növények, a másod- és tarló- vetések, valamint a nyár vé­gi lucerna- és gyeptelepítések nem nélkülözhetik az öntö­verseny zővizet. A MÉM, a TOT, az Állami Gazdaságok Országos Egyesülése és a MÉM—NAK az öntözőkapacitás kihaszná­lására versenyt hirdetett a mezőgazdasági nagyüzemek­nek. A gazdaságok az öntöz­hető terület nagysága szerint három kategóriában verse­nyezhetnek. Rszvételi szán-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom