Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

6 NÉPÚJSÁG 1985. május 4. I — Tapintatlan leszek. Hány éves? — Miért tapintatlanság az, ha valaki kíváncsi a beszél­getőtársa életkorára. Én 1948-ban születtem, az év eléjén, a Bak jegyében. I — Hisz a horoszkópok­ban? — Nem hiszek, de jó szó­rakozásnak tartam, és talán az önismerethez nyújtanak rtémü segítséget. Az ókori böl­csek és korunk Lélekgyógyá­szai egyaránt hirdették, hir­detik, hogy ismerd meg ön­magad. Ehlhez a célhoz sok­féléképpen lehet eljutni. Ja­vasolják például a fa horosz­kópot. A régi Japán őslakói úgy hitték, hogy az emberek és a fák lelke egyaránt rokon, Olyannyira, hogy egymásban akár testet öltbetnek. Azt gondolták, hogy mindenki­nek születése pillanatában egy fa határozza meg jelle­mét, tulajdonságait, a termé­szetét ... I — Milyen fával azonosul­hatna ezek szerint? — Én a jegenyefenyővel. ■ — Olvassunk akkor ebből. — Tasáék. I — „Különlegesen, hűvö­sen szép . .. sze ...” — Muszáj ezt? — Ha nem kezdte volna azzal, hogy milyen jegyben született, eszembe sem ju­tott volna. Most már „mu­száj” . .. Szóval, olvasom tovább ...........szeszélyes, el­v ont, mintha mindig magá­ba fordulna, régi idők és dolgok kedvelője .. — Ez igaz. Emlékeim a régi tárgyakhoz kötődnék, őrizem ezéket. A nagymama blúzát, kanalát, olyan szerszámokat, amelyeket már Mkoptatott az emberi kéz. Szeretem a há­takból áradó régi szagot. Gyűjteni nem gyűjtök sem­mit, de amit kapok — legyen az magánlevél, vagy hivata­los, a szakköreimet, vagy en­gem érintő újságcikk, kiállí­tási meghívó —, azt elrakom. Ha kidobnám ezéket, az emlékeimmel lennék szegé­nyebb. Ha ezek nincsenek kézközéiben, nem érezhetőek, tapintbátóak, akkor megnő a szakadék az emberek között, és nehéz megtenni az utat lé­lektől-lélekig. I — Költőien hangzott. Sze­reti a verseket? Itt a lakás­ban nagyon sok a könyv. — Kosztolányiit, Babitsot, Dsida Jenőt is szívesen olva­som. Ja! Nem említettem József Attilát, de őt min­denki szereti. A könyveim? Ezek zöme a képzőművészet­hez, így a munkámhoz kap­csolódik. Egyét sem adok kölcsön. Itt bárki leülhet, szívesen látok mindenkit, segítek ha kell és tudok, de elvinni azt nem engedem. — Egy pillanat, az áll itt a horoszkópban, hogy „... csak nehezen tud barátokat szerezni, bizalmatlan, csak nagyon kevéssé befolyásol­ható, gyakran szenved a magányosságtól, emberi kapcsolataiban rendkívül tartózkodó. Nem szívesen mond véleményt másokról, jóllehet, önfeláldozóan se­gíti szeretteit.” — Én úgy érzem, sok barátom van, szívesen segí­tek, valóban. — Miután nagyon kevéssé befolyásolható, tovább ol­vasom, hogy milyen Is az, aki januárban született. „Gyakran olyan területeken dolgozik, amelyeknek sem­mi köze született hajlamai­hoz, adottságaihoz.” — Akkor most mond jam el, mi mindent csináltam eddig? I — Igen. — Geológus akartam len­ni, mert nem kívántam foly­tatni a családfámban fellel­hető kevésbé sikeres művész- sorsokat. Kerestem, hogy génjeim honnan, és mit hor­doznak. Ezért faggattam ro­konaimat, de csak az anyai ágait tudtam, mert apámat nem ismertem. Tőle csak a nevet kaptam, ő román volt. Egy véletlennek tűnő kap­csolat segítségével találkoz­tam össze apám testvérével, aki színész Brassóban, de jo­got és pszichológiát is tanult. A családomban sok tanító és tanár volt. Akadt egy faze­kasmester is, ő készítette Győr város céhkancsóját. Nagyanyám rajztanár volt, nagyapám írogatott, nagy­bátyám — Szabó Alajos — festőművész volt. Anyám is ez szeretett volna lenni. Amint megtudtam, apám di­vattervezéssel is foglalko­zott. így aztán ... I — ... geológus akart len­ni. — Igen. Budapesten, az Ihász Dániel középiskolában érettségiztem. Kőbányai va­gyok. A Gyomról úton, a gyógyszertár mögött laktunk: Édesanyám ma is ott él. A matematika- és fizikaismere­teim alapján nem vettek föl az Eötvösre. Dísznövény- termesztő és kertépítő szak- munkásnak mentem. Írói am­bícióim is voltak, és képző­művészkörbe is jártam raj­zolni. Programot dolgoztam ki magamnak, hogy megis­merem az életet. Ezért Pest- lőriincen, egy szociális otthon mozgásképtelen betegek osz­tályán vállaltam munkát. Itt szinte minden nap meghalt egy idős néni. Négy hónapig bírtam ki. Elmentem az ipar- művészeti vállalat kerámia- üzemiébe betanított munkás­nak ... I — Csak azért, hogy elke­rülje a győri fazekas ősé­nek sorsát. No, ezt a tréfa kedvéért mondom. — Meg kellett volna nézni élőbb a maga horoszkópját, hogy tudjam, kivel állok szemben. Én is csak a tréfa kedvéért mondom ... Egyéb­ként tényleg elkerültem a fa­zekasságot, mert hallottam, hogy az NDK-ban lehet mun­kát vállalni. Elmentem. Ra- debergben, a Robotron cég tévé-készülékeket gyártott. Itt én szalagon, napi 9 órán keresztül ellenállásokat tűz­deltem. Ott tanultam meg igazán dolgozni. Volt itt egy Haden László fehérvári szob­rász, ő mondta egy beszélge­tésünkkor, hogy jelentkez­hetnék a drezdai képzőmű­vészeti akadémiára. Fel is vettek, de otthagytam, mert nem beszélem jól a nyelvet. Viszont onnét jelentkeztem a budapestire és a szegedi ta­nárképző főiskolára. Ez utóbbiban tanulhattam. I — Azt olvasom itt, „a zárkózottságának köszönhe­tő, hogy életében nem min­dig a siker az osztályré­sze.” — A főiskola berkeiben si­keresnek éreztem magam. Kötelességtudó voltam, nép­köztársasági ösztöndíjjal ta­nultam, a tanszéki összekötő szerepét is vállaltam, pszi­chológiái tudományos diák­ikörre jártam. I — Lásd a brassói szinész- pszichológus nagybácsit... — Tudom, ezt is tréfának szánta, de a szakdolgozato­mat is színpsziohológiából írtam. Ez ma is érdekel. — Ml a kedvenc színe? — Ha festek, akkor az arányló zöld, az égetett szié- na, indiai sárga. A zöld a tudásvágyat jelenti, míg a sárga nyugtalanságot, kísér­letezést. I — Elnézését kérem, hogy megszakítom a fonalat, Sze­geden tartottunk. — Jól éreztem ott magam. A diplomámmal együtt a ki­váló tanárjelölt kitüntetést is megkaptam. Ezt csak azért említem, hogy a sikerre vo­natkozó kérdésére válaszol­ják. A képzőművészeti főis­kola rendkívüli levelező ta­gozatán is szereztem diplo­mát, és még abban az éven félvettek a" Képzőművészeti Állap tagjai közé. | — Művész lett, tehát! — Ezzel a fogalommal én óvatosan bánok. Nehezen ha­tározom meg, ki is a művész. Én gyakran letagadom a fog­lalkozásom, és inkább tanár­nak, vagy népművelőnek mondom magam. Különösen akkor, amikor a képernyőn látom a könnyű sikereket el­érő béatzenekarok fiatal „művészeit”. Gondolom, azt is megkérdezné, hogy az amatőr és profi képzőművé­szek közötti különbségről mi a véleményem. — Ezt azért teszem, mert tudom, hogy van vélemé­nye erről, hiszen a Képzö- és Iparművészek Szövetsé­ge Dél-dunántúli Szerveze­tének tájékoztatójában ol- vatam egy jelentését me­gyénk amatőr képzőművé­szeti életéről. Sajátos, egyéni fogalmazás volt, versrészletekkel díszítve. — Ja, igen! Emlékszem, 1982-ben lehetett.- De várjon, megkeresem ... Itt van, ez az. A téli szám. Most is azt mondom, hogy meddőnek ta­lálom a vitát amatőr és profi 'között. Minden megyéiben máshogy vélekednek erről. Eluralkodott egy „kaparj kurta” szemlélet. Mindenki úgy érvényesül, ahogy tud. Nekem, sajnos, nincs önme- nedzselési képességem, pedig a sikerhez ez is kellene. A jelentésekről meg csak any- nyilt, hogy a fiókba kerülnek, az aktatologatásnák semmi értelme. Ez nehezíti az al­kotó szellem munkáját. I — Milyen módszerrel dol­gozik? Tanító vagy festő elődei közül kinek a mun­káit vallja rokonának? — MednyánsZky László, Gulácsy Lajos, a külföldiek közül Odilon Redon francia szimbolistát, Tamás Noémi, Kárpáti Tamás, Va’lkó László áll közel hozzám. Patai László embersége, jó peda­gógiai módszere, következe­tessége példa előttem. Ba- zsonyi Arany női érzékeny­sége, mély gondolatisága, ami megkap. Én lassan és keve­set festek. Valami frenetikus természeti élmény hatására születik évente négy-öt kép. Lazúros technikával( olajjal dolgozom. Ez annyit jelent számomra, hogy több festék­réteget kell egymásra rak­nom, és meg kell várnom mindig az előző száradását, így évékig festek egy-egy képet. I — Az egész felületet, na­gyon finom szlnfátyol bo­rítja, és gyakran megjele­nik egy kis figura. — A gyerekkorra való uta­lás. I — A gyermekeknél ma­radva, a szakkörvezetői munkájáról beszéljen. — Alsó és felső osztályos gyerékosoportjaim vannak. Miután nem tartom véletlen­nek, hogy az utóbbi időben így elszaporodtak az önisme­retet szolgáló, segítő írásos anyagok, ismeretterjesztő előadások én is nlagyon lé­nyegesnek tartom szakköreim munkájában is hogy ismerjék önmagukat. Ez a kapcsolat- teremtés alapja. Közösségi élményszerzés és közben mű­vészi értékek létrehozása. Rövidén így lehet fogalmaz­ni szakköreim célját. A krea­tivitás tréningjónek tartom. A gyermeki fantázia fejlesz­tése vagy inkább fenntartása a féladaUaink célja. — A horoszkópja szerint „nem szívesen kockáztat, nem szeret másokra tá­maszkodni”. A paksi kiál­lítására emlékeztetve, a képrongálást nem lehet szó nélkül hagyni. Ennyire kockázatos lenne egy-egy tárlat? — Kodkáztatni kockázta­tok, igaz, nem szívesen, és támaszkodom is férjem, Horváth Sándor üzemmérnök fő és biztos pénzforrására. A képéladás ugyanis bizonyta­lan. A kaposvári Dél-dunán­túli bemutatóról a Művelő­dési Minisztérium megvette egyik festményemet. Egy másik alkalommal négy ké­pet vásároltak tőlem, de ez csak egyszer volt. A képron­gálásról nem szívesen beszé­lők. Í — Ugye, nem baj, ha ezt a macskát, amely most az ölembe ugrott, mindjárt vissza is lököm? — Nekem nem, de neki igen. Jó együtt élni az álla­tokkal, van két cicám. Nem gyötröm őket a szeretetem- mel. Csak nézem őkét. Egyé­niségek. Szarvason születtem, éltem is egy időig, és az ar­borétum nagy hatással volt, van rám. A növényőkőt is szeretem. Álmom egy hatal­mas üvegház, vagy egy óriási kert, amit én ültetek tele, én komponálok meg élő szerve­zetekkel, organikus formák­kal, és ezek őleven, mozgó képekké válnak, amikor szél jár közöttük. — Tervezze meg az álmát. Kívánom, hogy váljon is valóra, akár itt, az atom­városban, akár másutt az országban. Köszönöm a be­szélgetést. DECSl KISS JÁNOS Múltunkból 1945 tavaszán a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság, nemzet­közi dokumentumokban biz­tosított jog alapján több al­kalommal is kért adatokat a közigazgatás megyei szervei­től. Ilyen alkalommal a me­gye alispánja jelentést kért a járási főszolgabíráktól és a járási főjegyzőktől. Az adat­szolgáltatás a községi jelen­tések alapján történt. Az igy készített jelentések közül több megtalálható az alispá- ni iratok között. Senye Sándor alispán 1945 tavaszán minden községtől 48 kérdésre kért választ. Ada­tot kért a lakosság számáról, annak nemzetiségi összetéte­léről, a földterület nagyságá­ról és a művelési ágakról, a község belterületéről, az ott található házak számáról, a lakosság időleges áttelepíté­séről, az üzemekről, mégpe­dig tevékenységük jellegének megfelelő bontásban (pl. tej- csarnok, vajgyár, malom, paprikamalom, szeszfőzde, textilüzem, csirizgyár stb.). Mit tudhatunk meg ezekből az adatokból az 1945. eszten­dő tavaszának Tolna megyé­jéről? Megjegyezzük, hogy az összeírás ugyan nem tar­talmaz adatokat Várdomb­ról, Murgáról, Hőgyészről, Kétyről, Dúzsról, Gyönkről, ennek ellenére a 102 telepü­lés adatai révén hiteles ké­pet kaphatunk megyénkről. Kezdjük a községek és Szekszárd város lakóinak számával. A tízezret meg­haladó lélekszámot csupán 3 helyen, éspedig Szekszárdon (11 676), Pakson (11 836) és Dunaföldvárott (11 974) talá­lunk. Az 5—10 ezer közötti létszámot a jelentések Tamá­siban (7648), Tolnán (7148), Üjdombóvárott (5440), Báta- széken (5602), Decsén (5141) és Dombóvárott (8278) mu­tatnak ki. összesen 30 olyan telepü­lés volt a megyében, ahol a lakosság létszáma nem ha­ladta meg az ezer főt. Közü­lük is a legkisebbek a követ­kezők voltak: Keszőhidegkút (491), Kismányok (492), Lápa- fő (467), Nagyvejke (481), — Kisvejke (604)! —, Szárazd (403), Tabód (449) és Várong (466). Nem tarthatjuk teljesen megbízhatónak a statisztikát, ha a lakosság nemzetiségi összetételére vonatkozó ada­tokat vizsgáljuk. A közölt számok szerint Tolna megyé­ben 44 olyan község volt 1945 tavaszán, ahol kizárólag magyar nyelvű lakosság élt. Ide sorolták Tolna és Mözs községeket is, inoha köztu­dott, hogy ezekben a közsé­gekben nemcsak magyarok laktak. Két olyan községet nevez meg a kimutatás, ahol kizárólag csak német ajkúak laknak, éspedig Grábócot és Szálkát. Arra a kérdésre, hogy egy- egy lakótelep mekkora, nem­csak a lakosok számával le­het felelni, hanem a község területének adataival is. Nos, az 1945 tavaszán készült sta­tisztika szerint 18 olyan köz­sége volt Tolna megyének, amelyek területe nem érte el még a kettőezer holdat sem. Ligkisebb volt Závod, amely mindössze 1029 hold- nyi területtel rendelkezett. Nem sokkal volt több Kis- mányoknak sem, összesen 1062 holdat mondhatott ma­gáénak. Harmadik helyen Várong szerepelt. 1152 hold­dal. Dombóvár sem tartozott a nagy települések közé. összterülete mindössze 2901 hold volt (Űjdombóvár nél­kül). A legnagyobb területű köz­ségünk Paks volt 23 455 hold­dal, a második helyre Tamá­si került 20 748 holddal. Har­madik volt Űjdombóvár,, a hercegi birtok révén, össze­sen 19 577 hold képezte a község területét. A negye­dik helyen Dunaföldvár (18 674) az ötödik helyen pedig Decs (16 397) szerepelt. A statisztikából érdemes még kiemelni az időlegesen áttelepített lakosok számát. Ez az áttelepítés a megye 47 községét érintette. Bátaszék- ről 296, Bonyhádról 240, Kö- lesdről 114, Felsőnánáról 152, Cikóról 189, Majosról 566, Mucsiból 148, Nagymányok- ról 176, Tévéiről 205, Zombá- ról 123 személyt érintett ez az időleges áttelepítés 1945 tavaszán. A megye egész te­rületén 4134 személy került időleges áttelepítésre. Tolna megye a török hódoltság után Tolna megye múltját ku­tatva dr. Hadnagy Albert, a megye levéltárának egykori vezetője sok időt szentelt a török hódoltság utáni viszo­nyok vizsgálatára. 1938. áp­rilis 23-án a Tolnamegyei Újságban közölte az 1714 kö­rüli időben keletkezett vár­megyei iratot, amelyben el- panaszalják a megye keser­ves helyzetét. Idézzük: UAnnyira elpusztult a vár­megyénk, hogy 5—6 nagy magyar mérföld távolságra is alig lehet találni egy-egy szegény, 7—8 lakossal bíró falucskát. Ez nem ok nélkül történt így, mert hiszen alig kezdett újból benépesedni a vármegya, a lakosainak már­is teherbíró képességével arányban nem álló terheket kellett elviselnie. Ezelőtt 75 ’ tehetős falunk volt, most pedig csak 36 szegény és el­hagyott faluból áll a várme­gye. A nagy terhek miatt az újonnan jött telepesek is kénytelenek a vármegyét el­hagyni. A megyén átvonuló 11 regimentnek annyi tartást, fuvart és kézierőt tartozunk kiszolgáltatni, hogy a nép még vetni sem ér reá a ma­ga számára. Oyan nagy a te­her a nép vállain, hogy tehe­neit és még a 2 éven aluli állatait is kénytelen előfo- gatba adni, ahol ezeknek az állatoknak el kell pusztul- niok. Képtelenek vagyunk 3 század katonaságot mindeze­ken felül még állandóan el­tartani. A lakosságnak több mint a fele, 39 község elnép­telenedett, elvándoroltak részben a Szerémségbe, rész­ben Szlavóniába és ha a por­ták számát nem csökkentik legalább a felére, úgy a ki­vándorolt lakosságot az itt maradtak is követni fogják.” A kutatás eredményeként összeállított jegyzék szerint a török után pusztult el, illetve néptelenedett el: Du- naszentgyörgy, Janya, Döb- rököz, Űj Palánk, Nyámád, Závod, Mucsi, Mekényes, Tengőd, Grábóc, Sárpilis, Győré, Köblény, Ráchagymás, Berekalja, Dömörkapu, Szar- vasd, Jováncsa, Majsa, Györ- köny, Paksnak ráclakta ré­sze, Kéty, Harc, Kakasd, Ozo- ra, — itt is a rácok lakta köz­ségrészről van szó —i, Regöly, Nyilas, Bak, Dalmand, Tamá­sinak ugyancsak a rácok lak­ta része, Kocsola, Pogányi, Nána, Varsád, Gyönk, Kö­tesd, Szerdahely, Bonyhád, Földvár ráclakta része, Pusztapél, Pálfalva, Tolna ráclakta része. A vármegye kérte, hogy csökkentsék a porták számát — ugyanis ennek alapján történt az adókivetés. Az adózó népesség száma ala­csony volt. Nem tehetett megosztani az adóterhet a megyébe érkező telepesekkel, mert a földesurak az újonnan érkezetteket 3—6 évi men­tességben részesítették. S ha a földesúr a maga részére a mentesség lejárta előtt is már kikényszerített bizonyos szolgáltatásokat, arra megle­hetősen vigyáztak, hogy a vármegye ne adóztassa meg őket. A terheket tehát a tö­rök hódoltságot átvészelt, és a kuruc-labanc csatározáso­kat is túlélt lakosságnak kel­lett viselnie. Itt kell keresini annak okát, hogy a megye gazdaságilag csak igen ne­hezen, ellentmondásosan fej­lődött. K. Balog János ffljjSBff d gW ifi j? fim 8 ö §8 # wJjJ S^JT^S Voinea Delast Elena paksi festőművésszel

Next

/
Oldalképek
Tartalom