Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

IO IRÉPÜJSÁG

1985. május 25.

IRODALOM

Rovarirtás

A házban futótűzként terjedt el, hogy kötelező rovarirtás lesz, amely kis lakás esetében 50, nagy lakás esetében 90 forintba kerül majd. Mindenki vérmérsékletének megfelelően vette tudomásul a közlést, sokan nem ijedtek meg a kilátásba helyezett 5000 forint büntetéstől sem, s azt mondták, nem eresztik be a rovarosokat, mert náluk még nem láttak csótányt.

Magam szelídebb természetű ember lévén, csak kikérdeztem a kézi permetező- géppel fölszerelt mestert, mire jó ,ez az egész.

— Ha a kedves lakó betartja a garanciális feltételeket, akkor négy hónapig biztosan megdöglik minden csó. tány és egyéb rovar, ami ma. napság előfordul a lakótelepeken.

— Mégis, mik ezek a garanciális feltételek?

— Kérem, nagyon egyszerűek. Először is be kell engednie az ajtón, mert innen nem tudom elvégezni a permetezést. Másodszor biztosítani kell, hogy mindent elrakjanak a permetezés útjá- ból. Harmadrészt nem szabad eltávolítani a kipermetezett mérget.

— Miért, hogyan lehet eltávolítani?

— Nagyon egyszerűen. Ha például fel tetszenek mosni a lepermetezett padlót, akkor egyszeriben megszűnik a garancia.

— Nem súlyos ez a feltétel? Ahhoz képest, hogy nincs is a lakásban kiirtandó rovar?

— Majd lesz kérem. Ha négy hónapig nem tetszenek padlót mosni, majd lesz!

GŐZ JÓZSEF

szóban forgó állam- alakulat a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján keletkezett, s mintegy öt esztendeig állt fönn. Némelyeik szerint máig is létezik. Szerintünk ezt •az állítást a történelmi nosztalgiák .körébe kell utalnunk.

A Kisunió demokratikus katonai köztársaság volt a iK árpát-medencébe n, a Duna jobb partján. Lélekszá- ima hét-nyolc fő, alapítóinak átlagos életkora hét év. Hitelt érdemlő források szerint a szerveződés első osztályban kezdődött, s a tanév vége felé mér virágzó államiságot találunk. A polgári fejlődés erőinek érvényesülését ekkor még a nomádság bizonyos elemei gátolják: a nép elsősorban születésnapok alkalmával gyűlik össze egyikük, vagy másikuk lakásán. Ilyen körülmények között az érdekérvényesítés legtisztább és legerőteljesebb formái tudvalevőleg bárányibőrbe kényszerülnek, s így se mindig törhetnek át a vendégjog íratlan, de az idősebb nemzedék által sokszor fog- icsikorgatás árán is képviselt szabályrendszerén.

.Meghamisíthatnánk a történelmi valóságot, ha azt áll lítanánk, hogy a Kisunió életét kezdettől fogva az ellentétek jellemezték. E szövetséghez csatlakozni végtére is nem volt kötelező, ki-ki az ősi ösztönöknek engedett, mely ezt suttogta: igaz, hogy otthon minden játékot megkapunk, de azért barátok is kellenek. S hogy az emberi nem közös emlékezete menynyi bölcsességet őriz, arra bizonyság: az osztályban

hosszú ideig a Kisunió volt az egyetlen többé-kevésbé tartós és viszonylag népes csoportosulás. Ha létrejött azóta más alakzat is, az ennek nyomán, vagy egyenesen ellenére képződött, nem föltétlenül a nagyabb közösség erősítésére.

Hogyan is jellemezhetnénk hát a Kisuniót más gyerekcsapatuktól való megkülönböztetésül? Föl kell hívnunk a figyelmet az államforma meghatározására: a demokratikus katonái köztársaságban a ,/katonai” jelző arra utal, hogy kemény játszótéri csatákban született, a „demokratikus” pedig azt jelenti: belső életét nem a nyers erő .irányítja, hanem korunk haladó rendszereinek mintájára óhajt működni. A demokratikus eszmények köveTrencsényi Imre:

A Kisunió bukása

tését nem tekinthetjük puszta véletlennek. A Kisunió polgárainak jó része gyakran .kapott ajándékul könyvet — nem utolsósorban egymástól —, s kérdéseikre közvetlen felnőtt környezetük fenyítés helyett többnyire érdemi magyarázatokkal válaszolt. A feltétlen tekintély elvét nem ismerték, kezdetben még erősebb testalkatú osztálytársaiktól sem féltek, még a vagyoni különbségeket is álig érzékelték, résziben életkori sajátosságok miatt, részben mert azok még nem látszották annyira élesnek, hogy a gyermekvilág szerveződését jelentősen 'befolyásolhatnák. A Kisunió tagjai szombat délutánonként még összegyűlhettek egyi- kük-másikuk lakásán, mert nem mindegyiküknek volt telkük, vagy még nem mindegyikükén volt vityilló, s így csak vasárnap kellett kimenniük. Azok az osztálytársak, akik már fedél alatt tölthették a hétvégét, ritkán tanúsítottak — és sohasem tartós — vonzalmat a Kisunió iránt. Ez azonban kevéssé zavarta a kisunióbelie- ket, s mivelhogy ömmagukon kívül messze földön nem láttak szervezett erőt, minden éberségükkel az ufók felé fordultak. Minden könyvet megszereztek, amely a Földön kívüli élet lehetőségét tárgyalta, s minden erre vonatkozó hírt lelkiismeretesen egymás tudomására hoztak. Nem értékelték túl azonban a fenyegetettséget, s jóformán alig fegyverkeztek. Inkább a gazdasági élet belső egyensúlyának megteremtésén fáradoztak, föltéhetőleg ■azon meggondolásból, hogy iaz egy államnak tartós béke esetén is javára Válik. Hangsúlyoznunk kell: ném vádolhatjuk őket semmiféle szeparatizmussal. Nem zárkóztak el a szélesebb közösség, a tágabb haza gondjai elől sem. Miköziben a kisuniói dollár árufedezetének megteremtésén munkálkodtak, •azon is hasonlóképpen törték a fejüket, miképpen lehetne konvertibilissé tenni a forintot. Aki valamennyire is jártas az összehasonlító

történettudomány módszereiben, könnyen megbizonyosodhat róla, hogy e gondjaikban nem is szakadtak el túlságosan a kor valóságától, ha valóságosnak tekintjük a magyar nemzetgazdaságnak iaz egykori szakirodalomban és sajtóban megnyilatkozó reménységeit.

int játtuk tehát, a KisM

unló létrejötte és virágzása csak a világ- jelenségek összefüggésrendszerében érthető. Tisztázásra váró kérdés: vajon bomlásában és bukásában milyen jellegű és mértékű szerepük van a külső tényezőknek. A mi feladatunk azonban elsősoriban a belső folyamatok feltárása. Ennek értelmében .tekintetbe kell vennünk, hogy e rokonszenves államalakulat születése óta eltelt öt kemény esztendő. Az ufóveszély háttérbe szorult, több gyermek szülei elváltak, vagy el sem váltak, mások is kezdték megismerni az életet. A társadalmi cselekvés először a napközibe, majd .a játszóterekre szorult. Ezzel megkezdődött a területi széttagolódás. A sportbeli képességek kibontakozása és a nyelvtanulási láz pedig elindította az érde- ikeltség szerinti megoszlást. Amikor tömegéket átfogó lelki közösségről már altig beszélhetünk, lényegében három vezéralak hatalmi harca és a kisebb testvérek beilleszkedési vágya élteti még — annyira, amennyire — a Kisuniót. Az alsósok még tágra nyílt szemmel tudnak mindenre rácsodálkoeni — az alapítók már hatodikosok —, s a kiesüknek bátyjuk- nénjük árnyékában aligha jut eszükbe, hogy az öregebbekhez mérjék magúkat. A népesedési helyzet, a nemzedéki egyensúly és mindenekelőtt a józan, de lendületes gazdasági tevékenység hosszú időre biztosítani látszott az egészséges fejlődést. Külgazdasági jelenségek robbantották kji a politikai válságot.

iMíg a Kisunió apraja- nagyja azon törte a fejét, miféle exporttevékenységgel

lehetne konvertibilissé tenni dollárjukat legalább forint- viszonylatban, a másik padsorban fölbUkkanták az aranyrudák. A bölcsebb Kis- unió-beliek rögtön mondták, hogy a legcsillogóbb csoko- ládópapínral borított fadaraboknál is lényegesen többet ér a szerényebb külsejű, de ehető sókerámia — saját szabadalom —, amelyet úgy kapkodnának a világpiacon, mint a cUkrot, csak el kellene már kezdeni a gyártását, •a Farkas Robi mégis többeket gondolkodóba ejtett ama lasztalverő módon hangoztatott véleményével, hogy azért nem ártana elrabolni néhányat azokból az aranyrudak- iból.

Hogyan, hogyan nem — talán mert a három arany- gyártó is fölfigyelt a szomszédban zajló parlamenti vitára, és elrejtette a kincset —, egyelőre győztek a „galambok”. Olyannyira, hogy államreiformot is sikerült végrehajtaniuk. Ennek értelmében a ,/katonai” jezőt törölték államnevükből. A „héják” azonban nem nyugodtak bele pozícióik elvesztésébe, Robi ettől kezdve minden fórumot megragadott, hogy lehülyézhesse volt minisztertársait.

Farkas RObi ellenzékbe vonulása még nem jelentett volna végveszélyt, kiválása inkább föllélegzést hozott, hisz az utóbbi időben sokan már csak megszokásból hívták meg a születésnapjukra is, mert mindig ő kezdte a verekedést, ráadásul olyan ravasz módon, hogy sohasem ikerült a kupac aljára. Sajnos azonban a bomlás föltartóztathatatlan volt, jelei a demokratikus kaaMoión 'belül is mutatkoztak. A két szellemi vezér — egyikük elnöki, másikuk pénzügyminiszteri poszton — barátként, őszintén becsülte egymást és ennek külső jeleivel sem fukarkodtak a nyilvánosság előtt. Nem is volt szükségük egymás tekintélyének nyese- getésére, hisz mindketten meg voltak győződve hivatal- béli elsőbbségükről. A gépezet hajszálrepedései akkor nyíltak réssé, melyen a mélyben munkáló erők titkos játékára láthatunk, amikor eljött az új elnökválasztás ideje. Hogy természetes úton jért-e le az előző ciklus, vagy az arlanyrúd-rwálság vetette föl a bizalmi kérdést, nem tudjuk pontosan. Egy bi- nyos: a választási harc a várhatónál élesebbre sikeredett. Polgár Dani, a széles koncepciójú pénzügyminiszter maga is meglepődött, amikor megtudta, hogy elnökválasztás lesz. Neki addig tökéletesen megfelelt a pénzügyminiszterség, mert barátját csupán miniszterelnöknek tudta. Most azonban hirtelen megértette, hogy Gergő állámelnökségre tör. Az elnöki rendszer pedig gyökereiben változtatná meg a Kisunüó politikai szerkezetét. Most értette meg Dani, mire •is ment ki Gergőnek az utóbbi időben kibontakozó nagyszabású telapítő-országgyara- pító tevékenysége. Gergő, mint a közigazgatás feje, minden állampolgárt sokpecsétes igazolványokkal látott el (Dani nem győzött újabb és újiabb radírokat beszerezni, mert mindből pe- csétnyamó lett barátja kezében), pontos nópességnyilván- tartást is vezetett a miniszterelnök, ámélyből kiderült, hogy a Kisunió lélekszáma rohamosan növekszik. A pénzügyminiszter számára teljesen ismeretlen nevek hemzsegtek a nyilvántartásban. Rendes gyerekek, ott laknák, ahol a nagymamája, bizonygatta Gergő. Dani csak akkor ütődött meg igazán e sokaságon, amikor belegondolt, hogy ezek mind szavazni fognak. De aztán meg is feledkezett róluk. Ha eddig nem látta őket, valószínűleg az elnökválasztásra sem tudnak eljönni a város túlsó Végéből, hisz négyötévesek is akadnak soraikban.

orrásaink ez időszaktól kezdve egyre gyérülnek. Tulajdonképpen csak Dani és Gergő vonakodó szóbeli közléseire támaszkodhatunk. Ok ma is barátok, és a szabad idejükhöz képest nagyon is sokat vannak együtt, de a Kisunió- ról már nemigen esik szó köztük. Nem pironkodnak még éppen miatta, ha rákérdez valaki, de már alighanem gyerekesnek és komolytalan dolognak tartják.

Frieburgi

emlék

Szarka József:

Nem lettem boldog

Nem lettem boldog, a fáradt Nap hamuja leng ahol élek, fázik a fény ereimben, és másként vetkőztet le az \éj, hisz álmodtam, hogy egyszer könnyű nevem örömmel itat, és halk lobogásom pucéran is ia tiéd lesz.

Itt ülök, érezd, a hajósok szele ajtómon hull szét,

két szemed asztalomon. Láng akad a szemembe,

az eső fényes lépcsőin indulok én is,

mélységes éj vár, tavaszi szagok vibrálnak nesztelenül.

Ö, voltak társak a jóban, volt <messzeség,

bor, s dal, de tudtam, mennyire árva az ember.

Bennem járnak az utcák, patkány sivít,

lányok kis lépte inog, bennem nyílik a balkon,

hegyek, türemlők, a táj, minek végső íve a hajnal.

mégsem lehettem boldog, magányom érce a mélyben,

és felhozni tán, sohasem lesz senkise bátor.

Deák Mór:

A látomások évada lejárt; befogott szemmel őrködünk magunkon, a csodák felizzó varázsgömbjén kiégett földrészek parázslanak.

1

Üszkös arcunk talán egy istené volt, j egy elfelejtett vallás földet ért napja — talán a betiltott hit harci korongja, hogy egyszer még minden újrakezdhető,

halotti máglyák emlékpernyéin is, hisz fegyver a tehetetlenség, ha véges, és nekünk hazudható múltunk sincsen, egykor volt lángját melengetni...

A csodák áttetsző varázsgömbje kiégett szemünkben röggé pördül: a látomások évada lejárt — arcunk talán egy istené volt.

Jerzy Debski:

Jogügylet

Reggel fölhívtam az ügyvédemet.

— Kedves ügyvéd úr, szeretnék önnek megbízást adni

Az ügyvéd igen megörült, és így szólt:

— Kitalálom, miről van szó. Betört egy ékszerüzletbe Apróság. Hivatkozunk nehéz gyermekkorára. Az üzlet vezetőjét viszont elmarasztaltatjuk a hiányos felügyelet miatt.

— Nem erről van szó — szakítottam félbe. — Kedves ügyvéd úr, tejet rendeltem házhoz szállítással. De ahelyett, hogy naponta megkapnám, csak kétszer egy héten szállítják, vagy egyáltalán nem küldik. Ami még rosz- szabb, az egyik üvegben egyszer döglött egeret találtam Mit szól hozzá?

A telefon elnémult. Belefújtam a kagylóba. Semmi Csönd. Csak hosszú szünet után hallottam meg az ügyvéd diadalmas kiáltását:

— Aha! Már értem! Akkor térjünk a tárgyra! Először is állapodjunk meg abban, hogy százezer zloty legyen a kártérítés nagysága az egér fölfedezése következtében átélt sokkért!

— Nem, nem — tiltakoztam. — nem erről van szó.

— Hanem miről? — nyugtalankodott az ügyvéd.

— Csak arról, hogy kérjenek tőlem bocsánatot.

Pillanatnyi csönd, majd az ügyvéd így szólt:

— Ismételje meg! Valaki belépett a vonalba, és ostobaságokat fecseg holmi bocsánatkérésről.

— Én voltam, ügyvéd úr. Kérem, járjon el annak érdekében, hogy kérjenek tőlem bocsánatot! A tejért és az egérért.

— Kedves uram — válaszolta az ügyvéd. — Ha arról lenne szó, hogy meg kell önt mentenem a kötéltől egy szegény öregasszony nyereségvágyból vagy szexuális őrületből elkövetett meggyilkolása miatt, akkor szíves örömest. ön azonban túl sokat kíván tőlem. Évekig elhúzódó perbe akar belesodorni, melyben szakértők serege vesz részt, és arra kényszerít, hogy nézzek át több tucat kötetnyi aktát. Megbocsájtani lehet, mondjuk a_ feleségnek, ha megérdemli. Na de ügyfélnek, kérelmezőnek, fogyasztónak? Sajnálom, de nem vállalom. Viszont, ha eszébe jutna, hogy mégis megfojtsa azt a szegény öregasszonyt ...

Letettem a kagylót. Én nem fojtok meg öregasszonyokat, bár nincs kizárva.

Lengyelből (ordította: Adamecz Kálmán