Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-16 / 113. szám

1985. május 16. rouu ~\ _ KÉPÚJSÁG 3 Képviselőjelöltek 7. számú választókerület, Simontornya Bozsó Jánosné Oroszi Ilona Csapó Jánosné Kütdy Gabriella Tanár, a Gyönki Alsófokú Oktatási Intézmények igaz­gatója. A csehszlovákiai Nagysáró községben született. A diploma megszerzése óta Györíkön dolgozik. Elismert pedagógus, megfontolt veze­tő. Sokoldalú érdeklődése, a környezetében élőkkel kiala­kított emberi kapcsolata hoz­zájárult ahhoz, hogy a tár­sadalmi megbízatásait magas fokon lássa el. A lakóhelyén az általános iskolai MSZBT- tagcsoport elnöke. Jelenleg a megyei pártbizottság tagja. A közéletben eredményesen dolgozik. Eddigi sikeres élet­útját több miniszteri kitün­tetés és magas mozgalmi el­ismerés fémjelzi. Kovács Sándor Kertészmérnök, a duna- földváni áfész elnöke, Du- naföldváron született. A dip­loma megszerzése után agro- nómusként dolgozott, majd az áfész-nél több beosztást töl­tött be. Munkáját lelkiisme­retesen, hozzáértéssel végzi. Határozott, korrekt vezető. Aktív közéleti ember. MÉ­SZÖV-elnökségi tag. Tagja a megyei tanácsnak, a duna- földvári tanács vb-nek, va­lamint a nagyközségi párt- bizottságnak. A társadalmi megbízatásait színvonalasan teljesíti. Eddigi életútjának sikrességét jelzik a munka­helyi elismerések, a minisz­tert és a SZÖVOSZ-kitünte- tések. Technikus, a Simoretornyai Bőrgyár igazgatóhelyettese. Simontornyán született. 1967 óta képviselő. Lelkiismerete­sen látta el a képviselői fel­adatokat. Rendszeresen részt vett és véleményt nydlvání-- tott a választókerület politi­kai rendezvényein. A Simon­tornya nagyközségi párt-vég­rehajtóbizottság tagja. A bőrgyár sportegyesületének elnöke. Munkája alapján el­ismert, köztiszteletnek ör­vend. Eddigi munkáját több kitüntetéssel ismerték el. Orlovácz György Tanár, a Nagydorogi Álta­lános Művelődési Központ igazgatója. Baján született. 1975 óta képviselő. Jó képes­ségű, aktív közéleti ember. Szerény, közvetlen vezető. Rendszeres kapcsolatot tart a választókerület tanácsaival, és gazdasági egységeivel. A falvak fejlődésével kapcsola­tos ügyes-bajos dolgokat a szívén viseli. A sokoldalú közéleti tevékenységét ered­ményesen látja el. Az eddi­gi sikeres életútját több ki­tüntetés és magas mozgalmi elismerés fémjelzi. Kábeltévé és műholdak A műholdas műsorszórás várható fejlődéséről, hazai alkalfnazásárrak lehetőségei­ről, valamint a kábelteleví­ziózás fejlesztéséről szerve­zett szakmái tanácskozást a Posta Rádió, és Télevíziámű- szaki Igazgatóság és a Köz­lekedéstudományi Egyesület szerdán, á Postás Művelődési Központban. A tanácskozá­son mliintegy kétszáz hazai szakember vett részt. Az előadásokból kitűnt, hogy a műholdas műsorsu­gárzásnak számtalan előnye van a földi adóhálózattal szemben. A létesítési költsé­gek nagyjából megegyeznek ugvtam, de amíg a földi rend­szer üzemeltetése igen drága, a műholdé gyákortatílag el­enyésző. Ez 'utóbbinak elő­nye az is, hogy az általa su­gárzót tműsor az egész or­szág területén kifogástalan minőségben vehető, nincs szükség a költséges átjátszó­adó-hálózat kiépítésére. Ma­gyarországon fokozatosan megteremtik a műholdas mű­sorszórás vételének műszaki lehetőségeit és várhatóan a 90-es évek évek elején a te­levízió 3. műsorát már mű- 'hold fogja közvetíteni. A kábeltelevíziózás iránt egyre nő az érdeklődés Ma­gyarországon, ám ennek mű­szaki, technikai lehetőségeit ma még nem aknázták ki tel- jeslkörűen. A központi műsor elosztásán és a helyi műsorok Sugárzásán túl ugyanis a kábeltélevízió-hálózát alkal­massá tehető egy-egy lakóte­lepen vagy egy egész telepü­lésen információ-szolgálta­tásra, adatátvitelre is. Vb-ülés Tamásiban Tegnap, május 14-én, ülést tartott a Tamási Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. A testület meghallgatta Gö­löncsér János városi .tűzoltó­parancsnok és Szemes Már­ton, az önkéntes tűzoltóegye- sület parancsnokának a város tűzvédelmi helyzetéről, az önkéntes tűzoltóegyesület te­vékenységéről szóló értéke­lését. E napirend tárgyalásá­nál jelen volt dr. Márton Pál megyei tűzoltóparancsnak is. A minden részletre kiter­jedő beszámoló után a vég­rehajtó bizottság megállapí­totta, hogy a város területén tovább folytatódik az érték- koncentráció. Lassan nőnek a raktározásra szánt terüle­tek, fokozódik a zsúfoltság, így nem változik 'kedvezően a felügyelet. A szövetkezeti ipar tűzvédelmi helyzete ja­vult, az állalmi ipar tűzvé­delmi irányításában lazulás tapasztalható. Hosszú idő óta stabil az erdő- és az ál­lami gazdaság tűzvédelmi helyzete lés továbbra is javu­lás tapasztalható a termelő­szövetkezeteknél. A testület a városi önkén­tes 'tűzoltóegyesület tevé­kenységét jónak értékelte, megállapítva azt, hogy min­den beavatkozásuk — a vá­rosban és a városkörnyéken — minden esetben eredmé­nyes volt. 8. számú választókerület, Dunaföldvár Ünnepség Mözsön az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben Az elmúlt év eredményes munkájának értékelésére, ünneplésére hívta össze a tagság képviselőit a mözsi Új Élet Termelőszövetkezet vezetése. Rákkor József né levezető elnök köszöntő szavai után Arany István, a termelőszö­vetkezet elnöke beszélt a kö­zös gazdaság dolgozóinak 1984. évi becsületes mun­kájáról, és az ebből kö­vetkező szép eredmények­ről. Arról, hogy tavaly jó termést adott a búza, az árpa, a burgonya, és az egy magyartarka tehénre ju. tó tejtermelés átlaga 5 196 liter volt. Hízó sertésből 4856 darabot értékesítettek. A szövetkezet közéi 19 mil­lió forintos nyereséget ért el. Arany István végezetül be­szélt az ez évi feladatokról, hangsúlyozva, hogy tovább­ra is számítanak a tagság, a szocialista brigádok odaadó munkájára. A szövetkezet elnökének értékélő beszéde után Mátyás István, a Tolna megyei Tanács elnökhelyet­tese az 1984-es esztendő gaz­dasági eredményeinek elis­meréséként átadta a Mező­gazdasági Münisztérium és a TOT élismerő Oklevelét. Ezt követően egy dolgozó Kivá­ló Munkáért minisztert ki- tüntetsét kapott, egy szövet­kezeti tag a TOT kiváló mun­káért kitüntetést, hárman a termelőszövetkezet kiváló dolgozója kitüntetést vették át. öregek (III.) Egyedül nagyon nehéz Hiányzik a társ „Az életkor előrehaladtá­val a nyugdíjas helyzete ál­talában nehezedik, elmarad a kiegészítő jövedelem, többnyire csökken az aktivi­tás, romlik az egészségi ál­lapot. Növekszik a magukra maradottak, az egyedül élők, ápolásra, gondozásra szoru­lók száma.” „Az egyedül élő önmagukról gondoskodó nyugdíjasok száma mintegy 430 ezer fő.” (A XIII. párt- kongresszus anyagából.)- * Egészen kicsi és nagyon el- - hanyagolt ház a falu yégén. A kerítés csak jelkép, ezzel szemben a kiskert gondozott. A kutya meg van kötve, de nem lehet elmenni mellette. A tanácstól tudjuk, hogy a tulajdonos téeszjáradékos, nyolcvanéves, szociális ét­keztetésben részesül, gyere­ke sosem volt, férje sem. Egész életében magányos volt, nem szeretett senkit és őt sem szereti senki. — Beengedne? — Kik maguk, minek jöt­tek, már megint a tanácstól? — A tanács segít magá­nak ... — Nem szorulok senkire. — Szeretnénk beszélgetni, az újságtól jöttünk. — Nem rossz egyedül? — Megszoktam. — Ha válaszolna néhány kérdésre. — Hogy aztán kiszerkesz- szenek az újságban. — Elolvashatja — Csak egy elemit jár­tam. Nem mondok semmit. — A tévét nézi? — Minek az nekem? — Rádió? — Elromlott, mi közük hozzá? Tényleg, most van közünk hozzá, vagy nincsen? * A Minisztertanács határo­zata alapján az egészségügy az egész országban felmérte a hetven feletti nyugdíjasok, járadékosok, illetve a jöve­delemmel nem rendelkezők helyzetét. Nem azért, hogy tudják, hanem főként azért, hogy segíthessenek. Szép számmal vannak viszont, akiken nem lehet segíteni, mert nincs kapcsolatuk a vi­lággal, sőt visszautasítják a segítséget. Inkább elképesz­tően kevés pénzből kijönnek, egy tojást esznek, a másikat eladják, csak hogy kérni ne kelljen. A népfrontaktivisták talál­tak ágyban fekvő beteget, Kerényi Rezsőné akinek nem volt aki kivált­sa a gyógyszerét, és olyant, akinél három napja nem volt a télen fűtés, mert nem volt mivel fűtenie. Ilyenkor azonnal intézkedtek, a gyógyszert még menet köz­ben kiváltották, a tanácsot értesítették, szereztek tüze­lőt, befűtöttek. A leginkább magukba zár­kózottak azok, akiknek van­nak ugyan gyerekeik, de azok nem törődnek velük. Rajtuk valóban szinte lehe­tetlen intézményesen segíte­ni, hiszen az elsősorban a család kötelessége — lenne. Hiszen azok is sokan van­nak, akiknek nincs senkijük, mindig a legjobban rászoru­lók az elsők. Azt viszont rendszerint nem kérik, sőt tiltják a magukra maradt szülők, vagy szülő, hogy a tanács, illetve a bíróság in­tézkedjen a szülőtartásról. Az ellenkezőjére is van példa, hogy a szülő nem ér­demli a gondoskodást, mert egész életében nem törődött a gyerekeivel, csak akkor szólalt meg a szülői szív, amikor már gyenge lett a kar. * Joggal mondhatjuk, hogy a szocializmus negyven éve elvben mindenkinek megte­remtette a felemelkedés le­hetőségét, de az egyéni sor­sok néha furcsán alakulnak. A hetven feletti nemzedék­ből a nőknek nemigen akadt munkaalkalom. Ha nem dol­goztak, nyugdíj sincs, ha a férj nem lépett be a terme­lőszövetkezetbe, bizony elő­fordulhat, hogy nincs más lehetőség, mint az állandó szociális segély és a gondok a mindennapi betévő fala­tért. * Úgy mutatkozik be, hogy özvegy Kerényi Rezsőné. Nyolc órában dolgozik a szakszervezeti művelődési házban. Főként a könyvtár­ban, a kiállításokon találha­tó, elegáns idős hölgy. Ho­gyan is került Budapestről Szekszárdra? — Szomorú körülmények között jöttem a városba. A férjem MÁV-osztályvezető volt, körülbelül öt éve lett mindkét lába érszűkületes. Lelkiismeretesen kezelték, de megmondták az orvosok, hogy elkerülhetetlennek lát­szik az amputáció mindkét lábon bokában. Az V. kerü­letben laktunk a harmadik emeleten. Felkészültünk az űj életre, elcseréltük a la­kásunkat Százhalombattára, egy az egyben. Csak akkor derült ki, hogy százezer fo­rint az értékkülönbözet, ami­kor vissza akartam men­ni. Nem tudtunk nyerészked­ni, illetve eszünkbe sem ju­tott. Mint ahogy az sem ju­tott az eszembe, hogy meg­halhat a férjem. Tavaly ja­nuár 16-án este tévénézés közben öt perc alatt meghalt mellettem, szívrohamban. — Ki segített? — A pártszervezetből is­merte a férjemet egy fiatal­ember, ők intézték a teme­tést, meg amit kellett. Ideg­összeroppanást kaptam, az­tán úgy ahogy rendbe hoztak. — Miért költözött ismét? — Nem tudtam ott marad­ni abban a lakásban, az or­vosok is azt mondták, hogy ott nem tudnak meggyógyí­tani. Hirdettem, több válasz is jött, végül egy sezekszár- di fiatalasszonnyal cserél­tünk, aki ismét össze akart házasodni az elvált férjével, így jöttem Szekszárdra. Tel­jesen ismeretlenül, csak az­zal a sofőrrel és családjával volt nexusom, akik a köl­tözést intézték. Kedves fia­tal házaspár, két kisgyerek­kel. Nagyon szeretem őket, ők is kedvesek, becsületesek velem. — Hogyan került a Mun­kásotthonba? — Olvastam a Népújság­ban egy hirdetést. Elmentem a kórházba tálalósnak, aztán az osztályt tatarozták, nehe­zebb lett volna a másikon dolgozni. Megint a Népúj­ságban olvastam, hogy társ- talanok klubja alakul a Munkásotthonban. Eljöttem, és találtam is társakat, ha más módon is. öt lelkes kedves fiatalt találtam itt a művelődési házban, akik kí­váncsiak voltak az életem­re. Nagyon szeretek itt len­ni köztük, és remélem én is tudok segíteni nekik vala­mit. Meg egyáltalán tudok még tenni valamit a közös­ségért. Amíg bírom, dolgo­zom. — Mikor beteg volt, ki gondozta ? — Senki, fizikailag egész­séges vagyok, csak nem tu­dom túltenni magamat a történteken. Semmi sem pó­tolhatja a hiányát annak, aki már nincs. Majdnem ötven évig volt a társam, minden­ben. öreg korunkban is mindig tudtunk miről be­szélgetni. Kérdőjellé vált az életem, nem tudom mi lesz. Mindenütt jó, csak otthon nem, mert ott nagyon egye­dül vagyok... Folytatjuk. IHAROSI IBOLYA— V. HORVATH MÁRIA Fotó: CZAKÖ SANDOR Beszélő kezek Következik: Segítő nagy­szülők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom