Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

2 NÉPÚJSÁG 1985. április 6. Ezt hozta a hét a külpolitikában Vasárnap: Választások Salvadorban: a hazafias erők bojkottja következtében alacsony részvételi aránnyal, s Duarte kereszténydemokrata pártjának győzelmével a szélsőjobboldal felett — Politikái gyilkosságok Chilében. Hétfő: Moszkvában Mihail Gorbacsov fogadja Lázár Györgyöt — Miközben Nimeri elnök Washingtonban tár­gyal, Szudánban folytatódnak a zavargások — Irak és Irán újabb katonai akcióikat hajt végre, az ENSZ főtit­kára közvetítési kísérletekkel próbálkozik a térségben Kedd: A kolumbiai elnök az Egyesült Államokban tár­gyal — Kambodzsában megkezdődik a vietnami önkén­tesek újabb csoportjának kivonása. Szerda: Joe Clark kanadai külügyminiszter a szovjet fővárosban tárgyal — Reagan és Carrington NATO-fő- titkár találkozóján az űrfegyverkezési tervekről is meg­beszélést folytatnák — Amerikai—japán kereskedelmi vi­ta — Izrael felszámolja az Anszar-fogolytábort, de a fog­lyok egy részét Izraelbe hurcolja. Csütörtök: Papandreu görög miniszterelnök a válasz­tások í lőbbre hozatalát javasolja az államfőnek. — Heves politikai csatározások Frarciaországban az új választási törvény korul — Súlyos harcok Dél-Libanonban Péntek: Az SZKP KB Politikai Bizottsága helyeslőleg foglal állást a magyar—szovjet megbeszélések eredmé­nyeit illetően — Tárgyalások kezdődnek a KNDK és Dél- Korea között — Thatcher ázsiai körútja. A hét 3 kérdése 1. Milyen új fejlemények történtek a kelet—nyugati viszonyban? A Genf ben immár lassan egy hónapja tartó szovjet— amerikai tárgyalásokról nincsenek érdemi jelentések, s ez érthető is: a részt vevő felek megállapodtak a teljes ti­toktartásban. Géniről szó volt azonban a hét legfonto­sabb kelet—nyugati diplomáciai eseményén, Joe Clark kanadai külügyminiszter moszkvai megbeszélésein. Gro- mikóval történt találkozójía alkalmat adott rá, hogy a szovjet külügyminiszter hangsúlyozza: Moszkván nem múlik a genfi tárgyalások sikere, ám az eredményhez elengedhetetlen, hogy az Egyesült Államok is építő mó­don közelítsen a napirenden levő kérdésekhez. A Szovjetunió, minden jel szerint, kulcskérdésnek te­kinti az űrfegyverkezés megákadályozását és a nukleáris fegyverkezés befagyasztását a jelenlegi színvonalon, leg­alábbis kezdeti lépésként, ameddig nem indulhat meg a tényleges csökkentés. Magyarán mondva ez annyit je­lent, hogy a genfi tárgyalások akár évekig elhúzódhat­nak, s ez idő alatt ne rosszabbodjék a helyzet, ne foko­zódjék a fegyverkezési hajsza, a konferencia ne adjon spanyolfalat az újabb fegyverfajták létrehozásához és rendszerbe állításához. A vietnami önkéntesek újabb egységeit vonták ki a Kam­bodzsai Népköztársaságból. A katonákat Phnom Penhben ünnepélyesen búcsúztatták. Washington részéről azonban éppen ellenkező törek­vések nyilvánulnak meg. Szinte jelképes lehet, hogy a genfi amerikai delegáció vezetőjét, Max Kampelmant hazarendelték, de nem jelentéstételre, hanem az elnöki indítvány melletti korteskedésre az MX-rakéták kong-, resszusi vitájában. Reagan azzal érvelt, hogy az új (tíz robbanófejjel ellátott) interkontinentális rakéta afféle adu lehet a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokon. A moszk­vai televízióban elhangzott vélemények szerint viszont az MX-program nem „fegyverletételre” ösztönzi a Szovjet­uniót. hanem az megteszi majd a szükséges ellenintézke­déseket az egyensúly helyreállítására és fenntartására. Az amerikai előnyszerzési kísérletek nem válhatnak be, az abszolút fegyverek és abszolút fölény kergetése köz­ismerten az illúzióik világába való, viszont folytatódik a fegyverkezési verseny, s ez kedvezőtlenül befolyásol min­den tárgyalást. A befagyasztás természetesen az „euro- rakétákra” is vonatkozna, annál inkább, mert a 108 Nyu- gat-Európába tervezett Pershing—2 rakétából 54 darabot máris elhelyeztek. Változatlanul napirenden van az űrfegyverkezés meg­akadályozásának kérdése is. A Pentagon „hideg-meleg” politikát folytat: először hatvannapos ultimátumot nyúj­tott át atlanti szövetségeseinek, hogy nyilatkozzanak részvételi szándékukról a csillagháborús tervekben. Mi­után ez többnyire visszatetszést, sőt visszautasítást kel­tett, a határidőit lassan elmossák, s főként a gazdasági előnyöket hangsúlyozzák a partnereknek. Az NSZK — Wörner hadügyminiszter nyilatkozatát alapul véve — késznek látszik beadni derekát; a nem NATO-tag. de katonai szövetséges Japán még nem döntött véglegesen; mások húzódoznak. Lord Carrington, NATO-főtitkár wa­shingtoni útja, és Reagan elnökkel való találkozása ugyancsak az álláspontok közelebb hozására irányult, de ma még nem mérhető fel, milyen eredménnyel. Amerikai lapok közben a szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó lehetőségét mérlegelik, de a jelentésekből is ki­tűnt, hogy gyakorlatilag az előkészítő „tapogatózásoknál” tartanak. Nyilván az a perdöntő, hogy a két ország vi­szonyának általános állapota, a genfi tárgyalások menete mennyire kínálhat majd kedvező körülményeket. Álta­lában nem zárják ki, hogy még az idén létrejöjjön a csúcstalálkozó (A találgatásokban az ENSZ 40. születés­napján, New Yorkban rendezendő ünnepségeket emlege­tik kézenfekvő keretként, hiszen arra számos állam- és kormányfő kap meghívást), de május végén talán már többet lehet tudni. A jövő hónap közepén, Bácsben — az osztrák államszerződés aláírásának 30. évfordulója alkal­mából — külügyminiszteri összejövetelre számítanak az osztrák fővárosiban, lévén, hogy mind Gromiko, mind Shultz ott tartózkodik majd. A chilei katonai diktatúra elleni nagyszabású tüntetéssé alakult át Santiagóban a meggyilkolt Manuel Guerrero tanító és Jósé Parada szociológus temetése 2. Mi történik Kambodzsában? Vietnami önkéntesek alakulatait búcsúztatják Kam­bodzsában, ezúttal (negyedik alkalommal) tizenöt ezren hagyják el az indokínai szomszéd országot. A jelenté­seket idézve, ez annyit jelenít, hogy „mintegy harmadá­val” csökken a vietnami kontingens létszáma, tehát az a harmiinícezres szint körül mozoghat majd. A csapatkivonást kiterjedt katonai műveletek előzték meg. s ezek során a mind hatékonyabbá váló kambo­dzsai néphadsereg, valamint • a vietnami önkéntesek egy­ségei tizenhét ellenforradalmi bázist számoltak fel a thai­földi határon. Megszűnt az az áldatlan helyzet, hogy a polpolistáknak, a Sonn San vezette erőknek, és Szihanuk csapatainak támaszpontláncolata volt a határra támasz­kodva, s ezen át valósággal áramlottak az országba a kül­földi fegyverek, a diverzánsak. Sőt, a néhány tíz négy­zetkilométernyi kambodzsai területet felhasználva, dip­lomaták jöttek át néhány órára vagy percre, átadni meg­bízólevelüket az ellenforradalmi erőknek, hogy legalitást biztosítsanak nekik, s a nemzetközi elismerés látszatát keltsék. így segítve a kormányellenes csoportokat. Természetesen a jövőben is előfordulhatnak elszigetelt ellenséges fegyveres akciók Kambodzsa területén, de min­den jel szerint jelentős lépés történt előre a helyzet ka­tonai konszolidációjában. Ez pedig közvetlenül kihat majd a politikai konszolidáció folyamatára is, hiszen tarthatatlan állapot, hogy az ENSZ-ben még mindig az úgynevezett „Demokratikus Kambodzsa” bitorolja az or­szág törvényes helyét. A Kambodzsai Népköztársaság kormányfője kifejtette, hogy Phnom Penh változatlanul kész a politikai-diplo­máciai eszközök igénybevételére, s a polpotistákon kívül kész kapcsolatot létesíteni a ma még kormányellenes erőkkel, akár Száihanuikkal is. (A hercegnek azonban sza­kítania kell polpotista szövetségeseivel, akiket a népirtás iszonyú bűnei terhelnek, s nem jöhetnek szóba tárgyaló- partnerként.) Ez egyúttal a kambodzsai választ jelent­hette az ausztráliai s egyes ASEAN-államok követítési próbálkozásaira. Hun Sen azonban leszögezte: ha nem lehetségesek tárgyalások az ésszerű keretek között, a Kambodzsai Népköztársaság kész katonai eszközökkel a konszolidáció maradéktalan megvalósítására. 3. Hogyan értékeljük a legújabb latin-amerikai fejle­ményeket? Nem először, és valószínűleg nem utoljára, ismét fe­nyegető üzenetet küldött Nicaragua címére az amerikai elnök. Igaz, formailag tűzszünetre hívott fel, de olyan feltételek közepette, hogy a latin-amerikai haladó erők nyílt ultimátumot említenek. A harcok júniusig tartó felfüggesztése jegyében új választásokat akar a közép­amerikai országra erőszakolni, méghozzá a kontrák, az ellenforradalmárok részvételével. Maguk az amerikai la­pok is megállapítják, hogy a „körítés”, a békeszólamok inkább azt a célt szolgálták, hogy az amerikai kongresz- szusnál megkönnyítsék az elleniforradalmároknak szánt anyagi segítség megszavazását. Ilyen körülmények között nem kísérhette különösebb siker Bietancur kolumbiai el­nök washingtoni útját sem, pedig ez az ország egyike a Contadora-csoportban tömörülő négy államnak s hozzá akar járulni az elfogadható békejiavaslatök kimunkálásá­hoz. Közép-Amerika mellett a nyugtalanság és bizonytalan­ság jelei mutatkoznak Dél-Amerikában is. Tancredo Ne- ves-en, a megválasztott brazil elnökön, rövid idő alatt az ötödik műtétet hajtották végre és állapota válságosra fordult. A nem ritka latin-amerikai kérdőjelek közé so­rolható, hogy fizikai akadályoztatása milyen politikai kö­vetkezményekkel járhat az éppen csak „civil ruhát” öltött országban. Nő a belső feszültség Chilében, ahol a szélső- jobboldal politikai gyilkosságok egész sorát követte el. Válaszképpen a jövő csütörtökre meghirdették az újabb nemzeti tiltakozási napot, és a chilei demokratikus erők ehhez a haladó közvélemény segítségét is kérték. Santia­góban újabb komoly erőpróbák előtt álnak ... RÉTI ERVIN Reagan amerikai elnök a héten fogadta Betancur kolum­biai elnököt, aki a Contadora-csoport béketervéről ta­nácskozott Washingtonban Elutaztak a külföldi párt- és kormányküldöttségek (Folytatás az 1. oldalról.) vétségé Központi Bizottsága elnökségének tagja vezetésé­vel vett részt a felszabadu­lásunk évfordulójával kap­csolatos ünnepségeken. A de­legációt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az Országgyűlés elnöke búcsúztatta a buda­pesti légikikötőben. Ott volt Mliovan Zidar, Jugoszlávia budapesti nagykövete. A kora délutáni órákban elutazott Budapestről.a cseh­szlovák párt- és kormány- küldöttség, amelyet Josef Koreák, a CSKP KB elnöksé­gének tagja, a szövetségi kormány elnökhelyettese, a Cseh Szocialista Köz­társaság kormányának elnöke vezetett. A delegációt a Fe­rihegyi repülőtéren Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára bú­csúztatta. Jelen volt Ondrej Durej, Csehszlovákia buda­pesti nagykövete. Délután hazautazott fővá­rosunkból a bolgár párt- és kormányküldöttség, amely Milko Balevnek, a Bolgár Kommunista Párt KB Poli­tikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárá­nak vezetésével vett részt az ünnepségeken. A delegációt Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke búcsúztatta a repülőtéren. Ott volt Boncso Mitev, a Bol­gár Népköztársaság budapes­ti nagykövete. A magyar kulturális napok nagy moszkvai sikere Hatalmas sikerrel folynak Moszkvában a magyar kul­túra kedden megkezdődött napjainak rendezvényei. A kulturális napok nagy szín­házi megnyitóját, Hidas—Se­regi a Cédrus című balett­jét a szovjet televízió egye­nes közvetítése jóvoltából sok millióan látták ország­szerte. Nagy tömeget von­zott az öt reprezentatív ma­gyar kiállítás szerdai közös megnyitója is a Szovjetunió Állami Képtárában. Csütörtökön este a moszk­vai Művész Színházban be­mutatkozott a Nemzeti Szín­ház társulata, amely Moliere Tartuffe-jét adta elő. A Nemzeti társulata még egy alkalommal játssza Moszkvá­ban a Tartuffe-öt, majd két ízben Bornemissza Péter Ma­gyar Elektráját adja elő. Ezután a társulat az észt fő­városba, Tallinnba utazik ez­zel a két darabbal. A Budapest nevét viselő moszkvai filmszínházban Köpeczi Béla művelődési mi­niszter jelenlétében csütör­tökön este nyílt meg a Ma­gyar Film Hete. Az ünnepi megnyitón Kovács András A vörös grófnő című filmjét vetítették. Magyar-vietnami tárgyalás Március 29-e és április 5-e között Budapesten tartotta 7. ülésszakát a magyar-vietna­mi műszaki-tudományos együttműködési albizottság. Doan Phuong, a VSZK tu­dományos és műszaki állami bizottságnak elnökhelyettese és Székács Imre, a TESCO vezérigazgatója, az albizott­ság társelnökei aláírták az együttműködés 1985. évi munkaprogramját. Doan Phuongot fogadta Szekér Gyula, a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal elnöke, és Dóró György, az Országos Tervhi­vatal elnökhelyettese, a ma­gyar—vietnami gazdasági és műszaki tudományos együtt­működési bizottság magyar tagozatának alelnöke. A viet­nami vendég megbeszélést folytatott az OMFB és az OKISZ vezetőivel. Clark moszkvai sajtóértekezlete Hasznosnak minősítette Andrej Gromiko külügymi­niszterrel és más szovjet ve­zetőkkel folytatott tárgyalá­sait Joe Clark kanadai kül- ügyminszter. Mint pénteken Moszkvában megtartott saj­tóértekezletén hangsúlyozta, a két ország számos kérdést eltérően ítél meg, de a tár­gyalásokon a felek elsősorban az érintkezési pontokat és az együttműködés területeit igyekeztek felkutatni. E te­rületek sorában említette Clark az aktívabb politikai konzultációkat, szorgalmazta a magas szintű politikai kap­csolatok bővítését és azok rendszeressé tételét. Ezzel kapcsolatban Clark megem­lítette, hogy Gromiko Kana­dába szóló meghívást foga­dott el. A mostani tárgyalásokon megvitatták az együttműkö­dés lehetőségeit a mezőgaz­daság, az olaj- és gázfeltárás, a mezőgazdasági gépgyártás, a halászat és más ágazatok területén. Rámutatott, hogy a Szovjetunió fontos keres­kedelmi partnere Kanadá­nak. Külpolitikai kérdésekről szólva Clark kijelentette: moszkvai tárgyalásain meg­győződött arról, hogy a Szov­jetunió komoly magatartást tanúsít Genfben. E tárgyalá­sok sikere — véleménye sze­rint — hozzájárulna ahhoz, hogy a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés más fórumain is előmozdítsák a nemzetkö­zi együttműködést. Kifejezte Kanada érdekeltségét abban, hogy megállapodást érjenek el a vegyi és radiológiai fegyverek betiltásában, hala­dást érjenek a stocholmi konferencián. A moszkvai tárgyalásokon megvitatták a világűr mili- tarizálásának megelőzésével kapcsolatos kérdéseket. Clark megpróbálta igazolni az ez­zel kapcsolatos amerikai ál­láspontot, azzal érvelve, hogy az Egyesült Államokban je­lenleg — úgymond — csak kutatásokat végeznek e téren. Azt is közölte, hogy a kana­dai kormány az amerikai javaslat ellenére egyelőre nem döntött arról, hogy Ka­nada részt vesz-e e kutatá­sokban. Kérdésekre válaszol­va azt mondta: Kanada földjén nincs és nem is lesz atomfegyver, s Kanada szi­gorúan tartja magát az atom- sorompó-szerződéshez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom