Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

1985. április 13.

Múltunkból

I — Az „első játszma” kezdete előtt hadd kérdezzem meg, miért hiányzott az utóbbi Időben a tolnai csapat kis- padjáról?

— A közönség az eredményekből ítél, így nem is feltételezi, hogy nekünk is kijut a napi bosszantó gondokból, éppen elég. Az utóbbi időben vezető edzői munkám mellett olyan függetlenített intézőt, szervezőt igénylő feladatok is elháríthatatlanul rám zúdultak, amelyeket nem tudtam idegileg köny- nyen elviselni, így orvosi javaslatra egy időre „kivontak a forgalomból”.

I

— A jól értesültek szerint a Bátorfl-ügy kavart akkora hullámokat Sáth edző lelkivilágában, amelyek mind a mai napig nehezen akarp^k elcsendesedni.

— Mi tagadás, ez is jócskán betette nekünk a kaDut. Fájó volt, hogy távozásával valakik elterjesztették, hogy az igen jó adottságokkal rendelkező Bátorfi Csilla kibontakoztatásához a tolnai szakvezetőknek kevés volt a közük. Ez a páratlan tehetség a mi kezünk alatt formálódott. Példátlan elrablása azon túlmenően, hogy érzékeny veszteséget jelent számunkra! sajnos, erősíti azt a fővárosban elburjánzó szemléletet: Tolna csak neveljen, az a dolga. Pedig távozása után a BSE elleni rangadó megnyerésével is igazoltuk, hogy nem egy-két emberre épül a szakosztály.

— De a napnál világosabb, a nemzetközi dicsőséglista ismeretében, hogy a tehetségek Tolnán felnőttként sem veszítenek értékükből. Ügy tudom, Önök egyetértettek azzal, hogy az általános iskola elvégzése után „tűzkőzelben”, a fővárosban készüljön, versenyezzen, de továbbra Is nevelőegyesületének színeiben álljon asztalhoz.

— Valahogy így gondolkodtunk. Aztán a nevelésben igen csak vérszegény eredményeket produkáló BSE úgy elvitte, hogy még egy köszönömöt sem mondott.

— Ma már a nemzetközi színvonal a mérvadó a szakosztály értékelésekor. De kevesen tudnak a 60-as és 70- es évek szürke hétköznapjainak a mát megalapozó előzményeiről, a tradícióról?

— A sportágnak voltak tradíciói a nagyközségben. A felszabadulás után élénk pingpongélet bontakozott ki a férfiaknál és nőknél egyaránt. A férfiak az NB Ill- ban, a nők az NB II-ben szerepeltek. Sőt! a lányok egyszer az NB II-ben bajnokságot is nyertek.

— Aztán a hatvanas évek végén mélypont Jelentkezett a sportág tolnai történetében. A nők eltűntek a süllyesztőben, a férfiak sem érték el az NB-s színvonalat. Ezek után robbanásszerűen hatottak a kővetkező évtized elejének fejleményei. Sáth Sándor új szerepkörben Jelentkezett a sportban.

— Versenyzői pályafutásom befejezésével nem tudtam hátat fordítani a sportnak. Játszottam még a leszálló ágában lévő pingpongcsapatban, de már a kézilabdacsapatnál edzői, intézői feladatokat végeztem. Az asztalitenisz mellett nagyon sok sportág érdekelt. Végül is edzőként is a pingpong mellett tettem le a voksomait. Nem véletlen, hiszen mindig is motiváltak az izgalmas feladatok. Ilyen volt például az asztalitenisz-élet megteremtése. Tudom, ez így túl általános, és minden sportágban benne van az önmegvalósítás lehetősége, de kezdő edzőként már úgy vélekedtem, hogy akkor tudok igazán eredményt elérni! ha a sportági alapozás legkezdetibb fázisától is már ém vagyok a kulcsfigura a versenyzővé válásban és személyiségfejlődésben. Erre az asztaliteniszben kitűnő lehetőség kínálkozott. Az iskolába lépés előtt számtalan gyereket szemügyre vettem a mozgáskondíciójuk alapján, és akik fennakadtak a rostán, azokkal elkezdtem foglalkozni.

— Akkor már valamit sejtek a tolnai titokdissziéból, ami talán nem is annyira titok, hanem egy időszerű felfedezés: az utánpótlás-nevelést a sportban sem lehet elég korán elkezdeni. Apropó, miért nőiesedtek?

— Mielőtt valaki ránk sütné a lányokkal kapcsolatos elfogultság bélyegét, elmondom, hogy már a kezdet kezdetén, 73-ban fiúkat éppen- úgy fogadtunk. Az alapelv az volt: sok apró gyermek nyüzsögjön. Aztán a tárgyi és személyi feltételek szintje behatárolta fogadókéDessé- günket, a döntés elodázhatatlan volt.

Végül az adott helyzetben lévők alapján a lányok menedzselése mellett döntöttem.

— A szakosztályi döntés meglehetősen kevésnek bizonyult volna, ha az iskola és a családok másképpen eon- dnlkodnak. Számomra felettébb érdekesnek tűnik, hogy Tolnán az országos tendenciával ellentétben a sportnak ilyen nimbusza lett.

— Az a mi szerencsénk, hogy a testnevelés és a sport a nagyközségben az őt megillető helyre került. Emellett még igen fontos feladatnak jelöltük meg az állandó személyes kapcsolatot a szülői házzal. Csak az iskola kisugárzásában nem bízhattunk. Mi is szülői munkaközösséget alakítottunk! részeletesen értékeltük a gyerekek teljesítményét, személyekre bontva beszéltünk a feladatokról. Mi a szó igazi értelmében egy nagy család voltunk, ez sok hiányt tudott pótolni. Mindebben oroszlánrészt vállalt a Bolvári család, mely szilárd alapját képezte elképzeléseinknek, pedagógusi tevékenységükben minduntalan bizonygatták a sport, a testedzés hasznosságát.

I

— A nagy nyüzsgés, a pingpongláz hatására gondolt-e akkor valami nagy dologra?

Semmire. Csupán valami változatosat, újat akartunk nyújtani. A jövő esetleges sikereinek fürkészése helyett a 'napi problémák lekötöttek bennünket.

I

— 1976. mérföldkő a tolnai sporttörténetben ...

— Vagyis Balvári Ildikó személyében beérett az első gyümölcs: játékosunk Zágrábban a serdülő- és ifjúsági Európa-bajnokságról két bronzéremmel tért haza. És ekkor nyertük meg az NB Il-t és feljutottunk az első osztályba. A meglepetés erejével hatott ténykedésünk! megnőtt az érdeklődés a szakosztály iránt.

— A tolnai műhelyben fokozatosan tűntek fel a szereplésükkel országos elismerést kiváltó versenyzők. Balogh, Bízó, Kiss, Bolvári Katalin. Az első három egy bizonyos értelemben „idegen- légiósnak” is tekinthető.

— Amikor bebizonyosodott, hogy egyre több, hadra fogható tehetség bontogatja szárnyait, arra is figyeltünk, hogy ne csak az utánpótlás nevelésére szorítkozzunk, hanem a mi egyesületünk profitáljon belőle. A vártnál hamarabb reflektorfénybe kerültünk. Országjáró kőrútjaim során éber szemmel fi- eveltem a pralagon heverő tehetségeket. Balogh Ilonát Vésztőről hoztam el. miután hazament egy úttörőtáborból. Bízó Mária Dávodról. Kiss Anikó Jászberényből került, hozzánk. Idegenlégiósok? Én ezt a szót nem használnám. Ugyanis ezek a versenyzők tolnai ..kirándulásuk” során váltak élversenyzővé. Balogh az általános iskolás korban, a másik kettő a serdülőkor elején került hozzánk, pontosabban a tolnai családokhoz, így mindennapjainkon is a mi nagy családunk életének vérkeringésébe bekapcsolódtak.

— Szerény, a szó igazi értelmében „falusi körülmények”, ugyanakkor sport- szakmallag megalapozott, tervszerű munka. Tolna példája egyúttal üzenet is a magyar sportmozgalomnak: az előrelépés kulcsa nem feltétlenül csak anyagi tényezőkön múlik.

— Meditálásaim folytán ilyen messzire még nem jutottam. Azt azonban minden kétséget kizáróan állíthatom, hogy a fanatikus lelkesedés, ‘az elszántság nem mérhető forintban. Persze az anyagiak megléte sokat jelent, így utólag hadd mondjam el, hogy az elismerést kiváltó eredményeink alapján titokban reménykedtem, hogy nálunk is a többi szocialista országhoz hasonló módon egy-egy sportágban területi jelleggel meghonosodik a sportkallégiumi rendszert és Tolna vidéki fellegvár lévén, eséllyel pályázhat ilyen jellegű központi létesítményre. De ez még ma is utópia ... Ezen már kár füstölögni. Sikerlistánk ennek ellenére bőven kárpótolt: 1976-tól szinte minden évben tolnai éremeső hullott a korosztályos Európa-bajnokságokon. 1979-ben megjelentünk a csapatok számára legrangosabb kontinensviadalon, a BEK- ben és 1980-ban döntőt játszottunk. Az idén már negyedszer kerültünk a kupafináléba. Női párosunk — Balogh—Bolvári — 1979 óta egyeduralkodó a magyar bajnokságban.

I

— Mégis csak 1981-ben jut el felnőtt-világbajnokságra tolnai versenyző, pedig már 1979-től kopogtattak a lányok a válogatott kapuján. Miben látja a késés okát?

— Igen megnőtt az étvágyunk, s a sportközvélemény eredményeink alapján, joggali nemzetközi versenyek mellett szerette volna a felnőtt EB-n, VB-n ott látni a lányokat. Különösen párosban. Az akkori szövetségi kapitány, Bérezik Zoltán az eredménycentrikus szemlélet miatt vé- gestelen-végig kitartott a már leszálló ágban lévő korábbi Európa-bajnok versenyzők mellett. A fejlett asztaliteniszszel rendelkező országokkal ellentétben mi elodáztuk a generációváltást, hiányzott a fiatalokkal kapcsolatos egészséges kockázatvállalás.

— A göteborgi világbajnokságon az új összetételű csa- oatban már a fiatalok is helyet kaptak, ám ezúttal is hiányoztak a tolnaiak.

— Vártam a kérdést. Nem akarok mentegetőzni, de az utóbbi félévben kényszerpályára kerültünk. S ez elkerülhetetlenül bekövetkezett! ugyanis a kislányok felcseperedtek és tekintettel kell lennünk az ezzel járó magánéletben változásokra. Balogh Ilona után Bolvári Ildikó is férjhez ment, húga, Kati pedig továbbtanulás előtt áll. Nos, eme tények azt is előidézték, hogy a közelmúltban nem tudták vállalni a felnőttválogatottsággal szükségszerűen velejáró központi edző- táborozásokat. Az már egészen más kérdés, hogy ezek hasznát én személy szerint megkérdőjelezem, de ezeken való részvétel nélkül ma, Magyarországon senki sem lehet felnőttválogatott. Ha jól belegondolok), Göteborgban mégiscsak jelen vagyunk, hiszen Bátorfi tolnai tanítvány, tolnai termés.

I

— Hagyjuk a sportági boncolgatást! Az újságok a közelmúltban arról tudósítottak, hogy Ismét kitüntetést kapott.

— Másodszor kaptam meg az OTSH-tól a Kiváló Edző kitüntetést. De a legbüszkébb a tavaly ilyenkor Sarlós Istvántól, a Miniszitertanács akkori elnökhelyettesétől a Parlamentben átvett állami ifjúsági díjra vagyok. Ezek mellett még a Sportérdemérem bronz fokozatát is kiérdemeltem.

I

— Nagy szenvedélyén kívül jut-e másra idő?

— A pihenésen kívül nem sok mindenre. Emiatt nincs egyáltalán hiányérzetem. Tulajdonképpen, ha visszatekintek eddigi életpályámra, elégedett lehetek.

| — Köszönöm a beszélgetést!

Bálint György

1948. december 18-án a FÉKOSZ és az UFOSZ egyesüléséből jött létre a DÉ- FOSZ. Az egységes szervezettől azt várták, hogy erősítse a falun a párt vezető szerepét), és a parasztságot — a gazdagok kivételével — megnyerje a mezőgazdaság szocialista átalakításhoz.

A FÉDOSZ-hoz tartoztak a gépállomások, az állami gazdaságok és a mezőgazda- sági üzemek dolgozói, továbbá a földművesek és termelőszövetkezeti tagok, valamint a földmunkások, kisbirtokosok és a középparasztok. Minden településen megalakították a DÉFOSZ alapszervezeteket s a vezetőségi tagok többsége a kommunisták közül került ki. Az új tömegszervezet a termelés fokozását hirdette, munkaversenyt szervezett, szorgalmazta a beszolgáltatás teljesítését, rendelkezett a munkaerő-közvetítés jogával, szervezte tagjainak politikai és szakmai oktatását. Részt vett a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, termelőszövetkezetek alakításában, a gépállomások megteremtésében.

A Tolna megyei szervezetek feladatait a fentiek szerint határozták meg. Fennmaradt egy jelentés, amelyet a DÉFOS Z-kőzpont megbízottja 1950 májusában készített Tolna megyei körútjáról. A jelentés a többi között a következőket tartalmazta:

„A megyei titkárságon a párt megyebizottságának utasítására és a központtól kapott instrukciók alapján hozzáláttak a határjárás megszervezéséhez, ugyanúgy a cséplőgép ellenőrök kiválogatásához! ami már részben meg is történt. Foglalkoztak az aratási munkákkal, valamint a munkaerőnek a biztosításával. Beszámoltak arról, hogy az aratáshoz, valamint a cséolési munkához a munkaerő biztosítva van. Ellenben arról panaszkodtak, hogy még nem tudiák, hogy a megye területén hány gép csépel. Főleg azt nem tudják, hogy mennvi lesz a ma- *gán gén. amelvhez ellenőröket kell biztosítani.”.

A jelentés foglalkozik a mezőgazdasági munkaverseny szervezésével is. Megállapította! hogy létrehozták a megyei, járási és a községi versenybizottságokat, amelyek ezt követően hetenként tesznek jelentést. A FÉDOSZ szervezetei tevékenységük egész ideje alatt valóban mindig központi feladatként foglalkoztak a mezőgazdasági munkaversennyel. Például 1951. május 23-i jelentésében Kócs Árpád megyei titkár örömmel számolt be arról, hogy „A kibővített üb. értekezletek és taggyűlések a szocialista szektorainkban előmozdították a versenymozgalom kiszélesítését. Dolgozóink az mellett, hogy jól hozzászóltak, a dolgozók egymást versenyre hívták. Például csak a tamási állami gazdaságban 20 dolgozó kötött egymással hosszúlejáratú versenyszerződést), 25-en kihívták egymást versenyre a növényápolás elvégzésére. Például Császár Katalin versenyre hívta ki Hermann Istvánnét, és vállalta, hogy a maga területén növénytermesztési vonalon a normáját 130 százalékra emeli minőségi munkával, és három 100 százalékon alul tejesítő szaktársnak munkamódszerét átadja. A versenyt a kihívott elfogadta, és ugyanazt vállalta Máté Margit növény- termesztési brigádja, hosszúlejáratú versenyre hívta ki László József növénytermesztési brigádját, és vállalták, hogy a növényápolási munkákat a brigád a maga területén határidő előtt befejezi, a brigád átlagtejesítményét 110 százalékra emelik.

A jelentés egv másik részében a munkaversenvről még az alábbiak olvashatók:

„Községeinkben és hasonlóan mind a szocialista szektorainkban a versenymozgalom egyre jobban szélesedik, a községek egymást versenyre hívják ki a növényápolási munkák elvégzésére, hosszú- lejáratú versenyszerződést kötnek az egész évi munkák elvégzésére, egész az őszi mélyszántásig”.

A megyében járt budapesti megbízott a jelentésben hosz- szan írta le a bátaszéki esetet, amely számára kínosnak tűnhetett. Bátaszéken 1950- ben jelentős talaj munkákat végeztek, sok kubikos dolgozott ott. Idézzük a jelentés idevonatkozó részét.

„Bátaszék községben egy munkahelyi bizottságnak a megválasztásánál vettem rész«, ahol mintegy 900 kubikos és segédmunkás jött ösz- sze, s érdekelte a munkásokat, hogy ki lesz megválasztva, mert eddig két személy képviselte őket. Ezek lemondtak, de nem akarták elfogadni lemondásukat. Meglátásom az, hogy központunkból F. elvtárs volt kinn, s így az előkészítés mindamellett, hogy összejöttek a munkásoki nem volt jól előkészítve, mert akiket jelöltek a jelölő bizottsági tagnak, nem fogadták el, mondván azt a tömeg, hogy akit javasoltak, az nem kubikos, mert odahaza 8—10 hald földje van, s alig várjál, hogy estére mehessen haza és menjen a mezőre. Majd kifogásolták azt is, hogy nem minden csoportban van jelölő bizottsági tag. 15 munkahely van és csak 3 jelölő bizottsági tag van választva.

Majd sor került a munkahelyi bizottság megválasztására is. Ezt ugyanúgy nem akarták elfogadni, mint a jelölő bizottságot, mely 15 főből állott. Egyeseket el sem fogadtak, újakat kellett jelölni. Meglátásom szerint a szervezés nem volt kielégítő, mert közel 5 vagy 6 főből álló műszakit választottak a vezetőségbe (!). Példát említsek meg: a fegyelmi bizottság élére a főmérnököt választották be. Ezért a munkások nem is igen mertek felszólalni. Véleményem szerint menetközben át kellene szervezni az egész munkahelyi bizottságot.”.

A politika torzulása természetesen possz irányban befolyásolta a DÉFOSZ tevékenységét. Jellemző példaként említhetjük az 1950. március 21-i heti titkári értekezletet, amelyen a titkár a középparasztokról és a párt vezető szerepéről a következőket mondotta:

!,A vezetőségi választás nagyon fontos volt, mert a középparasztok nagyon sok helyen úgy érezték, hogy ők vannak fölényben mint DÉFOSZ többségben, és fogják dirigálni, vagyis irányítani a pártot. A DÉFOSZ-on belül nem volt biztosítva a párt legalább 60 százalékos vezető szerepe, és nagyon sok helyen szembe helyezkedtek a párttal és nagyon sok viszály keletkezett ebből.”.

Ezt a gondolatot folytatva furcsa következtetésre jutott a titkár, amikor arról szólt, hogy vannak községek, ahol kevés a párttag és mégis biztosítani kellett volna a párt vezető szerepét. A jegyzőkönyv tanúsága szerint ilyen esetben a következőt kellett volna tenni:

„Nagyon sok helyen nem tudtuk biztosítani a párt vezető szerepe 60 százalékát, de itt nem voltunk elég rugalmasak, mert ha nem volt annyi párttag, hogy biztosítva legyen a párt vezető szerepe, csökkenteni kellett volna a vezetőségnek a létszámát.”.

Az már csak természetes, hogy a beszámolóban elhangzott a vádi, hogy a DÉFOSZ- ban is felülkerekedett a szin- dikalista irányzat, a párt fölé akarnak kerekedni és dirigálni. Megoldásnak azt tartották, hogy felvilágosító munkával kell megértetni és elfogadtatni a párt vezetését ezekkel a szervezetekkel.

A DÉFOSZ-t 1952 januárjában a MEDOSZ követte, magára vállalva a mezőgazdasági munkások szervezését.

K. Balog János