Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
1985. márclua 9. Mongólia Sport, egészség, kultúra Turisták klubja alakult a Mongol Állami Egyetemen. A klubnak máris 400 tagja van. A lelkes természetjárók célul tűzték ki az ország legszebb tájainak felkeresését. Olyan gyalogtúrákat terveznek, amelyek során próbára tehetik erejüket, ügyességüket, mozgékonyságukat és állóképességüket. A rendszeresen túrázó egyetemisták elhatározták, hogy gondos felkészülés után meghódítják Mongólia magas csúcsait is. A mongol klíma lehetővé teszi, hogy hasznosítsák a nap melegét. A napelemekkel egyre több lakásban főznek, fűtenek. A napkollektorok beváltak a mezőgazdaságban is, ahol elsősorban növényházakat üzemeltetnek napenergiával. Mongóliában jelenleg a könyvtáraknak átlag 2000 olvasójuk van. Sokan keresik fel a művelődési házakat is. Ezekből 4300 lakosra jut egy. Mongol és' szovjet építészek tervei alapján tucatnyi óvodát, 12 iskolát, új úttörőházat és egy 1200 személyes filmszínházat építenek 1985-ben. Az elmúlt év mongol könyvsikere volt a Szuhé- Bátor album. A gazdagon illusztrált kötet részletesen ismerteti a nagy mongol ál- lamféfi és forradalmár életét és munkásságát. Szuhé- Bátor (1893—1923) nyomdai szedő volt. 1919-ben forradalmi kört, 1920-ban forradalmi szervezetet hozott létre, amely az egyik alapja volt az 1921-ben megalakult Mongol Népi Forradalmi Pártnak. A pánt élén jelentős szerepet töltött be az 1921-es népi forradalom irányításában. ^■ Számítógép az iskolában A számítógép-operátorok foglalkozásán □ A Szovjetunióban megvalósuló széles körű iskolareform több más újítás mellett előirányozza a mikroprocesz- szorok és a számítástechnika közvetlen alkalmazását az oktatási programokban, a számításhechnikai szakemberek felkészítésének folyamatában. Az országban ma már több mint háromszáz oktatási központ működik, ahol a számítástechnikai eszközök üzemeltetésére képeznek szakembereket. Ezek egyikének igazgatójával, Tatjana Krav- csukkal beszélgetett az APN tudósítója Moszkvában. — Kik tanulnak ebben az oktatási központban, és milyen szakképzettséget szerezhetnek? — A kerület tizenkét általános iskolájából több mint ezer tanuló jár hozzánk. Elsősorban a felsőtagozatosok, kilencedik és tizedik osztályosok. Két tanéven keresztül tanulnak nálunk. Hetente egyszer van foglalkozásuk — egyik héten négy, másik héten hatórás. Ezeken a napokon természetesen az alapiskolájukban nincsen órájuk. Hat szakma közül választhatnak a tanulók: számítógépkezelő, operátor, programozó, az elektronikus berendezések szabályozását végző szakember, ügyvitelszervező, a számítógép perifériáinak javítását és karbantartását végző elektronikai műszerész és adatrögzítő. A náluk végzettekből összeállított „csapat” tökéletesen képes üzemeltetni bármilyen számítógépet, természetesen mérnöki felügyelet mellett. — Hogyan szervezik az oktatást ? — Mi nem „napszámosokat” képezünk a számítógép kiszolgálására, hanem igyekszünk széles körű elméleti ismereteket adni a tanulóknak, felébreszteni bennük az érdeklődést a számítástechnika iránt. Arra van szükség, hogy a tanulók megismerjék a számítógép felépítését, a gép „lelkét”!, hogy értelmesen tudjanak kommunikálni vele. Így vonzó lesz ez a munka. A leendő operátorok programozást is tanulnak. Megismerkednek a mérés- technika alapjaival. Egy jól képzett operátor tehát kijavíthatja a programozót, képes felfedezni a program hibáit. A számítógép főbb egységeinek műszaki jellemzőit ismerve a megfelelő műszerek segítségével ellenőrizheti azok működését. A leendő programozók az első évben szintén megismerkednek a számítógép felépítésével, a gépi matematikával, ezután foglalkoznak a legelterjedtebb programnyelvekkel — Fortannal, Algol- lal, Assemblerrel. Nálunk nincsenek tisztán elméleti és tisztán gyakorlati foglalkozások. Az órák mindig komplexek. E célból speciális osztályokat és laboratóriumokat szereltünk fel, ahol minden tanulónak saját munkahelye van. így például az egyik osztályban tizenkét displayit helyeztünk el, amelyek egy számítógéphez csatlakoznak. A gyors működésű gép képes egyidejűleg az összes display- vel kommunikálni. így senkinek nem kell várni a sorára, mindenki dolgozik az egész óra alatt. Az oktatás minden szintjén nagy rteret szentelnek a mikroprocesszoros technikának. A mikroprocesszorokat ma már megtalálhatjuk az élet minden területén. Tervezzük, hogy a számítógép- operáltori szakmát kibővítjük mikroprocesszoros technikai operátor szakmává. A tanév folyamán minden tanuló részt vesz kéthetes kötelező gyakorlaton valamelyik számítóközpontban. Helyettesítik az ottani operátorokat, részt vesznek a programok írásában és a technika ellenőrzésében. Munkánkat mindenben segítik védnökeink — a Szovjet Tudományos Akadémia Elektronikus Vezérlőberendezések Intézete és az Informatikai Problémák Intézete. — Mi az ő szerepük? — Először is tőlük kaptuk a berendezéseket, melyek értéke egyébként meghaladja a másfél millió rubelt, és segítettek azok felszerelésében és üzembe helyezésében is. Ma pedig a számítástechnikai fejlődéssel összhangban modernizálják ezeket a berendezéseket. Oktatóink többsége szintén a bázisintézetekből érkezett. Továbbra is az intézet állományába tartoznak, tehát ismerik az ott folyó műszaki fejlesztéseket. Ezenkívül ötévenként pedagógus-továbbképzésen is részt vesznek. Mindkét védnökünk, az ország vezető intézete a maga területén. Kiváló tudósaik gyakran megfordulnak nálunk is. Több alkalommal tartoltt előadást tanulóinknak Borisz Naumov, az Informatikai Problémák Intézetének igazgatója, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. A programozók módszertani irányításával Alek- szandr Brudno, a fizika- és matematikatudomány doktora foglalkozik. A tudósok és előadók igyekeznek megismertetni a tanulókat a holnap tudományával. — És mi történik az iskola befejezése után? A (tizedik — ma még az utolsó (a reform után a szovjet középiskolák tizenegy osztályosak lesznek) — osztály végén a tanulók szakmai vizsgát tesznek. A szakképzettséget tanúsító bizonyítvány birtokában munkát vállalhatnak Moszkva nagyszámú számítóközpontjának valamelyikében, melyek igényeiket bejelentik nekünk. Egyébként mindig több az igény, mint ahányan végeznek. Eduard Aleszin A bolgár martenicska Minden év március első napjától csaknem minden bolgár otthonban, minden bolgár kabáthajtókáján apró mütyürkék jelennek meg. A bolgárul martenicskának — márciuskának — nevezett mütyürkék árusítása már február végére országos kampánnyá dagad, amelybe még a televízió is bekapcsolódik, reklámfilmekben népszerűsítve egy-egy mütyürkegyár- tó szövetkezet termékeit. A több ezer fajta mütyürkének egy közös vonása van: dominál rajtuk a fehér és a piros szín. Eredeítük a bolgár történelem több mint 13 évszázaddal ezelőtti időszakának eseményeiben gyökerezik. A monda szerint az első martenicska a bolgár honfoglalás idején segítette Asz- paruh kánt és seregét a bizánciak elleni ütközetben. A piros és a fehér színezést többféleképpen is magyarázzák. A legelterjedtebb változat szerint a bizánciakkal megvívandó döntő ütközet előtt az óbolgárok áldozati máglyát akartak gyújtani, hogy a felszálló füst irányából kifürkésszék az istenek akaratát, nem találtak azonban megfelelő száraz füvet. A rossz előjel csaknem meghátrálásra késztette Aszpa- ruh kánt és a hazát kereső óbolgárokait, amikor egy fecske szállt a táborukba. A madár lábán fehér gyapjúszállal odakötve ott volt a máglyához szükséges fű. A gyapjúfonal azonban felsebezte a fecske lábát, a kibuggyant vércsepp félig megfestette a fehér fonalat. Asz- paruh kán (talizmánként az övébe tűzte ezt a fonalat, s mint ahogy az áldozati máglya füstje is megjósolta, a csatában legyőzték a bizánciakat. A piros-fehér fonal így győzelmi jelképpé vált. A századok folyamán a martenicska az életerő és az egészség szimbólumává vált. Az ország egyes vidékein varázserőt tulajdonítottak neki, amely megvédi a házakat és lakóit az „ártó szellemektől”. Ezért több vidéken is a gyerekek és a fiatal nők csuklójára, nyakára is piros-fehér fonalra erősített figurákat kötöttek. Néhol még a háziállatokat is ezzel „védték”, farkukba fonva a martenicskát. A hagyomány szerint a márciuskát mindaddig viselték, amíg meg nem jöttek a tavasz hírnökei, a fecskék és a gólyák. A martenicskát aztán kő alá rejtették >majd a másnap a kő alatt talált rovar, vagy egyéb jel „megmutatta” mit várhat a jövőtől a martenicska tulajdonosa. KELLER TIVADAR (Szófia) Kerékpárparkoló Hanoiban A Vietnami Szocialista Köztársaságban a fő közlekedési eszköz a kerékpár. Claude Candille francia fotó- riporter Vietnamban járt és rengeteg felvételt készített. E felvételekből közölt néhányat a Le Journaliste Democratique 1985. 1. számában. A képeket ebből a folyóiratból vettük át. BAN: mozdonyok különleges helyzetben 1984 végén, a határidő előtt egy esztendővel megindult a forgalom a Bajkál— Amur vasútvonal teljes, 3500 kilométeres hosszában. Az építkezés tehát új szakaszába lépett. A mostani feladat a fűtőházak és depók megépítése. Más gondjaik vannak a vasutasoknak. A vasútvonal, mint ismeretes, rendkívül végletes és bonyolult természeti-éghajlati körülmények között halad. Az út hol másfél kilométeres magasságban, hol hosszú alagutak során vezet keresztül. A BAM körzetében a hőmérsékleít télen eléri a mínusz 60 °C-t, nyáron pedig a plusz 30 °C-t. A változó természeti feltételek meghatározó szerepet játszottak a mozdonyok különbözőségében is, amelyeket kifejezetten a BAM speciális körülményeire fejlesztettek ki a tervezők. Ezzel a megállapítással kezdtük a beszélgetést Valeri j Gorbunovval, a Bajkál— Amur vasútvonal vezetőjével: — A BAM részére létrehozott műszaki berendezések tervezésével mindenekelőtt olyan tényezőket kellett figyelembe venni, mint a közlekedés biztonsága, a meg- szerelvények és egyéb bérén- kaszokon üzemelő 3 TE—10V bízhatóság és a gazdaságos- dezések megfelelnek ezeknek típusú háromszelekciós dí- ság. Elmondható, az északi a körülményeknek. Vegyük zelmozdonyt, amelynek telkivitelben készült legjobb például a legterheltebb sza- jesítménye 9 ezer lóerő. A A Bajkál—Amur vasútvonal egyidejűleg épül és üzemel. Ez idáig már több mint 40 millió tonna árut és ötmillió utast fuvaroztak szintén jól bevált 2 TE—10V típusú elődjénél ez a gép erősebb is és megbízhatóbb is. Egy másik óriás a BAM- nál a 2 TE—121. Erre a mozdonyra a nagy teljesítmény (nyolcezer lóerő) mellett a vezetői személyzet számára kialakított maximális kényelem is jellemző. A tágas vezetőfülkében szinte egyáltalán nem hallatszik be zaj. Ugyanitt légkondicionáló és háztartási hűtőgép is található. Ezeket a mozdonyokat az ukrajnai Vorosi- lovgrádban gyártják. Brjanszkban kifejezetten a BAM céljaira fejlesztették ki a TEM—3 dízelmozdonyt. A víz, a levegő és az olaj hőmérsékletét figyelő speciális műszerek lehertővé teszik a normális üzemet még mínusz 60 fokos fagyban is. A volosilovgrádi gépgyártók az össz-szövetségi műszakiesztétikai tudományos kutatóintézet tervezőivel közösen elkészítették a BAM számára egy 8 ezer lóerős gázturbinás mozdony terveit. A gázturbinás hajtómű kisebb helyet foglal el, mint a dízel1, és a vezérlőpulthoz sincs szükség a hagyományosan nagyméretű asztalra. Már a tervezés során megállapították a szakemberek, hogy a vonal nyugati szakaszát célszerű villanyvontatásra átállítani. Ezt igen fontos érvek támasztották alá, hiszen a nagy magasságokban a dízelek nehezen bírják a légköri nyomás jelentős változásait és a számtalan több kilométeres» alagútból is gondot okoz az égéstermékek elvezetése. Ezen túlmenően a körzet jelentős villamos energetikai bázissal rendelkezik. Jelenleg befejezés előtt áll a VL—80 r típusú új villamos mozdony kipróbálása. Az új mozdony egyik fő erénye, hogy fékezéssel képes a villamos áramot viszajuttatni a hálózatba. Innen a megnevezésben az „r” betű — rekuperáció. Ebből következik egy további előny is, mégpedig az, hogy lejtős szakaszokon a hajtómű a fék szerepét is betöltheti. Az északi szakaszon a közeljövőben helyezik üzembe a speciális „északi kivitelben” készült személyvonatokat és csehszlovák mozdonyokat. A vasútvonal bonyolult gazdasági szervezetének irányításában nagy szerepet kapnak a korszerű automa- tikák, telemechanikai és vezérlési eszközök. Nagy teljesítményű számítógépek, távgépírók, képernyős információs berendezések biztosítják a vasútvonal minden szakaszának operatív irányítását és ellenőrzését. Vlagyimir Szinyedubszkij ■■■HM
