Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
1985. március 9. TOLNA N __ tfÉPÜJSÁGS Pontosan, precízen Lakásavat i A munka pillanatai „Nem, az a fontos, hogy múltunkról csupán jót álmodjunk, hanem az, hogy egyáltalán írjunk, beszéljünk róla, akármilyen jó vagy rossz volt is az. Ekkor és ezáltal lesz ez a múlt tartósan a miénk. Ha pedig a múlt valóban a miénk, ha mindannyiunk napi közgondolkodásában, döntéseinkben jelenlévő valóság: akkor a jövő is a miénk lehet.” Nemeskürty István írta az előbbi sorokat önfia vágta sebét című tanulmánykötete elé. Mi a múlt? A történelem? Mennyi a pillanat? Mi a munka? És az ember? Múlt, jelen és jövő. Egy ország életében ezer év, vagy száz, vagy negyven, vagy öt a múlt? A fényképen a pillanat tized vagy század másodperc. De. vajon csak az a pillanat számít, amikor a gép exponál, vagy abban a pillanatban annál több van: a történelem, a múlt, a félmúlt, vagy éppen napjaink. Vajon melyik az a völgységi nyugdíjas téeszelnökok találkozóján felidézett pillanat, ami számít, ami történelmi? Az, amikor 1945-ben leverték az első karót, amikor földet osztottak, vagy az, amikor aláírták a hatvanas évek elején a belépési nyilatkozatot, vagy az, amikor most itt állnak előttünk és emlékeznek, beszélgetnek: a múltról, a máról és a jövőről. A pillanatkép szerint Pakson az atomerőmű második blokkjának párhuzamos kapcsolásánál ünnepelnek. Abban a kimerevített képben nemcsak az ünnep van, nemcsak az öröm, hanem a munka, az építkezés milliárdnyi pillanata. Dombóvár közelében villamosítják a vasutat. Vajon a két kép — Paks és a vasútvillamosítás — mennyire összefüggő pillanatok története? Az egyik is, a másik is a történelemhez tartozik: jelenkori történelmünkhöz, ami holnap már múlt. De, az amit ma megélünk, vajon milyen lesz holnap, hogyan fognak emlékezni utódaink? Történelemben élünk, történelmet csinálunk. Akkor is, amikor számvetést készítünk. Az ország, a megye, a család és önmagunk munkájának számvetését. Az ország negyven évének értékelését is elvégezzük, és az elmúlt öt évet is megvizsgáljuk. Értékeljük, hogyan sáfárkodtunk ezzel a negyven évvel. A XIII. kongresszuson mérlegre kerül negyven évünk is, és a XII. kongresszus óta végzett munkánk is. A párt, a kommunisták, az egész ország, közel tizenegy millió ember munkája. Mert a munkáról van szó. A tegnap, a ma és a holnap munkájáról. Illyés Gyula írta 1945-ben, amikor végigjárta a szűkebb haza, Tolna és a Dunántúl falvait, tapasztalatot gyűjtve a földosztásról: „Szerény vagyok, nem is erőltetem, hogy megértsem, mi történt itt. Talán tíz év múlva fogjuk megérteni, talán húsz év múlva, igazán talán csak egy század múlva, az unokáinkban." HAZAFI JÓZSEF GOTTVALD KÁROLY képriportja Vasútvillamosítás Dombóvár térségében A Paksi Atomerőmű második blokkjának párhuzamos kapcsolása
