Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-22 / 68. szám

PANORÁMA 2 'NÉPÚJSÁG 1985. március 22. Négyhatalmi tanácskozás Damaszkuszban a Szilárdság Frontjának felújításáról Gromiko és Fischer a nemzetközi helyzetről Szíria, Algéria, Líbia és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság vezető politiku­sai szerdán Damaszkuszban tanácskozást kezdtek az úgy­nevezett Szilárdság Frontjá­nak felélesztéséről. A résztvevő küldöttségeket Abdel Halim Haddam Szí­riái alelnök, Mohamed Serif Meszadija, az algériai Nem­zeti Felszabadítási Front állandó titkárságának veze­tője, a politikai bizottság tagja, Adusszalam Dzsallud, Továbbra sincs haladás Becsben A NATO változatlanul a még nem létező egyezmény ellenőrzését és az évtizedes létszámvitát állítja előtérbe a haderőcsökkentési tár­gyalásokon, amelyek így to­vábbra is zsákutcában van­nak. Thomas Hammond kana­dai nagykövet a csötörtöki. ülésen ismét arról beszélt, milyen módon kellene ellen­őrizni a tervezett egyez­ményt — amelynek azonban még a körvonalai sem raj­zolódtak ki. A NATO kép­viselője egyébként ezúttal sem adott választ a szocia­lista országok konkrét, gya­korlati egyezmény-tervezeté­re, sem a Varsói Szerződés legutóbbi javaslataira, hogy csökkentsék elsőnek a szov­jet, illetve az amerikai csa­patok létszámát a közép-eu­rópai térségben. A bécsi tárgyalások jelen­legi fordulója a jövő héten véget ér anélkül, hogy azon bármilyen haladás volna ta­pasztalható. Kéthónapos szü­net után, május végén ül ösz- sze ismét a bécsi fórum. Munkájának további alaku­lását várhatóan megszabja, hogyan alakulnak időközben Géniben a szovjet—ameri­kai fegyverzetkorlátozási tár­gyalások. a líbiai forradalom máso­dik számú vezetője és Anisz Haszán Jahjia, a Jemeni Szociálisba Párt KB PB tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára vezeti. Jelen vannak az érintett országok külügymi­niszterei is. A Szilárdság Frontját a négy ország — és a PFSZ — 1978-ban hozta létre, til­takozásul Szadat néhai egyiptomi államfő Camp Da- vid-i különmegállapodásai ellen. Czinege Lajos miniszterel­nök-helyettes csütörtökön a Parlamentben fogadta Anto­nio Gavát, az Olasz Köztár­saság postaügyi és távközlé­si miniszterét. A megbeszé­Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője szerdán, a perzsa újév alkalmából mon­dott beszédében kijelentette, hogy országa addig folytatja a háborút, amíg a világ nem ismeri el jogát az „agresszor megbüntetésére”. Khomeini szerint „Irán nem akarta a háborút, de nem hajlandó elfogadni olyan békét, amely rosszabb a háborúnál”. Az iráni ve­zető Irakot tette felelőssé a városok és a gazdasági öve­zetek elleni támadásokért, és kilátásba helyezte: mindad­dig lőni fogják az iraki vá­rosokat, amíg Bagdad be nem szünteti az iráni pol­gári célpontok elleni táma­dásait. Irán a tavasz első napján — a hagyományos naptár szerint az 1364. évbe lépett. Taher el-Maszri jordániai külügyminiszter szerdán Washingtonban találkozott George Shultz amerikai kül­ügyminiszterrel: a közel-ke­leti helyzetet vitatták meg. Ezen belül kiemelten foglal­koztak a nemrég megkötött jordániai—palesztin egyez­ménnyel és Hoszni Mubarak egyiptomi álamfőnek a tér­ség helyzetének rendezésé­re tett legújabb javaslatára. lésen részt vett Tóth Illés államtitkár, a Magyar Posta elnöke, jelen volt Emilio Pa­olo Bassi, az Olasz Köztár­saság budapesti nagykövete. Khomeini beszédének első részét egyébként Teherán la­kói nem hallhatták, mert iraki hairci repülőgépek húz­tak el a főváros felett, és emiatt elsötétítés volt a vá­rosban, szünetelt az áram­szolgáltatás. Az ENSZ New York-i köz­pontjában szerdán újabb szé­les körű megbeszélések foly­tak a konfliktus rendezésé­ről. Blaise Rabetafika, a Biztonsági Tanács soros el­nöke kétoldalú megbeszélé­seket folytatott a testület tagjaival az 1980 szeptembe­re óta tartó háború korláto­zásának és befejezésének le­hetőségeiről. Szanandadzs iráni város körzetében az iraki repülő­gépek lelőtték az iráni légi­erő egy F—5 típusú repülő­gépét — közölték Bagdad­ban. BUDAPEST A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Laoszi Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságát a párt meg­alakulásának 30. évfordulója alkalmából. * Szirmai Jenőt, a munkás- mozgalom régi harcosát, az Országos Takarékpénztár ve­zérigazgatóját köszöntötte párttagsága ötvenedik évfor­dulója alkalmából Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, és átadta a Központi Bizottság emléklapját. GENF Csütörtökön Genfben tel­jes ülést tartott a nukleáris és űrfegyverzettel foglalkozó tárgyalásokon résztvevő szov­jet és amerikai küldöttség. ADDISZ ABEBA A faji megkülönböztetés elleni harc napja alkalmából az Afrikai Egységszervezet nyilatkozatban követelte a Dél-Afrikában lévő politikai foglyok haladéktalan és fel­tételek nélküli szabadon bo­csátását. A dokumentum fel­szólítja a dél-afrikai fajül­döző rendszert, hogy vessen véget namíbiai uralmának és vonja ki csapatait Angola déli részéből. BRASILIA Tancredo Neves, Brazília megválasztott elnöke újabb műtéten esett át szerda dél­után. Az eredetileg vakbél­gyulladás miatt operált be­tegnél a belek működési za­vara tette szükségessé az újabb orvosi beavatkozást. A műtétet végző sebészek sze­rint Neves idős korához ké­pest „nagyon jól vészelte át” a műtétet, s rövid időn belül felgyógyulhat. Neves betegsé­ge alatt ideiglenesen az al­elnök, Jósé Sarney látja el az államfői feladatokat. A Szovjetunió és az NDK a továbbiakban is erősíteni fogják a Varsói Szerződés szervezetét, amely immáron harminc esztendeje sikere­sen tölti be történelmi fel­adatát, megbízhatóan védel­mezi a testvéri szocialista államok vívmányait és biz­tonságát, jelentősen hozzá­járul a béke és a nemzet­közi kapcsolatok stabilitásá­nak fenntartásához — olvas­ható az Oskar Fischer NDK- beli külügyminiszter Szovjet­unióban tett látogatásáról és Andrej Gromikóval folyta­tott tárgyalásairól csütörtö­kön Moszkvában közzétett közös közleményben. Gromiko és Fischer hang­súlyozta, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi légkör­ben különös jelentősége van a szocialista közösség egy­ségének és összeforrottságá- nák. A világűr militarizálásának Wiashington által meghirde­tett terve súlyos veszély az emberiségre nézve. A tárgya­lásokon a felek aggodalmuk­nak adták hangot amiatt, hogy az NSZK és néhány más ország kormánya kész­nek mutatkozik csatlakozni az amerikai úgynevezett „tu­Tegnap, március 21-én ün­nepségre gyűltek össze a Len- gyeli Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola és Szakmunkás- képző Intézet diákjai, tanárai, a KISZ Tolna megyei Bizott­ságának és a KISZ Bonyhád városi Bizottságának képvi­selői. Az iskola egyik KlSZ-alap- szervezete színvonalas, a Ma­gyar Tanácsköztársaság Tolna megyei eseményeit feleleve­nítő műsorral lépett színre, dományos-kísérleti” munká­latokhoz, amelyek célja csa­pásmérő kozmikus fegyverek előállítása. Ezzel ezek a kor­mányok súlyos felelősséget viselnek az ilyen lépések következményedért. Negatívan hatnak az eu­rópai politikai légkörre a NATO bizonyos, elsősorban NSZK-beli köreinek arra irányuló törekvései, hogy megkérdőjelezzék a konti­nensen kialakult jelenlegi politikai-területi realitásokat. A háború utáni berendezke­désről költött szövetségesek közötti megállapodásokban, a szocialista országok és az NSZK közötti szerződések­ben, a helsinki záróokmány­ban meghatározott és meg­erősített határok sérthetet­lensége az európai biztonság elválaszthatatlan feltétele — szögezi le a közös közle­mény. A felek a tárgyalásokon ismét hangsúlyozták: szigo­rúan be kell tartani a Nyu- gat-Berlinre vonatkozó négy­hatalmi megállapodást, amely az európai stabilitás megőr­zésének egyik lényeges ele­me — mutat rá egyebek között az Andrej Gromiko és Oskar Fischer tárgyalásá­ról kiadott közös közlemény. melyet az újdonsült KISZ- tagok ünnepélyes fogadalom­tétele követett. Ezután adták át az iskola pedagógus KISZ- alapszervezetének a KISZ KB Dicsérő Oklevelét, valamint személyi kitüntetéseket. A nap záróeseményeként a me­gyei, a városi KlSZ-bizott- ság és az iskola képviselői megkoszorúzták az ellenfor­radalom áldozatául esett Má- tai Antal síremlékét. Ha él­ne, ebben az évben töltené be 50. életévét. Czinege Lajos fogadta Antonio Gavát Iráni-iraki háború Khomeini beszéde Megkoszorúzták Métái Antal síremlékét Salvadori választások Urnák ás fegyverek Ha a közép-amerikai vál­ságról esik szó, legtöbbször a Nicaragua körül kialakult feszültségre, a managuai kor­mányzat ellen folytatott bél­és külföldi támadásokra gondolunk. Valamivel keve- vesebb szó esett az elmúlt időben a salvadori krízisről, pedig az összetűzések heves­sége, a polgárháborús hely­zet robbanékony volta e kari­bi országban nem sokat csökkent. Kiképzők, segélyek S nem módosult jelentősen az az aggodalom sem, amit az Egysült Államoknak a fegyveres harcokba történő fokozottabb belekeveredésé­től tartva számos amerikai politikus érez. „Az USA Sal­vadorban egyre inkább egy Vietnamra emlékeztető há­borúba bonyolódik” — álla­pította meg például alig egy hónapja egy olyan kongresz- szusi jelentés, amelynek ki­dolgozásában republikánus és demokrata képviselők és szenátorok egyaránt részt vettek. A jelentés szerint a Reagan-ikabinet a törvény- hozás által engedélyezettnél nagyobb összegeket nyújtott gazdasági és katonai segély­ként Jósé Napoleon Duarte elnök kormányzatának, illet­ve a hazafias erők ellen küzdő kormányhadseregnek. A feltételezések alapján a Fehér Ház túllépi a katonai tanácsadók létszámhatárát is és az engedélyezettnél több „kiképző és kisegítő” tisztet küld a gerillaellenes harc segítésére. Az elmúlt esztendők azt bizonyították, hogy még a növekvő amerikai elkötele­zettség, s a salvadori jobb­oldal minden erőfeszítése sem volt elegendő a polgárhábo­rús álapotok felszámolásáhbz. Ez az ingatag helyzet, az ult­rareakciós halálbrigádok erőszakcselekményei, a le­romlott gazdaság sűrűsödő problémái pedig nyilvánva­lóan nem kedveztek a „de­mokratikus kibontakozás” jelszavát zászlójára tűző Duartének pozíciója meg­szilárdításában. Nem veze­tett eredményre az a kez­detben sokat ígérő fejlemény sem, hogy — hosszú évek merev elzárkózása után — végre közvetlen párbeszédbe bocsájtkoztak egymással a felkelők vezetői, illetve a salvadori kormány képvise­lői, jóllehet a tavaly októ­berben tartott első megbeszé­lésen a kapcsolatfelvétel ki­vételesen magas szinten tör­tént: Duarte elnökkel szem­ben Guillermo Ungo, a Fa­rabundo Marti Nemzeti Fel- szabadítási Front (FMLN) és Rubén Zamora, a Forra­dalmi Demokratikus Front (FDR) vezetői foglaltak he­lyet tárgyalópartnerként. A kezdeményezés — amint azt a november végi máso­dik forduló is jelezte — nem termett sok babért. Du­arte eleve elzárkózott a je­lentősebb engedményektől, s csak amnesztia javaslatát he­lyezte kilátásba a megköve­telt fegyverletételért cseré­be. Jobboldali ellenzékének viszont már maga a találko­zó ténye — mármint, hogy eszmecsere alakult ki a le­győzendő ellenféllel — elvi­selhetetlennek bizonyult. Megszaporodtak a támadá­sok az amúgy is szorult helyzetben tevékenykedő el­nökkel szemben, aki a haza­fiak szerint túl gyenge ah­hoz, hogy saját, valamelyest engedékenyebb irányvonalát érvényre juttassa. jobboldali előretörés „A jobboldal támadásban van és Duarte képtelen el­lenállni” — magyarázta pél­dául a közvetlen párbeszéd kudarcát Rubén Zamora. Va­lóban, a beígért harmadik forduló megtartására eddig nem is került sor. A jobb­oldali többségű parlament ráadásul az év eleje óta egy sor olyan törvényt fogadott el, amely megkérdőjelezi Duartének a kormány felett gyakorolt hatalmát. A bo­nyolult kötélhúzás kimenete­leiét valószínűleg jelentősen befolyásolják a március utolsó napján sorra kerülő Lángoló busz az országúton parlamenti választások. A jobboldali előretörés folyta­tódása — amit jó néhány szakértő egyáltalán nem tart kizártnak — teljes sikerte­lenségre kárhoztatná az ép­pen csak megindult tárgya­lásokat, megfosztaná hitelé­től a „nemzeti megbékélés” elvét hirdető elnököt és minden bizonnyal új csúcso­kat hozna az immár több, mint öt éve folyó véres pol­gárháborúban. (A harcokban elesettek, illetve a polgári lakosság köréből követelt halálos áldozatok száma az óvatos becslések szerint is meghaladja az 50 ezret, s egyelőre nincs jele, hogy a kormányhadsereg felkészült­ségének állandó fokozása el­lenére pusztán katonai esz­közökkel döntést tudna ki­erőszakolni.) Most is hétről hétre érkez­nek a jelentések az egyre átfogóbb tisztogató hadmű­veletekről, büntető manőve­rekről csakúgy, mint a ge­rillaegységek új meg új ak­cióiról. A felkelők célja ál­talában az ország gazdasá­gának meggyengítése, a kor­mány megingatása. Ezt szol­gálja a közlekedés, a teher­szállítás megbénítása, az energiahálózat, hidak, or­szágutak elleni gyakori tá­madások. Ami pedig a kü­szöbön álló választásokat il­leti, a hazafias erők nyilván­valóan nem fogadják el azok törvényes jellegét. Bojkott­felhívásuk nyomán tagadják, hogy azok valóban a lakos­ság véleményét tükröznék. A hazafiak javaslatai Mindennek fényében ért­hető, ha a kormányellenes FMLN—FDR vezetői két­ségbe vonják a választások értelmét, s azt hirdetik, hogy a jelenlegi körülmények kö­zött a puskáknak változat­lanul legalább akkora, ha nem nagyobb szerepük van, mint a nemegyszer mani­pulált voksoknak. Mégsem jelenti ez részükről a fegy­veres küzdelem kizárólagos­ságát, sőt a Duarte-kabinet képviselőivel történt, előbb említett közvetlen tárgyalá­sokon olyan, részletesen ki­dolgozott rendezési tervet terjesztettek elő, amely tényleg biztosíthatná a bé­kés, demokratikus kibontako­zást, s esélyt kínálna fel a gazdasági-társadalmi válság leküzdésére. A javaslat sze­rint először az állami füg­getlenség és a polgárjogok helyreállítására lenne szük­ség, vagyis ki kellene von­ni a kis karibi országból a külföldi katonai tanácsadó­kat, fel kellene oldani a rendkívüli állapotot, s fel­számolni a terrorbrigádokat. A második lépcsőben a ki­terjedt ellenségeskedések megszüntetésére kerülhetne sor — kellő biztosítékok megteremtésével és a kor­mány összetételének megvál­toztatásával. A harmadik szakaszban pedig létre kelle­ne hozni a „nemzeti egyet­értés kormányát”, népszava­zással módosítani az alkot­mányt, átszervezni a hadse­reget és általános, nemzet­közileg ellenőrzött választá­sokat kiírni. Kétségtelen, mindez maxi­mális követelésnek tűnik, de a tárgyalások során valószí­nűleg elérhető lenne komp­romisszumos megegyezés is. Már amennyiben egyáltalán lesznek még tárgyalások. Ha ugyanis az addig is kisebb­ségben kormányzó Duarte helyzete a mostani választá­son valóban meginog, ak­kor kétséges, hogyan marad­hat nyeregben a keresztény­demokrata politikus? Ugyan­csak nem egyértelmű, ho­gyan reagálna Washington a fejleményekre, melyik felet támogatná inkább — figye­lembe véve, hogy a Fehér Ház újabban a nicaraguai sandinistákkal szemben is a lehető legkeményebb fellé­pést pártolja. Nem kevés te­hát a kérdőjel. Ám egy do­log biztosnak tűnik: az, hogy a salvadori események ala­kulását a közeljövőben a fegyverek csakugyan éppúgy meghatározzák, mint a sza­vazócédulák. SZEGŐ GÁBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom