Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-01 / 50. szám
2 KÉPÚJSÁG 1985. március 1. Ellentétes nyilatkozatok a jordán-palesztin megállapodásról A PFSZ és Jordánia között létrejött megállapodás tartalmának értelmezése - körüli vitát tovább bonyolítja az a nyilatkozat, amelyet Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke adott az egyik arab nyelvű, Londonban megjelenő hetilapnak. Az interjúban, amely az Al-Havadesszben jelent meg, a hivatalos katari hír- ügynökség tudósítása szerint Arafat azt mondta, hogy a közel-keleti békerendezés alapjaként a PFSZ elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242-es számú határozatát is. Jasszer Arafatnak ez az első nyilvánosságra hozott interjúja február 11-e óta. Mint ismeretes, ekkor írt alá megállapodást Husszein jor- dániai király és Jasszer Arafat. A katari jelentésből nem derül ki, hogy az interjút pontosan mikor adta a palesztin vezető. Nyilatkozatában Jasszer Arafat hangsúlyozta: „Ami a 242-es számú határozatot illeti, az 1979. óta tartott öt ülésszakán a Palesztin Nemzeti Tanács (parlament) elfogadta az ENSZ Közel-Kelettel kapcsolatos összes határozatát. A mostani megállapodás is ezeknek a határozatoknak a hasonló elfogadását tartalmazza” — fűzte hozzá. Ugyanakkor Jasszer Arafat több vezető munkatársa, köztük Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője (külügyminiszter) a minap a KUNA kuvaiti hír- ügynökségnek nyilatkozva kijelentette: a Jordánia és PFSZ között született megállapodás nem értelmezhető úgy, hogy a PFSZ elfogadná a Biztonsági Tanács 242- es számú határozatát, amely a palesztinok ügyét menekült kérdésként kezeli. A Reagan-kormány veresége a szenátusban és a képviseló'házban Nicaraguái békekezdeményezés A Contadora-csoport tagállamai által előterjesztett békekezdeményezések végrehajtásának első lépéseként májusban Nicaraguából távozni fog ötven kubai katonai tanácsadó, a későbbiekben pedig újabb ötven hagyja el a közép-amerikai országot. Egyebek között ezt tartalmazza Daniel Ortega nicaraguai államfőnek szerdán este az elnöki hivatalban diplomaták, sandinista vezetők és újságírók előtt elmondott beszéde. Ortega kijelentette: meg van győződve arról, hogy Nicaragua lépése arra készteti majd a többi érintett közép-amerikai országot is, fogadja el a Contadora-tagál- lamok (Kolumbia, Panama, Venezuela, Mexikó) békejavaslatait és tegyen lépéseket azok megvalósítása érdekében. Ortega kifejezte reményét, hogy az Egyesült Államok vissza fog térni a manzanillói nicaraguai— amerikai tárgyalásokhoz. (A tárgyalásokat az Egyesült Államok januárban egyoldalúan megszakította). Ortega a továbbiakban hangsúlyozta, hogy országa kész befagyasztani az ország védelmét szolgáló fegyverkezést is. Mint ismeretes, a Conta- dora-tagállamok békejavaslatai többek között előirányozzák a külföldi katonai tanácsadók kivonását a közép-amerikai térségből és tartalmazzák a további fegyverkezés beszüntetését. Komoly vereség érte szerdán a Reagan-kormányt az amerikai kongresszus mindkét házában: nemcsak a demokrata párti többségű képviselőház, hanem a republikánusok ellenőrizte szenátus is olyan törvényjavaslatokat fogadott el a súlyos helyzetbe jutott farmerek megsegítéséről, amelyek teljesen ellentétesek a kormány meghirdetett céljaival. A Fehér Ház máris bejelentette, hogy Reagan elnök várhatóan megvétózza a törvényhozás döntéseit. Mint ismeretes, az amerikai farmerek mintegy 30 százaléka az idén rendkívül súlyos helyzetbe jutott a nyomott mezőgazdasági árak, a magas bankterhek és a jelentősen megemelkedett termelési költségek miatt. Mintegy 240 ezer kistermelő nem képes visszafizetni a tavalyi termésre előlegként felvett hiteleket és egyéb kölcsönöket, másrészt nem tud kellő kölcsönhöz jutni a tavaszi munkák megkezdéséhez. A kongresszus a farmerek követeléseire döntött úgy, hogy a Reagan-kormány által felajánlott 650 millió dollárnál jóval jelentősebb ösz- szeget szavaz meg az azonnali segélyekre, hitelgaranciákra, és egyéb szükséges intézkedésekre. A képviselőház által szerdán elfogadott javaslatok együttesen mintegy hárommilliárd dollárt juttatnának azonnal a bajba jutott kisgazdaságoknak. Bár ennek az összegnek egy része csak hitel vagy kölcsön, nem pedig segély — így a későbbiekben visszatérül —, a Reagan- kormány szerint egyszerűen nincs rá fedezet. A kormány nem is tartja szükségesnek az ilyen méretű segélyt, mert álláspontja szerint ez meggáltolná a piacgazdaság törvényeinek érvényesülését a mezőgazdaságban. John Block mezőgazdasági miniszter több ízben is kijelentette, véleménye szerint az élet- képtelen kisgazdaságokat nem szabad megsegíteni, azoknak végső soron el kell tűnniük az amerikai mező- gazdaságból. A szenátus egyelőre a képviselőháznál kisebb méretű segélyeket szavazott meg. Ahhoz, hogy a javasolt intézkedések törvényerőre emelkedjenek, egyrészt a két háznak kell egyeztetnie a javaslatokat, másrészt az elnöknek kell törvényerőre emelnie az így elkészült tervezetet. Reagan megvétózhatja a kongresszus döntéseit. Az iowai Ames városban megtartott népes farmergyűlés résztvevői úgy döntöttek, hogy márciusban a farmerek ezrei vonulnak fel Washingtonban, hogy a kormány mezőgazdasági politikája ellen tüntessenek. Felmérések szerint az amerikai közvélemény hatvan százaléka amellett van, hogy a farmereket azonnali segélyben kell részesíteni. PANORÁMA MOSZKVA Csütörtökön Moszkvában átnyújtották Konsztantyin Csernyenkónak az oroszországi föderáció legfelsőbb tanácsának képviselői igazolványát. Az SZKP KB főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét Moszkva kujbisevi választókerületének szavazói választották képviselőjüknek az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsába. BUDAPEST A Magyar Szolidaritási Bizottság csütörtökön nyilatkozatban ítélte el az izraeli megszállók libanoni kegyetlenkedéseit, követelve, hogy Izrael azonnal vessen véget a polgári lakosság ellen is irányuló cselekményeknek, s vonja felelősségre azok irányítóit, végrehajtóit, továbbá haladéktalanul vonuljon ki a megszállt területekről. Csak az izraeli agresszió következményeinek felszámolása teremtheti meg annak feltételeit, hogy Libanon népe békében és szabadon élhessen — hangsúlyozza a nyilatkozat. NEW YORK A megszállt Dél-Libanon lakossága ellen végrehajtott izraeli akciók feszült helyzetet teremtenek és aggasztó az itt lévő ENSZ béke- fenntartó erők helyzete — állapította meg szerdán New Yorkban közzétett nyilatkozatában Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Cuellar hangsúlyozta, hogy az izraeli csapatokat ki kell vonni és helyre kell állítani a bejrúti kormány szuverenitását az ország egész területe felett. TOKIO A legnagyobb japán édességgyárakat csaknem egy éve zsaroló •—, s a lakosságot félelemben tartó bűnbanda — a „21 arcú szörny” — csütörtöki bejelentés szerint értesítette a rendőrséget: „megkegyelmez” a Mo- rinaga-édességgyárnak. Néhány hónappal ezelőtt a bűnbanda hasonló módon gyakorolt kegyelmet a Glico édességgyár esetében is. Emlékezetes, hogy a „21 arcú szörny” nagy összegű pénzt próbált kicsikarni a Mori- nagától, majd miután a gyár nem volt hajlandó fizetni, ciánnal kezdte mérgezni termékeit. Ennek következtében a gyár csaknem csődbe ment, mivel a lakosság egyáltalán nem, vagy csak alig vásárolta termékeit. Mai kommentárunk A Szerencsés Sárkány intelmei Vörös golyó emelkedett a tenger fölé, körülötte a felhők a szivárvány színeiben játszottak. Am a tüneményből csakhamar szörnyű valóság lett. Néhány perc múlva robbanás hangja érkezett ahhoz a japán halászhajóhoz — a Fukuriu Mariihoz, magyarul a Szerencsés Sárkányhoz —, amelynek legénysége az imént leírt jelenséget észlelte. Két és fél óra múltán fehér port hozó eső hullott; három nap múlva a matrózok bőre elszí- neződött, vörös foltok, fájdalmas hólyagok lepték el őket; két hét elteltével ágynak estek; és fél esztendő után egyikük meghalt, huszonkettő hosszú kezelésre szorult. Sugárfertőzés. A Szerencsés Sárkány — nevéhez igazán nem méltóan — annak az övezetnek a közelében hajózott, ahol az amerikaiak 1954. március elsején felrobbantották az első hidrogénbombájukat. Erre emlékezünk, ez a március elseje lett a nukleáris fegyverek elleni harc nemzetközi napja. Háromszorosan is jelképes a robbantás, amelyet az Egyesült Államok az azóta nevezetessé vált Bikini-szigeteken végzett. A hely — fekély a bűbájos déltengeri világ testén — máig szörnyűséges (a lakókat akkor kitelepítették), viseli a kísérlet nyomait és mutatja: ahol egyszer az atombomba leesett... A másik ok, amiért nem felejtjük el a 31 évvel ezelőtt történteket, az a figyelmeztető tény, hogy a nukleáris robbantás nem korlátozható egy-egy területre. A Fukuriu Maru 30 kilométernyi távolságban halász- gatott a zárt övezettől, de még a 130 kilométerre lévő Marshall-szigeteken is szedett áldozatot az első hidrogénbomba. Ami ilyen „kicsiben” nem korlátozható, az nagyban nyilván még kevésbé, hiszen a folyamatok bonyolódnak, és hatványozódnak. Végül tanulságos az akkori katasztrófa abból a szempontból is, hogy nemcsak azonnal pusztít el embereket és más élő környezetet, alattomosan, hosszabb idő múltán is megteszi. Ki tudja, hogy a 22 japán matróz közül hány halt meg azóta idő előtt? Amióta a világ fejet hajt a Szerencsés Sárkány legénységének emléke előtt, a tudósok felfedezték a nukleáris tél fogalmát. Kiszámították, hory egy esetleges nagyszabású atomháború a föld északi felén (ezt a területet vették számításba, hiszen itt összpontosul a világ fegyverzetének nagy része), szörnyű következményekkel járna. Európában, Eszak-Amerikában és Japánban azonnal meghalna 1,8 milliárd ember a robbanás, a tűz és a sugárzás együttes hatására. Az eget por és korom borítaná el, eltakarnák a hapot, ennek következtében hirtelen mínusz 40 fokra zuhanna a hőmérséklet. Megállna a növényekben a fotószintézis, vagyis megszűnne a napsugár éltető ereje, felborulna a természet rendje, vastagon befagynának, akár fenékig is a vizek, elpusztulnának az élelmiszertartalékok. A mai értelemben vett mezőgazdaság megszűnne, megváltozna az időjárás, szennyeződne a termőtalaj és a környezet, megindulna az erózió, vízhiány lépne fel. Hónapok múlva újfajta sugárzás venné át a régi helyét, s ez tovább rontaná a helyzetet. Miért festjük fel e riasztó képet, hiszen még az amerikaiak (az első hidrogénbomba felrobbantói) is határozottan azt mondják, hogy a nukleáris rakéták bevetése öngyilkossággal ér fel, e fegyverek „csupán” az elrettentést szolgálják, egy esetleges támadó elriasztását. Csakhogy ma már jóval több, mint egymillió, a hirosimaival azonos pusztító erejű atomtöltet van a világon, s ki tudja, mi lesz, ha tovább szaporodnak. Nem lenne sokkal jobb, ha megállna ez a szaporítás, és fogyni kezdenének a számok? Ha elfogadnák a szovjet javaslatot: befagyasztanák az atomfegyverzetet, majd elkezdenék leépítésüket? A Szerencsés Sárkány matrózait kéne megkérdezni, hogyan vélekednek minderről. TATÁR IMRE Történelmi lecke fiúknak II. KOALÍCIÓ A Parlamentben: Gyöngyösi János (Kisgazdapárt), Szakasits Árpád (Szociáldemokrata Párt), Tildy Zoltán (Kisgazdapárt), Rákosi Mátyás (Magyar Kommunista Párt), Dobi István (Kisgazdapárt), mögöttük Balogh páter (Kisgazdapárt). Szövetséget, szövetkezést jelent a szó, általában olyanok társulását értjük rajta, akik valamilyen kérdésben egyetértenek és a közös cél eléréséért együtt is működnek. Amit Magyarországon történelmi értelemben koalíción értünk, az az antifasiszta pártok szövetsége volt, az ország demokratikus erőinek összefogása a fasizmus ellen, majd a felszabadult ország kormányzására. Története 1944 májusában kezdődött. Ekkor alakult meg a Magyar Front, amelyben három törvényen kívül helyezett, azaz illegális párt kötött szövetséget: az 1919 óta üldözött Kommunista Párt, valamint az 1944. március 19-e, az ország német megszállása után betiltott Szociáldemokrata Párt és Független Kisgazdapárt. Röviddel később csatlakozott a Magyar Fronthoz a Nemzeti Parasztpárt, majd — még 1944 nyarán — több polgári, kispolgári párt és csoport, a fasizmussal szemben álló arisztokraták, sőt még a Habsburg-király- ságot visszaállítani akaró legitimisták is. Legismertebb és legnagyobb szabású — de sajnos sikertelenül végződött — vállalkozása a Magyar Frontnak a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának megalakítása volt. Ennek elnöke Bajcsy-Zsilinszky Endre, katonai vezetője Kiss János altábornagy lett. Köztudott, hogy árulás miatt a katonai tervek meghiúsultak, a vezetőket és több résztvevőt a nyilasok elfogták, kivégezték, illetve bebörtönözték. Még a katonai vonal lebukása előtt, 1944 szeptemberében memorandumot adott ki a Magyar Front. Ebben leszögezte, hogy a háborúból való mielőbbi kiugrás és az ország jövője érdekében széles körű koalíciós kormányt kell alakítani. Ez vette volna át az ország vezetését Horthy utolsó kormányától, Lakatos Géza vezérezredes kabinetjétől — ha a szerencsétlen kormányzói proklamáció után nem sikerült volna Szálasi „hatalom- átvétele”. Így az első koalíciós kormány a Vörös Hadsereg által már addigra felszabadított magyar területeken 1944. december 22-én alakult csak meg, Ideiglenes Nemzeti Kormány néven. Megbízatását a Debrecenbe összehívott Ideiglenes Nemzetgyűléstől kapta. Ebben a kormányban részt vett három horthysta tábornok is. (A miniszterelnök korábban az 1. magyar hadsereg parancsnoka volt, Horthy proklamációja után állt át, az ugyanakkor átmenekült vezérkari főnök miniszter lett. A harmadik tábornok miniszter a Moszkvában tárgyalt fegyverszüneti küldöttség tagja volt.) A többi miniszteri tárcát a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt osztotta el egymás között, a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter párton- kívüli volt, szintén a fegyverszüneti küldöttség tagja. Koalíciós alapon választották meg a felszabadult városok és községek képviselőiket 1944. december 14— 20. között az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. A 230 megválasztott közül 71 az MKP-t, 38 az SZDP-t, 19 a szakszervezeteket, 16 a NPP-t, 55 az FKGP-t képviselte. 12 képviselője volt a Polgárig Demokrata Pártnak, és 19 képviselő pártonkívüli maradt. Ez volt a legszélesebb koalíció, részt vettek benne még Horthy volt kormányzó bizalmi emberei is. Az 1945 novemberében megtartott nemzetgyűlési választások után ezek a miniszterek kikerültek a kormányból — szűkült a koalíció. Az új kormánynak 8 kisgazdapárti, 3—3 kommunista és szociáldemokrata, 1 parasztpárti minisztere lett. S ekkor kezdődött az a több éves korszak, amit a történészek „a koalíciós harcok időszakának” szoktak nevezni. Egyre élesebben mutatkoztak meg a partnerek között a célokat illető különbségek. A Kisgazdapárt — elsősorban annak horthysta elemekkel felhígult jobbszárnya — ellenezte a továbbhaladást a népi demokrácia felé. Védte a bankok, gyárak, bányák tulajdonosait. Ennek érdekében próbálkoztak „külön- koalíció” összetákolásával: a Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt vett volna részt ebben. A szociáldemokraták azonban visszautasították a kísérletet. 1946. március 5- én az MKP, az SZDP, az NPP és a szakszervezetek megalakították a Baloldali Blokkot, tulajdonképpen a korábbinál is szűkebb, és következetesen baloldali koalíciót. A földreformmal — ha nem is minden részletével — valamennyi koalíciós párt egyetértett. Ugyanígy a köz- társasági államforma kikiáltásával is. 1947 elején az MKP javaslatot terjesztett koalíciós partnerei elé a négy nagy bank, államosításáról, mint az augusztusban induló hároméves terv előfeltételéről. A Kisgazdapárt képviselőinek véleménye megoszlott, Nagy Ferenc kisgazdapárti miniszterelnök próbált közvetíteni, végül szembefordult az MKP követelésével Svájcba utazott, s onnan Küldte el lemondólevelét. Még ugyanabban az évben, augusztus végén újra választás volt Magyarországon. A koalíció pártjai külön listákon, de választási szövetségben indultak, s a legnagyobb párt az MKP lett. 1948. júniusában egyesült az MKP és az SZDP, a többi párt lassan elsorvadt. Az ötvenes évek elején formálisan is megszűntek. VÁRKONYI ENDRE
