Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-05 / 29. szám

1985. február 5. A pártról mindenkinek (I.) A társadalom vezető ereje ( TOLNA \ Valami azért megoldódik Szakmunkásképző-bővítés Dombóváron _________________________________________ KÉPÚJSÁG 3 A jó időben megélénkült a munka Hazánkban, éjként a-----------------------’ többi szo­cialista országban, a kom­munista párt vezeti, irányít­ja a szocialista építőmunkát. Országunkban a Magyar Szo­cialista Munkáspárt tölti be ezt a szerepet. Az MSZMP a két munkáspárt — a kom­munista és a szociáldemok­rata — egyesüléséből kelet­kezett 1948-ban —, az előd­jének tekintett Kommunis­ták Magyarországi Pártja 1918. november 24-én ala­kult —, 1956-ig a Magyar Dolgozók Pártja nevét vi­selte, § az ellenforradalom leverésekor történt újjászer­veződése idején vette fel mai nevét. Alkotmányunk I. fejezeté­nek 3. paragrafusa tételesen is kimondja: „A munkás- osztály marxista—leninista pártja a társadalom vezető ereje.” A párt vezető szere­pét elsősorban mégsem a törvény ereje biztosítja: ezt az MSZMP a maga minden­napos politikai tevékenysé­gével teremti újjá és őrzi meg. Kádár János 1980-ban, az MSZMP XII. kongresszu­sán így foglalta össze a párt társadalmi szerepének lénye­gét: „A párt saját tevékeny­ségét a nép szolgálatának te­kinti, irányít, de nem utasít- gat; vezet, de nem uralko­dik, elítéli a hatalommal va­ló legkisebb visszaélést is.” Ez nem valamiféle új elv az MSZMP gyakorlatában: az elmúlt csaknem három év­tizedben mindenkor ez a felfogás hatotta át tevékeny­ségét. Hogyan irányít a párt? Azt válaszolhatjuk erre, hogy mindenekelőtt eszmei ráha­tással, az érvelés és meg­győzés módszerével, a szer­vezés eszközeivel, saját tag­jai és a pártonkívüliek meg­nyerésével, mozgósításával. Ez a gyakorlatban azt jelen­ti, hogy a különböző párt­szervek, pártfórumok — a Központi Bizottságtól az alapszervezeti vezetőségig, a kongresszustól a taggyűlésig — napirendre tűzik az idő­szerű társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális kérdé­seket, elemzik a helyzetet, számba veszik az eredmé­nyeket és a fogyatékosságo­Az elmúlt év decemberé­ben Prágában 91 kommunis­ta és munkáspárt képviselői megvitatták nemzetközi fo­lyóiratuk munkáját. A ta­nácskozásról kiadott közle­ményt a januári számban ol­vashatjuk. A szocialista gazdasági in­tegráció előnyeit elemzi cik­kében Lubomír Strougal, a CSKP KB elnökségének tag­ja, miniszterelnök. René Ur- bany, Luxemburg Kommu­nista Pártjának elnöke, „Mi­lyen Európáért harcolunk?” című írásában bírálja azo­kat, akik Európát leszűkítik Nyugat-Európára, s rámutat, hogy az „europeista” esz­mék szorosan összefonódnak az „atlantizmus” koncepciói­val. Anthony Vassalo, Málta Kommunista Pártja KB fő­titkára Málta belpolitikai helyzetéről, a máltai kommu­nisták munkájáról és fel­adatairól tájékoztatja a fo­lyóirat olvasóit. Szaúd-Ará- bia Kommunista Pártja nem­rég tartott II. kongresszusá­ról, a szigorú illegalitásban dolgozó szaúd-arábiai kom­munisták helyzetéről olvas­hatunk Mahdi Habibnak, a KB főtitkárának cikkében. A tőkés világ politikai éle­tében a nyolcvanos évek ele­jére kirajzolódott a konzer­vatív erők aktivizálódásának tendenciája. A Béke és Szo­cializmusnak az iparilag fej­lett tőkés országokban folyó osztályharccal foglalkozó bi­zottsága eszmecserét szerve­kat, s ezek alapján megje­lölik a további munka fő irá­nyát, a legfontosabb teen­dőket. Megállapításaikat ha­tározatba foglalják, vagy ál­lásfoglalásként fogalmazzák meg, olykor irányelveket ké­szítenek. A pártszervek határozatai, állásfoglalásai azonban köz­vetlenül nem kötelezik, nem kötelezhetik az állami, tár­sadalmi szerveket, a válla­lati, szövetkezeti, intézményi vezetőket. A párt csupán sa­ját tagjait (és saját ifjúsági szervezete, a KISZ vezető testületéit, szervezeteit) kö­telezheti határozatai végre­hajtására. A kommunisták közösen kialakított elhatáro­zásai nem terjednek ki az adott munkahelyen, területen folyó munka részleteire, szakmai kérdéseire (ha csak valamilyen nyomós politikai ok nem igényli, de ez kivé­teles eset), tiszteletben tart­ják az illetékes állami, vál­lalati, intézményi vezetők önállóságát és felelősségét. Az állami, társadalmi szer­vek, testületek számára ajánlásokat fogalmaznak meg, javaslatokat tesznek, felkérik őket bizonyos fel­adatok elvégzésére. Hogy a különféle állami, szövetkezeti, társadalmi szer­vek a párt által megjelölt irányban tevékenykedjenek, eleget tegyenek az ajánlá­soknak és javaslatoknak, azt mindenekelőtt az adott te­rületen dolgozó párttagoknak kell elérniük. Az ő köteles­ségük, hogy érvelő szóval ér­vényt szerezzenek a pártszer­vek elgondolásainak, meg­győzzék helyességükről a kü­lönféle tisztségekben, testüle­tekben tevékenykedő párton- kívülieket, s azután velük együtt általában a dolgozó­kat, a lakosságot. Meggyőző munkája során a párt nem egyszerűen passzív egyetér­tést kér a pártonkívüliektől, hanem cselekvő támogatást, közreműködést a közös célok valóra váltásában. Az eköz­ben kialakított párbeszéd so­rán egyúttal véleményt is kér tőlük e célokról s az el­érésükhöz vezető utakról — egyszóval nemcsak elhatáro­zásai megvalósításában, ha­nem azok kialakításában is számít a pártonkívüliekre. zett, amelyen megvitatták a burzsoá konzervativizmus lényegét, befolyásának nagy­ságát és az ellene vívott harc lehetőségeit. A háború- ellenes mozgalom keretében egyre gyakoribbak a mar­xisták és keresztények talál­kozói, eszmecseréi. A szer­kesztőség felkérte az egyik ilyen találkozó résztvevőit, hogy fejtsék ki nézeteiket a békedialógusok jelentőségé­ről. A fasizmus feletti győze­lem közelgő 40. évfordulója alkalmából, „Aggodalom és remény” címmel közli a fo­lyóirat Alesz Adamovics szovjet író, egykori partizán cikkét. Antonio Diaz Ruz, a kubai pártfőiskola rektora azt vizsgálja cikkében, hogy milyen összetevői vannak a tömegek társadalmi ativitá- sának. Albani Numes, a Por­tugál Kommunista Párt KB tagja „A nemzeti független­ség és a béke elválasztha­tatlan egymástól” című cik­kében bírálja a Soares-kor- mány reakciós, az imperia­lista érdekeket kiszolgáló po­litikáját. A munkásosztály jelenlegi helyzetével foglal­kozó cikksorozat keretében közli a folyóirat Michael Grabernek, Ausztria Kom­munista Pártjának KB Poli­tikai Bizottsága tagjának, a Volkstimme főszerkesztő­jének „A munkásmozgalom új tájékozódási pontjai” cí­mű cikkét. A pártszervek és -szerve­zetek nem elégedhetnek meg a cselekvési irány megjelölé­sével, hanem folyamatosan figyelemmel kell kísérniük, hogy valóban annak megfe­lelően megy-e a munka. E politikai ellenőrző tevékeny­ségük során (ami nem azonos a szakjellegű ellenőrzéssel, a tételes revízióval) rendszere­sen beszámolásra kérik fel az adott terület illetékes vezető­it, legyenek azok akár párt­tagok, akár pártonkívüliek. E beszámoltatás segítő jellegű, célja a munka jobbá tétele, s nem valamiféle felelősség­re vonás. Természetesen, ha a pártellenőrzés valamilyen elfogadhatatlan, törvényein­ket és normáinkat sértő je­lenségre derít fényt, a párt- szervezet az erre hivatott ál­lami szervnél ilyet is kezde­ményezhet, és a magukról megfeledkezett párttagokat maga is felelősségre vonja. Az irányításnak minden területen szerves része a sze­mélyi kérdések eldöntése. Ér­vényes ez a párt által vég­zett irányító tevékenységre is. Nem a pártszervek neve­zik ki a vállalati, szövetkeze­ti, intézményi vezetőket, de hatáskörükbe tartozik, hogy a számításba vett személyek­ről a kinevezés vagy a meg­választásra történő jelölés előtt véleményt mondjanak, alkalmasságukat illetően, az érvényes párthatározatok és az ide vonatkozó állami ren­delkezések figyelembevéte­lével állást foglaljanak. Az MSZMP nem törekszik arra, hogy minden tisztséget párt­tagok töltsenek be, ellenke­zőleg, szorgalmazza és gyak­ran maga javasolja, hogy kü­lönféle vezetői posztokra pár­tonkívüliek kerüljenek. Vezető szerepének érvé- ——— nyesülését az MSZMP azon méri, hogy a gyakorlatban mennyire tud­ja megvalósítani politikáját. Ezért tartja az MSZMP az irányítás legfőbb eszközének a pártonkívüli tömegekkel való folyamatos szótértést, a kommunisták és a párton­kívüliek kapcsolatának ál­landó megújítását. GYENES LÁSZLÓ (Következik: A szervezeti alapelvek.) Több számítógép a mezőgazdaságban Az állami gazdaságok, tsz- ek vezetői közül mind töb­ben ismerik fel, hogy a kor­szerű gazdálkodás nélkülöz­hetetlen eszköze a számító­gép. A hagyományos köny­velés, gazdálkodási ügyme­net korszerűsítéséhez a Me­zőgazdasági Ügyvitelszervezé­si és Számítástechnikai Kö­zös Vállalat — a MÜSZI — szolgáltatja a kellékeket. Az új gépek beállításán kívül a megrendelők kérésére gon­doskodik a kezelőszemélyzet kiképzéséről és a megfelelő programcsomagokról is. A MÜSZI-hez befutó meg­rendelések összesítése szerint az idén a tavalyihoz hason­lóan mintegy 1600 új gép veszi le — legalábbis rész­ben — a mezőgazdasági üze­mek válláról a bonyolult ad­minisztráció, könyvelés, üzemgazdasági elemzés gond­jait. A számítástechnika iránti növekvő érdeklődés főként annak tudható be, hogy az ügyvitel korszerűsí­tése az elmúlt években nem tartott lépést a mezőgazda­ság iparosodásával, a műsza­ki fejlődéssel, s ez az arány­talanság sok esetben az eredményes gazdálkodás ke­rékkötőjévé vált. A lépés- hátrány behozására a MÜSZI az idén bővíti szolgáltatá­sainak körét. Az iroda moz­gó számítógépszolgálatot is szervezett. A szakemberek mikrobuszba szerelt kompu­terrel járják a mezőgazda- sági üzemeket és segítik a tervkészítést. Jelenleg Tolna megye tsz-eiben dolgozik a guruló számítógép. Lapunkban korábban már hírt adtunk a dombóvári szakmunkásképző bővítésé­ről. A régebbi tudósítások szóltak ugyan a most folyó munka szükségességéről, a költségekről és a határidő­ről, de a téma megér egy részletesebb kifejtést. Ami fejtörést okoz Kurucz Géza igazgató és Topa Imrémé gazdasági igaz­gatóhelyettes egyáltalán nem nyugodt, amikor az iskola bővítéséről beszélünk, ugyan­is attól tartanak, nem készül el a kitűzött határidőre. Ke­veslik az ott dolgozó embe­rek számát, figyelve az épít­kezés ütemét, kissé hitetle­nekké váltak. — A nyár folyamán elkez­dik szállítani a berendezést, nehéz lesz tárolni a gépeket és a különböző eszközöket — közli Topa Iimréné és meg­toldja azzal, már most Visz- szajelzett a TANÉRT, hogy néhány dolgot kezdene szál­lítani ... Júniusra készen kéne lenni az építkezésnek, hogy a régi épület átalakí­tását — bontás, vakolás, fes­tés, a vízvezetékrencBzer épí­tése, központi fűtés szerelése — elvégezhessék. A gondot nemcsak ez je­lenti, hanem az is, hogy a ki­vitelező „egy-két logikusnak tűnő dologba, belső átalakí­tásba állítólag nem egyezett bele”. Melyek ezek? A terv szerint az orvosi rendelőhöz nemcsak egy öltöző, vetkőző és vizsgáló tartozik, hanem egy hatalmas váró is, amit így, ebben a funkcióban nem tudnak kihasználni. Nyitott, azért kérték, falazzák el, hogy csoportfoglalkozáson használhassák. Kevés a ki­szolgálóhelyiség, gondot okoz­nak a kicsi irodák, a tan- könyvraktár, a tornaszertár is. Nincs zsibongó, ahol az iskola különböző ünnepélyeit megtarthatnák. Többször át­dolgozták a tervet úgy is, hogy a nagy zsibongóból füg­gönnyel választották le a társalgót. Idegesítő gondot okoz, hogy még nem oldot­ták meg a régi és készülő új épület szennyvízvezetéké­nek összekapcsolását. Változó (apadó) tervek Kuruoz Gézával ezután egy kicsit a múltba tekin­tünk. Az iskola bővítésének volt variációit, lehetőségeit tekintjük át. — Az eredeti tervben 24 tanterem és 240 személyes kollégium szere­pelt, de ez csak elképzelés maradt — közli az igazgató. Ami megvalósult, az fél is­kola: 6 tanterem 2 szertár­ral, kicsi, lyuk irodákkal, minden kiszolgáló épület nél­kül. Könyvtár sem épült, és ami most ezt a funkciót töl­ti be, az eredetileg nevelői szoba volt, a nevelői szobát pedig a folyosóból falazták le. A földszinti WC-ből iro­da lett a gyakorlati oktatás- vezetőknek. őket mindig ki­hagyják a tervből — állapít­ja meg. Ez a „demográfiai dagály szülte fél iskola” 1971-ben készült el. Akkor az elég volt hatszáz tanulónak, hi­szen két nap jelentette csak az elméleti aktafást, a többi gyakorlat volt, így viszony­lag könnyen elfértek a kis helyen is. (Ma ugyanolyan létszámmal nem fémek el, mert az elmélet és gyakor­lat egyforma időt, és így több helyiséget igényel.) Kurucz Géza nemcsak a „távolabbi”, de a közelebbi múltat is ismeri, mivel 1976- tól igazgatója az intézmény­nek. Az említett időpont után több terv született. Az elsőben a meglévő hat tan­teremhez már csak tízet, egy száznyolcvan férőhelyes kol­légiumot, tornatermet és hét harminc férőhelyes tanmű­helyt terveztek. Az építkezés az V. ötéves tervben kezdő­dött volna átnyúlva a VI. ötéves tervidőszakra. A má­sodik variáaió szerint — a csökkenő anyagiak miatt — csak a VI. ötéves tervben fognak hozzá a bővítéshez. A tervből kimaradtak a tan­műhelyek az építendő tíz tanterem nyolcra, a kollégi­um befogadóképessége pedig százhúsz személyre csökkent. Aztán újabb tárgyalások, a végeredmény még kevesebb pénz, még kevesebb tante­rem. — Most két előadóval, két csoportfoglalkozásra al­kalmas teremmel és kiszol­gáló helyiségekkel bővül az intézmény. Van benne egy könyvtár — ami kisebb, mint a jelenlegi —,“ van egy háromszáz adagos konyha és százhúsz férőhelyes kollé­gium, ami blokkosított, tehát szálló, háló, tanuló együtt van — közli az igazgató, az­tán elmondja, hogy a kollé­gium négy tanulószobájába kisebb osztályokat „be lehet helyezni”. így nyernek négy új helyiséget. — Mi lesz a régi épület­ből? — tudakolom, és meg­tudom, a volt irodáikból és a könyvtárból egy-egy kiscso­portos foglalkozásra alkal­mas termet alakítanak ki. — Nem tudjuk átvinni az új épület kis könyvtárszobájá­ba a könyveket, ezért jó len­ne, ha a tervezett orvosi vá­rót átalakítanák — közli Kurucz Géza. Szűkösen megférnek majd A jelenlegi tanul ól étszám mellett tizenhat tanteremre van szükség, ami így — ösz- szeszámolva a kényszer szülte ötleteket — rendelkezésre áll majd. Igaz ugyan, hogy a korszerűsödő Oktatást segítő szaktanterlmi rendszert — a mérőtermen kívül — nem tudják kialakítani. „Szűkö­sen, de megférünk.” Eddig csak a gondokról szóltunk, de most lássuk az előnyt is. Az építkezés befe­jezése után nem kell a szak­munkástanulóknak másik három helyen tanulniuk. Ed­dig ugyanis az intézet mel­lett a művelődési központot, a volt Vasutas kört és a Dambó Pál utcai volt ké- ményseprőházat is igénybe vették oktatás céljára. Ter­mészetesen ez a kényszer- megoldás — a segédeszközö­ket cipelő pendliző pedagó­gusokkal, a szemléltetés ne­hézségeivel együtt — nem­csak a tanulmányi eredmé­nyekben, de az általános ne­velésen is meglátszott. — Zömmel olyan gyerekekkel dolgozunk — állapítja meg Kurucz Géza —, ahol a csa­lád nem partner. Néha az ember csodálkozik, hogy a gyerek még olyan, amilyen. Szót ejtünk még a jövőről is, a nagyon, de nagyon hi­ányzó tornateremről, annak a lehetséges megoldásairól, a „demókráfíai dagályról, ami ha Dombóvári is eléri, akkor sem tudnak a jelenleginél több gyereket fogadni. Aztán beszélünk a minőségi előre­lépésről a szakközépiskolai szintű képzés hogyanjáról is, majd megnézzük együtt az új épületet. Vélemények Takács Ferenc az építke­zés művezetője szerint a váz- szerkezet 98 százalékban kész, az összekötő rész hiány­zik osupán. A falazat két­harmad részben elkészült. Az épületet beállványozták, az „1—2. emeleten zömével minden megvan”. Hétfőn in­dultak a víz-, illetve villany- szereléssel, folytatják a vá­laszfalak felhúzását, a főlép­csőház zsaluzását, betonozá­sát. A homlokzati állványo­kat előkészítették, erről he­lyezik el a falváz és falvég- oszlopökat, illetve rakják he­lyükre a nyílászárókat. Ott- jártuhkkor 15 építőmester és 30 szakszeriparos dolgozott Dombóváron. — Szeptemberben tanítani lehet az intézményben — mondta Storcz János, a TÁÉV termelési igazgatóhe­lyettese, aztán hozzátette, minden intézkedésük olyan, hogy a határidőt tartani tud­ják, ugyanis a vállalat prog­ramjában első helyen szere­pel az, hogy az iskolákra nagyon odafigyeljenek. Je­lenleg 60 százalékos a ké­szültségi szint, de augusztus 15-re biztosítják a beköltö­zés feltételeit. Póla Károlyt, a megyei művelődési osztály vezetőjét is megkérdeztük: — Tudom, ez még nem Oldja meg az oktatási feltételeket olyan színvonalon, ahogy lennie kell — közölte az osztályve­zető — a korábbinál ugyan jobb lehetőséget biztosít, de nem ideális még. Tudjuk, a növekvő gyereklétszám újra teremthet zsúfoltságot ebben az intézményben, mégis a következő fejlesztési felada­tot az Apáczai Csere János Egészségügyi, Vasút- és Pos­taforgalmi Szakközépiskolá­ban kell elvégezni. Ott meg kell teremteni a technikus- képzés tárgyi-, tantermi és kollégiumi feltételeit, mivel az iskola felújítást, átalakí­tást igényel. Azt követően vissza kell térni és meg kell vizsgálni a szakmunkásképző bővítésének lehetőségeit. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: Kapfinger A Béke és Szocializmus legújabb számáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom