Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
1985. február ÍJ. Képújság 7 A PIÉRT szekszárdi lerakata Munkájuk több, mint papírmunka Az egész ország keresi, vásárolja és használja árucikkeiket. Falusi kisbírót idéző reklámfigurájuk megjelenik esténként a televízió képernyőjén, és a gyerekek már mondják is együtt vele: „Mit, hol, miért...?” Karácsonyi üdvözleteinkben látatlanul jelen vannak. Az általuk eladott több millió grafitceruzával tanulnak gyermekeink irni, a tőlük származó golyóstoliakkal írjuk (alá) jelentéseinket, dolgozatainkat, kölcsönigénylő íveinket, a hivatalos és szerelmes leveleket és a hónap második-harmadik napján a fizetési jegyzéket. A Gazdasági Főtanács 430/1948. számú határozatával rendelte el a mai PIÉRT Nagykereskedelmi Vállalat jogelődjének a felállítását. Az elmúlt évtizedek alatt nemcsak a vállalat helyzete, lehetősége, kereskedelmi tevékenysége és szervezeti felállása változott, hanem a vásárlási szokások, de az árukínálat is. Ezúttal és e helyütt elégedjünk meg csak annyival, hogy a PIÉRT központja — mint hazánkban majdnem minden központ!? — a fővárosban van. A négy kirendeltség közül az egyik a pécsi, ahová a Tolna megyei lerakat is tartozik. A papír az nehéz A kapuban megtorpanok. Nézem a lerakat boltja mellett álló épületet, ami nem túl nagy. Hogy lehet innen 150 millió forintot forgalmazni? Ilyen tételhez nagyobb hely kellene. Nem az itt használt 400 négyzetméter alapterületű raktár! Később Prajda Gyula le- rakatvezetőtől mindenre magyarázatot kapok. Ugyanis Szekszárdon hat helyütt bérelnek raktárt — főleg magánosok gazdasági épületét —, és évek óta konténerek segítik a szállítási tárolást. — A kis létszámú nagykerekhez tartoznak? — kérdezem a lerakatvezetőt. — Tizenhárom éve, amikor harmincmillió forintos eredményt hoztunk, akkor is húszán voltunk és most is annyian vagyunk. Dolgozóink felének a munkakönyvé legalább 10 éve nálunk van, ám a fiatalabbak is öt évet már itt töltöttek. Egyébként tizenketten vagyunk a húszból férfiak. — Ezen meglepődtem! — Ugyan miért? — kérdezi Prajda Gyula. — Ahol előzőleg jártam, a TERITEX-nél, ott férfiember csak mutatóban van már. — Urami, a papír az nehéz! — fakad ki a lerakatvezető. — Egy gépírópapír az köny- nyű, de belőle százezer csomagolva, már nem. Miután megegyezünk, Prajda Gyulától megtudom, hogy Dombóvár környéke és a város kivételével — őket a kaposvári lerakat látja el — minden kiskereskedelmi egység Tolna megyében az ő ügyfelük. A szakboltokba és félszakboltokba havonta kétszer a kisebb boltokba havonta egyszer, és a megyeszékhely papír-írószer-, filctoll-, írógép „boltjaiba” pedig hetente szállítanak. — Miből és mennyit? — kérdezem. — Egészségügyi papírból évente 3 millió tekercset, 10-es csomagolású papírzsebkendőből 5—6 millió csomagot, 5—600 ezer képeslapot, 100 tonna irodai papírt és 6—7 millió forint értékben tapétát. Nagyobb önállóság A PIÉRT gazdálkodása nyereség- és nem tervcentrikus. Természetesen van vállalati, s azon belül lera- kati tervük is, amit teljesíteniük kell. Ám, valami módosult az elmúlt évben. Mégpedig az árubeszerzés módja. 1984-ig a szekszárdi lerakat adott le megrendelést a pécsi központnak az előzetesen felmért igények alapján. Tehát amennyit kért, annyit garantáltan el is adott. Ez év januárjától az igény fölött a lerakatvezető saját belátása szerint még rátarthat, ami lényeges különbség; mert az esetleg megmaradó, készletnövelő áruval igencsak el lehet „hasalni”. Erről azt mondja a lerakatvezető : — Nagyobb önállóságot ad ez nekünk, de nagyobb felelősséget is. Eddig kedvezőek a tapasztalataink, emellett jó irányba változott a szállítók velünk lévő kapcsolata. A PIÉRT szekszárdi lera- katának 100—110 szállítója — a legnagyobbtól, a Papíripari Vállalattól kezdve egyes té- esz melléküzemágakig — van. — Érdekes — folytatja Prajda Gyula —, hogy az elmúlt évtől lényegesen megváltozott a szállítók magatartása. Keresik a szerződéseket, jelentkeznek az új árucikkekkel, és ami a legfontosabb, figyelmesebbek és sokkal készségesebbek is. Ketten a húszból Láng Antal minőségellenőr 1970-ben segédmunkásként kezdett itt, majd elvégzett sok tanfolyamot, iskolát, kul- túrcikk-eladó szakképesítést is szerzett. Párttag, munkásőr és hosszú évekig volt a húszból tizennégy tagot tömörítő többszörösen kitüntetett „November 7.” szocialista, a „Vállalat kiváló brigádja” vezetője. Amikor benyitok a nagy- raktárba, Láng Antal éppen füzetcsomagokat emel le a gurulós rakodólapról. — Kevesen vagyunk — mondja és tovább kérdeznem sem kell, folyik belőle a szó —. Mindenben együtt vagyunk. Brigádvállalásaink megalapozottak. Tisztában vagyunk azzal, hogy nehéz gazdasági helyzetben élünk és nem követelődzünk. Nálunk az ember munkáját megbecsülik. Metzger Istvánná áruösszeállítót az új étkezdében kérem beszélgetésre. Korábban ez sem volt. Egy, a lerakat melletti ház renoválása, helyrehozása folytán nyílt arra lehetőség, hogy kulturált körülmények között étkezhessenek a dolgozók. — Beremendről kerültem ide — mondja a háromgyerekes asszony —, ott is raktárban dolgoztam, persze nem ilyenben. Ezt az állást 1979- ben hirdették, megtetszett, elfogadtam és azóta jól érzem itt magam. A kollektíva is elfogadhatta őt, ha egyszer megválasztották szakszervezeti bizalminak. Láng Antal munka közben Közhangulat és papírszalvéta A PIÉRT-nek egy-egy iskolaszezonra történő felkészülése felér egy csatával. Ennek azonban zökkenőmentesnek kell lennie, mert a szeptember előtti, a szeptemberi vásárlások zavartalansága és minősége a közhangulatot igencsak befolyásolja. Minden lerakatnál tanévtől tanévig folyik a szervezés, a megrendelés és szállítás. Áruhiány általában csak akkor tapasztalható, ha nem érkezik be az országba valamilyen importtanszer. — Tizenharmadik éve látja, hogy mit vásárolunk a PIÉRT-től. Mit tapasztalt egyes cikkek keresettségéről és vásárlási szokásainkról? — Itt van mellettünk a saját boltunk. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az egész megye ismeri. Aztán a szekszárdi OTP melletti papírbolt készlete is a miénk. Ez közös bolt a Népbolttal és nagyon jó partnerre találtunk bennük. Tapasztaltak? Az emberek egyre több papírzsebkendőt, szalvétát, és egészségügyi papírt vásárolnak. Itt köszön vissza az egészségre nevelés. Lakberendezési tárggyá vált a poszter, a tapéta és a szép naptár. Gólyostollakra az igényes ajándékozók ötszáz forintig is kinyitják a pénztárcájukat. A PIÉRT kulturális tevékenységnek is tartja a munkáját, már csak ezért is különös figyelemmel és fegyelemmel dolgozik. Szűcs László János Tervmódosítás, piackutatás, új termékek A simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat igazgatója az előző év áprilisától Perger Imre. Az elmúlt tizenegy hónap gondjairól, eredményeiről és a jövőre vonatkozó elképzeléseiről, tervekről beszélgettünk. — Az elmúlt évben az átmeneti időszakban meg kellett találnunk azokat a termelési lehetőségeket, amelyek egyik oldalról biztosítják a folyamatos munkavégzést, másik oldalról pedig, hogy a megtermelt áruval ne növeljük készleteinket. Ez a megfeszített munka részben meghozta az eredményt, ellenben a kitűzött célt nem sikerült teljes egészében megvalósítani. A vállalat egész kollektívája becsülettel dolgozott, ennek eredményeként az előző évhez viszonyítva árbevételünket 10 százalékkal, a vállalati eredményt pedig 18 százalékkal növeltük. Az eredeti éves tervünket nem tartottuk dogmának, hanem a rugalmas tervezési módszert követve a második félévben mind gazdálkodási, mind pedig pénzügyi tervünket megemeltük. — Milyen tényezők határozták meg az árbevétel-növekedést? — Egyrészt a termékösszetételben történt változás. A hagyományos termékeink mellett új termékekkel is foglalkoztunk. Például a kis szériában legyártott szőrmés tv-papucs családdal, amelyből mintegy 3000 párat készítettünk és adtunk el. További tárgyalásokat folytattunk csehszlovák partnerekkel prérifarkas szőrmésbőr konfekcionálására, bérmunkában. A mintákat elkészítettük, ezeket a partner elfogadta. Sajnos azonban az elmúlt évben a szériagyártást nem tudtuk elindítani. Már kezünkben van havi bontásban az ez évre vonatkozó megrendelés, így 1500 préri- farkas-bundát fogunk bérmunkában év végéig legyártani. Üj gyártmányaink sorába tartozik, hogy kifejlesztettük a „KITE” márkanevű saját labdánkat is, amelyet az Országos Találmányi Hivatal minősített és elfogadott. Az elmúlt évben 8000 darabot készítettünk és szállítottunk szovjet piacra. Ezenkívül szőrmekikészítőnk- ben megkezdtük célirányos szőrmebőrök gyártását is. — Ezek szerint az árbevétel alakulását nagyobbrészt a hagyományos termékek értékesítése határozza meg. Hogyan lehetett a piaci pozíciókat megtartani? — Olyan minőséget kellett, kell kiadni a kezünkből, amelyet a vevők és általában a piac elfogadott, s a szállítási szerződésekben foglalt határidőket is tartani kellett. Az utóbbi nem volt mindig könnyű, mert az év során gyakran voltak problémáink a konfekció-alananyag szállításával. Oyan árképzésre törekedtünk, amelv tükrözi a termékek használati értékét. Ez többségében sikerült, azonban őszintén el kell mondanunk azt is, hogy néhány konfekció-termékünknél voltak problémák, miután a vevő túl magasnak találta a kialakított árat. — Korábban szólt az új termékekről. Hogyan fogadta ezeket a piac és egyáltalán volt-e érdeklődés az új termékek iránt? — Elképzeléseinket csak részben sikerült megvalósítani. Ha a gondot említettem ezzel kapcsolatban, ez konkrétan azt jelentette, hogy ma még nem vagyunk elég rugalmasak és főleg gyorsak az új termékek bemintázá- sával és elfogadtatásával. Meg kellett kísérelnünk pozícióink bővítését. Ennek rész- eredményei többek között abban is mutatkoztak, hogy az előző évekhez viszonyítva belföldön is és külföldön is több vevővel tárgyaltunk, akiket meghívtunk a vállalathoz, bemutattuk termékeinket és ajánlási mintákat is adtunk. Ezzel nőtt ve»> vőink köre, mivel olyanoknak is szállítottunk, akikkel korábban nem volt kapcsolatunk. — Hogyan ítéli meg a vállalati kollektíva és ezen belül a szocialista brigádok közreműködését az eredmények értékelésénél? Kinevezésem előtt innen- onnan több véleményt hallottam a vállalat gazdálkodásáról, a kollektíva munkájáról, a munka- és technológiai fegyelemről. Ezek a vélemények elég sötéten festették le a vállalat belső helyzetét. Már rövid itt-tartózkodásom után tapasztaltam, hogy az itteni kollektívában megvan I a segíteni akarás, és az elhangzott negatív véleményeket nem szabad az egész kollektívára érteni, hanem csupán az egyes területekre és esetekre igazak. Megnyugtatott, amikor munkásgyűlésen, termelési tanácskozásokon azt tapasztaltam, hogy a vállalat dolgozói, vezetői támogatásukról biztosítottak; és általában a dolgozók hangulatából érezhető volt, hogy itt most valami másnak kell bekövetkeznie, mint ami eddig volt. — Az eredmények melett milyen alapvető problémák jelentkeztek az elmúlt évben? — Voltak bőven problémáink. Gondot jelentett, többek között, hogy tőkés partnerünk 30 000 darab labdát stornírozott, ez mintegy 10— 12 millió forint árbevételkiesést jelentett. Ugyancsak gondjaink voltak a tőkés exportnövekedés utáni bér- preferencia-juttatás megváltoztatásával. Elsősorban azért, mert a szabályozás év közepén változott meg. — Kérem, beszéljen a vállalat 1985. évi elképzeléseiről. — Az 1985. évi gazdálkodásunkat alapvetően meghatározzák a szebályozórendszer- ben történő változások. Ezek figyelembevételével a most készülő terveinkben a nettó árbevétel 10 százalékos, illetve a vállalati eredmény 14 százalékos növelését tervezzük. Ezek a számok nagyon kemény és megfeszített munkát igényelnek a vállalat egész kollektívájától. Munkánk során tovább kell javítanunk termékeink minőségét, kül- és belpiaci kapcsolatainkat, valamint gyártmányfejlesztési tevékenységünkben is lényegesen előbbre kell lépnünk. Itt elsősorban a hulladékhasznosítási program elkészítése, majd végrehajtása jelenthet árbevétel-növelő tényezőt. Anyag- és energiatakarékossági intézkedéseink megvalósításával a termékek ráfordítási költségeit csökkenteni kívánjuk. Az új szabályozási rendszer végérvényesen a belső tartalékok feltárására ösztönöz bennünket. A változások három alapvető elemére vonatkozó tervünket elkészítettük és napjainkban tárjuk véleményezésre a vállalati kollektíva, illetve a szakszervezeti bizalmi testület elé. Csakis véleményükkel együtt tartjuk egésznek a majd jóváhagyásra kerülő vállalati tervünket. Sz. A. Fotó: Kapfinger A.
