Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

S rtÉPÜJSÁG 1985. február 23, Tömegközlekedés a szovjet városokban A taskenti (Uzbég SZSZK) metró egyik állomása Szovjet gazdaság Cél: a töretlen fejlődés Szoborpark Temesváron Egy hullámra emlékezte­tő kőtömbre a középkori Te­mesvár várárkainak tervraj­zát véste a szobrász, egy má­sik kőidom oltárt mintáz, de címe: A vízlépcső, összesen tíz hasonló absztrakt szobor került nemrég végleges he­lyére, a temesvári Bega- partra, az Alpinet parkba. Az ötlet szokatlan volt: az első temesvári szobrász-szimpo- zion résztvevői azt a felada­tot kapták, hogy mintázzák meg a vizet. Nehezen megva­lósítható téma, ami talán tényleg csak az absztrakció módszereivel faragható kőbe. hiszen az örökké változó, csobogó, hömpölygő víz na­turalista, realista módon aligha ábrázolható. A sok­sok történelmi szobor után Temesvárott a témaválasztás valóban újszerű. Temesvárott a látogató eszményi környe­zetben láthatja már az abszt­rakt alkotásokat, a talányos kőidomokat, amelyeket vol­taképp mindenki fantáziája szerint értelmezhet. A park csodás rálátást kí­nál az alkotásokra, lépcső­zetes teraszairól mindig más szögből tűnnek elő a kőtöm­bök, amelyeket kissé távo­labb, a folyópartról, s a par­kot lezáró két Bega-hídról is jól lehet szemlélni. Igazi kis szabadtéri múzeum az Alpi­net park, ahol hajdan virág- kiállításokat tartottak. Van­nak, akik stílustörőnek tart­ják, hogy a századfordulós környezetbe helyezték el az absztrakt szobrokat, mások­nak viszont épp ez a kettős­ség tetszik. Eleve szép gon­dolat volt a szobrokat a fo­lyópartra hozni, hiszen té­mája mindegyiknek a víz, az éltető elem. A Bega közel­sége talán még közvetlenebb gondolattársításokat szülhet, mint egy szökőkút, egy alle­gorikus barokk szoborkút Több kompozíció utal a vízi energiára, a vízi erőművekre, de csak közvetlen módon. Ilyen Neculai Bandarau szob­ra, a Vízjel, vagy Szakáts Béla Vízlépcsője, s Florentin Tanasescu Energiahordozó cí­mű alkotása, ez a szintén ta­lányos kőszobor. Szellemes és tetszetős Stefan Calarasan Cölöpépítmény című alkotása, amelyen a négyszög-kör raj­zolat váltakozik a megmun- kálatlanul hagyott felületek­kel. A szobrászok hetven napon át dolgoztak az elmúlt évben, maguk nagyolták a kőtöm­böket, a táborban nem vol­tak segédmunkások. Ezen a környéken ez az első ilyen művészeti kezdeményezés, de remélik, hogy idén is újra önszegyűlnek a vadászerdő­be, a táborba a szobrászok, akik új formát és stílust ál­modtak a hófehér kőtömbök­be. B. WALKÓ GYÖRGY Ciánból cukor Szovjet kutatók olyan bak­tériumokat fedeztek fel, ame­lyek a ciánvegyületéket cu­korrá és nitrogénné alakít­ják át. E baktériumokat a gyakorlatban is hasznosítják: az aranymosásra használt zagyot vélük szabadítják meg a ciánvegyületektől. A kiitenyésztett törzsek megél­nek a literenként 700 milli­gramm ciánt tartalmazó kö­zegben is. A szovjet városok lakosai­nak abszolút többsége a tö­megközlekedési eszközöket veszi igénybe. A tömegközlekedés iránt megnyilvánuló ilyen nagy ér­deklődés nem véletlen. Hi­szen egyszerre rengeteg em­bert szállít, ráadásul sokkal olcsóbb és gyorsabb, mint a személygépkocsi, az uta­sokat sok gondtól kíméli meg. Nem kell benzint vásárolni, nincs szükség garázsra, nem kell helyet keresni a gép­kocsi parkolásához, nem kell gondoskodni a gépkocsi ja­vításáról. És nincsenek tor­lódások, dugók az utakon... A személygépkocsiban rendszerint egy, kettő, vagy három ember utazik. Az au­tóbusz vagy a trolibusz, amely az úttesten alig több helyet foglal el, mint az autó, 30—50 utast szállít. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy a megállókban az uta­sok egy része kiszáll az autó­buszból, és új utasok szállnak fel, akkor világossá válik, hogy az autóbusz (trolibusz, villamos) száz személygép­kocsit helyettesít. Majd ami­kor az utcákon kevesebb lesz a közlekedési eszköz, akkor a levegő is tisztább lesz, köny- nyebbé válik a forgalom irá­nyítása, és sokkal ritkábban történik baleset. A Szovjetunióban 60 évvel ezelőtt elhatározták a városi személyszállítás generális megoldását. Mivel rendelkez­tek az ország városai azok­ban az években? Nagyon ke­véssel. Itt-ott voltak villa- mosvonalgk, némely helyen még lóvontatású villamosok, s a személyautók számát tíz ujjon meg lehetett számolni. Moszkvában például 1919- ben 274 villamos volt üzem­ben, ezek közül 111 nem em­bereket szállított, hanem az akkoriban szükséges szállít­mányokat — tüzelőanyagot és élelmiszert. A polgárháború befejezése után a város vil­lamosparkja mindössze 126 kocsiból állott. A fiatal szovjet állam lé­pésről lépésre növelni kezdte városi közlekedési eszközei­nek a potenciálját. 1922-ben a főváros 250 villamoskocsi­val gyarapodott. Már 5 év Mikor jölmt meg az első ó-orosz ípengétős hangszer, a guszli, s kinek az ügyes ujjai szólaltatták meg elő­ször ... ? Első maradványait az ar- cheológusdk, iaz ősi Novgorod II. századból származó kul­turális rétegében (találtak meg. A guszliról gyakran tesznek elmllíitést a régi le­múlva csaknem ezer villa­mos közlekedett, s megjelent az első autóbuszjárat is. Kezdetben az autóbuszokat Angliában és Németország­ban vásárolták. S amíg az utcákon a lassú és drága bér­kocsik segítettek az utasok szállításában, a szovjet gép­kocsigyártók felkészültek az első hazai autóbuszok és tro­libuszok gyártására. (1933- ban Moszkva utcáin megje­lentek az első szovjet troli­buszok.) A városi tömegközlekedés fejlődésében jogosan tekint­hetjük döntő fordulatot ho­zó pillanatnak az első szovjet metróvonal megépítését Moszkvában, 1935-ben. Azóta a föld alatti gyorsforgalmú útvonalak építése állandóan bővül, növekszik. A metró elvben abban különbözik az összes többi közlekedési esz­köztől, hogy például 7,8 mil­lió embert szállít naponta — s nem foglalja el a helyet az utcákon. Bár a görög „metropolis” szóból származó metró „fő­városit” jelent, a szovjet fő­városon, Moszkván kívül a Szovjetunió további nyolc nagyvárosában van metró. A föld alatti vonalak hossza el­érte a 390 kilométert. 1985 végéig a vonalak teljes hosz­gendálk, guszlin játszott a híres Szadko ... A Novgorodban talált ma­radványok alapján a mai mesterek guszlíkat és az északi táj más hagyományos zeneszerszámaliít is elkészí­tik. Ezer év múltán újra szólnak a Valhov partján a gusziik, sípok és az ősi há­romhúr os vonós hangszerek, szúsága már 478,5 kilomé­terre növekszik. Kétezerig 24 városban tervezik metró épí­tését. A Szovjetunióban a több mint 250 ezer lakosú városok számára, az utasszállítás va­lamennyi eszközének a fej­lesztéséhez komplex távlati fejlesztési tervet dolgoztak ki. Az ország fő tervező szer­ve, a Szovjetunió Állami Tervbizottsága mellett mű­ködik az összetett közlekedé­si problémákkal foglalkozó különleges intézet, amelynek a szakemberei minden ilyen komplex tervezéshez megte­szik a szükséges javaslatokat A tervet véglegesen annak a szövetséges köztársaságnak a “minisztertanácsa hagyja jóvá, amelynek területén a város fekszik. A tömegközlekedés a Szov­jetunióban tovább fejlődik, és ez a folyamat szakadatlan. A metróról már beszéltünk Üj fejlődésnek indult a régi villamos is: Kijevben, Vol- gográdban, Novopolockban. Krivoj Rogban, Sztarij Osz- kolban, és más városokban már épülnek a gyorsvilla- mos-vonalak, amelyek elkü­lönített pályatesten kapnak helyet, mert a gyorsvillamos útját más közlekedési útvo­nalak nem keresztezhetik. melyeket a mai hegedűtől különleges zenei lehetőségeik különböztetik meg. Hangju­kat a tehetséges zenész — hangszerkészítő, régész — Vilagylimiír PoVetkim adja vissza. Napjainkban is kedvelik Novgrodbain az ősi hangsze- réket. Sajátos hangjukat szívesen felhasználják az amatőr népi együttesek. Kö­zöttük a novgorodi zeneis­kola népi bangszeregyütte­A Szovjetunió valamennyi köztársaságában megvitatták és jóváhagyták az 1985-ös évre kidolgozott gazdasági és szociális fejlesztési terve­ket. A fejlődés leggyorsabb ütemére a közép-ázsiai és a kaukázusi köztársaságban lehet számítani és ez előse­gíti majd, hogy gazdasági fejlettségük színvonala egy­re jobban megközelítse más szövetséges köztársaságok színvonlaiét. Minden köztársaságnak megvan a saját sokféle ága­zatot magába foglaló mo­dem ipara és korszerűen gépesített hatalmas mező­gazdasága. Mindegyiknek fontos szerepe van az össz- szövetségi munkamegosztás­ban. Területének nagyságát, lakosságának számát, gaz­dasági potenciálját itekinve a legnagyobb Orosz Föderá­ció, természetesen ia leg­többel járul hozzá az ország általános gazdasági fejlődé­séhez. Elég megemlítenünk, hogy 1985-ben az Orosz Fö­deráció feladata megtermel­ni a Szovjetunió energia- készleteinek több mint két­harmadát, a kőolaj több mint 90 és a földgáz 70 szá­zalékát. Itt öldanak meg olyan, az egész Szovjetuniót érintő feladatokat, mint Szi­béria, a Távol-Kelet és észak, a BAM vonzási körzetéhez tartozó területek fűtőanyag- energetikai és nyersanyag- kincseinek kiaknázása, a modern villamosgépgyártás hatalmas bázisának megte­remtése. A korszerű ipar sokat fej­lődött a szövetséges köztár­saságokban. Mindegyiknek megvannak a maga jól kép­zett káderei, munkások, mér­nökök, műszakiak. A gazda­sági élet fejlődését számos tudományos kutatóintézet szolgálja. Ugyanékor min­den köztársaságban vannak a gazdasági életnek olyan területei, melyeket a saját nemzeti adottságaik és lehe­tőségeik révén teremtettek meg és amelyek ma megha­tározzák az adott köztársa­ság gazdasági fejlődésének irányát. Üzbegisztán iparában pél­dául meghatározó szerepe se. Repertoárjukon orosz népdalok és klasszikus mű­vek népi hangszeres átiratai szerepelnek. Idén nyáron a novgorodi guszliegyüttes részt vesz a Norvégiában megrendezendő észak néped folklórfesztivá- lon, az ősi hangszerek fel- hangzanak Novgorod 1125 éves évfordulójának ünnep­ségein is. vegyiparinak és odiajkémiá- nak. Mégis, Kurdartilla Ah- medov, Üzbegisztán tervhi­vatalának elnöke a köztár­saság legfanitosiabb iparága­ként a gyapottenmesztést emelte ki. A köztársaság a megalakulása óta elMt évek alatt hússzorosára növelte a gyapottfienmesztést. Most az a tervük, hogy 1985-ben mintegy 6 millió tonna nyersgyapoitort adnak az or­szágnak. Ez körülbelül két­harmada annak, amit az egész Szovjetunióban ter­mesztenek. Mint KurdatiMa Ahmédav hangsúlyozta, a köztársaság dolgozói azzal járulnak hozzá az egész szov­jet népgazdaság fejlődéséhez, hogy minden erejükkel igye­keznek növelni a gyapotter- mesztést. A balti köztársaságokban most kulcskérdés a műszaki fejlődés meggyorsítása, a termelés hatékonyságának növelése. A Litván SZSZK- ban — az ipar egészéhez vi­szonyítva — gyorsabb ütem­ben fejlődik majd a gép­gyártás, az elektronika, a műszergyártás és a híradás- technikai eszközök gyártása. A társadalmi termelés nö­vekményét a tervek szerint teljes egészében a munka­termelékenység növelése ré­vén állítják elő. Modern, tu­dományigényes új ipari komplexum alakul ki a kau­kázusi köztársaságokban. Az örmény SZSZK-ban, 1985- ben például fokozottan fej­lesztik a rádiótechnikai és elektronikai ipart, a precí­ziós szerszámgépgyártást. Az agrárszektor további fejlesztésének problémái ilyen vagy olyan mértékben érintik az összes köztársasá­got. A feladatok közül a leg­fontosabb, hogy a földműve­lés biztonságos legyen és ki­védjék az időjárás szeszélye­it. Ezzel kapcsolatban az egyetlen járható út a talaj- javítás, az öntözött terüle­tek növelése, az öntözéses gazdálkodás további fejlesz­tése. Ez elsősorban az or­szág fő gabonatermő terü­leteire, az Orosz Föderáció­ra, Ukrajnára, Kazahsztán­ra vonatkozik. Flotta a sivatagban A Kara-Kum sivatagban a fő közlekedési útvonal az azonos nevű csatorna. Ez a bővizű mesterséges folyó ke­letről nyugati irányba hú­zódva hömpölyög Türkme­nisztán területén és a hosz- sza most már 1100 kilomé­ter. A hajók, uszályok ezen a vízi úton szállítják a ce­mentet, a sódert és a töb­bi építőanyagot, gépet a csa­torna felső szakaszára, ahol az Amu-Darján hatalmas víztározó épül. A csatorna partján újabb két kikötő fogadja a szállítmányokat a sivatagban épülő hatalmas „tenger” építkezéseihez. A csatornán közlekedő hajók, uszályok a jelen tervidőszak­ban még 1,5 millió tonna rakományt juttatnak el eh­hez a nagyszabású vízügyi építkezéshez. A Kara-Kum csatornának egyébként ma már nyolc ki­kötője van. Mint ismeretes, az ország területének négy­ötödét sivatag borítja, me­lyen még negyed évszázad­dal ezelőtt is a legbiztonsá­gosabb közlekedési eszköz a teve volt. Napjainkban vi­szont egész flotta közlekedik a csatornán., A csatorna flottája 150 ha­jóból áll és ez a szám állan­dóan gyarapodik. Türkmé- niában külön szakiskolák vannak, ahol hajóstiszteket, mérnököket, matrózokat és egyéb hajózási szakembere­ket képeznek ki a Kara-Kum csatorna flottájának. van a vili amosipannak, G. SZPIRIDONOV Újra szólnak a gusziik

Next

/
Oldalképek
Tartalom