Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
2 NÉPÚJSÁG 1985. február 23. Ezt hozta a hét a külpolitikában Vasárnap: Hivatalosan bejelentik, hogy a szovjet külügyminiszter látogatást tesz Olaszországban és Spanyol- országban — Folytatódik a nyilatkozatcsata az Egyesült Államok és Űj-Zéland között, Washington lemondja a Roll Call fedőnevű hadgyakorlaton való részvételét. Hétfő: Viszonylagos nyugalom után heves összetűzések a dél-libanoni Szidonban, izraeli megtorló intézkedések a megszállt területeken — Szovjet—amerikai eszmecsere Bécsben a Közel- és Közép-Keletről. Kedd: A közös piaci külügyminiszterek a spanyol és portugál tagságról tárgyalnak — Súlyos incidensek Dél- Afrikában, a fekete lakosság tiltakozik a kényszerkitele- pítési intézkedések ellen. Szerda: Általános választásak Kuvaitban — Thatcher brit miniszterelnök washingtoni útja, beszéd a kongresz- szus előtt — Amerikai robotrepülőgép-kísérlet Kanadában — Lengyelországban letartóztatják a volt Szolidaritás több vezetőjét, az amnesztia-törvény megsértése nyomán. Csütörtök: Az SZKP KB Politikai Bizottsága a szovjet—amerikai viszonyról — Kambodzsai tiltakozás az ASEAN-országoknál — Reagan sajtóértekezlete: támadások a nicaraguai sandinista kormány ellen — Az izraeli miniszterelnök Bukarestben — Tárgyalások a palesztin mozgalomban. Péntek: Magyar—osztrák kormányfői megbeszélések Bécsben — A Szovjetunióban befejeződnek a vasárnapi választásokat megelőző gyűlések. A hét 3 kérdése 1. Milyen új fejleményei vannak a szovjet—amerikai kapcsolatoknak ? A nemzetközi jelentésekben járatos újságolvasó hozzászokhatott ahhoz, hogy adott esetben a kifejezésbeli árnyalatoknak is szerepe van. Januárban Genfben tárgyalásokat tartottak a tárgyalásokról, március 12-én új tárgyalások kezdődnek ugyancsak a svájci városban, s a héten eszmecsere folyt Bécsben a két nagyhatalom között a Közel- és, Közép-Kelet időszerű kérdéseiről. Nem formális tárgyalásra került sor Bécsben — a több órás konzultáció során olyan ismert diplomaták vezették a küldöttségeket, mint Vlagyimir Poljakov és Richard Murphy. A cél inkább a közvetlen első kézből való tájékozódás volt, s annak keresése, van-e mód valamelyik területen közös fellépésre. Ezért egyelőre teljes titoktartás övezi a találkozót — ebben már előzőleg megállapodtak —, hiszen olyan folyamatról van szó, amely éppen- hogy megindulhatott. A tény így is rendkívül jelentős, Margaret Thatcher brit miniszterelnök Washingtonban tárgyalt. Ronald Reagan amerikai elnökkel kétszer is megbeszélést folytatott. (Telefotó) hiszen utoljára 1977 őszén folytattak szovjet—amerikai tárgyalásokat, kizárólag a válságtérség ügyeinek szentelve. Gyors és látványos eredmények aligha várhatók, hiszen az Egyesült Államok mind ez idáig nem mondott le a kü- lönutak erőltetéséről, míg a Szovjetunió — a legtöbb arab ország elvi egyetértésével — egy átfogó közel-keleti béke- konferencia mellett száll síkra. Más kérdésekben, mint az Öböl menti feszöltség korlátozásában, talán könnyebben lehet bizonyos közös nevezőt találni, ám ma még csak annyi bizonyos, hogy felújították az eszmecserét. A különválasztott témák nem jelentik azt, hogy nincs közöttük összefüggés: nyilván a válságtérségek körüli1 szovjet—amerikai viszony kapcsolódik az új tárgyalásokhoz, a két ország viszonyának fő vonalához. A márciusi nyitánnyal kapcsolatosan fontos nyilatkozatok hangzottak el Moszkvában, a vasárnapi köztársasági választásokat megelőző kampányban. A hagyományokhoz híven, egymás után léptek a választási gyűlések szószékére a párt és a kormány vezetői s megerősítették: a Szovjetunió messzemenően keresi a lehetséges megállapodásokat, ugyanakkor fellép minden nyomással és beavatkozási próbálkozással szemben. Foglalkozott a héten a szovjet—amerikai kapcsolatokkal az SZKP KB Politikai Bizottsága is, annak kapcsán, hogy több befolyásos amerikai közéleti személyiség Moszkvában járt, s ott szovjet vezetőkkel találkozott. Szinte kulcsmondatként értékelhetjük a megállapítást: „A szovjet vezetés a kapcsolatok javítását, kiegyensúlyozottá és stabillá tételét kívánja. E kapcsolatoknak az egyenlőségen, az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson, és egymás jogos érdekeinek tiszteletben tartásán kell alapulniok”. Az amerikai sajtó gyakran idézi a szellemes összevetést, hogy a tangóhoz és az eredményes tárgyalásokhoz mindig két partner szükséges. Ezt, a jelek szerint, Washington címére kell adresszálni. A genfi előkészületekkel és a bécsi eszmecserével párhuzamosan ugyanis amerikai politikusok változatlanul hirdetik az űrfegyverkezési előmunkálatokat, sajtóértekezletén maga az elnök fenyegette meg a haladó Nicaraguát, s újabb kísérletet hajtottak végre Észak-Kanada felett egy amerikai manőverező robotrepülőgéppel. Ez esetben az indoklás is figyelmet érdemelt, s nemigen szolgálhatta a bizalom elmélyítését. A Pentagon azzal indokolta a helyszín megválasztását, hogy az hasonlatos a Szovjetunió domborzati és természeti viszonyaihoz... Belgiumban a héten nagyszabású demonstrációsorozat kezdődött az amerikai közép-hatótávolságú rakéták tervezett telepítése ellen 2. Mi a helyzet Dél-Libanonban? Két nappal a tervezett időpont előtt visszavonták az izraeli csapatokat Szidon környékéről, s a Litani folyó feletti első kiürítési zónából, nyilván meg akarták előzni az esetleges ellenállási akciókat. A libanoni kormányerők átvették a területet, de az össze nem hangolt akciók lehetővé tették különböző szélsőséges elemek beszivárgását is. Az első órák csendjét ezért nemsokára többé-kevésbé súlyos incidensek törték meg, szunniták és siiták ütköztek meg, síita fundamentalisták zavarták meg a rendet. A libanoni egységkormány — rendszerint nem teljes számban, hanem olyan fontos tagok, mint a drúz Dzsum- blatt, vagy a síita Amal mozgalmat képviselő Barri távollétében — szinte megszakítás nélkül ülésezett, és Damaszkusz is nagy erőfeszítéseket tett a nemzeti egyetértés kialakítására Libanonban. A polgárháborús jellegű törekvésekkel szemben ugyanakkor ellentétes irányzatok is mutatkoznak: ma már mindenki riadót fúj a libanoni gazdaság állapota felett. (A Libanoni font, amely jelentősebb értékveszteség nélkül átvészelte a belső válságot, s az 1982-es háborút, az utóbbi hónapokban értékének egy- harmadára zuhant a dollárhoz viszonyítva.) Az ezzel kapcsolatos kényszerű kijózanodás mindenesetre elősegítheti a konszolidációt. Közben véres színjáték zajlik Libanon még megszállt területein. Az ellenállási mozgalom, amelynek fő erejét a síita lakosság képezi, több akciót hajtott végre az izraeli hadsereg ellen, s támadásaival erőteljesen bomlasztja a Haddad utódjaként fellépő Lahad tábornok milíciáit. (Ügy tűnik, hogy a dezertálások száma már csaknem a zsoldoshaderő negyven százalékát érinti!) Az ellenállás nyilván rá akarja kényszeríteni Izraelt a teljes kiürítésre, mivel az első zónából történő kivonulás nyomán akár hosszabb szünet is következhet. A megszálló hadsereg válaszként körülveszi a rebellis falvakat, és a korábbi' módszert folytatva bulldózerrel a földdel teszi egyenlővé a gyanúsítottak házait, utcáit. A libanoni kormány fontolóra vette, hogy ismét a Biztonsági Tanács elé viszi az ügyet, jóllehet, az amerikai állásfoglalás és a lehetséges vétó eleve behatárolja a lehetőségeket. 3. Miért tiltakozott Kambodzsa az ASEAN-országoknál? Fegyveres harcok és diplomácia — ez jellemzi a Kambodzsa körüli viszály élénkülését. A kambodzsai néphadsereg, valamint az őket támogató vietnami egységek — kihasználva az áprilisig tartó száraz évszak lehetőségeit a korszerűbb haditechnikai eszközök bevetésére — nagyarányú offenzívát indítottak a thai határvidéken elhelyezett ellenforradalmi gerillatáborok ellen. Először a jobboldali Son San katonai erőit számolták fel, majd csapást mértek a polpotistákra. Ezzel a rendszerellenes csoportokat jelentős vereség érte, igaz néhány ezren átmenekültek Thaiföldre, hiszen a táboraik jellegzetessége éppen a szomszéd ország felé hagyott „vészkijárat” volt, amelyen át egyúttal fegyvert és utánpótlást is kaptak. RÉTI ERVIN A dél-afrikai Grossroadsban egymást követték a tiltakozások és a rendőri akciók amiért a fajüldöző kormányzat kilátásba helyezte a nyomortelep lakóinak kényszeráttelepítését Konsztantyin Csernyenko választási beszéde Pénteken Moszkvában, a Kreml üléstermében tartották meg a szovjet főváros Kujbisev választókerületének választási gyűlését. Ez a választási kerület Konsztantyin Csernyenkót, az SZKP KB főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét jelölte küldöttnek az OSZSZSZK legfelsőbb tanácsába. A választásokat vasárnap tartják. Viktor Grisin, az SZKP KB politikai bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára bejelentette, hogy az orvosok tanácsára Konsztantyin Csernyenko nem vesz részt a gyűlésen. Megbízásából beszédét felolvasták. Az SZKP KB főtitkára bevezetőjében a közelgő választások jelentőségét méltatta. Beszédének következő részében Konsztantyin Csernyenko az SZKP XXVII. kongresszusának előkészületével, majd a szovjet népgazdaság helyzetével és fejlesztésének feladataival foglalkozott. Külpolitikai kérdésekről szólva Konsztantyin Csernyenko megállapította: a béke és a nemzetközi biztonság szempontjából rendkívül kedvező körülmény, hogy létezik a szocialista államok közössége, amely következetesen védelmezi a békés egymás mellett élés lenini elvét. Az utóbbi években nem sajnáltuk az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a szocialista országok együttműködése minden területen erősödjön és szélesedjen. Együtt hiúsítottuk meg az imperialistáknak a szocializmus gazdasági kimerítésére vonatkozó terveit. Együttesen akadályoztuk meg, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei a maguk javára változtassák meg a katonaihadászati egyensúlyt. Így lesz ez a jövőben is. Testvéri szövetségünk megbonthatatlan. Hamarosan megünnepeljük a Varsói Szerződés létrejöttének harmincadik évfordulóját, s közölhetem, hogy a szerződés valamennyi résztvevője a szerződés érvényének meghosszabbítása mellett foglalt állást. A nemzetközi biztonság erősítésében együttműködünk a világ valamennyi békeszerető erejével. Külpolitikánk alapelemei közé tartozik az imperializmus által kikényszerített fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a nukleáris világháború veszélyének kiküszöböléséért vívott harc — hangsúlyozta választási beszédében Konsztantyin Csernyenko. — Hamarosan új tárgyalásokat kezdünk az Egyesült Államokkal. Szeretném még egyszer a legvilágosabban kifejteni, milyen szándékaink vannak a küszöbönálló tárgyalásokon. Először: nem akarunk semmiféle egyoldalú fölényre szert tenni az Egyesült Államokkal és a NATO-országok- kal szemben, nem törekszünk katonai előnyökre. Nincs rájuk szükségünk, mivel sem fenyegetni nem akarjuk őket, sem pedig akaratunkat nem akarjuk rájuk kényszeríteni. Békében akarunk élni és normális, jó kapcsolatokat akarunk fenntartani velük. •Másodszor: a fegyverkezési hajsza beszüntetését, nem pedig folytatását óhajtjuk. Erkölcstelen és alantas lépésnek, a népek becsapását célzó kísérletnek, ellenük elkövetett bűntettnek tartjuk, ha valaki a tárgyalásokat az elmondottakkal ellentétes célra, a tömegpusztító eszközök további telepítésének, számuk növelésének igazolására, vagy leplezésére akarja felhasználni. Harmadszor: a felhalmozott fegyverzetek tényleges csökkentését, kezdetnek pedig jelentős részük megsemmisítését kívánjuk, nem pedig új és új fegyverrendszerek létrehozását, legyen szó akár a világűrbe, vagy a Földre telepített, támadó, vagy névleg védelmi eszközökről. Végső célunk, hogy az egész világon maradéktalanul megsemmisítsük a nukleáris fegyvereket, és maradéktalanul kiküszöböljük a nukleáris háború veszélyét. A felek között ma nagyok a nézetkülönbségek a megvitatandó kérdésekben. Ez mindenki számára nyilvánvaló. A tárgyalásokat eleve kudarcra ítéltnek minősítő prognózisokban nincs hiány. Mi azonban nem értünk ezekkel egyet. Felszólítjuk az Egyesült Államok vezetőit, hogy tanúsítsanak komoly és becsületes magatartást a küszöbönálló tárgyalásokon, mondjanak le a Szovjetunióval szembeni katonai fölény megszerzésére vonatkozó értelmetlen törekvéseikről, mondjanak le arról a szándékukról, hogy erőpozícióból tárgyaljanak velünk. Ezek a próbálkozások tökéletesen kilátástalanok, viszont alááshatják a megállapodás lehetőségét. Márpedig népeink, és minden más nép, amely szilárd békére és nyugodt, boldog életre vágyik, megállapodást várnak — állapította meg Csernyenko. A második világháború befejeződésének 40. évfordulójáról megemlékezve, az SZKP főtitkára rámutatott arra, hogy a Teheránban, Jaltában, Potsdamban elfogadott dokumentumokban kifejezésre jutó fő gondolat ma i$ időszerű: meg kell valósítani az emberiség legfőbb vágyát, a szilárd békét. Az emberiségnek, valamennyi népnek ma is van egy közös, ■halálos ellensége — a nukleáris világkatasztrófa veszélye. A történelem ma még élesebben veti fel az emberiség jövőjének kérdését. Az államok vezetőinek napjainkban még nagyobb szükségük van arra, hogy bátrak és előrelátók legyenek. A Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői az eddigi legszörnyűbb és legpusztítóbb háború 40. évfordulójáról megemlékezve mindkét fél számára elfogadható módon ismét hitet tehetnének azon kötelezettségek mellett, amelyeket a két ország a háború végén és a hetvenes években létrejött szerződésekben vállalt. Kijelenthetnék, hogy külpolitikájukban továbbra is e kötelezettségek szellemében kívánnak cselekedni. Ez természetesen hozzájárulna a kölcsönös bizalom erősödéséhez, a világhelyzet általános javulásához— állapította meg végezetül pénteki választási beszédében Konsztantyin Csernyenko. Sztrájkok, tüntetések Spanyolországban A legnagyobb spanyol szak- szervezet a Munkásbizottságok Szakszervezeti Szövetsége (CCOO) felhívására több mint egymillióan szüntették be a munkát egy órára. A csütörtöki tiltakozó napon elsősorban az acél-, valamint a textiliparban volt a legnagyobb a sztrájkolok aránya. A dolgozók, a jogaikat korlátozó úgynevezett társadalmi megegyezés (a Munkásbizottságok nem is írta alá) a kormány gazdasági politikája, a munkanélküliség ellen tiltakoztak, követelve a 39 órás munkahét bevezetését.
