Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

2 NÉPÚJSÁG 1985. február 1. A TU-134-es különös kísérőié A hét végétol bővül a Magyar Televízió adásideje Az Aerofolot szovjet légi- társaság TU—134A típusú, Tbiliszi—Rosztov—Tallinn út­vonalon közlekedő gépiének pilótái éjszaka, 4 óra 10 perckor nagy, egyenletes fé­nyű csillagra lettek figyel­mesek az égen. Ebből vékony fénysugár indult, le egészen a Földig, majd a fénysugár fokozatosan kiszélesedett, hosszú elnyújtott kúpra em­lékeztetett. A gép minden jobb oldalt ülő utasa látta, hogy a pontból egy másik, szélesebb, ám halványabb kúp, majd egy harmadik, egészen fényes is kiindul. A megvilágított földterületen látszottak a házak és az utalk. A nem mindennapi eset részleteiről a moszkvai Trud számol be. Közli az összes érintett személy nevét, azt is, hány órát repültek ed­dig. Csupán a pontos dátu­mot nem adja meg — való­színűleg azért, nehogy „ha­mis tanúk” is jelentkezzenek, akiknek beszámolója mindent összekavarna. A történet így folytató­dik: a pilóták egyaránt a Földtől 40—50 kilométerre levő ismeretlen objektumot írtak le, amelynek reflekto­rai a gépre irányulták. Vakí­tó fehér fényt láttak, kon­centrikus színes körökkel. A minszki repülésirányító köz­pont azonban semmit sem észlelt, pedig a fehér pont felvillant, s a helyén zöld felhő alakult ki. A gén előtt a repülési megasságtól lej­jebb, majd följebb mozgott, Falu végi Lajos Berlinben Falu végi Lajosnak, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének, az Országos Tervhiva­tal elnökének vezetésével csütörtökön küldöttség uta­zott Berlinbe Gerhard Schü- rernek, az NDK Miniszter- tanácsa elnökhelyettesének, az Állami Tervbizottság elnö­kének meghívására. Tárgya­lásokat folytatnak a két or­szág közötti gazdasági és műszaki együttműködés kér­déseiről. végül oldalra tért ki és ol­dalt, a géppel azonos ma­gasságban és sebességgel kö­vetni kezdte a TU—134-est. A felhő belsejében fények vil'laiítak, olyan volt az egész, mint a pislogó lám- pácskák a karácsonyfán. A navigátor mindent jelentett a Földnek, a gépen pedig mindent leírtak és lerajzol­tak. Ettől a perctől kezdve a földi megfigyelők is ész­leltek a megadott koordiná­tákon a repülő felhőt, almely időközben egy szárny nélkü­li repülőgép alakját vette fel. Az utasokat egyre ne­hezebb volt megnyugtatni. Beszéltek nekik északi fény­ről, a városi fények vissza­tükröződéséről, elektromos töltéső felhőről. A Tallinnba igyekvő géppel szemközt repült egy másik, Leningrádból indult, ugyan­ilyen típusú gép. Ennek piló­tái a földi irányítóközpont koordinátái alapján érzékel­ték, majd a tallinniakkal telje­sen azonos módon, de tőlük függetlenül leírták a jelensé­get. A tallinni gép időközben elhagyta Vilniust, Rigát, majd a Csud és a Pszkovi tavak fölé repült, azoktól 120 kilométerre. A felhő Tartuhoz közelebb haladt, újra fény­sugarakat bocsátott a Földre, így a fenti repülési adatok birtokában a pilóták ki tud­ták számítani koordinátáit, és azt is, hogy hossza nagyjából megegyezik a Pszkovi tó hosszával. Leszállás után a tallinni „égi váltóőrök” elmondták a piló­Nagy-Britanniában az Or­szágos Szénhivatal csütörtö­kön arról értesítette a bá­nyászszakszervezetet!, hogy nem lát alapot a tárgyalások felújítására. így a 11 hónapja tártó bá­nyászsztrájk folytatódni fog. Indoklásul a hivatal kö­zölte: a tervezett tárgyalások napirendjének abban a vál­tozatában, amelyet a szak­táknak, hogy a radarernyőn gépük mögött még két TU—134-est láttak, pedig ott nem volt gép. Ezeket nem pillanatokra, hanem állandó­an észlelték a radarernyőn. Ha a leszálló lokátor ernyő­jén sokszorozódik meg a gép, az még érthető lett volna, de a követőernyőn megfigyelt jelenségre nem tudott magya­rázatot adni a diszpécser. A szovjet lap Nyikolaj Zseltuhinhoz, a szovjet orszá­gos tudományos-műszaki tár­saság anomáliás jelenségek­kel foglalkozó bizottságának alelnökéhez, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia levelező tagjához fordult magyará­zatért. Nyikolaj Zseltuhin szerint ez esetben nem állja meg a helyét egyetlen olyan magyarázat sem, amely távoli, ismert légköri vagy geofizikai jelenségek közelinek tűnő, esetleg többszörösen vissza­vert képéről szól, hiszen a pilóták meghatározták az is­meretlen felhő tőlük mért tá­volságát. Egyetlen következ­tetést lehet levonni: a tallinni legénység általunk meg nem határozott repülő testnek (közismert angol rövidítésé­vel UFO-nak) nevezett jelen­séggel találkozott. Különösen értékes, hogy következetes, mindvégig regisztrált, sőt rajzokkal is illusztrált ada­tokkal rendelezünk az isme­retlen repülő test átváltozá­sairól. A tudós végül közli azt a címet, ahová el lehet küldeni az észlelt furcsa je­lenség leírását. szervezet eljuttatott hozzá, nem szerepel az úgynevezett gazdaságtalanul termelő bá­nyák bezárásának problémá­ja, holott a szakszervezetnek elvileg el kellett volna fogad­nia a hivatal — illetve a kor­mány — ultimátumát, és elő­zetesen hozzá kellett volna járulnia ahhoz, hogy gazda­ságossági szempontok miatt bányák bezárhatok legyenek. PANORÁMA MOSZKVA A moszkvai Kremlben csütörtökön megkezdődtek a szovjet—csehszlovák kül­ügyirmniszterá tárgyalások. A baráti légkörű és teljes né­zetazonosság jegyiében lezaj­lott megbeszélésen Andrej Gramiiko és Bohuslav Chnou- pek a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit és kölcsönös érdek­lődésre számot tarltó nemzet­közi problémákat tekintett át. BÉCS Az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) elnöksége csütör­töki ülésén azt ajánlatija a párt képviselőinek: szavaz­zanak bizalmait Friedhelm Frischenschlager honvédelmi miniszternek. Az ellenzéki Osztrák Néppárt ma bizal­matlansági indítványt nyújt be a Parlamentben a szabad­ság párti miniszter ellen, aki a múlt héten személyesen fogadta az Olaszországból át­adott náci tömeggyilkost, Walter Redert. LIMA A pápa mai érkezésének biztonsági előkészítéseként a perui rendőrség szerdán 2600 embert tartóztatott le Limá­ban. Lefogtak kétezer embert „gyanuús tevékenység”, öt­száz nőt prostitúció miatt és száz fiatalt különböző más vádakkal. WASHINGTON Reagan elnök igyekszik nyomást gyakorolni az ame­rikai törvényhozás tagjaira a katonai költségvetés elfogad­tatása érdekében. Szerdán a képviselőház megajánlási bi­zottságának tagjait hívta meg tanácskozásra, csütörtökön pedig a fegyveres erők bi­zottságának tagjaival talál­kozott. Az elnök azzal érvel, hogy a Genfben márciusban megnyíló leszerelési tárgya­lások küszöbén az Egyesült Államoknak „kellő határo­zottságot” kell tanúsítania a megfelelő megegyezés kiví­vása érdekében — e határo­zottságot pedig elsősorban a fegyverkezési programok tá­mogatása jelenti. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a januári szo­katlanul kemény tél és az energiaforrások szűkössége arra késztette a kormányt, hogy az energiatakarékossági intézkedések keretében el­rendelje a televízió adáside­jének korlátozását is. A kormány köszönetét fejezi ki a lakosságnak, hogy meg­értette a kényszerintézkedé­sek szükségességét, amelyek révén elkerülhetővé váltak további enengü'afcorllátozások. A helyzet mosit lehetővé teszi, hogy — a nézők kíván­ságait is figyelembe véve — a Miagyar Televízió a szom­bat, vasárnapi délelőtti gyer­mekműsorokat e hét végétől visszaállítsa. Március 31-től, a nyári időszámítás beveze­tésétől pedig mód nyílik ar­ra is, hogy a televízió adásai a jelenlegi 22 óra helyett ál­talában 23 órákor fejeződje­nek be. A közlemény ugyanakkor hangsúlyozza: mind a válla­latok, mind a lakosság részé­ről továbbra is következetes takarékosságra van szükség az elektromos energiával, valamint más fűtő- és tüze­lőanyagokkal. (MTI) Mai kommentárunk Bécsi keringő Tovább folytatódik a különös „bécsi keringő”, újabb szakaszához érkezett a minap a közép-európai haderő csökkentéséről és a fegyverzet korlátozásáról tartott tárgyalássorozat. A NATO és a Varsói Szerződés teljes jogú résztvevő és megfigyelői státussal rendelkező tag­jai megkezdték a 35. fordulót az osztrák fővárosban. A maratoni hosszúságú megbeszéléseken eddig gya­korlatilag semmilyen eredmény nem született, s a meg­figyelők kissé borúlátóan ítélik meg a mostani forduló kilátásait is. A Varsói Szerződést és a NATO-t képviselő országok álláspontja ugyanis meglehetősen messze esik egymástól, s a szocialista országok ismételt kísérletei ellenére sem sikerült kompromisszumos megoldást találni. Pedig az utóbbiak még 1983-ban olyan terve­zetet tettek le az asztalra, amely -messzemenően figye­lembe vette a nyugati álláspontot. A válasz azonban egy teljes évet késett, s az ellenterv korántsem tanúsí­tott akkora rugalmasságot, mint azt az akkoriban szüle­tett nyilatkozatok, vagy a máig publikált „független” újságcikkek sugalmazták. Eddig csupán abban sikerült Bécsen megállapodni, hogy mindkét fél 700 ezerre csökkenti szárazföldi és 200 ezerre a légierő kötelékébe tartozó csapatainak létszámát. Alapvető nézetkülönbség van azonban a jelenlegi létszámok megítélésének kérdésében, és a csökkentés útjainak kiválasztásában is. Arról nem is beszélve, hogy a nyugati fél hallani sem akar fegyver­zetcsökkentésről, sőt, erősíti hagyományos fegyverzetét, miközben megkezdődött az amerikai közepes hatótá­volságú nukleáris rakéták telepítése. Ez a korábbihoz képest alapvetően módosítja az európai politikai lég­kört, és a katonai helyzetet, s így mindenképpen fontos tényezője lesz a most újrakezdődő tárgyalásoknak. Az előző, 34. forduló szokatlanul heves szócsatákkal ért véget decemberben. Most, néhány nappal a genfi szovjet—amerikai tárgyalások időpontjának bejelentése után talán némi remény van — ha nem is a megálla­podásra — a nyugodt hangvételre, a tárgyszerű meg­beszélésekre, esetleg minimális előrelépésre is. A kez­detkor kitűzött cél azonban még nagyon messze van. HORVÁTH GÁBOR Folytatódik a brit bányászok sztrájkja Fenyegető árnyak a Távol-Keleten Az újságolvasónak bizo­nyára feltűnt, az utóbbi idő­ben mennyire megszaporod­tak az amerikai, a japán, a kínai és a dél-koreai veze­tők kölcsönös látogatásai. Gyakoriak az olyan kétolda­lú eszmecserék, egyeztető tárgyalások, amikor a fő­szereplők hadügyminiszterek, vezérkari főnökök vagy egyéb fontos pozícióban lévő katonai személyiségek. A hír­ügynökségi jelentésekből, még inkább az események hátterét kutató elemzésekből egyre kézzelfoghatóbban ki­tapintható, hogy a távol-ke­leti, s a hozzá csatlakozó hatalmas csendes-óceáni tér­ségben valami olyan törté­nik, ami az általános bizton­ság szempontjából egyálta­lán nem megnyugtató. A tágabb összefüggések megértéséhez mindenekelőtt azt kell kiemelnünk, hagy a nemzetközi imperializmus három erőközpontja — az Egyesült Államok, Nyugat- Európa és Japán — az alap­vető célok tekintetében ösz- szehangolt tervéket dolgozott Iki a Szovjetunió és szövet­ségeseinek „bekerítésére”, az ellenük bevethető politikai, gazdasági és katonai tarta­lékaik maximális mozgósítá­sára. Az erőknek ebben a széles körű, mondhatni glo­bális stratégiai-hadászati felvonultatásában — helyze­ténél, lehetőségeinél és sú­lyánál fogva — az USA játssza a főszerepet, és sa­ját önző érdekeinek, világ­uralmi törekvéseinek szol­gálatában minden módon igyekszik biztosítani magá­nak a másik két erőközpont feltétlen támogatását. Ami­ként a nyugat-európai raká- tateiepítés, ugyanúgy az ázsiai és a csendes-óceáni térfélben megfigyelhető ka­tonai előkészületek is azt bi­zonyítják, hogy a Reagan- •kormányzat minden lépé­sét a szocialista közösséggel szembeni „totális konfrontá­ció” tételei határozzák meg. Ezeket a tételeket a megin­duló szovjet—amerikai tár­gyalások sem változtatják meg, miután Washingtonnak feltett szándéka, hagy a „nyugati front” mellett egy „keleti frontot” is megnyit. Mostanában mind több­ször hallani olyan amerikai hangokat, hogy az Egyesült Államok — mérlegelve Nyu- gát-Európa „hanyatlását” — katonapolitikai súlypontját az Atlanti-óceánról a Csendes- óceánra helyezi át és ez — mint mondják — szinte fej­ér egy „korszakváltással”. Ha ebben a megfogalmazás­ban van is némi túlzás, hi szén az USA számára Nyu- gat-Európa, mint a szocialis­ta közösség elleni közvetlen „harcérintkezési hídfő”, nem veszítette el jelentőségét, az aligha vitatható, hogy az Egyesült Államok keleti, te­hát a Csendes-óceánnal érintkező partján nagy len­dülettel fejlődő ipari óriá­sok most jobban érdekeltek az ázsiai orientációban. Ez az irányváltás kifejezésre jut a Reagan-adminisztráció általános politikájában is. Az amerikai—japán—dél­koreai katonai „háromszög”, és ennek Kína esetleges be­vonásával való négyszögesí­tése pillanatnyilag a wa­shingtoni hatalmi törekvé­sek tengelyében áll. Az antikommunista koa­líció összekovácsolásában ed­dig Janán és Dél-Korea ment el a legmesszebbre, .s ez a sokoldalú kapcsolatokban, s az ottani amerikai katonai jelenlét nagvságá'ban mérhe­tő l;e a legjobban. Nakaszo- ne janán miniszterelnök nál- dámi kiie’pntetfe: a szigetor­szágot „elsüllyeszthetetlen re­Nakaszone japán kormányfő (bal oldalt) Csőn Tu Hvan dél-koreai diktátorral Szöulban pülőgép-anyahajóvá” alakít­ják át, és Tokió magára vál­lalja a Japánt körülvevő ezer tengeri mérföldes kör­zet „ellenőrzését”, válság esetén pedig a Szovjetunió csendes-óceáni flottája kifu­tásának megakadályozását a közeli tengerszorosok lezárá­sával. Japán ugyanakkor — az 1987-ig terjedő ötéves haderőfejlesztási programjá­ban — lázas sietséggel fej­leszti az „önvédelmi erőket”, és 65 milliárd dollárnak megfelelő összegeket költ majd katonai célokra. Emel­lett az 1983-ban alakított közös amerikai—japán kato­nai bizottság keretében az eddiginél is aktívabb részt vállal a fegyverkezés, a leg­korszerűbb technológiák át­adásának koordinálásában. Ami pedig Dél-Koreát ille­ti, az ott állomásozó 30 ezer főnyi amerikai csapatokat az 1980-as évek végéig további modern fegyverzettel szere­lik fel, s a jelenlegi 600— 700 darabos nukleáris kész­letüket Pershing—2-es raké­tákkal és robatrepülőgépek- kel egészítik ki. Az Egyesült Államiaknak az ország határaitól távol ál­lomásozó második legna­gyobb csoportosítását, a csendes-óceáni parancsnok­ság (a PACOM) alárendelt­ségébe tartozó közel 150 ezer főnyi haderőt (ehhez tarto­zik a 7. amerikai flotta is), ugyancsak új raketa-atom- eszközökkel látják el. Szov­jet értékelések szerint a Tá­vol-Kelet — ha a fegyver­kezésnek ez a tendenciája folytatódik — egy „korláto­zott” atomháború potenciális hadszínterévé válhat, annak minden súlyos következmé­nyével együtt. SERFÖZÖ LÁSZLÓ alezredes A második világháborús „New Jersey” nevű amerikai csatahajói korszerűsítettek és a csendes-óceáni 7. flottához vezényelték. A szolgálatba állítás ceremóniáján ott volt Reagan elnök is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom