Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

1985. február 1. KÉPÚJSÁG 3 Az üzemek kukoricatermelése 1984-ben Szénkutatás az ajkai medencében Egy arc a védőnői karból A megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályán a közelmúltban érté­kelték a mezőgazdasági nagy­üzemek elmúlt évi kukorica­termelését. A gabonaprogram végrehajtásának eredményes­ségét döntő mértékben meg­határozza a kukorica termés- mennyisége, az itt elért faj­lagos hozamok. A gazdaságok fokozott figyelmet fordítanak ennek a fontos takarmány- növénynek a színvonalas ter­mesztésére. Ez volt a jellemző az elmúlt évben is, bár az időjárás és az anyagi, műsza­ki ellátás közismert gondjai az üzemi szakvezetés mun­káját nehezítették. A megye elmúlt évi kuko­rica átlagtermése elmarad az 1983. évi mutatóktól. A vetést az év tavaszán áru- és vető­magtermő kukoricából opti­mális időben elvégezték az üzemek. A talajelőkészítésben fennakadás nem volt, kitűnő minőségű magágyba került a vetőmag. A tápanyag kijut­tatása során problémaként merült fel a nitrogén ható­anyag-tartalmú műtrágyák mennyiségi és választéki hiá­nya. A bőséges májusi csapa­dék gyors, szinte robbanás- szerű keléssel, és számottevő vegyszerkárosodással járt együtt. Júniusban lehűlés következett be, a napi 15 °C átlaghőmérséklet nem ked­vezett a növényállomány fej­lődésének. A növény fejlődési fázisá­ban a lehűlés elmaradást oko­zott, melyet a júliusi aszály tovább növelt. Július, augusz­tus hónapban 91,5 milliméter­rel hullott kevesebb csapa­dék, mint 1983-ban. Augusz­tusban 26,3 és 79,3 millimé­teres szélső értékű csapadék érte a megyét, a legkevesebb Dunaföldvár térségében, a legtöbb Dombóvár és Tamási környékén esett. További problémát okozott a három­A Magyar Kereskedelmi Kamarában két korábbi szak­mai tagozat — a műszeripar, valamint a híradás- és vá­kuumtechnikai — egyesülésé­vel megalakult az elektroni­kai tagozat. Létrehozását az indokolta, hogy az elektro­szori jégverés. A tenyészidő- szak elején hűvös, később aszályos időjárás miatt, a korábbi évekhez viszonyítva, egy hónappal később kezdőd­hetett a betakarítás. A kukoricák víztartalma még október elején is jórészt 40 százalék fölött volt. A betakarítás időszakát 30 szá­zalék körüli víztartalom jel­lemezte. Ez gondot okozott a mindenkor meghatározó szá­rítókapacitás miatt a munkák szervezésében. Az átlagter­més szempontjából meglepő volt, hogy mintegy 10 száza­lékkal csökkent a fajsúly. A tervszerű munkavégzést, a biológiai és technológiai ne­hézségek mellett, a krónikus olajhiány is hátráltatta. Az összes vetőmagforgalom­ból a Pioner hibridek 83,3 százalékkal részesültek. Meg­figyelhető, hogy a nagyobb potenciális termőképességű és termésbiztonságú FAO 400-as éréscsoportú hibridek területi részaránya tovább nőtt. Csök­kent a köztermesztésben lévő hibridek abszolút száma, a nagyüzemi terület több, mint háromnegyed részét a Pioner hibridek foglalták el. Tavaly utolsó helyre szorultak a ha­zai fajták. A termelőszövetkezeti szek­torátlagnál magasabb fajla­gos hozamot a Pioner 3732, 3747, 3709 és 3906 produkált. Az üzemek közötti hektáron­kénti átlagtermések szóródá­sa 7458 kilogramm. A követ­kező gazdaságokban érték el 1984-ben a kukoricatermés üzemi rekordját: Dombóvár Alkotmány Tsz, Nak Dózsa, Tamási Széchenyi, Kapospula Ezüstkalász, Felsőnyék Egyet­értés, Felsőnána Kossuth, Szakcs Űj Élet, Gyulaj Űj Barázda, Magyarkeszi Petőfi Tsz, valamint a Tamási Ál­lami Gazdaság és a Szek­szárdi Mezőgazdasági Kom­binát. nika az elmúlt években a gép­ipar egységes, leggyorsabban fejlődő alágazatává vált. Ré­szesedése a teljes gépipari termelésből eléri a 25—26 százalékot, és kivitele a gép­ipari tőkés export csaknem Befejező szakaszához érke­zett az Ajka II. elnevezésű új szénlelőhely földtani ku­tatása. A Veszprémi Szénbá­nyák Vállalat megbízásából az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet szakemberei Káptalanfa, Gyepükaján és Csabrendek községek térségében, mintegy 12 négyzetkilométeres kőzet­ben tárták fel a készletek mennyiségét, elhelyezkedését és a hidrológiai viszonyait. Az említett területen a kibá­nyászható szén mennyisége meghaladja a 100 millió ton­nát, a minősége jobb, mint az ajkai medencében ma bá­nyászható széné, 70 százalék­ban erőművi, 30 százalékban pedig lakossági felhaszná­lásra alkalmas. A szénréte­gek átlagban 550—600 méte­res mélységben húzódnak, igen vastag szelvényekben, tehát korszerű technológiával gazdaságosan ikitermelhetők. Az Ajka II. lelőhely kuta­tása 1982-ben kezdődött, és a hazai szénbányászat törté­netében rekord idő alatt sze­rezték be a bányatervezéshez szükséges adatokat, a Bányá­szati Kutató-fejlesztő Inté­zetben már készülnek az elő­zetes tervtanulmányok. A gyorsított kutatásra azért volt szükség, mert a már több mint 100 éves ajkai szénbá­nyászat folyamatosságát mind jobban veszélyeztette a kész­letek kifogyása. A régi bá­nyászkodás során otthagyott szén felkutatásával, a koráb­ban gazdaságtalanul kiter- melhetőnek ítélt készletek felszínre hozásával, és más módszerekkel 1995-ig még el­nyújthatják a bányák élettar­tamát, azt követően azonban már csak új lelőhelyről tud­ják biztosítani az erre a szén­re épült Ajkai Erőmű ellátá­sát és a lakossági igények ki­elégítését. 30 százalékát adja. A műszer­ipar és a híradástechnikai ipar között olyan erőssé vált a technikai integráció, hogy ma már gyakorlatilag eltűn­tek a határok a két alágazat között. Egész élete során végigkí­sérik az embert, sőt már megszületése előtt figyelik sorsát, fejlődését, előkészítik, segítik a kismamát, és a csa­ládot az „új jövevény” foga­dására. A körzeti védőnők száma Tóina megyében 117, 50 százalékuk a levelező vagy nappali képzés útján szerzett főiskolai diplomát, s idén pedig újabb hét me­gyei fiatal kerül ki ebből az iskolából. Az utánpótlás te­hát biztosított, sőt a szakmai képzettség, mint azt a szá­mok is tükrözik, messze az országos átlag fölött van. Ebben minden bizonnyal nagy szerepet játszik az a tény is, hogy védőnőink jó körülmények között dolgoz­hatnak, megfelelő az eszköz- ellátásuk, s anyagi megbe­csülésük — főként a nagyóbb helyen Vagy kórházhoz in­tegrálva tevékenykedőké — is kedvező. Kránicz Józsefné, a kakas- diak védőnője azok között volt, akik munka mellett, sokéves gyakorlati tapaszta­lat után iratkoztak be, s Vé­gezték el az egészségügyi fő­iskolát. — Mennyire látja hasznát mindennapi feladatai, teen­dői során a diplomának? — Szakmailag feltétlenül többletet nyújt, nagyon so­kat jelent, úgy hiszem vala­mennyiünknek. Arra is jó volt az iskola, hogy feleleve­nítsem a már megszerzett tudást, a gyakorlatban rit­kán előforduló esetekre is felkészüljek, vagyis a leg­újabb szakmai ismeretek birtokában felkészülten, tisz­ta lelkiismerettel végezhes­sem munkámat. Négy félév­ben végeztem, s 1983-ban tet­tem államvizsgát a főisko­lán. A vele született szívbe­tegekről és gondozásukról készítettem szakdolgozatot, megírásában nagy segítséget kaptam dr. Polgár Ferenc főorvostól. — Ilyen helyzetben, gon­dolom, hogy nagyobb rész hárult az otthoni teendőkből a családra is. — így van. Igaz, hogy két gyermekem már gimnázium­ba jár, ők is segítettek ami­ben csak lehetett. De a leg­fontosabb, hogy ez a hivatás nálunk már szinte öröklődik a családban. Édesanyám is az egészségügyben dolgozott Bá- taszéken, korán megismer­tem ennek a területnek a „Édesanyám is az egész ségügyben dolgozott...” szépségeit, és egy idő után a - nehézségeit is. Majdnem természetes volt hát, hogy az érettségi után 1964-ben a védőnőképzőbe jelentkeztem. — Mivel telik egy munka­napja, mi a védőnő feladata? — Terhesgondozás, család­látogatás szülés előtt, utána pedig 14 éves korig tanács­adás a gyermeknevelésben. Szűrővizsgálatokat végzünk ískdlás korban: beiskolázás előtt a testi,, szellemi iskola- érettséget vizsgáljuk a gye­rekeiknél, majd később első, ötödik és hetedik osztályban találkozunk még velük, ami­kor a kondíciót, szomatikus fejlődést ellenőrizzük, audio- lógiai vizsgálatot végzünk. Általános tapasztalat, hogy az iskolások fizikai felké­szültségében meghatározó, hogy mit hoznak otthonról. ,Évök múltán pedig házasság előtti tanácsadáskor fordul­nak hozzánk a fiatalok, hogy útravalóval, gyakorlati tud­nivalókkal, tanácsokkal lás­suk el őket. — Hány emberrel foglal­kozik, kikkel érintkezik nap mint nap munkája során? — Kakaódon több mint 20 terhes anya, 110 óvodás, és mintegy 260 iskolás gyermek tartozik a körzetembe. Való­jában azonban jóval több emberrel kerülök kapcsolat­iba, hiszen családlátogatáskor a nagyszülőkkel, idősebbek­kel is elbeszélgetek, érdek­lődöm hnffvlétűkről és ha szükséges, rábeszéléssel is orvoshoz irányítom őket. — Idős embereket, akik végigdolgozták, leélték az életüket, anélkül, hogy or­voshoz fordultaik volna, nem tehet egyszerű dolog rábe­szélni erre. — Előfordul, ho“v nehe­zen megy, de ismernek a fa­luban és úgy érzem, bíznak bennem. Igaz, előfordul, hogy én kérem az idősek se­gítségét. Az egészségügyi fő­iskola kérésére ugyanis népi gyógymódokat, helybeli szo­kásókat kutattam fel, össze­gyűjtöttem, milyen növényt, mikor mire használták, el­feledett vagy még ma is élő hiedelmeket, ráolvasásokat szedtem egy csókorba. így például azt tartatták errefe­lé, hogy gyermekágyas ágya szélére nem szabad ülni, mert akkor elmegy az anya teje. Különösen sokat hal­lottam mesélő Máriika néni­től... — Mit tart legfontosabb­nak a hivatásában? — Mindenekelőtt azt, hogy egészen fiatal kortól végigkísérjük az embereket, ha vékony szállal is, bekap­csolódjunk az életükbe. Ha betegség tüneteit észleljük, szakrendelésre küljük a rá­szorulókat. Jó kapcsolatot alakítottunk ki a körzeti or- vosi rendelővel, ami szintén a beteg helyzetét könnyíti meg. Ilyenkor ugyanis előre megbeszéljük a vizsgálat időpontját, órára, percre pon­tosan érkezhet a beteg, nem kell várakoznia. — Mindezen kívül lakóhe­lyén, Bonyhádon az új isko­la egészségügyi ellátásába _ is besegít helyettesítőként. Bír­ja erővel? — Szerencsére jó kis kö­zösségünk van a rendelőben, s ami legalább ennyire fon­tos, megfelelő viszonyt épí­tettünk ki a helyi tanáccsal, iskolával is. Persze sokszor elfárad az ember, és egy-egy -nehéz hét után még kimoz­dulni sincs kedvem a lakás­ból. De, ha látom, hogy meg­fogadjak tanácsaimat, érzem a bizalmat, mindig feltöltő­döm. Szükség van erre, hi­szen felelősségteljes mun­kánkban a jövő nemzedé­kért, az egészséges ifjúságért dolgozunk. TAKÁCS ZSUZSA Elektronikai tagozat a Kereskedelmi Kamarában rákat, a boltozat jobban el­lenáll a nagy hőnek. A gyár- tógépsoron is dolgoznak a téesz szakemberei. Most ke­rül sor a nagyjavításra. A kotrógépek, a törő, a keverő tisztítása, elhasználódott al­katrészeinek cseréje folyik. A présgép, a vágóautomata és a szállítószalagok sem maradnak ki — hiszen, ha a munka fólyamán valame­lyik meghibásodik, egynapi -kiesésével is nai-— -kárt tesz a gazdaságnak. A csilléket, a vontatókulikat is hozzáértő kezek „bűvölik”. — Látom, hogy az udva­ron egy nagy lánctalpast próbálnak életre kelteni. — Évek óta a víztársulat T—100-as erőgépei végzik a föld kitermelését, pontosab­ban, a mi kotró-rákod ógépe­ink közelébe túrják. Most ez történik, egyik gépnél futó­javítást végeznek, s ilyenkor a cég saját szerelőit küldi. A három gépnek kb. tízezer köbméter földet kell „kar­közeibe” hozni. — A gyár dolgozói most hol találhatók? — érdeklőd­tem tovább Szűcs Jánostól, a téglás vár vezetőjétől. — Amikor az égetést be­szüntettük, minden dolgozót más munkahelyre iránvítot- tunk át. Nálunk ez -már évek óta megoldott, így minden­kinek egész évben tudjuk biztosítani a munkát. KONRÁD LÁSZLÓ (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dermesztő a hideg. Tüzes kemencékről álmodnak a kazlakba rakott vályogok. Csend, mozdulatlanság kint — számvetés, összegezés terv- készítés bent az irodában. — Eredményes esztendőt zártunk. Pontos, fillérre egyező számadatot nem tu­dók még mondani, de ter­veinket maradéktalanul tel­jesítettük — kezdte rövid tájékoztatóját Szűcs János, a .kölesdi téglagyár vezetője. Néhány száz híján négymil­lió téglát égettünk — átla­gosan negyvenhat dolgozó­val. Nyers téglából 4,3 mil­liót készítettünk. Égetett téglánkat az utolsó szálig el tudtuk adni, aránylag nem nagy sorban állási idővel. Er­re az évre 3,7 millió darab kisméretű tégla égetését ter­vezzük, valamivel keveseb­bet, mint az előző esztendők­ben. A szokatlanul nagy hi- dig bizony tetemes kárt oko­zott a még kellően ki nem száradt nyers téglában. Ezért határoztunk úgy, hogy az égetést április 10-e körül in­dítják. De téglára befizetést már most is elfogadunk, úgy, hogy a vevő szállítja majd el a téglát. — Válóban ilyen nagy mozdulatlanságba dermedt a téglagyár, mint ahogy a kül­ső, felületes szemlélő látja? — kérdeztem Berta Vince művezetőt. — A nyugalom csak lát­szólagos — kezdi a választ. December 20-tól szünetel az égetés, és ezt követte, s most is folyik a karbantartás. Rendbe kell tenni a kemen­céket, a gyártógépsoron is van mit felújítani. A ke­mencéknél a legfontosabb I munka a támfalak kijavítá­sa, pótlása. A kiégett, meg­repedt falrészeket javítjuk. A leggyorsabban tönkremenő ajtók és huzatszabályozó-fo- kozók boltozatát kell teljes egészében átépíteni. Gyakor­lott kőműveseink végzik ezt a munkát. A következő sze­zon befejeztével azt tervez­zük, hogy 1—3 kamra teljes boltozatát foajuk kicserélni. Amikor a falazás befejező­dött, akkor következik a sós sárral való befröcskölés. A másodszori fröcsköléákor már apró. rostált salakat is tesz­nek a sárba — azért, hogy jobban kössön. S ez a két­szeres bevonat vádi a kam­Az égetőkamrák falazásához is érteni kell Bizony megdermed az ember keze a kulcson! A vízügyes szerelők javítja a gépet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom