Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-15 / 11. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 11. szám ARA: 1,80 Ft 1985. január 15. kedd m Mai számunkból munkában az űj pArxvezetöség (3. oldal) KRITIKAI ROVAT (4. oldal) TOVÄBBTANULÄSI LEHETŐSÉGEK (5. oldal) ISKOLAKÖSTOLGATÖ (3. oldal) a Távolság és közeledés Íróhoz illő, szép megfogalmazása a társadalmi egy­másrautaltságnak, az át nem alakítható logikus sor­rendnek, amit Malkszim Gorkij írt: „Az emberek tár­sadalmi -kulturális fejlődése csak úgy megy végbe sza­bályosan, ha a kéz tanítja a fejet, azután az okosab­bá vál't fej tanítja a kezet, s az okos kéz újból és még erősebben segíti elő az agyvelő fejlődését.” Amit érthetünk szó szerint és képletesen, egyének, közössé­gek kapcsolataira, kölcsönhatások alakította viszo­nyaira, ám bárhogyan értsük is, egy valamit, mint legfontosabbat, nem tolhatunk félre az előbbi gondo­latmenetből: és ez a tapasztaltat elsődlegessége. Érdekes módon a tapasztalatok mindennapos gyűj­tésekor legtöbbünk nagyobb figyelmet szentel annak, ami a magunk munka- és életkörülményeitől elüt, kü­lönbözik, mint ami hasonló vagy éppen azonos. Er­ről a sajátos véleménytőről azután féligazságok és tév­hitek sarjadnak. Ma háromszor akkora a középisko­lát végzetteknek a népességen belüli aránya, mint volt 1960-ban. A tény példa is egyben, annak illusztrálá­sára, vajon komolyan vehetj ük-e az olyan általánosí­tásokat, mint azt például, hogy a termelési kultúra magasabb színvonalához hiányoznak a képzett embe­rek. Másfelé tekintve: 257 ezer ember él napjainkban ötszáz léleknél kisebb népességű településeken. Va­jon igaz lenne az az általánosítás, hogy ők — csu­pán ebből a tényből következően, és figyelmen kívül hagyva helyzetük minden más jellemzőjét, így a tár­sadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyüket — ki­zárólag hátrányokat jussólhatnak a közös javak el­osztásakor? Fejlődésünk döntő elemének rögzítése egyetlen mon­datban, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a XIII. kongresszusra szóló irányelvei­ben. így hangzik: „A társadalom alapvető osztályai­nak és rétegednek közeledési folyamata nagymérték­ben előrehaladt.” Ami nem azt mondja, hogy nincse­nek számottevő különbségek az életszínvonalban, a műveltségben, az életmódban és más jellemzőkben, hanem azt emeli ki, a különbség kisebb, mint volt korábban. A népgazdaság 1985. évi terve jó idő eltelte után szólhat először a reálbérek csökkenésének megállítá­sáról; nem könnyű feladatról. Ami kevésbé ismert — és ami szemben áll a közhiedelmekkel —, az az, hogy szinte „kidekázva” egyformán alakult a munkások és az alkalmazottak reálbére, illetve a mezőgazdasági szövetkezeti dolgozók reálkeresete, 1975-ig visszate­kintve is — azt száznak véve — mindössze 0,3 szá­zalékos az eltérés...! A háztartások jövedelemszintjei között a kiegyenlítődési folyamatok a meghatározóak. Például a szellemi foglalkozásúak háztartásaiban év­tizede az egy főre jutó személyes jövedelem harminc­hét százalékkal haladta meg a munkásosztályhoz tar­tozó családokét, tiz év elteltével ez a különbség hu­szonöt százalékra csökkent. Előbbi példáink alapján leírhatjuk, lényeges jelzője a közeledésnek, hogy a családi jövedelmek szóródása ma sokkal kisebb, mint volt korábban. A népesség legmagasabb, illetve legalacsonyabb jövedelmű egy- tizede közötti különbség 3,8-szeres. Tíz éve 4,9-szeres volt...! Egyre szembetűnőbb új vonás, hogy a család helyzetében meghatározó szerep jut — nem a foglal­kozási, vagy egyéb tényezőknek, hanem.— annak, mi­lyen a kereső-eltartott arány, illetve a szülők hány gyermeket nevelnék. Fokozatosan háttérbe szorul, hogy a gazdaság mely terepén dolgozik valaki, ha otthoni viszonyai — családi jövedelme alapján — lé­nyegében azonosak az egészen más népgazdasági, fog­lalkozási terepen tevékenykedőével. Egyformán érinti például a családokat, hogy az óvodáknál a helyhiány miatt elutasított gyermekek száma az 1980. évinek az ötödére csökkent. Persze, az ilyen és hasonló szolgál­tatások úgynevezett hozzáférhetőségében még mindig tetemesek a különbségek. Lényeges tényezője az életszínvonalnak, hogy 1984- ben az aktív keresők 31,3 százalékát az ipar, 21,7 szá­zalékát a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás foglal­koztatta, s hogy az aktív keresőkön belül a nők ará­nya már 45,5 százalék. El ne feledjük: a hatvanas években a paraszti jövedelmeknek a munkásosztályé­hoz való felzárkóztatása volt a cél. A hetvenes évek­ben azután némi paraszti előny alakult ki, majd a hetvenes évek végén és évtizedünk eddig eltelt esz­tendeiben szinte teljesen azonos lett a munkásosztály és a parasztság egy főre vetített személyes jövedel­mének szintje. A szövetkezeti parasztság átlagkerese­te kisebb ugyan a munkásokénál — kilencven szá­zalék körüli —, ugyanakkor a kiegészítő tevékenység­ből származó bevételek munkásokénál nagyobb ará­nya eltünteti ezt a különbséget. Friss gond — és a közeledésnek ez is bizonyítéka, bár a nemikívánatosak közül való —, hogy a legutób­bi években a munkás és a szövetkezeti paraszt csalá­dok egy tetemes részénél csökkent a könyvvásárlás, a színházlátogatás, egyértelműen anyagi okok következ­tében, mert ugyanakkor — olcsó! — a múzeum- és kiállításlátogatások száma folyamatosan növekszik. Ami nem több, csupán apró példa arra, milyen bo­nyolult részösszetevők hatására módosul távolság és közeledés viszonyrendszere, milyen furcsa koreográfia szerint tesszük meg lépéseinket előre és olykor visz- sza. MÉSZÁROS OTTÖ Megkezdődött a KGST V. B. 113. ülése Hétfőn Moszkvában meg­kezdődött a KGST Végrehaj­tó Bizottságának 113. ülése. A tanácskozáson magyar részről jelen van Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyettes^ hazánk állandó KGST-képvi- selője. A Végrehajtó Bizottság megvizsgálja a rugalmas, automatizált termelési rend­szerek létrehozásának és ter­melésbe állításának helyze­tét. A tagországokban most folyik ezeknek a magas mű­szaki színvonalú rendszerek­nek a kifejlesztése. Sikeresen halad az idei ötéves tervre kitűzött feladatok végrehaj­tása. Kidolgozás alatt áll a gépgyártásban alkalmazható rugalmas, automatizált ter­Andrej Gromiko szovjet külügyminiszternek a genfi megállapodásról, az új lesze­relési tárgyalásokról adott televíziós nyilatkozata vezető helyet kapott hétfőn az ame­rikai sajtóban. A kommentárok két fontos elemet emelnek ki a szovjet álláspontból: egyrészt azt, hogy az új leszerelési tárgya­lások mindhárom eleme szo­rosan összekapcsolódik egy­melési rendszerek létrehozá­sának és használatba vételé­nek programja. Az ülésen áttekintik a KGST-n belüli közlekedési együttműködés helyzetét is. Az utóbbi 15 évben jelentő­sen fejlődött a tagországok közlekedési együttműködése, nőttek a kölcsönös szállítá­sok, tökéletesedett a nemzeti közlekedési rendszerek mun­kája és együttműködése. A KGST közlekedéssel fog­lalkozó szerveinek terveiben szerepel, hogy a kölcsönös szállítások javítása érdeké­ben az eddiginél szélesebb körben hasznosítsák a tag­országok belső tartalékait, még ki nem használt lehető­ségeit. Növelni kívánják a mással, s így nem lehet ered-' ményt elérni a hadászati és a közepes hatótávolságú nuk­leáris eszközökről folyó meg­beszéléseken anélküli, hogy ne jönne létre kielégítő megol­dás az űrfegyverekről, más­részt az, hogy az amerikai közepes hatótávolságú eszkö­zök további telepítése a nyu­gat-európai országokban ve­szélyeztetné a tárgyalások jö­vőjét. szállítási együttműködés szervezettségét, szélesebb körben alkalmazni a legfej­lettebb technológiát, munka- módszereket. A tervek között szerepel a KGST-tagországok közlekedési együttműködése 1991—2000 közötti időszakra szóló új komplex program­jának kidolgozása. A Végrehajtó Bizottság ülésének napirendjén szere­pel még a villamos energetika 2000-ig szóló távlati fejlesz­tési koncepciója. Megvizsgál­ják azt is, miként tökéletesít­hetek azok az elvek, ame­lyekkel összhangban a tag­országok és Jugoszlávia kö­zötti kölcsönös kereskede­lemben szállítandó gépek és berendezések pótalkatrész­ellátása megvalósul. Robert McFarlane, Reagan elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadója egy hétfő reggeli televíziós nyilatkozatában vi­szont kijelentette: az Egye­sült Államok változatlanul folytatja a Reagen elnök ál­tal meghirdetett „hadászati védelmi kezdeményezés” űr­védelmi eszközök kidolgozd, sára irányuló programját. KÖZÖS közlemény A Varsói Szerződés tag­államainak megállapodása alapján a Politikai Tanács­kozó Testület 1985. január közepére tervezett soron kö­vetkező ülését később egyez­tetendő időpontra halasztot­ták. (MTI) Gáspár Sándor Prágába utazott Gáspár Sándor, a Szak- szervezeti Világszövetség el­nöke, a SZOT elnöke hétfőn Prágába utazott, hogy részt vegyen az SZVSZ, valamint a Nemzetközi Szakmai Szövet­ségek titkárságai képviselői, nek január 15—16-i együttes konzultatív tanácskozásán. A résztvevők a nemzetközi szakmai szövetségek időszerű feladatait, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ipari bizottságaiban kifejtendő te­vékenységet, továbbá a pro­pagandamunka javításával és a XI. szakszervezeti világ- kongresszus előkészítésével kapcsolatos tennivalókat vi­tatják meg. Gromiko tv-nyilatkozatának amerikai visszhangja Teljes kapacitással dolgozik a atomerőmű Jégtörők a hűtővízcsatornánál Naponta 20,6 millió kilowattóra áramot termelnek A rendkívüli időjárás — teg­nap —17 Celsius-fokot mértek Pakson — az atomerőműnél is gondot okozott. Ennek elle­nére bebizonyosodott, hogy az ország villamosenergia-ter­melő üzemei közül az atom­erőmű a legérzéketlenebb a hidegre. Simon Péter üzemviteli fő­osztályvezető elmondta, hogy a primerköri berendezések meg sem érezték a rendkívüli időjárást. Gondot igazán az okozott, hogy a turbinagép­házban a műszerek és a ki­sebb átmérőjű vezetékek fagytak le. Ez is azért tör­tént, mert a gépház — 500 méter hosszú — teljes egészé­ben az építkezés miatt még nincs lezárva, így az egyes és a kettes blokkot az épülő hár­mastól egy ideigenes fóliafal­lal kellett elzárni, a fal kör­nyékén pedig olyan olajtüze­lésű hősugárzókat helyeztek üzembe, amelyek a légteret felfűtik arra a szintre hogy a műszerek és a vezetékek ne fagyjanak le. Ez természete­sen óriási odafigyelést és munkát követelt a Paksi Atomerőmű Vállalat szak. embereitől. A legnagyobb problémát azonban a Duna jelentette. A rendkívüli időjárás először azt eredményezte, hogy a fo­lyóban csak pár centiméter­rel volt az elmúlt napokban több víz, mint az 1983-as nagy őszi aszály idején. A gondot természetesen fokozta az is, hogy a Dunán erőteljes jege- sedés indult meg. Az erőmű hűtővízcsatornája is befa­gyott. — Azonnal kértünk segítsé­get az Országos Vízügyi Hiva­taltól, akik azonnal a segítsé­günkre siettek — mondta Si­mon Péter. — Jégtörő hajó­kat küldtek ide. Kettő a hi­degvizes csatornában dolgo­zik, négy pedig kint a Dunán. Jelen pillanatban nagy erő­feszítéssel dolgoznak a bajai, a székesfehérvári vízügyi em­berek, és a Szekszárd—Paksi Vízitársulat dolgozói. — A nagyobb jegesedés, vagyis a hidegvizes csatorna védelme érdekében a csator­na Duna felőli végénél két uszályt állítottunk keresztbe, amelyek meggátolják a jég betüremkedését a csatorná­(Folytatás a 2. oldalon.) Jégtörő hajó dolgozik a hidegvizes csatorna Duna felőli részén

Next

/
Oldalképek
Tartalom