Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-15 / 11. szám

1985. január 15, 2^(EPÜJSÄG Naponta 170 millió forintba kerül a fűtési energiatöbblet Az utóbbi két hét átlagá­ban a napi középhőmérsék- let 6,7 fokkal volt alacso­nyabb a sokévi átlagnál, ezért a szén, a gáz, az elektromos áram és egyéb fűtés! energia felhasználása rendkívül megnövekedett. Ebben az időszakban — az Állatni Energetikai és Ener­giabiztonságtechnikai Fel­ügyelettől kapott tájékozta­tás szerint — 240 ezer ton­na olajjal egyenértékű ener­giával többet használt fel az ország fűtésre, mint más években. A többletet világ­piaci árakon kell beszerez­ni, ami azt jelenti, hogy eb­ben a két hétben 2,4 millárd forintba került a többletfű­tés. Wiegand Győző, az ener­giafelügyelet igazgatója el­mondotta, hogy tapasztala­taik szerint sok helyen nem tartják magukat az előírt 20 fokos fűtési hőmérséklethez. A nagy hideg előtt 248 kö- zületnél végzett vizsgálataik szerint 112 helyen volt ma­gasabb a hőmérséklet 20 foknál, 57 közületet meg is bírságoltak, mert náluk a 22 fokot is meghaladta a hőmérséklet. A Miniszterta­nács felhívásának megfele­lően alapvető feladat a túl­fűtés megszüntetése. Ezt in­dokolja, hogy országosan a fűtött helyiségek hőmérsék­letének minden egyszázalé­kos csökkenése naponta, több mint kétezer tonna olajjal egyenértékű energia-megta­karítást jelent a népgazda­ságnak. Ezért az energiafel­ügyelet is fokozza ellenőrzé­seit, és fellép a pazarló hi­vatalok, üzemek, intézmé­nyek ellen. A felhívásra a MÁV vezérigazgatósága is azonnal intézkedett, hogy az ellenőrzések kiterjesztésével elejét vegyék a túlfűtésnek, az energiapazarlásnak. MPLA­értekezlet Luandában hétfőn meg­nyílt az MPLA-Munkapárt első országos értekezlete. A tanácskozáson résztvevő 555 küldött áttekinti és értékeli a párt öt évvel ezelőtt tar­tott első rendkívüli kong­resszusa óta végzett munkát. Meghatározzák azokat a fel­adatokat is, amelyeket a párt 1985 decemberében tar­tandó második kongresszu­sáig meg kell Oldani. Ezek között központi kérdésként szerepel a Pretoria által tá­mogatott ellenforradalmi bandák elleni harc, a véde­lem és a gazdasági tevé­kenység javításának kérdé­se. Jégtörők a hűtővízcsatornánál (Folytatás az 1. oldalról.) ba — mondta tegnap délelőtt Tímár Géza osztályvezető, a vízrendszerek felelőse. — Ezzel elértük azt, hogy bizonyos fokig függetlenek lettünk a Dunától — szólt közbe Simon Péter. Az időjárás azonban ismé­telten közbeszólt. Pakson — az előrejelzések szerint — azt várták, hogy Paks és Du. naföldvár között — ez lett volna a nagyobb gond — be­áll a Duna, és így olyan kri­tikus szint alá süllyed a víz­állás, ami az üzemélést befo­lyásolhatta volna. Közben Jugoszláviában, Apatinnál állt be a Duna, ami azt jelen­tette, hogy megemelkedett a vízszint, így a szükséges 40 köbméter/secundum mennyi, ségű hűtővíz biztosítható a folyamatos üzemeltetéshez. Természetesen a vállalatnál külön stábokat hoztak (létre, melyek tagjai gondoskodtak az állandó ügyeletről. Racskó Imre főtechnológus és Csercsics Károly üzemvi­teli vezető szinte éjjel-nappal talpon volt a napokban. A 10 üzemeltető és a 20—30 kar­bantartó folyamatosan és nagy erőfeszítések árán vég­zi munkáját. Óriási segítséget adtak a PAV könnyűbúvár­szakosztályának tagjai, akik Dömötör Imre vezetésével a jeges Dunában is dolgoztak. — Jelenleg megnyugtató a helyzet — összegzi az eddi­gieket Simon Péter főosztály- vezető. — A két blokk teljes kapacitással dolgozik. Napon­ta 20,6 millió kilowattóra áramot adunk az országnak. H. J. — G. K. A hajón is minden jeges Fóliasátor védi a műszereket Genf után Aligha ért bárkit is meglepetésként, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter tv-nyilatkozatára elsőként amerikai kollégája, Shultz reagált. Miközben a szov­jet álláspont a Genfiben történteket illetően teljesen egységes, Washington továbbra is megosztottnak lát­szik. Közvetve az amerikaiak diplomáciájának irányí­tójával perlekedve Weinberger hadügyminiszter — ugyancsak a Gromiko-hyi'latkozat után — ezt mondta: minthogy a szovjet és az amerikai fél erőfeltételek nélkül bocsátkozott párbeszédbe egymással, Washing­ton nyugodtan folytathatja az űrfegyverkezés! kísér­leteket. Nem volt tehát alaptalan Gromiko külügymi­niszter aggodalmat tükröző, de mégis határozott ki­jelentése, miszerint, ha az Egyesült Államok megsér­tené az űrfegyverkezés megakadályozását szorgalmazó megállapodást, az a legsúlyosabb következményekkel járma a majdani tárgyalásokra nézve. Felmerülhet a kérdés, miért is került egyszeriben a fegyverkezéssel kapcsolatos nagyhatalmi párbeszéd középpontjába a világűr militarizálódásának ügye? A magyarázat kézenfekvő: ha sikerülne is megegyezésre jutni a stratégiai és a közepes hatótávolságú nukleá­ris eszközök ügyében, az űrfegyverkezés mindezt sem­missé tehetné, s a korábbinál is veszélyesebb hely­zet alakulnia ki a földön. Washington álláspontját erőteljesen befolyásolja a Weinberger vezette Pentagon ragaszkodása az űrfegy­verekhez. Az a nézőpont, miszerint az űrvédelmi rend­szerrel összefüggő kutatásokat akkor is folytatni kell és lehet, ha az ilyen rendszerek telepítését megtilta­nák, roppant kockázatos. Gromiko így vetette fél a kérdést: vajon ki adhat biztosítékot arra, hogy a ku­tatásók befejezése után a munka megáll az addig elért szakaszban. A szovjet álláspont realisztikus és egy­értelmű, nem lehet a Genfben megfogalmazott célok felé előrehaladni, ha nincs egyidejű megegyezés a há­rom szorosan összefüggő témában. Az eljövendő tár­gyalásoknak a békét, az átfogó nemzetközi stabilitást kell szolgálniuk, ez pedig kizárólag akkor érhető el, ha a felék a legszigorúbban tiszteletben tartják egy­más kölcsönös érdekeit, létfontosságú biztonsági szem­pontjait. A Szovjetunió — mondotta Gromiko — min­den erővel azért küzd, hogy sikerüljön elhárítani az emberiséget fenyegető nukleáris veszélyt. GYŐRI SÄNDOR A Hazafias Népfront elnökségének ülése A Hazafias Népfront Or­szágos Elnöksége hétfőn Kál­lai Gyula elnökletével ülést tartott. A testület — Pozsgay Imre főtitkár előterjesztésében — megvitatta a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának XIII. kongresz. szusi irányelveit, és úgy ha­tározott, hogy az elnökségi ülésen, valamint az elmúlt hetekben megtartott népfront­testületi regionális vitákban elhangzott véleményeket, ja­vaslatokat eljuttatja a párt Központi Bizottságának. A hétfői elnökségi ülésen felszólalt: Ádám Antal, Ben- csik István, Fekete Gyula, Gál László, László Andor, Lékai László, Pethő Tibor, Rónai Rudolf, Szalayné Pász­tor Gabriella, Szemők József. (MTI) Negyven éve történt A Visztulától az Oderáig A szovjet hadsereg és az európai második frontot megnyitó aingol—amerikai csapatok nyári és őszi győ­zelmei jelentős mértékben megváltoztatták a helyzetet a Hitler-ellenes koalíció ja­vára, közelebb hozták a né­met fasizmus végleges szét­zúzását, s kedvező előfelté­teleket teremtettek Lengyel- ország teljes felszabadítás á- hoiz.-A lengyelek öt évig szen­vedtek a fasiszták csizmája alatt. Terror, koncentrációs táborok, tömeggyilkosságok, rablások, éhség és nélkülözés jelezte a megszállók útját. Mintegy 5 millió 400 ezer ember elpusztult, több száz­ezret a fasiszta Németor­szágba hajtottak kényszer- munkára. Az életben mara­dottaknak rettenetes sorsot szántak: „Mostantól fogva a lengyel nép politikai szerepe befejeződött — jelentette ki cinikusan Lengyelország né­met helytartója, Frank. — El fogjuk érni, hogy mindörök­re megszűnjék maga a Len­gyelország fogalom.” 1944 júliusában és augusz­tusában a szovjet hadsereg felszabadította a Visztulától keletre elterülő lengyel te­rületeket. Annak ellenére, hogy a német fasiszta had­sereg hatalmas veszteségeket szenvedett a szovjet—német arcvonalon, még jelentős erőkkel rendelkezett, és Len­gyelországban volt a berlini irányt fedező erők osapatcso- portosítása. A Lengyelország teljes fel­szabadítását eredményező hadműveletet a történelem a Visztula—Odera hadművelet név alatt ismeri. A hadmű­velet 1945. január 12-től feb­ruár 3-ig tartott. A hadmű­veletben részt vett az 1. Be­lorusz Front (parancsnoka G. K. Zsulkov), és az 1. Uk­rán Front (parancsnoka I. Sz. Konyev), északon együtt­működve a 2. Belorusz Front balszárny csapataival (pa­rancsnoka K. K. Rokosz- szovszkij), délein pedig a 4. Ukrán Front jobbszámy csapataival (parancsnoka I. J. Petrov). Az 1. Belorusz Front állo­mányában tevékenykedett az 1. Lengyel Hadsereg. A had­művelet előkészületeit a tervek szerint január 20-ra kellett befejezni. Az újév el­ső napjaiban azonban pa­rancsot kaptunk, hogy rövi­dítsük meg az előkészületi időt. A hadműveletet 12-e és 14-e között kezdjük, bár az időjárás-előrejelzés nem volt kedvező. Amikor a frontparancsno­kot megkérdeztük a határ­idő váratlan megváltoztatá­sának okairól, így válaszolt: „Churchill segítséget kért...” A németeknek az Ardennek- ben indított támadása nehéz helyzetbe hozta az angol és amerikai csapatokat, ezért az angol miniszterelnök az­zal a kéréssel fordult Moszk­vához, hogy hozzák előbbre a támadás kezdetét és ezzel könnyítsenek a szövetséges csapatok helyzetén. Január 12-én az 1. Ukrán Front több ezer lövege fer­geteges tüzet zúdított a fa­siszták védelmi állásaira. A tüzérségi tűzelőkészítés közel 2 óra hosszáig tartott. Nagy pelyhekben hullott a hó, a látótávolság kicsiny volt, így a légierő nem tudott tevé­kenykedni. Az ellenséges arcvanal minden egyes kilo­méterére azonban 250, he­lyenként 300 löveg és akna­vető ontotta tüzét. Az ellen­ség óriási veszteséget szen­vedett. Az egyik fogoly a kö­vetkezőikért; mondotta: „A ka­tonák és tisztek elvesztették önuralmukat, és önként el­hagyták állásaikat, vissza­vonulva a védelem mélysé­gébe.” Az első két órában a szovjet egységek T kilomé­tert nyomultak előre. Nyo­mukban az ellenségre nagy­erejű harokocsi csapást mér­tünk. Az áttörésbe két harc­kocsihadsereg és háróm ön­álló harokocsihadtest hatolt be. A hitleristák megkísérelték a front csapatainak előre- mozgását ellenlökéssel fel­tartóztatni. Ez a tervük azonban nem sikerült. A fa­siszták páncélos hadtestét a tálálkozóhareban szétzúz­tuk, maradványait pedig Kelce térségében szétszórtuk. Az ellenség azonban ott sem tudta megtartani állásait. Január 15-én a szovjet csa­patok felszabadították Kelce városát. Ez arra kényszerí­tette a fasisztákat, hogy visz- szavonuljanak a Visztulától, Sandomierztól északra. Az ellenség Visszavonulása fu­tássá változott. A bekerítés­től csupán azok a kis cso­portjai menekültek meg, amelyek hátrahagyták harci technikájukat és hadtápju­kat. A szovjet csapatok hat nap alatt 150 kilométert nyo­multak előre, menetből át­keltek a Varta folyón, és ja­nuár 17-én elfoglalták Czes- toohowát. Jianiuár végére a front csapatai kijutottak az Oderához, és a folyó túlsó partján hídfőt foglaltak el. Az 1. Belorusz Front csa­patai január 14-én kezdték harctevékenységüket. Ki­használva az előrevetett zászlóaljak sikerét, áttörték az ellenség védelmét. Az át­törés résébe szovjet harcko­csik nyomultak be, átkelve a Pilnica folyón, lendülete­sen haladtak előre, és hama­rosan kijutottak a fasiszta csapatok varsói csoportosítá­sának hátába. Hitler megpa­rancsolta, hogy Varsót min­den áron meg kell tartani. Az, hogy a szovjet csapa­tok kétoldalról mélyen átka­rolták a 'hitleristák varsói csoportosítását, dezorganizál- ta védelmüket és a fasiszta hadvezetést arra kényszerí­tette, hogy megkezdje csa­patainak kivonását Varsóból. Kedvező feltételek jöttek létre az 1. Lengyel Hadse­reg csapatainak támadásá­hoz. Január 17-én a lengyel katonák behatoltak főváro­sukba. Ezzel egy Időben ér­ték el a várost a szovjet csa­patok is. A nap végére a lengyel főváros teljesen fel­szabadult. A Visztula védelme össze­omlott. A támadás több mint 500 kilométer hosszú arcvo­nalszakaszan bontakozott ki. A fasiszta A-hadseregcsoport súlyos vereségeit szenvedett. Szétzúzott magasabbegysé- geinek maradványai nyugat felé vonultak vissza. A szov­jet hadsereg lendületesen kö­zeledett a fasiszta biroda­lomhoz. Amikor az 1. Belo­rusz Front csapatai elérték Poznant, északról és délről átkarolták a várost, és beke­rítették az ott tartózkodó 62 ezer főnyi ellenséges hely­őrséget. A helyőrség bekerí­tésére jelentéktelen erőket hagyva hátra, leküzdötték a pomerániai sánc és a miesz- czeritzi megerődített körlet védelmét és január 29-én el­érték Németország területét. Január végén a front hadse­regei kijutottak iaz Oderá­hoz, átkeltek rajta, és hídfő­ket létesítettek Küstrintől északra és délre. Hitler igyekezvén megmen­teni ia helyzetet, jelentős erő­ket összpontosított Kelet- Pomerániában (a Visztula hadseregosoportOt), hogy északról ellencsapást mérjen a szovjet csapatokra. G. K. Zsukov marsall kitalálta az ellenség elgondolását. A meg­tett intézkedések eredménye­képp a szovjet csapatok nemcsak hogy Visszaverték az ellenlökést, hanem Schneidemühle (Púia) térsé­gében be is kerítették az el­lenséges egységeket. Az 1. Belorusz, és 1. Uk­rán Front csapatainak az Oderához való kijutásával és a folyó bal partján létesí­tett hídfőkkel befejezték a Visztula—Odera hadművele­tet. Erre az időre a 4. Ukrán Front csapatai Lengyelor­szág és Csehszlovákia déli részének jelentős területeit szabadították fel, 100—200 kilométernyit nyomulva elő­re, nyugatra. Ugyanakkor a 2. Belorusz Front csapatai elérték a Balti-tenger part­vidékét, elvágták az ellenség kelet-poroszországi csoporto­sítását Németországtól. A Visztula és Odera közöt­ti fasiszta védelmet 23 nap alatt szétzúztuk. A szovjet hadsereg támadásának leg­főbb eredménye Lengyelor­szág teljes felszabadítása volt. A háború tüze elérte a hitleri birodalom területét, és annak fővárosától, Berlin­től 60 kilométernyire lobo­gott. Az ellenség kénytelen volt a nyugati frontról a tá­madó szovjet csapatok ellen keletre átcsoportosítani 20 hadosztályt, és be kellett szüntetnie az Ardeninekben indított támadását. A szovjet hadsereg így segített a szö­vetségeseknek a fasiszta csa­patok által áttört nyugati arcvonal helyzetének helyre- állításában. A lengyel nép örömmel fogadta a szóvjet hadsereg és a lengyel csapatok felsza­badító katonáit. A szovjet kormányhoz 1945. január 20- án a városi tanács által kül­dött üzenetben ez állít: „A lengyel nép soha nem felej­ti el, hogy a szabadságot és független állam-életének helyreállítási lehetőségét a szovjet fegyverek nagyszerű győzelmének, a hősi szovjet katonák kiömlő vérének kö­szönheti.” PÁVEL BATOV hadseregtábornok, a Szovjetunió kétszeres Hőse (P. I. Batov tábornok a 2. és 1. Belorusz Front csatlako­zásánál tevékenykedő 65. hadsereg parancsnoka volt.) (Az APN megjegyzése)

Next

/
Oldalképek
Tartalom