Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-15 / 11. szám
1985. január 15, 2^(EPÜJSÄG Naponta 170 millió forintba kerül a fűtési energiatöbblet Az utóbbi két hét átlagában a napi középhőmérsék- let 6,7 fokkal volt alacsonyabb a sokévi átlagnál, ezért a szén, a gáz, az elektromos áram és egyéb fűtés! energia felhasználása rendkívül megnövekedett. Ebben az időszakban — az Állatni Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelettől kapott tájékoztatás szerint — 240 ezer tonna olajjal egyenértékű energiával többet használt fel az ország fűtésre, mint más években. A többletet világpiaci árakon kell beszerezni, ami azt jelenti, hogy ebben a két hétben 2,4 millárd forintba került a többletfűtés. Wiegand Győző, az energiafelügyelet igazgatója elmondotta, hogy tapasztalataik szerint sok helyen nem tartják magukat az előírt 20 fokos fűtési hőmérséklethez. A nagy hideg előtt 248 kö- zületnél végzett vizsgálataik szerint 112 helyen volt magasabb a hőmérséklet 20 foknál, 57 közületet meg is bírságoltak, mert náluk a 22 fokot is meghaladta a hőmérséklet. A Minisztertanács felhívásának megfelelően alapvető feladat a túlfűtés megszüntetése. Ezt indokolja, hogy országosan a fűtött helyiségek hőmérsékletének minden egyszázalékos csökkenése naponta, több mint kétezer tonna olajjal egyenértékű energia-megtakarítást jelent a népgazdaságnak. Ezért az energiafelügyelet is fokozza ellenőrzéseit, és fellép a pazarló hivatalok, üzemek, intézmények ellen. A felhívásra a MÁV vezérigazgatósága is azonnal intézkedett, hogy az ellenőrzések kiterjesztésével elejét vegyék a túlfűtésnek, az energiapazarlásnak. MPLAértekezlet Luandában hétfőn megnyílt az MPLA-Munkapárt első országos értekezlete. A tanácskozáson résztvevő 555 küldött áttekinti és értékeli a párt öt évvel ezelőtt tartott első rendkívüli kongresszusa óta végzett munkát. Meghatározzák azokat a feladatokat is, amelyeket a párt 1985 decemberében tartandó második kongresszusáig meg kell Oldani. Ezek között központi kérdésként szerepel a Pretoria által támogatott ellenforradalmi bandák elleni harc, a védelem és a gazdasági tevékenység javításának kérdése. Jégtörők a hűtővízcsatornánál (Folytatás az 1. oldalról.) ba — mondta tegnap délelőtt Tímár Géza osztályvezető, a vízrendszerek felelőse. — Ezzel elértük azt, hogy bizonyos fokig függetlenek lettünk a Dunától — szólt közbe Simon Péter. Az időjárás azonban ismételten közbeszólt. Pakson — az előrejelzések szerint — azt várták, hogy Paks és Du. naföldvár között — ez lett volna a nagyobb gond — beáll a Duna, és így olyan kritikus szint alá süllyed a vízállás, ami az üzemélést befolyásolhatta volna. Közben Jugoszláviában, Apatinnál állt be a Duna, ami azt jelentette, hogy megemelkedett a vízszint, így a szükséges 40 köbméter/secundum mennyi, ségű hűtővíz biztosítható a folyamatos üzemeltetéshez. Természetesen a vállalatnál külön stábokat hoztak (létre, melyek tagjai gondoskodtak az állandó ügyeletről. Racskó Imre főtechnológus és Csercsics Károly üzemviteli vezető szinte éjjel-nappal talpon volt a napokban. A 10 üzemeltető és a 20—30 karbantartó folyamatosan és nagy erőfeszítések árán végzi munkáját. Óriási segítséget adtak a PAV könnyűbúvárszakosztályának tagjai, akik Dömötör Imre vezetésével a jeges Dunában is dolgoztak. — Jelenleg megnyugtató a helyzet — összegzi az eddigieket Simon Péter főosztály- vezető. — A két blokk teljes kapacitással dolgozik. Naponta 20,6 millió kilowattóra áramot adunk az országnak. H. J. — G. K. A hajón is minden jeges Fóliasátor védi a műszereket Genf után Aligha ért bárkit is meglepetésként, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter tv-nyilatkozatára elsőként amerikai kollégája, Shultz reagált. Miközben a szovjet álláspont a Genfiben történteket illetően teljesen egységes, Washington továbbra is megosztottnak látszik. Közvetve az amerikaiak diplomáciájának irányítójával perlekedve Weinberger hadügyminiszter — ugyancsak a Gromiko-hyi'latkozat után — ezt mondta: minthogy a szovjet és az amerikai fél erőfeltételek nélkül bocsátkozott párbeszédbe egymással, Washington nyugodtan folytathatja az űrfegyverkezés! kísérleteket. Nem volt tehát alaptalan Gromiko külügyminiszter aggodalmat tükröző, de mégis határozott kijelentése, miszerint, ha az Egyesült Államok megsértené az űrfegyverkezés megakadályozását szorgalmazó megállapodást, az a legsúlyosabb következményekkel járma a majdani tárgyalásokra nézve. Felmerülhet a kérdés, miért is került egyszeriben a fegyverkezéssel kapcsolatos nagyhatalmi párbeszéd középpontjába a világűr militarizálódásának ügye? A magyarázat kézenfekvő: ha sikerülne is megegyezésre jutni a stratégiai és a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök ügyében, az űrfegyverkezés mindezt semmissé tehetné, s a korábbinál is veszélyesebb helyzet alakulnia ki a földön. Washington álláspontját erőteljesen befolyásolja a Weinberger vezette Pentagon ragaszkodása az űrfegyverekhez. Az a nézőpont, miszerint az űrvédelmi rendszerrel összefüggő kutatásokat akkor is folytatni kell és lehet, ha az ilyen rendszerek telepítését megtiltanák, roppant kockázatos. Gromiko így vetette fél a kérdést: vajon ki adhat biztosítékot arra, hogy a kutatásók befejezése után a munka megáll az addig elért szakaszban. A szovjet álláspont realisztikus és egyértelmű, nem lehet a Genfben megfogalmazott célok felé előrehaladni, ha nincs egyidejű megegyezés a három szorosan összefüggő témában. Az eljövendő tárgyalásoknak a békét, az átfogó nemzetközi stabilitást kell szolgálniuk, ez pedig kizárólag akkor érhető el, ha a felék a legszigorúbban tiszteletben tartják egymás kölcsönös érdekeit, létfontosságú biztonsági szempontjait. A Szovjetunió — mondotta Gromiko — minden erővel azért küzd, hogy sikerüljön elhárítani az emberiséget fenyegető nukleáris veszélyt. GYŐRI SÄNDOR A Hazafias Népfront elnökségének ülése A Hazafias Népfront Országos Elnöksége hétfőn Kállai Gyula elnökletével ülést tartott. A testület — Pozsgay Imre főtitkár előterjesztésében — megvitatta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának XIII. kongresz. szusi irányelveit, és úgy határozott, hogy az elnökségi ülésen, valamint az elmúlt hetekben megtartott népfronttestületi regionális vitákban elhangzott véleményeket, javaslatokat eljuttatja a párt Központi Bizottságának. A hétfői elnökségi ülésen felszólalt: Ádám Antal, Ben- csik István, Fekete Gyula, Gál László, László Andor, Lékai László, Pethő Tibor, Rónai Rudolf, Szalayné Pásztor Gabriella, Szemők József. (MTI) Negyven éve történt A Visztulától az Oderáig A szovjet hadsereg és az európai második frontot megnyitó aingol—amerikai csapatok nyári és őszi győzelmei jelentős mértékben megváltoztatták a helyzetet a Hitler-ellenes koalíció javára, közelebb hozták a német fasizmus végleges szétzúzását, s kedvező előfeltételeket teremtettek Lengyel- ország teljes felszabadítás á- hoiz.-A lengyelek öt évig szenvedtek a fasiszták csizmája alatt. Terror, koncentrációs táborok, tömeggyilkosságok, rablások, éhség és nélkülözés jelezte a megszállók útját. Mintegy 5 millió 400 ezer ember elpusztult, több százezret a fasiszta Németországba hajtottak kényszer- munkára. Az életben maradottaknak rettenetes sorsot szántak: „Mostantól fogva a lengyel nép politikai szerepe befejeződött — jelentette ki cinikusan Lengyelország német helytartója, Frank. — El fogjuk érni, hogy mindörökre megszűnjék maga a Lengyelország fogalom.” 1944 júliusában és augusztusában a szovjet hadsereg felszabadította a Visztulától keletre elterülő lengyel területeket. Annak ellenére, hogy a német fasiszta hadsereg hatalmas veszteségeket szenvedett a szovjet—német arcvonalon, még jelentős erőkkel rendelkezett, és Lengyelországban volt a berlini irányt fedező erők osapatcso- portosítása. A Lengyelország teljes felszabadítását eredményező hadműveletet a történelem a Visztula—Odera hadművelet név alatt ismeri. A hadművelet 1945. január 12-től február 3-ig tartott. A hadműveletben részt vett az 1. Belorusz Front (parancsnoka G. K. Zsulkov), és az 1. Ukrán Front (parancsnoka I. Sz. Konyev), északon együttműködve a 2. Belorusz Front balszárny csapataival (parancsnoka K. K. Rokosz- szovszkij), délein pedig a 4. Ukrán Front jobbszámy csapataival (parancsnoka I. J. Petrov). Az 1. Belorusz Front állományában tevékenykedett az 1. Lengyel Hadsereg. A hadművelet előkészületeit a tervek szerint január 20-ra kellett befejezni. Az újév első napjaiban azonban parancsot kaptunk, hogy rövidítsük meg az előkészületi időt. A hadműveletet 12-e és 14-e között kezdjük, bár az időjárás-előrejelzés nem volt kedvező. Amikor a frontparancsnokot megkérdeztük a határidő váratlan megváltoztatásának okairól, így válaszolt: „Churchill segítséget kért...” A németeknek az Ardennek- ben indított támadása nehéz helyzetbe hozta az angol és amerikai csapatokat, ezért az angol miniszterelnök azzal a kéréssel fordult Moszkvához, hogy hozzák előbbre a támadás kezdetét és ezzel könnyítsenek a szövetséges csapatok helyzetén. Január 12-én az 1. Ukrán Front több ezer lövege fergeteges tüzet zúdított a fasiszták védelmi állásaira. A tüzérségi tűzelőkészítés közel 2 óra hosszáig tartott. Nagy pelyhekben hullott a hó, a látótávolság kicsiny volt, így a légierő nem tudott tevékenykedni. Az ellenséges arcvanal minden egyes kilométerére azonban 250, helyenként 300 löveg és aknavető ontotta tüzét. Az ellenség óriási veszteséget szenvedett. Az egyik fogoly a következőikért; mondotta: „A katonák és tisztek elvesztették önuralmukat, és önként elhagyták állásaikat, visszavonulva a védelem mélységébe.” Az első két órában a szovjet egységek T kilométert nyomultak előre. Nyomukban az ellenségre nagyerejű harokocsi csapást mértünk. Az áttörésbe két harckocsihadsereg és háróm önálló harokocsihadtest hatolt be. A hitleristák megkísérelték a front csapatainak előre- mozgását ellenlökéssel feltartóztatni. Ez a tervük azonban nem sikerült. A fasiszták páncélos hadtestét a tálálkozóhareban szétzúztuk, maradványait pedig Kelce térségében szétszórtuk. Az ellenség azonban ott sem tudta megtartani állásait. Január 15-én a szovjet csapatok felszabadították Kelce városát. Ez arra kényszerítette a fasisztákat, hogy visz- szavonuljanak a Visztulától, Sandomierztól északra. Az ellenség Visszavonulása futássá változott. A bekerítéstől csupán azok a kis csoportjai menekültek meg, amelyek hátrahagyták harci technikájukat és hadtápjukat. A szovjet csapatok hat nap alatt 150 kilométert nyomultak előre, menetből átkeltek a Varta folyón, és január 17-én elfoglalták Czes- toohowát. Jianiuár végére a front csapatai kijutottak az Oderához, és a folyó túlsó partján hídfőt foglaltak el. Az 1. Belorusz Front csapatai január 14-én kezdték harctevékenységüket. Kihasználva az előrevetett zászlóaljak sikerét, áttörték az ellenség védelmét. Az áttörés résébe szovjet harckocsik nyomultak be, átkelve a Pilnica folyón, lendületesen haladtak előre, és hamarosan kijutottak a fasiszta csapatok varsói csoportosításának hátába. Hitler megparancsolta, hogy Varsót minden áron meg kell tartani. Az, hogy a szovjet csapatok kétoldalról mélyen átkarolták a 'hitleristák varsói csoportosítását, dezorganizál- ta védelmüket és a fasiszta hadvezetést arra kényszerítette, hogy megkezdje csapatainak kivonását Varsóból. Kedvező feltételek jöttek létre az 1. Lengyel Hadsereg csapatainak támadásához. Január 17-én a lengyel katonák behatoltak fővárosukba. Ezzel egy Időben érték el a várost a szovjet csapatok is. A nap végére a lengyel főváros teljesen felszabadult. A Visztula védelme összeomlott. A támadás több mint 500 kilométer hosszú arcvonalszakaszan bontakozott ki. A fasiszta A-hadseregcsoport súlyos vereségeit szenvedett. Szétzúzott magasabbegysé- geinek maradványai nyugat felé vonultak vissza. A szovjet hadsereg lendületesen közeledett a fasiszta birodalomhoz. Amikor az 1. Belorusz Front csapatai elérték Poznant, északról és délről átkarolták a várost, és bekerítették az ott tartózkodó 62 ezer főnyi ellenséges helyőrséget. A helyőrség bekerítésére jelentéktelen erőket hagyva hátra, leküzdötték a pomerániai sánc és a miesz- czeritzi megerődített körlet védelmét és január 29-én elérték Németország területét. Január végén a front hadseregei kijutottak iaz Oderához, átkeltek rajta, és hídfőket létesítettek Küstrintől északra és délre. Hitler igyekezvén megmenteni ia helyzetet, jelentős erőket összpontosított Kelet- Pomerániában (a Visztula hadseregosoportOt), hogy északról ellencsapást mérjen a szovjet csapatokra. G. K. Zsukov marsall kitalálta az ellenség elgondolását. A megtett intézkedések eredményeképp a szovjet csapatok nemcsak hogy Visszaverték az ellenlökést, hanem Schneidemühle (Púia) térségében be is kerítették az ellenséges egységeket. Az 1. Belorusz, és 1. Ukrán Front csapatainak az Oderához való kijutásával és a folyó bal partján létesített hídfőkkel befejezték a Visztula—Odera hadműveletet. Erre az időre a 4. Ukrán Front csapatai Lengyelország és Csehszlovákia déli részének jelentős területeit szabadították fel, 100—200 kilométernyit nyomulva előre, nyugatra. Ugyanakkor a 2. Belorusz Front csapatai elérték a Balti-tenger partvidékét, elvágták az ellenség kelet-poroszországi csoportosítását Németországtól. A Visztula és Odera közötti fasiszta védelmet 23 nap alatt szétzúztuk. A szovjet hadsereg támadásának legfőbb eredménye Lengyelország teljes felszabadítása volt. A háború tüze elérte a hitleri birodalom területét, és annak fővárosától, Berlintől 60 kilométernyire lobogott. Az ellenség kénytelen volt a nyugati frontról a támadó szovjet csapatok ellen keletre átcsoportosítani 20 hadosztályt, és be kellett szüntetnie az Ardeninekben indított támadását. A szovjet hadsereg így segített a szövetségeseknek a fasiszta csapatok által áttört nyugati arcvonal helyzetének helyre- állításában. A lengyel nép örömmel fogadta a szóvjet hadsereg és a lengyel csapatok felszabadító katonáit. A szovjet kormányhoz 1945. január 20- án a városi tanács által küldött üzenetben ez állít: „A lengyel nép soha nem felejti el, hogy a szabadságot és független állam-életének helyreállítási lehetőségét a szovjet fegyverek nagyszerű győzelmének, a hősi szovjet katonák kiömlő vérének köszönheti.” PÁVEL BATOV hadseregtábornok, a Szovjetunió kétszeres Hőse (P. I. Batov tábornok a 2. és 1. Belorusz Front csatlakozásánál tevékenykedő 65. hadsereg parancsnoka volt.) (Az APN megjegyzése)
