Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-04 / 2. szám

2 "iMÉPÜJSÁG 1985. január 4. PANORÁMA Reagan-Nakaszone rutintalálkozó Különösebb eredmény nél­kül ért véget szerdán — kö­zép-európai idő szerint az esti órákban — Reagan ame­rikai elnök és Nakaszone ja­pán miniszterelnök alig két és fél órás megbeszélése. Az egyetlen konkrét eredmény az a megállapodás, hogy a két ország külügyminiszteri szinten folytat majd tárgya­lást a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztéséről, minde­nekelőtt arról a washingtoni követelésről, hogy a japán piacokat nyissák meg job­ban az amerikai áruk, külö­nösen egyes elektronikai és hírközlési cikkek előtt. Reagan — annak ellenére, hogy még közvetlen munka­társai is erélyes fellépést sürgettek tőle — óvakodott határozottan megfogalmazni az amerikai követeléseket. Ennek fejében megkapta Nakaszone feltétlen támoga­tását az Egyesült Államok nemzetközi politikai és ka­tonapolitikai terveihez, be­leértve az űrfegyverkezéssel összefüggő kutatási program folytatását. A japán minisz­terelnök azt is megígérte, hogy kormánya „aktívan vesz részt a közös erőfeszíté­sekben” a kereskedelmi kapcsolatok valamelyes ki­egyensúlyozására. Mint isme­retes, az Egyesült Államok Japánnal folytatott kereske­(Folytatás az 1. oldalról.) szakos, hat magyar szakos tanár hiánysíik gimnáziuma­inkból. Ugyanakkor a kis- gimnáziumokban — ahova a frissen végzettek nem pá­lyáznak szívesen — az ének­és rajzórák ellátása is visz- szatérő problémát jelent. Messzemenően indokolt te­hát — mint ezt a vitában résztvevők többen is megfo­galmazták — felkészülni nemcsak a tárgyi feltételek bővítésével, hanem a sze­mélyi feltételek javításával is arra, hogy megyénk kö­zépfokú közoktatási intézmé­nyeiben 1989—91 között há­romezer tanulóval többnek, 13 ezer tanulónak kell bizto­sítanunk a továbbtanulás le­Kézfogás Los Angelesben (Telefotó) delmében 1984-ben mintegy 35 milliárd dolláros volt a hiány. A japán miniszterel­nök óvatosan bírálta az ame­rikai kormány gazdaságpoli­tikáját is, mindenekelőtt a hatalmas költségvetési defi­citet és a magas kamatlába­kat. A megbeszéléseken részt vet Shultz amerikai és Abe japán külügyminiszter, va­lamint — amerikai részről — Regan pénzügyminiszter és McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadó is. Reagan a tanácskozás utá­ni rövid sajtónyilatkozatá­ban elégedetten szólt a két hetőségét. Ez elsősorban új osztályok indításával lesz le­hetséges. Mit jelent ez? Nem kevesebb, mint 68 osztály In­dítását. Ehhez pedig leg­alább 130 pedagógus és 21 szakoktató alkalmazása szük­séges folyamatosan. A végrehajtó bizottság kö­telezte a művelődési osztályt olyan pótlékrendszer kidol­gozására, melyet az új bér­utasítás „különleges munka­helyi pótlék” címen tesz le­hetővé, s mely a rosszul el­látott területek munkaerő­gondjainak megoldását segít­heti hatékonyabban. A me­gyének a minisztérium segít­ségét is kérnie kell a reális tanerőszükséglet ismeretében a nappali és levelező tago­zatos pedagógusképzés keret­ország szoros politikai együtt­működéséről. Röviden utal­va a szovjet és az amerikai külügyminiszter jövő heti genfi tanácskozására, azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „őszintén akarja a megállapodást” a leszerelési kérdésekről, de tisztában van azzal, hogy az ahhoz vezető út hosszú és nehéz lesz. Az elnök egyébként még Kali­forniában tanácskozott leg­főbb munkatársaival a genfi megbeszélésen követendő amerikai tárgyalási taktiká­ról és a hét végén még egy eszmecserét folytat erről Shultz külügyminiszterrel. Az elnök szerdán este vissza­utazott Washingtonba. Az első amerikai kommen­tárok szerint a mostani meg­beszélés elsősorban Nakaszo­ne számára volt hasznos: a japán kormányfő saját — meglehetősen meggyengült — hazai pozíciója megerősítésé­re használhatja fel, hogy az amerikai elnökkel konzultált nemzetközi politikai kérdé­sekről, s hogy sikerült meg­védenie Japán érdekeit a ke­reskedelmi kérdésekről foly­tatott vita során. számainak emelésében. Mó­dosításra szorul a társadalmi ösztöndíj szerződések rendsze­re és a városok, nagyközsé­gek tanácsainak az eddigi­eknél lényegesen többet kell tenniük a pedagógusok lete­lepedéséért, élet- és munka­körülményeinek javításáért, megfelelő lakások biztosítá­sával. De szükséges elérni azt is, szögezte le a végre­hajtó bizottság, hogy a kö­zépfokú intézmények vezetői ezentúl magasabb alapbérrel hirdessék meg intézményeik álláshelyeit. A végrehajtó bizottság évi első ülése a bejelentések címszó alatt előterjesztett ügyek megtárgyalásával ért véget. BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára csütörtökön a délutáni órákban a Központi Bizott­ság székházában fogadta Vik­tor Kulikovot, a Szovjetunió mars állj át, a Varsói Szerző­dés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erői főparancsno­kát és Anatolij Gribkov had- seregtábomokot, az Egyesí­tett Fegyveres Erők törzsfő­nökét. Megbeszélést folytat­tak a Varsói Szerződés tag­államai Politikai Tanácskozó Testületé soron következő ülésének előkészületeiről. A szívélyes, elvtársi légkörű ta­lálkozón jelen volt Oláh Ist­ván vezérezredes, honvédel­mi miniszter. Á találkozót megelőzően a délelőtt folya­mán tanácskozást tartottak a Honvédelmi Minisztérium­ban, ahol a magyar tárgyaló küldöttséget Oláh István ve­zérezredes vezette. A tár­gyalás során véleményt cse­réltek az egyesített fegyve­res erők előtt álló időszerű feladatokról. A Viktor Kuli­kov marsall vezette katonai küldöttség csütörtök este el­utazott hazánkból. *■ Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte U San Yu elnököt, a Burmái Unió Szocialista Közitársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke U Maung Kha miniszterelnök­nek küldött üdvözlő távira­tot. * Chan Sy-nak, a Kam­bodzsai Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének el­hunyta alkalmából csütörtö­kön magyar párt- és állami vezetők keresték fel Kam­bodzsa budapesti nagykövet­ségét. Az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára és Nagy János kül- ügyminisztériumi államtitkár fejezte ki részvétét Sok Sophorn ideiglenes ügyvivő­nek. MOSZKVA ötvenfokos fagyot mértek Kazahsztánban, a köztársa­ság keleti részén fekvő Or- lovszkij településen. Ez a dermesztő hideg ezen a tájon nem jelent rekordot: 1893- man mínusz 57,1 Celsius-fo- kat mértek ugyanitt a me­teorológusok. A középfokú oktatás személyi feltételeiről tárgyalt a megyei tanács vb Mai kommentárunk Tűz a tűzszünetre A salvadori hadsereg ismét megsértette a tűzszünetet — adták hírül a nagy nyugati irodák. Fontosnak tartották azonban rögtön mellészerkeszteni a pozitív hírt is: a salvadori érsek szinte egy időben jelentette be, hogy ja­nuárban folytatódnak a tárgyalások a kormány és az el­lene fegyverrel harcolók képviselői között. A két hír így együtt valóban jobban jellemzi a salvadori helyzetet, mint bármelyikük egymagában. A tűzszünetet a hazafias gerillaszervezetek egyoldalúan hirdették meg. míg a Duarte-kormány csak bizonytalan ígéreteket rebe- gett a fegyvernyugvás tiszteletben tartásáról. Nos, a tűz­szünet megsértése olyasmit sugallhat, hogy a kormányhad­sereg nem áhítozik békességes rendezésre, s szándékosan provokálja a felkelőket. A tárgyalások folytatásának híre viszont reményt kelt, hiszen arra utal, hogy nem záródott el az út a polgárháború ésszerű — tehát fegyvermentes — befejezése felé. Ez pedig a remények netovábbja ebben az országban, ahonnan az új év harmadik híre éppen arról szólt, hogy hány ezren pusztultak el tavaly csak a szadista halálbrigádok gyilkosságai következtében, s hol van még ez a szám a háború valamennyi 1984-es áldozatának ijesztő számától?! A hírek tehát egyértelműen azt mutatják, hogy Salva­dorban ellentmondásos a politikai képlet. Egyfelől a kormány — úgy látszik, valóban — tárgyalni akar, más­felől hadseregében, amely korántsem minden részében hűséges kiszolgálója saját kormányának, láthatóan sokan aggódnak, hogy a végén még túl nagy engedményeket tesznek Duartéék a gerilláknak. Valószínűleg ebben messze nem egységes a hadsereg tisztikara, hiszen ezt sejteti a tény, hogy a felkelők ajánlotta tűzszünetet december végé­től mostanáig csak itt-ott rúgta fel — viszonylag enyhébb méretekben — a katonaság. A hazafiak gerillahadserege is ennek megfelelően reagált: válaszolt a provokációkra, ahol azok történtek, de nem indított nagyobb akciókat, ezzel is igazolva, hogy igen komolyan veszi a kormánnyal folytatandó tárgyalásokat, sőt, reménykednek azok ered­ményességében. Ez pedig határozottan pozitív fejlemény Salvadorban, amelyet remélhetőleg nem semmisíthet meg a tűz, ame­lyet a kormányhaderők némely egysége nyilvánvalóan nem is annyira a gerillákra, mint inkább magára a tűz­szünetre, mint egy megkezdett megbékélési folyamat szimbólumára nyitott. AVAR KÁROLY Kongresszusra készül az MPLÁ Munkapárt Az 1985-ös év egyik leg­fontosabb eseménye Angolá­ban az MPLA Munkapárt második kongresszusa lesz — jelentette ki Luandában Eduardo dos Santos, a2 MPLA Munkapárt elnöke, államfő. Ezt megelőzően januárban megrendezik a párt első or­szágos konferenciáját, ame­lyen öszegzik a párt 1980-as első rendkívüli kongresszusa óta elért eredményeket, meg­határozzák a második párt- kongresszusra történő fel­készülés főbb irányelveit — mondta dós Santos. A genfi székhelyű Nemzet­közi Vöröskereszt szerdán kapcsolatba lépett az ango­lai UNITA ellenforradalmi szervezettel és sürgette a múlt hét végén elrabolt 22 külföldi személy szabadon bocsátását — jelentette be Genfiben a Vöröskereszt egy munkatársa. A tisztviselő elmondta: Nagy-Britannia és a Fülöp- szigetek kérte a Vöröskereszt szervezetet, hogy járjon köz­be a fogságba esett szemé­lyek érdekében, akik közül három brit, 17 fülöp-szigete- ki és kettő amerikai állam­polgár. Nem kapott könnyű örök­séget Carmelo Mifsud Bonni­éi, az új máltai kormányfő nagy elődjétől, Dom Min- tófftól. Még akkor sem ha év végi lemondása előtt Min- toff tulajdonképpen rendézte a kicsiny földközi-tengeri szigetország legfontosabb bél­és külpolitikai problémáit. A 316 négyzetkilométer területű, 326 000 lakosú me­diterrán sziget függetlensé­gének húsz éve alatt olyan politikát tudott kialakítani, amely a legjobban kedvezett Málta helyzetének: az aktív semlegességet. Máltát rend­kívüli földrajzi helyzete — 100 kilométerre fekszik Szi­cíliától és 300 kilométerre az észak-afrikai partoktól — a múltban stratégiai csomó­ponttá tette a földközi-ten­geri közlekedésben, elsősor­ban a brit érdekek számára. Ez fontos jövedelemforrás is volt. A hajózás és a légiköz­lekedés fejlődésével azonban fokozatosan veszített jelentő­ségéből, ám a támaszpont­szerep felszámolásához az utóbbi tíz évben Mintoff po­litikája is hozzájárult. Mál­ta 1964-ben a brit nemzet­közösség szuverén tágja lett. Reguláris hadserege mind­össze 800 fő és 1979 március óta nincsenek külföldi tá­maszpontok sem: ekkor von­ták ki az egykori gyarmati, majd NATO-egységgé átala­kult brit haderőt Máltáról. Semlegességét először 1980- ban egy Olaszországgal kötött egyezmény szavatolta majd hasonló megállapodásokat kö­tött Málta egy évvel később a Szovjetunióval, Franciaor­szággal és Algériával. Az utóbbi években a máltai dip­lomácia már igen aktív volt: mindenekelőtt az európai biztonság előmozdításán fára­dozott. Mintoff utolsó külpo­litikai lépése is moszkvai út­ja volt. Kormánya az elvesztett jö­vedelmeket is ügyesen pó­tolta. A szigetnek nincs ne­hézipara, de fő bevételi for­rássá sikerült tenni a textil­ipart és az idegenforgalmat. Évente már mintegy 800 000 túrista látogat a festői szép­ségű, kellemes éghajlatú és történelmi emlékekben gaz­dag szigetre. Carmelo Mifsud Bonniéi nem hirtelen bukkant fel a máltai politikai életben. Már több mint egy éve készült ar­ra, hogy átvegye Mintoff örö­két. 1983 júliusában nevez­ték ki miniszterelnök-helyet­tesé és ő töltötte be a köz­oktatási miniszter posztját is. Mégis sokan fölteszik a kérdést Máltán is: képes lesz-e felnőni elődjéhez, tö­retlenül haladni az eddigi úton? Bonniéi kormányfővé való kinevezését egyelőre a „foly­tonosság” jelének tartják. Erre utal, hogy az új minisz­terelnök átvette Mintofftól a belügyi tárcát, sőt megtar­totta a közoktatási miniszter tisztségét is. Ennek' azért van jelentősége, mert az állam és az egyház között tavaly kitört „iskolaháború” elsimításában Bonniéinak döntő szerepe volt Mintoff oldalán. A máltai ellenzék azonban arra számít, hogy, a Mintoff tekintélyével még nem ren­delkező Bonniéi nem lesz ké­pes fenntartani az egyensúlyt az országban. A Nacionalis­ta Párt, amelyet a Mintoff vezette Munkáspárt szorított ki a hatalomból 1976-ban, (1971-től koalícióban volt a két párt), úgy vélekedik: a Munkáspárt szavazóinak je­lentős része Mintoff szemé­lyére adta voksát ,és ez most meg fog szűnni. Bonniéi azonban korábbi funkciói következtében jelen­tős tapasztalattal rendelkezik és nem kezdő a külpolitiká­ban sem. Munkáspárti forrá­sok szerint Mintoff az elmúlt egy évben már nagy mozgás, teret adott helyettesének. Bonniéi olyan kényesnek mondható tárgyalásokon ka­pott főszerepet mint a líbiai és kínai vezetőkkel folytatott megbeszélések. Mindkét or­szággal nagyszabású hitel­Sétálóutca Valletta belvárosában megállapodásokat kötött a szigetország, Líbiával pedig — néhány évi feszült viszony után — megújították a barát­sági és együttműködési szer­ződést. Éppen ezért nem vár­ható különösebb változás a máltai külpolitikában sem. Az új kormányfőnek még­sem lesz könnyű kilépnie elődje árnyékából. Mintoff mindenesetre megőrizte par­lamenti mandátumát, és párt­elnöki tisztségét, hogy közbe tudjon lépni nehéz helyze­tekben. Valószínűleg ő lesz a máltai központi bank elnö­ke is, úgyhogy továbbra is komoly befolyást gyakorolhat a máltai politikai életre — és utóda kormányzására. ( A Kolumbiai KP sajtóértekezlete A kolumbiai kommunisták támogatják a Betancur-kor- mány minden olyan lépését, amely elősegíti az ország de­mokratikus fejlődését, a kö­zép-amerikai béke megszilár­dítását — jelentette ki Al­varo Vasquez, a Kolumbiai Kommunista Párt KB Köz­ponti Végrehajtó Bizottságá­nak tagja Bogotában egy saj­tóértekezleten. A Kolumbiai KP támogat­ja Belisario Betancur elnök békekezdeményezéseit, foly- •tatta Vasquez, majd aláhúz­ta: Betancur döntő szerepet játszott a Contadora-csoport közép-amerikai rendezési tervének kidolgozásában. Mindezt a kolumbiai kom­munista vezető a kormány- politika új, imperialistaelle­nes vonásaként értékelte. Dicsérően szólt a további­akban arról, hogy a kormány fegyverszünetet kötött a há­rom legfontosabb kolumbiai gerillaszervezettel. Ez a lépés az oligarchia által támoga­tott ultrabaloldali és katonai csoportok élénk tiltakozását váltotta ki — mutatott rá. A Kolumbiai KP a kormá­nyénál átfogóbb földrefor­mért száll síkra. Meg kíván­ja akadályozni, hogy az or­szág gazdasági válságát olyan eszközökkel oldják meg, amelyek még jobban megterhelik a dolgozókat — húzta alá Vasquez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom