Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-04 / 2. szám
1985. január 4. TOLNA \ rtÉPÜJSÁG 3 Iskola kóstolgató A mi sulink: az öttizennyolcas Zöldségtermesztés — pályázattal A szántóföldről a konzervdobozba — Az egész világgal kapcsolatban vagyunk — mondja nem kevés büszkeséggel Kaj- tár József, a Tamási 518-as Szakmunkásképző Iskola harmadikos vas- és fémszerkezeti lakatos tanulója. — Kapcsolatban állunk sok ország megszámlálhatatlan rádióamatőrével. Ott van kint a hívójelünk az iskolánk ajtaján. A HA-3-KNK hívójel azt jelenti, hogy egy tucat tamási szakmunkásképzős fiatal az éter hullámain ismerkedik a világgal. — Kis iskola a miénk: összesen 430 fiatal tanul itt szakmát. Pontosabban Tamásiban és Simontornyán. Mi vagyunk az egyetlen olyan iskola a megyében, amelynek van kihelyezett tagozata. Simontornyán tanulnak a tímárok és a szűcsök. Tudomásom szerint az országban egyetlen olyan iskola, ahol a tímár szakma elsajátítható. Ezért is járnak ide Pécsről, Szombathelyről, Kaposvárról ... — Sajnos, a kis iskolákra jellemző, hogy nem rendelkeznek elegendő tanteremmel. így vagyunk mi is. Nagy a zsúfoltság nálunk. Egy előadó- és négy osztályterem van. Ezért még a klubunkat is át kellett alakítani tanteremmé. Ennek ellenére az ide jelentkező fiatalokat minden évben felveszik. Sajnos — a pályaválasztás hiánya miatt — nagyon sok fiatalt kell átirányítani más szakmára. Ebben mi, diákok is segítünk. A felvételi elbeszélgetéseken ott vagyunk, és segítünk a nyolc általánost végzett srácoknak, hogy mit válasszanak. — Azt hiszem, joggal lehetünk büszkék arra, hogy kevés a lemorzsolódás. Hallottam, hogy sok iskolában sikk megbukni. Nálunk nem. Természetesen itt is nagy gond a matematika. Ebben talán segít az, hogy már van kezdő és haladó számítástechnikai szakkörünk. Ez a szakkör képes arra, hogy a gyerekek jobban érdeklődjenek a matek iránt, így a rossz általános felkészültség ellenére kévésén végeznek eredménytelenül, vagyis kevesen buknak meg. — Van még egy sajátságunk. Minden itt végzett fiatal megtanul úszni. Az igaz, hogy már az általános iskolákban is előírás ez, de azt tudni kell: a környező falvakban egyetlen általános iskolának sincs lehetősége úszásra oktatni diákjait. Ügy gondoljuk, ezt'á szakmunkás- képzőben kell pótolni. — Pár szót kell mondani arról is, hogy milyen kapcsolatban állunk az üzemekkel. Ez azért is fontos, mert az iskolának nincs saját tanműhelye, így az oktatásban nagy segítséget nyújtanak az üzemek. Nemcsak az oktatásban segítenek, hanem igyekeznek a -fiatalokat magukhoz „láncolni”. Szinte minden üzemben tartanak gyári tanévzárót is, vagyis a legjobban dolgozó fiatalokat megjutalmazzák. — Egy iskolában a legfontosabb, hogy milyen a közérzet. A mi iskolánkban úgy hiszem: nagyon jó a közösség. Ezt azért is merem ilyen határozottan állítani, mert nagyon sokszor találkozunk felnőttekkel, olyanokkal, akik itt végeztek. Visszajárnak. És ha valaki visszajár régi iskolájába, az ott egy életre szóló útravalót kapott. H. J. — G. K. A Tamási 518-as Szak munkásképző Iskola Busz helyett szervezés Gondok vannak vidéki városaink tömegközlekedésével. Adódhatnak ezek a városok eltérő sajátságaiból, a város szerkezetéből, annak hagyományaiból, a korábbi évek kellőképpen át nem gondolt közlekedéspolitikai döntéseiből. Egy gond azonban visz- sza-visszaköszön a városok tömegközlekedésében: nincs elég autóbusz az egyre növekvő igények kielégítésére. A buszok fölött eljárt az idő, a buszmennyiség fele nullára leírt jármű. Ez a fogalom ugyanannyit és nem többet jelent, mint azt, hogy az értékcsökkenési leírás elérte a busz teljes értékét, de az is igaz, ezek a gépek már annyit futottak, hogy beértek a tisztes öregkorba. Műszakilag ugyan megfelelőek, legalábbis nem balesetveszélyesek — akkor nem is vehetnének részt a forgalomban —, de állapotuk ilyen színvonalon tartása is egyre többe kerül. Kevésbé megbízhatóak is az ilyen buszok, miattuk sok a járatkimaradás. Jobban szennyezik a levegőt, fogyasztják az üzemanyagot, mint új társaik. Az elaggott buszok pótlására általában nincsenek meg a kellő anyagi eszközeik sem a városoknak, sem a vállalatoknak. Hogyan lehetne mégis a növekvő igények élébe menni ? Csak a szervezés javítása jöhet számba. Ügy kell hasznosítani a meglévő buszállományt, meg azokat az újakat, amelyek mégis gyarapítják —, ha nem is nagy számban — az autóbuszparkot, hogy lépést tartsanak a fejlődéssel. E szervezés kétirányú lehet. Ha a vállalatnál jobban tisztába jönnek az igényekkel, fel tudják mérni, mikor és hol kell sűrűbbé tenni a járatokat, azonos meny- nyiségű busszal több utas is szállítható. Pécsett például lassan kialakul a számítógéppel irányított hálózat, amelyben a beérkező adatok alapján a számítógép „mondja” majd meg, mikor, hol kell az erősítés, a tartalékok bevetése, az átcsoportosítás. Szegeden már évek óta, Debrecenben az idei év közepétől kezdve trolibusz is javítja a városi közlekedést, lehetőségeket. Utóbbi városban, noha ez nem egyszerűen csak szervezési feladat, igen sokba kerülő beruházással jár; — a tócóskerti lakótelep közlekedésében attól várható gyökeres változás, hogy a lakótelepet és a belvárost elválasztó vasútvonalat kitelepítik a városból. A szervezés másik iránya nem a közlekedési vállalatoktól függ. A sokat emlegetett lépcsőzetes munkakezdésről van szó, amelyet évekkel ezelőtt bevezettek vidéki nagyvárosainkban. Sajnos, sok helyen lassan, észrevétlenül visszaálltak a régi kezdési időpontokra, így szűkült az az időszak, amelyben a városi közlekedés a csúcsterhelést kapja. Az ötnapos munkahéttel megnövekedett napi munkaidő is szűkítette azt az időhatárt, amelyben a műszákkezdésnek és végzésnek el kell férnie. Mindez azonban nem mentheti fel ennek a közlekedési gondokat enyhítő munkaidőszabályozási rendszernek az alkalmazása alól a vállalatokat. A rugalmas munkaidő bevezetésében bátortalanok a vállalatok. Tény: az emberek közérzetét alapvetően befolyásolja, hogy naponta mennyi időt töltenek el közlekedéssel, s milyen színvonalon tehetik ezt. Ezért minden rendelkezésre álló eszközzel, — ha anyagiak híján vagyunk, a munka- és üzemszervezés eszközeivel is — arra kell törekednünk, hogy javítsuk a városi tömegközlekedés színvonalát. GŐZ JÓZSEF Ez a speciális célgép kizárólag zöldbab-betakarításra alkalmas Szuperkorai, vagy abszolút kései? Nem tudni, hogyan is nevezzük azokat a zöldségféléket, amelyeket most a hideg téli napokon szüretelnek a szentesi üvegházakban. Aki teheti, vásárolhat télen paprikát, paradicsomot, fejessalátát, — gyanítom, nem lehetnek sokan. A téli zöldfőzelék, savanyúság többnyire konzervdobozokból, befőttes üvegekből kerül a fogyasztók asztalára. Ahhoz azonban, hogy legyen elegendő és megfelelő választékban konzerv, már az elmúlt év végén meg kellett kezdeni a munkát a tartósító üzemekben, konzervgyárakban. Mint minden esztendőben, tavaly is szeptember, októberben elkezdődött a szerződéskötés a Paksi Konzervgyárban is, hisz az ez évi zavartalan és egyenletes termelést csak ütemes termeltetéssel lehet biztosítani. A szerződés értelmében már korábban megkezdték például a zöldségvetőmag beszerzését, méghozzá úgy, hogy az egyes zöldségféleségekből megfelelő fajtasor vetőmagja kerüljön a földbe, — hisz igen nagy torlódást okozna, ha mondjuk zöldbabból, vagy borsóból nem lenne meg az úgynevezett „zöld futószalag”, azaz egyszerre, és nem egymás után sorban lehetne betakarítani a konzervgyárnak szánt termést. A konzervgyár állami gazdaságokkal, mezőgazdasági szövetkezetekkel és áfészek- kel kötött termeltetési és értékesítési szerződést, s ezeken a cégeken keresztül természetesen nagyon sok háztáji és egyéni kistermelővel vannak kapcsolatban. A gépekkel művelhető és betakarítható zöldborsót és zöldbabot a mezőgazdasági nagyüzemek szállítják a konzervgyárba, míg a munkaigényes kultúrák, például az uborka, valamint a paradicsom és a paprika egy része a kisüzemekből érkezik a gyárba. Ami a nagyüzemi zöldség- termelést illeti, a termelési kedv túljutott a mélyponton. A szántóföldi zöldségtermeléssel foglalkozó gazdaságokban a zöldség szép jövedelmet biztosít, az üzemek megtalálják a számításukat. A Paksi Konzervgyár termeltetési körzete több megyére kiterjed, s főleg Fejér megyében termelnek mind több üzemben konzervzöldséget. A szántóföldi zöldségtermelés géprendszerei viszonylag drágák. Ezért a MÉM 1985-ben támogatást nyújt azoknak az üzemeknek, amelyek hosszabb távon vállalkoznak zöldségtermesztésre. A termelők pályázati úton nyerhetik el a támogatást. Szerződniük kell arra, hogy tartósítóipari célokra, vagy ipari alapanyagként értékesítik az árut. A minisztérium az élelmiszeripari vállalatokon keresztül folyósítja a támogatás összegét. Természetesen azok a gazdaságok részesülhetnek támogatásban, amelyek jó eredményeket érnek el, magas a termésátlag, s a minőséggel kapcsolatban sem merül fel kifogás. A Paksi Konzervgyár körzetében zömmel a zöldborsó és a zöldbab célgépeire érkezett be pályázat. Erre az évre hozzávetőleg 1 millió forint a támogatás összege, amelyet a zöldségtermeléssel foglalkozó, és a gépekre pályázatot benyújtó üzemek megkapnak. Mindazok a gazdaságok részesülhetnek ebből a pénzből, amelyek — mert erre a területi adottságok megfelelnek — némi kihagyás után ismét zöldséggel kívánnak foglalkozni, de sikerrel pályázhatnak azok is, akik új gépeket akarnak vásárolni. A konzervgyár közreműködik a gépek beszerzésénél, hisz a felújított géppark eredményesebb gazdálkodást, zavartalan nyersanyagforrást jelent az élelmiszeripari vállalatoknál. Tolna megyében ebben az évben 13 mezőgazdasági üzem kért géptámogatást — természetesen mindegyik hosszú távú szerződést kötött a Paksi Konzervgyárral. Biztonságos termelést jelent ez az üzemeknél, s meghatározott mennyiségű és jó minőségű zöldség-alapanyagot várhat a konzervgyár is. A gépeket egyébként a pályázati rendszerben 40 százalékkal olcsóbban kapják az üzemek, a gépek részben importból származnak, de a Hódgép-kon- strukciók ellen sem merül fel kifogás. Gazdaságos szántóföldi zöldségtermelés — a rohamosan csökkenő kézimunkaerő miatt — ma speciális célgépek nélkül el sem képzelhető. S minthogy ezek a gépek csupán egy-egy munkafolyamat elvégzésére alkalmasak, a vásárlásukra adott támogatás megkönnyíti ipind- azöknak az üzemeknek a dolgát, amelyek szabadföldi zöldségtermelésre vállalkoznak. D. V. M. Egészségügyi beruházások Csaknem egymiliárd forintot költenek idén az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó intézmények fejlesztésére, felújítására. A többi között befejezik a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Érsebészeti Klinikája, valamiint az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet rekonstrukcióját. Folytatják a Szegedi Orvostudományi Egyetem új klinikai tömbjének építését, amelynek létesítését nemrég kezdték meg. Az 1,6 hektárnyi területen 200 ágyas ideg- és elmeklinikát. 146 ágyas sebészeti, traumatológiai. és 64 ágyas ortopéd klinikát létesítenek. Szakambulanciákat, a sérültek fogadásához és sürgősségi ellátásához szükséges vizsgálókat kezelőket, röntgendiagnosztikai. fizid- és hidroterápiás részlegeket is berendeznek itt. Az év második felében hozzálátnak az Országos Onkológiai Intézet rekonstrukciójához. E fővárosi intézet területén diagnosztikai és terápiás tömböt építenek, abban korszerű eszközöket szerelnek fel és ellátják mind a fekvő-, mind a járóbetegeket. Űj mentőjármüvek, orvosi készülékek, felszerelések beszerzésére százmillió forintnál többet' fordítanak majd. A tanácsok ebben az évben szintén tovább bővítik, korszerűsítik egészségügyi intézményeiket. A fővárosban előreláthatólag befejezik a Mar- git-kórház 300 ágyas pavilonjának építését, itt művese osztály is lesz. A Róbert Károly körúti kórház rekonstrukciója során a belgyógyászat. az intenzív és a felvételi osztály, a laboratórium. a röntgen és az élelme- ~ zési üzem helyiségeit építik. Ezeket a tervek szerint 1987- ben fejezik be. A János-kór- házban az orr-, fül-, gégeosztályt bővítik. Tatabányán ez év elején adiák át rendeltetésének a megyei kórház új épülettömbjét, amelyben sebészet, urológia, szemészet, központi és izotóp laboratórium kap helyet, s egyidejűleg 250 beteget gyógykezelhetnek. A nyíregyházi megyei kórházban befejezik a rekonstrukció második ütemére előirányzott — 700 millió forint értékű — munkát: megvalósul a 445 ágyas épület, amelyben központi műtőt, izotóp laboratóriumot, traumatológiai állomást alakítanak ki. A hetedik ötéves terv időszakában már csupán 200 millió forint értékű munkát kell elvégezni itt. A debreceni megyei kórházban. ahol a rekonstrukció során eddig 300 ágyas pavilon épült, központi sebészeti tömb, laboratórium, műtő, intenzív terápiás osztály készül el 1985-ben. A meglévő épületeket 1986-ban újítják fel. Kaposváron a megyei kórházban 220 ágyas sebészeti tömböt építenek. Ezt a terv szerint 1986-ban adják át a gyógyászatnak.
