Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

1985. Január ÍZ. C TOLNA ^ _ 8 “KÉPÚJSÁG Vietnam A hanoi szerszámgépgyár A szovjet segítséggel léte­sült hanoi 1. számú szer­számgépgyár nemrég ünne­pelte fennállásának negyed­évszázados évfordulóját. E 25 év alatt az itt dolgo­zók 13 000 különféle szer­számgépet és sok tízezer más berendezést, valamint alkat­részt készítettek. Termékeik eljutottak az ország minden részébe és jutott belőlük ex­portra is. Üj konstrukcióik közül em­lítést érdemel a speciális tég­lagyártósor, a napi 500 tonna teljesítményű cukornádprés, illetve azok a présgépek, amelyek segítségével napi 1000—2000 tonnás teljesít­ményt is elérhetnek. Újdon­ságuk a 16 tonnás csigaprés, amelyet az exportra szánt kéziszerszámok készítéséhez használnak. Az óriásprés 250 tonna erővel tud szorítani. A tavalyi hanoi vásáron arany­érmet nyert. összesen 46 féle gépet ter­veztek és gyártottak ebben a gyárban az elmúlt 25 évben. Ezek közül 32 többcélú, kor­szerű konstrukció. Hasonlóan jó eredmények­ről számolhatnak be a gyár­hoz tartozó vasöntöde dolgo­zói is. Külön említést érdemel az itt dolgozók képzésében, to­vábbképzésében elért ered­mény. Olyan gárdát nevelt ki ez a nagyüzem, hogy ma már húsz szakma 6000 kvalifikált szakmunkása, 160 mérnök, 200 technikus, 400 munkave­zető, 30 közgazdász és 150 könyvelő tevékenykedik ná­luk. A dolgozók 15 százaléka rendelkezik közép-, illetve felsőfokú képesítéssel. A távoli észak természetvédelme I . Nemzeti park Távol-Északon Az északi területeket ma­napság mindenütt, de a Szovjetunióban különösen, mindinkább igyekeznek gaz­daságilag kiaknázni. A szov­jet gazdaságot nehéz lenne elképzelni a nyugat-szibériai földgáz- és kőolaj, a jakut- földd gyémánt, a Kola-fél- szigeiten található apatit, a norilszki színesfémek, a maganádi arany, az északi prémek és a fa nélkül. Gyor­san nő az északi területek la­kossága. 1940-től napjainkig 2,7 millióról 9 millióra, tehát mintegy háromszorosára nőtt a lélekszám. A kis tajgai te­lepülések százezres városok­ká nőttek, mint például Szurgut és Nyizsnyevar- tovszk. Nemrégiben fejező­dött be a Bajkál—Amúr vas­útvonalon a vágányok lefek­tetése, amely elérhetővé te­szi a Távol-Kelet és a Baj­kál—Amúr vidék természeti kincseit. A növekvő iparosítás foly­tán egyre aktuálisabbá válik a természetvédelem. Egy- egy hibás, meggondolatlan döntés súlyos következmé­nyeket vonhat maga után, hiszen az északi természet sebezhető és nehezen gyó­gyítható. Elég, ha a tund­rán néhányszor végighajt egy terepjáró, s a rénzúzmú- és mohatakaró teljesen meg­A jegesmedvék szülőottho­na ez a jégbarlang az Északi-sarkon semmisül. Ennek következ­tében a talaj is károsodik: a fagyos talaj felenged, le­süllyed és megindul az eró­zió. Ugyanígy óvni kell az erdőt is: utánpótlása nem könnyű feladat, az irtások pedig könnyen mocsárrá vál­toznak. Az északi területek gazda­sági jelentőségét nem ma is­merték fel először. Ezek a területek 11 millió négyzet- kilométert foglalnak el, a Szovjetunió felét. A terület tudományos tanulmányozásá­nak és ésszerű gazdasági hasznosításának megalapozá­sát Lenin rendelte el. Azóta a következő határozatok szü­lettek: 1918. — az Északi Jeges-tenger vízföldrajzi ta­nulmányozása; 1921. — a Tengerhajózási Akadémia megalapítása; az Északi Je­ges-tenger, valamint a Fe­hér-tenger hal- és fókaállo­mányának védelme. A Távoli Észak növény- és állatvilágának védelmére - a 30-as években a Kola-fé'l- szigeten létrehozták a Lapp­földi és a Kandalaksai Nem­zeti Parkot, 1975. óta pedig a következőket alapították: Pinyezsi Nemzeti Park (Ar- hangels2Jki terület), Malaja Szoszva és a Juganszki Nem­zeti Park (Tyumenyi terület), Tajmini Nemzeti Park (Krasznojarszki vidék), Vrangel-sziget és Magadáni Nemzeti park (Magadáni te­rület), Ölj okminszki Nem­zeti Parii (Csitai terület), nagyságuk sokszor 650— 1300 ezer hektárt is megha­ladja. Ezeken a területeken tudományos állomásokat hoztak létre, amelyek segí­tenék fenntartani a nem ál­landósult északi rendszerek ökológiai egyensúlyát. Védetté nyilvánították az északi őserdőket és a tund­ra előtti erdőket is. Törvé­nyeket hoztak a növény- és állatvilág védelmére, rén­szarvaslegelőket alakítottak ki. A szakemberek megálla­pították, hogy az intézkedé­sek pozitív eredményekkel jártak. A ritka állatfajok nem­zetközi gyűjteményébe, a Vörös Könyvbe is bejegyzett fehér medve állománya nőtt. A nemrég csaknem kipusz­tult grönlandi bálna mai Behring-szorosi és csukcs- földi populációja mintegy 4000 egyedből áll. Csaknem kétszeresére nőtt a régen ritkaság számba menő szür­ke bálna, jelentősen növe­kedett a fehér delfinek szá­ma is. A szovjet Artikum csendes-óceáni szektorában szinte teljesen helyreállítot­ták a fókaállományt; 100 ezerről 250 ezerre növelték. A Szovjet Artikum tundrá­in az utóbbi 50—60 évben 200 ezerről 1 millióra nőtt az északi vadszarvasok szá­ma. A hatalmas tajgákon új­ra látni cobolyt, amelyet nemrégiben már a faj ki­pusztulásának veszélye fe­nyegetett. A Szovjetunió északi bio­szférájának legnagyobb ter­mészetvédelmi területe a Közép-Szibériai Nemzeti Park lesz, 1 millió 700 ezer hektárral. A park terveinek befejezéséhez jutottak a szovjet szakemberek. A Legfelsőbb Tanács a Távoli-Észak és az arktikus tengerpart fokozottabb vé­delmét tűzte napirendre. Északon természetvédelmi területi hálózatot hoznak létre, az állatlakta területe­ken korlátozzák a repülők és a tengeri hajók forgal­mát, meghatározzák a geoló­giai expedíciók, az építkezé­sek és más munkálatok ter­mészetvédelmi előírásait. A kiegészítő természetvé­delmi intézkedések lehetővé teszik, hogy megőrizzék a Távoli-Észak különlegesen szép tájait. Tizenöt éves a Kriterion A bukaresti Scienteia pa­lota jellegzetes, a moszkvai Lomonoszov Egyetemre em­lékeztető hatalmas épületét a turisták is ismerik. Ebben az épületkolosszusban mintegy három tucat romániai lap­szerkesztőségnek, könyvki­adónak és más kulturális in­tézménynek van a székhe­lye. Az impozáns épület jobb szárnyának második emele­tén helyezkedik el a Krite­rion Könyvkiadó. A Kriterion 15 éve alakult, és a romániai könyvkiadás rendszerében sajátos helyet foglal el. Itt jelenik meg a romániai nemzetiségek köny­veinek, szellemi termékeinek legjava. A kiadó célja, hogy elősegítse a sajátos és közös hagyományok megőrzését, a nemzetiségi kultúra és tudo­mány ápolását. Fennállásának első eszten­dejében a Kriterjon már öt nyelven — magyarul, néme­tül, szerbül, ukránul és jid­disül — jelentetett meg könyveket. Azóta a sor to­vább bővült szlovák, török, tatár és román kiadványok­kal. Az 1970-es 550 ezres összpéldányszám 1982-re már 1,5 millióra bővült. Jelentő­sen emelkedett az évente megjelentetett kiadványok száma is, ami az utóbbi időkben 160—165 körül álla­podott meg. A Kriterion-könyvek dön­tő többségét hosszú távú terv szerint sorozatokban jelente­tik meg. Érdemes megemlí­teni a Magyarországon is közkedvelt Téka sorozatot, a Romániai Magyar írók soro­zatot, a Világirodalmi hori­zontot, vagy a kezdő költők Forrás sorozatát. Külön kell szólni a Biblioteca Kriterion sorozatról, amely a romániai nemzetiségek szellemi termé­sének legjobb alkotásait köz­vetíti román nyelven a hazai olvasóknak. A Kriterion kiadványai kö­zött jelentős helyet foglalnak el a művelődéstörténeti, néprajzi, történelmi, szocio­lógiai és más tudományos művek is. Ezek ma már a Kriterion-könyvek mintegy 50 százalékát alkotják. A könyvkiadó tervei kö­zött szerepel a székely okle­véltár újabb tíz könyvre ter­vezett kiadása. Hívójele: Duna Vlagyimir Szergejevics Bo- jarincev törzsőrmester, csak a háború befejezése után, Magyarországon járva figyelt fel rá, hogy milyen festői a Dunapart. Akkor, 1944-ben a folyó csak olyan akadályt je­lentett számára, melyet a le­hető leghamarabb le kell küzdeni, Bojarincevnek, a Szovjet­unió hősének van mire visz- szaemlékeznie. Hosszú utat tett meg a háború első nap­jától annak befejezéséig. A háború számára az ostromlott Leningrádban kezdődött, majd Belorussziában és Uk­rajnában folytatódott, hogy a Vörös-téren rendezett dísz­szemlén fejeződjék be, me­lyen ő is részt vett. Bojarin- cev felderítő csoportok tag­jaként nem egyszer járt az ellenség hátországában. A háború utolsó napjai kü­lönösen emlékezetesek szá­mára. Nem sokkal a Győze­lem Napja előtt kapta meg a Szovjetunió Hőse címet „egy megerősített lövészzászlóalj összeköttetésének, biztosításá­ért, a Dunán történő erősza­kos folyamátkelés alatt”. 1944. decembere volt. Min­denki tudta, hogy a háború­nak hamarosan vége van. A . fasiszta csapatok azonban nem adták meg magukat, fa­natikus ellenállást tanúsítot­tak, erős védelmet építettek ki a Duna nyugati partján. A megerősített lövészzászlóalj­nak, melyben Bojarincev szolgált, Budapesttől mintegy 40 kilométerre, Ercsi térsé­gében kellett átkelnie a Du­nán, azzal a céllal, hogy a támadást az arcvonal ezen a szakaszán továbbfejlessze. Az ellenség a zászlóalj csó­nakjait és tutajait már akkor észrevette, amikor azok még a folyó közepéig sem értek. Egymás után robbantak az aknák, a víz szinte forrott tőlük. A híradósok csónakját a parttól mintegy 50 méter­nyire egy hullám felborította. A telefonvezetéket tartal­mazó nehéz dobbal a kezé­ben, a jeges vízben Bojarin­cev valahogy elúszott a part­ig, ahol már folyt a harc. Alig értek ki a partra a hír­adósok, máris felhangzott hívójelük: „Volga, Volga, itt Duna, hallotok, vétel...” Az első kísérlet azonban nem sikerült. A zászlóaljnak vissza kellett vonulnia. Csak a híradósok maradtak a par­ton. A fasiszták nagy erejű tűzzel igyekeztek kiverni őket a fedezékekből. A nyolc híradós-katonának három napig — az új deszant megérkezéséig — sikerült megtartani az állást, miköz­ben adatokat küldtek a keleti partra az ellenség elhelyez­kedéséről, és pontosították a tüzérség tüzét. Az ellenség által a lövészárokban hagyott ágyút is használniuk kellett. Géppisztollyal, géppuskával, páncélelhárító ököllel véde­keztek. A maroknyi híradós- katona 14 önjáró löveget és páncélost tett ártalmatlanná. Bojarincev négy páncélost lőtt ki. A megérkező erősítés elgyengült, sebesült katoná­kat talált az állásban. Az ellenséget visszaverték, ök nyolcán azonban tovább­ra is a parton maradtak, hogy teljesítsék alapvető feladatu­kat, a Dunán keresztüli ál­landó összeköttetést. A távirópóznák arról árul­kodtak, hogy a Duna medré­ben valahol egy kábelnek kell húzódnia. De hogyan ta­lálják meg? Megpróbáltak érdeklődni a helyi lakosoktól, de a faluban senki sem be­szélt oroszul. Szerencsére teljesen vélet­lenül kiderült, hogy a helyi kovács felesége tud néhány orosz szót. Segítségével si­került megmagyarázniuk, hogy mit keresnek. A /kovács — Bicski Márton­nak hívták — emlékezett, hogy a háború előtt a Duna- parton valóban ástak vala­milyen árkot. Meg is mutat­ta a helyét. Később összeba­rátkoztak a kováccsal és csa­ládjával. Az első magyar sza­vakat tőlük tanulták. — Amikor 1946-ban egysé­günk elhagyta Magyarorszá­got, alkalmam nyílott, hogy felkeressem barátomat — em­lékszik vissza Bojarincev. — Megkértem parancsnokomat, hogy engedjen el Ercsibe. Ügy fogadtak, mintha család­tag lennék. Valamennyien ki­kísértek a vonathoz. Vlagyimir Szergejevics azóta kétszer járt Magyaror­szágon, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására. Azonban csak 1982-ben tu­dott eljutni arra a helyre, ahol a számára oly emléke­zetes három nap és három éjszaka eseményei zajlottak, — Ercsit meg sem ismer­tem. Mindenütt nagyszerű, emeletes házak. A kovács­műhelynek se híre, se ham­va — meséli Vlagyimir Szer­gejevics. — Sajnos, nem si­került olyan emberre akad­nom, aki ismerte volna a ko­vácsműhely tulajdonosát, és tudót volna családjának sor­sáról. Sajnálkozva jöttem el Ercsiből, hogy nem találkoz­hatok azokkal az emberekkel, akik életem nehéz szakaszá­ban annyira mellém álltak. Három évvel ezelőtt Kisi- nyov egyik nagyüzemében, ahol Vlagyimir Szergejevics még ma is dolgozik, ünnepé­lyesen emlékeztek meg a ve­terán 60. születésnapjáról. Bojarincev a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság mold­vai tagozatának vezetőségi tagja, mindig örömmel fo­gadja a Magyarországról ér­kező vendégeket, találkozó­kat szervez számukra a há­borús veteránokkal, a dol­gozókkal és a fiatalokkal. SZVETLÁNA KOLPAKOVA Magyarország felszabadulása: átkelés a Dunán Budapest körzetében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom