Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

1985. január 12. NÉPÚJSÁG 9 Magyar építők Prágában A hazai kritikák ellenére a magyar építőipar jó hírnév­nek örvend Csehszlovákiá­ban, s ennek öregbítésére most ismét alkalom nyílik: kevesebb mint két év alatt — a szerződéses kötelezettségek szerint — fel kell építenie a prágai műszaki egyetem diákétkezdét és szakorvosi rendelőintézetet egyesítő 4 szintes épületét. A feladat nemcsak a szoros határidő miatt igényes — a szakem­berek szerint Magyarorszá­gon hasonló nagyságú épület átadási határideje legalább egy évvel hosszabb —, ha­nem műszaki követelményei is magasra állítják a mércét. A tervező, az egyetem építé­szeti tanszékének kollektívá­ja, minden igényt kielégítő épületet álmodott meg a kol­légák, a diákok és saját ma­ga használatára. Ez mind a műszaki, funkcionális, mind a minőségi, esztétikai köve­telményekre vonatkozik. A menza étlapját például a re­pülőtereken szokásos kijelző táblákon teszik közzé, az épületet pedig automata tűz­jelzővel, hang- és diszpé­cser-rendszerrel látják el. A magyar félnek lengyel és jugoszláv versenytársakkal szemben kellett vállalnia a szigorú feltételek teljesítését ahhoz, hogy a több mint 300 millió forint értékű megren­delést elnyerje. Igaz, jó refe­renciákkal rendelkezett: más­fél évtized alatt tucatnyi középületet, köztük kollégiu­mokat és menzákat épített Csehszlovákiában, s olyan színvonalas létesítményt, mint a brünni Voronyezs szálloda, alig két és fél év alatt kulcsrakészen adott át. A megrendelést több mint egyéves tárgyalássorozat után gyakorlatilag fővállalkozó­ként az Émexport nyerte el, az elmúlt hetekben elhatáro­zott fölszámolása után pedig az Industrial-Export nevű külkereskedelmi vállalat vet­te át. A miskolci tanácsi építő­ipari vállalat kapott megbí­zást a kivitelezésre, s jelen­leg a helyszínen lévő 150 dol­gozója nyújtott műszakokban hajnaltól éjfélig dolgozik, hogy az épületet az 1986/87- es tanév kezdetére birtokba vehessék a diákok. Egy ideig még az épület monolit vas­betonszerkezetének felhúzá­sa a legfontosabb feladat. Már hetekkel ezelőtt elké­szült az alaplemez, amelybe 150 tonna betonvasat dolgoz­tak be. Felkészültek arra, hogy egész télen folytassák a betonozást és úgy számolnak, hogy márciusban, amikor a második szint födémjének a betonozása is kész, megkez­dődhetnek a szerelő- és szak­ipari munkák. A tervek sze­rint munkacsúcsok idején 250 miskolci munkás és terme­lésirányító dolgozik majd a prágai építkezésen. í Az épület különlegessége, hogy közepes mérete ellenére (3000 négyzetméter alapterü­let, 51 000 légköbméter) két elkülönített külön bejáratú egységből áll, mert a higié­niai követelmények miatt a konyhát és az éttermi részt teljesen el kell szigetelni a rendelőintézettől. A 24 orvosi vizsgálóhely — belgyógyászati, fogászati, se­bészeti, szemészeti, pszichiát­riai, nőgyógyászati, röntgen és laboratóriumi rendelő — a harmadik emelet szintjét foglalja el. A másodikon lesz a több helyiségből álló 1200 személyes étterem és alatta kap helyet a négyezeradagos konyha, hűtő, tároló, előké­szítő és raktározó helyiségei­vel, valamint az épületgé­pészeti egység. A földszinten könyvtár, jegyzetárusító, sok­oldalúan használható klub­terem és ruhatár lesz. Gyakorlati szempontok mi­att az épület értékének mint­egy negyedét célszerű cseh­szlovák partnerektől meg­rendelni, illetve megvásárol­ni. Az alap kiásását és a 15 000 köbméter föld elszállí­tását magától értetődően csakis helyi céggel volt érde­mes elvégeztetni. Ugyanúgy ésszerűtlen lenne az építő­anyagot, például a nagy mennyiségű transzportbetont nagy távolságról szállítani. Az üzemben tartáshoz szüksé­ges megbízható szervizszol­gáltatás szavatolása is azt indokolja, hogy az orvosi rendelőket Csehszlovákiában gyártott berendezésekkel sze­reljék fel — ezek egy része egyébként hiányzik is a Me­dicor profiljából, s Magyar- országon is a csehszlovák ké­szülékek használatosak. A konyhai technológia egyes berendezéseit is helyi gyár­tóktól vásárolják meg, akár­csak néhány épületgépészeti berendezést és az olyan fel­szerelést, amelyek a szab­ványelőírások miatt egyéb­ként alkalmatlanok lenné­nek. Csehszlovákiában 1981-ben készült el a legutóbbi ma­gyar kivitelezésű épület. E néhány év elteltével a ma­gyar építők ismét bizonyít­ják exportképességüket észa­ki szomszédainknál, és azt is, hogy a hazai építési kapa­citások külföldi feladatok teljesítésével gazdaságosan kihasználhatók. Páratlan a nagyságú szénmezők BAM mentén A Bajkál—Amur vasúti fő­vonal építése újabb ösztön­zést adott egy egész sor te­rületi termelési komplexum fejlődéséhez. Ezek közül az első a Dél-Jakutiai Területi- Termelési Komplexum, az Aldan nevű szibériai folyó eredeténél. Itt igen értékes természeti kincset — kokszol­ható szenet bányásznak. A szénkészletek, a legszeré­nyebb számítások szerint is 40 milliárd tonnát tesznek ki. A Nyerjungri város közelé­ben fekvő „Moscsnij” (Óriá­si) bánya széntelepe 50 mé­ter vastag, s ez alatt a szén­tömeg alatt még néhány szénréteg húzódik. Itt már óriási külszíni bánya üzemel, amelynek a tervezett kapaci­tása meghaladja a 9 millió tonna kokszolható, és a 4 millió tonna energetikai szén mennyiségét. Nyerjungriban a kokszkon- centrátum ellőállításához még az év elején üzembe he­lyezik a dúsítótelepet. Befejezéséhez közeledik a hőerőmű építése is, amelynek első blokkja 1983 óta üze­mel. Teljesítménye az első szakaszban 600 ezer kilowatt lesz, a távlati tervekben ez 2 millió 400 ezer kilowattra növekszik. Az utóbbi időben a nyerjungri kokszolható sze­net Japánba exportálják. Nyerjungriban, Dél-Jakutia széntermelő komplexumában befejezéséhez közeledik az ország legnagyobb dúsító­telepének építése. Mesterséges mézel ixír Kirgiz tudósok csoportja a mézre jellemző tulajdonsá­gokkal rendelkező elixírt kí­sérletezett ki. Ismerve a méz biokémiai összetételét, a kutatók az új készítményt a szükséges komponensek apró tégláiból építették fel. Mindenekelőtt méztartalmú fűfélékből (friss vagy száraz formában), ame­lyekből egyszerűen megold­ható a nektárkoncentrátum kivonása. Ezt követően a he­gyi füvek vizes kivonatát ke­resték, meghatározott hőmér­sékleten és ideig. Az ember által készített méz összetétele változtatható. Egyszerűen változtatható a készítmény lázcsillapító, iz­zasztó, vagy vízhajtó tulaj­donsága. Ehhez csak a meg­felelő gyógyfüvek kivonatai­nak adagolását kell megvál­toztatni. Oramúzeum A litván Klaipedában az időmérés több ezer éves tör­ténetét bemutató múzeum nyílt meg. A Balti-tengernél talált időmérő eszközök az ősi Hellász kultúráját idézik. Ez elsősorban a Litvániában talált és litván mesterek ál­tal restaurált napórákra, víz­órákra és tűzórákra vonatko­zik. Az új múzeum vezetője a 40 éves Romuldas Martinkus. Hobbija — az időmérő esz­közök gyűjtése — óratörténe­ti kutatómunkává változott. Az órák fejlődését tanulmá­nyozva, nemcsak gyűjtötte, hanem helyre is állította az időmérő eszközöket. Felhívá­sára, hogy adományokkal gazdagítsák az óramúzeumot, a köztársaság különböző ré­szeiből több száz XVI—XIX. századbeli óra érkezett. Épül a világ leghatalmasabb víztárolós erőműve Ukrajna fővárosa — Kijev közelében megkezdődött a világ legnagyobb víztárolós erőművének — a Kanyevsz- ki Erőmű építése. Kapacitása 3,6 millió kilowatt lesz. Az új erőmű létesítése szervesen illeszkedik a szov­jet energetikai programba. Mint ismeretes, ez a prog­ram előirányozza, hogy a közeljövőben a Szovjetunió európai részén tovább foly­tatódik az atomenergetika intenzív fejlesztése. Ennek oka elsősorban az, hogy a Szovjetuniónak ez a vidéke — ahol az ország gazdasági potenciáljának mintegy nyolcvan százaléka összpon­tosul — viszonylag csekély szerves fűtőanyag-tartalé­kokkal rendelkezik (ezek le­lőhelyei nagyrészt Szibériá­ban találhatók.) Ezenkívül pedig a legújabb technoló­giáknak köszönhetően az atomerőművek ma már sok­kal kisebb mértékben szeny- nyezik a környezetet, mint a hőerőművek. Az atomerőműveknek vi­szont van egy lényeges hiá­nyosságuk is: üzemmódju­kat nem lehet gyorsan vál­toztatni a fogyasztói igények függvényében. Ilyen gyorsan be- és kikapcsolódó erőmű­ként csak a vízerőművek használhatók. Ám a Szovjet­unió európai részén a nagy kapacitású vízerőművek lé­tesítése már kimerített min­den lehetőséget: az itteni fo­lyók többsége síkvidéki. Emiatt itt víztárolós erőmű­vek épülnek, amelyek éjsza­ka, amikor a fogyasztás ala­csony, tartalékolják az ener­giát, majd á csúcsfogyasz­tás idején juttatják a háló­zatba. Ez a következőképpen valósul meg: amikor a há­lózatban energiafelesleg je­lentkezik, azzal vizet szi­vattyúznak egy mesterséges víztárolóba, csúcsfogyasztás idején pedig ez a víz nagy esésmagassággal kerül az erőmű turbináin keresztül az alacsonyabban fekvő víztá­rolóba. A kanyevszki víztárolós erőmű — a harmadik a Szovjetunió nagy kapacitá­sú, hasonló típusú erőmű­vei között. Az első Moszkva közelében, agorszkban épült, a második pedig Litvániá­ban, Kaisjadorban. A ka- nyevszfci erőmű lényegesen nagyobb teljesítményű előd­jeinél, és naponta kétszer annyi ideig képes energiát termelni, mivel felhasználja a Dnyeperen korábban épült víztárolót is. Az előzőekhez hasonlóan ebben az erőmű­ben is szovjet szériaberen­dezéseket alkalmaznak — 18 darab turbinaszivattyú egy­séget. Falusi klubok Lengyelországban Opera a kultúrházban Robotycze apró falu Len­gyelország délkeleti részén, festői környezetben, hegyek koszorúja veszi körül. Ide látogatott el a Varsói Opera Kamaraegyüttese. Szokatlan esemény, de az együttes va­lódi. A helyi Sajtó- és Könyvklub, azaz a kultúrott­hon hirdetőtábláján kifüg­gesztett tájékoztatón a mű­sor: Tom Johnson „The Four Note Opera” — egyfelvoná- sos dalmű szopránra, mez­zoszopránra, tenorra, bari­tonra és basszusra, zongora­kísérettel. Még fehér holló A művészek számára ka­landot jelent ez a vendégjá­ték. Nemrég a londoni műér­tő közönség előtt szerepeltek, most pedig olyan hallgatóság előtt készülnek fellépni, amelynek fogalma sincs ar­ról, hogy mi fán terem az ária, a duett, a recitativo. Az első sorban gyerekek: megilletődött és figyelmes arcok. Az áriához odakintről libagágogás társul. Többen felállnak és hangosan zörgő székekkel elhagyják a ter­met az előadás közben. A következő faluban már jobb a helyzet. A közönség ünnepi öltözetben, a helybeli tanítónő kettesével vezeti be a gyerekeket. Volt már velük színházban, operában a vaj­dasági székhelyen, s így fel- készülten fogadják az elő­adást. A siker hát maradék­talan. Ahány klub és kultúrott­hon, annyiféle fogadtatás. Az érdeklődők száma is erősen változó. Volt falu, ahol épp menyegzőt ültek aznap — egy lélek sem jelent meg az előadáson. De volt olyan is, hogy szűknek bizonyult a klubhelyiség. Alapos túlzás lenne azt ál­lítanunk, hogy a lengyel fa­lu mindennapjaihoz szerve­sen hozzátartozik a színházi vagy zenei kultúra ápolása. A Varsói Opera kamara- együttesének alkalmi fellé­pése falun egyelőre még fe­hér hollónak számít. Egy valami azonban vitat­hatatlan tény: a legtöbb falu­ban működik Sajtó- és Könyvklub. A klubhálózat mecénása a „Prasa-Ksiazka- Ruch” Munkásszövetkezeti Kiadóvállalat. Az első sajtó- és könyvklu­bok 1963-ban alakultak, s a rá következő években gomba­mód szaporodott a számuk országszerte. Jelenleg a háló­zat mintegy hat és fél ezer egységből áll. Népszerűségü­ket eleinte annak köszönhet­ték, hogy mintegy kávéház­ként szolgáltak. Munka után volt hova betérni egy csésze kávéra vagy teára, elkvater- kázni a szomszéddal kézbe venni a legfrissebb sajtóter­mékeket, közösen megnézni a tévéműsort. Napjainkban a tévékészülék már falun is ré­gen nem újság. A hatvanas években viszont alig-alig akadt belőle a gazdák ottho­nában. Márpedig nyilvánva­ló, hogy éppen a televízió hozta közelebb a nagyvilá­got a faluhoz, s tette lehető­vé, hogy a magas szintű kul­túra eljusson a földműveshez is. Manapság maga a televí­zió, legyen bár a készülék színes, már kevésnek bizo­nyul. Igényesebbé vált a falu is. Olyannyira, hogy gyak­ran valóban nem könnyű ele­get tenni az igényeknek. De mi is valójában a saj­tó- és könyvklub? Van ben­ne kioszk, ezerféle aprócik­kel: illatszerek, játékok, tisz­tító- és tisztálkodási cikkek, dohányáru, édesség. Van új­ságospult: napi- és hetila­pok, folyóiratok, brosúrák, propaganda-kiadványok, naptárak. Lehet vásárolni, le­het helyben olvasásra köl­csönözni, s mellette elfo­gyasztani egy kávét vagy te- . át. A klub általában egy vagy két helyiségből áll. A községi szervek adják a helyiséget, és biztosítják a fűtést. A már említett Munkásszövet­kezeti Kiadóvállalat gondos­kodik a belső berendezésről és felszerelésről, fizeti a klubvezetőt és állja a kultu­rális és művelődési jellegű rendezvények költségeit. A helybeli ifjúsági szervezet feladata az éves program­tervek kidolgozása. A klub működésének felügyeletét az erre hivatott társadalmi ta­nács látja el, és ennek az ön­tevékeny szervnek az ak­tivitásától függ, hogy meny­nyiben kulturális és meny­nyiben kereskedelmi jellegű szerepet tölt be a falu életé­ben. Presszó - színház A kulturális és művelődési jellegű tevékenység leggya­koribb formája az író-olvasó találkozó, amikor ismert írók és újságírók, valamint elő­adók közreműködésével iro­dalmi és politikai esteket szerveznek; szintén gyakori­ak a művészi rendezvények, vetélkedők, kiállítások, az amatőr együttesek fellépése és tevékenységük támogatása. Azokban a falvakban, ahol még élnek a népszokások, a hagyományok, a klub nyújt otthont a folklóregyüttesek­nek. Másutt gyakorlati fog­lalkozásokat szerveznek: sza­bás-varrás tanfolyamot, kö- tő-horgoló iskolát. Érdekes kezdeményezés a „presszó­színház”: a nézők és előadók együtt ülnek a klubban ká­vé vagy tea mellett, és han­gokra osztott dialóglistából adnak elő különböző rövid színképeket, jeleneteket, egy- felvonásosokat, költeménye­ket, nemegyszer gyertyafény mellett. A gyors változások korát éljük, s ez alól a falu sem ki­vétel. A vidéki lakosság egy­re növekvő igényeinek kielé­gítése nem egyszerű feladat, s így a kluboknak is mind fo­kozottabb igényekkel kell szembenézniük a jövőben. J. Ankudowicz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom