Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
1985. január 12. tíÉPÜJSÁG 7 Bonyhád város Bonyhádon a (elszabadulás 40. évfordulója tiszteletére 1984. november 28-án tartott ünnepi tanácsülésen Ezer Mihály tanácselnök nyújtotta át a díszpolgári oklevelet a város szocialista fejlődése érdekében végzett tevékenységéért a 70 éves Békés Ferenc állami dijas pedagógusnak ép a 60 éves, pártnyugdíjas Daradics Ferenc ország- gyűlési képviselőnek. két díszpolgára Aki csak magának él, kevesebbet él Békés Ferencet a Tolna megyei Pedagógiai Intézetben keresem meg. — Milyen érzés díszpolgárnak lenni? — kérdezem. Elmosolyodik, és nehezen találja meg a szavakat. — Talán a felelősség, ami felvetődik... meg tudok-e felelni a díszpolgári címnek. A város életében aktívan kellene részt venni... — Hány évet dolgozott pedagógusként? — A katedrán 16 évet töltöttem, de mirdig arra törekedtem, hogy ne szakadjon meg kapcsolatom a gyakorlati munkával, hogy alapja legyen az elméleti tevékenységnek. — Pedagógusként életének melyik szakaszát tartja a legszebbnek? — Mindegyik az volt. Egész életemben azt csinálhattam, amit szeretek. Tanítóként és szakfelügyelőként is. A pályakezdés évei azért voltak szépek, mert mint városi — kőszegi — ember egy kis faluba kerültem tanítani, a Vas megyei Alsórönkre, ahol a falu életével kellett megismerkednem. Tanulmányi felügyelőként szintén új feladattal kellett megbirkóznom, új munkakörrel ismerkedtem meg. — Milyennek látja a mai iskolarendszert, a diákokat? — Ezt a mostani időszakot tartom a legnehezebbnek. A nevelés terén sok az elvárás, s ehhez nincs meg az a nyugodtság, ami kellene, túl sok változás következik be. Szerintem 4—5 évre még szükség van, hogy a rendszeres, nyugodt munkamenet visszaálljon. Sok lehetőséget rejt magában az új nevelési és oktatási terv. Egészen új pedagógiára van szükség, új diákokat kell kinevelni. Roppant nehéz ennek megfelelni ma. — Hogyan él a nyugdíjazása óta? Mivel foglalkozik? — A Tolna megyei Pedagógiai Intézet munkatársa vagyok, már a 11. éve. Ez a tevékenység időm jó részét betölti. Kiadványszerkesztő vagyok, valamint a pedagógusdolgozatok gondozásával foglalkozom. Kezdetben megtartottam sok társadalmi funkciót, hét-nyolc is volt, az utóbbi években igyekeztem leadni, hiszen az ember helyzete bizonytalan, ma még megígérek valamit, de ki tudja, holnap reggel... Részt veszek a Magyar Pedagógiai Társaság általános iskolai tagozatának munkájában, ezáltal kénytelen vagyok ütemesen lépést tartani a ma pedagógiájával. Nyugdíjaskoromra nem is kívántam többet. Dolgozom, s egyben a hobbymnak is élek, mert más úgysincs. — Tagja a Hazafias Népfront városi bizottságának is. Miért érzi fontosnak a közéleti tevékenységet? — Az évek során igazi bonyhádi lettem, ez a város olyan kedves nekem, mint a szülővárosom. Minden gond- jával-bajával a magaménak érzem. Ezért érzem fontosnak a kapcsolatot az emberekkel. Aki csak magának él, az sokkal kevesebbet él, mint aki a köznek is dolgozik. Ezért vállalok ma is közösségi munkát. Hogy mit, ez nem tőlem függ, hanem az adott helyzettől. Megbecsülöm azokat az embereket, akik a közért tesznek valamit. Bonyhádon sokan vannak ilyen emberek. —A családról még nem beszéltünk. — A Bácskában nősültem meg, ott született meg a kislányunk is, aki ma már élelmiszeripari üzemmérnök. Két unokánk van, jó érzés látni, hogy ők hogyan fejlődnek. Középiskolások, ' érdeklődő, tevékeny gyerekek. A feleségemnek köszönhetem, hogy teljesen a hivatásomnak szentelhettem az életem, mentesített sok minden alól, amit közösen kellett volna elvégezni. A munkaszeretet megsokszorozza az erőmet Daradics Ferencék bonyhádi otthona az általánosnál nyugodtabb, csendesebb. — A díszpolgári cím minden eddiginél nagyobb kitüntetés. Nem tudom, hogyan lehetne ennek az érzésnek a tartalmát pontosan kifejezni. Rendkívül sokai dolgoztam, nehéz időkben is. Olyan ember nincsen, aki egyértelműen csak pozitív cselekedetekre tekinthet vissza. Jólesett, hogy a város így értékelte a tevékenységemet. Nagyon nagy elismerésnek tartom a díszpolgári címet — mondja Daradics Ferenc. — Rendkívül fiatalon — 16 évesen — került kapcsolatba az ifjúsági mozgalommal, a párttal. Minek köszönhető ez? — A szüleim és a bátyám mozgalmi emberek voltak. Megismerkedtem azokkal az értékes emberekkel, akikkel ők együtt dolgoztak. Gyerekfejjel cseppentem bele abba a világba, amely hatott rám. Ez volt az Indíttatás, mely meghatározta egész későbbi életemet. — Milyen feladatokat kíván meg öntől a részvétel a parlament munkájában? — Az országgyűlési képviselők kétharmad része tevékenykedik különböző bizottságokban. Én az építési és közlekedési bizottság tagjaként veszek részt a törvények előkészítésében, a törvények végrehajtásának ellenőrzésében. Most írtam Békés Ferenc meg a Tolna megyei képviselőcsoport 1984. évi munkájáról a jelentést, folyamatosan szervezem a csoport látogatásait a gazdasági, ipari üzemekbe. Másrészt a megyei pártbizottság és a megyei tanács ülésein tájékozódunk a megyére vonatkozó politikai és gazdasági feladatokról. Ezenkívül is sok elfoglaltságot jelent a munkám. A körzetembe tartozó 22 helységből rendszeresen kapok meghívást kulturális és egyéb rendezvényekre is. Ha tehetem, mindenhová igyekszem eljutni. A terület ismeretének lehetősége tehát biztosított. Érdekel ez a munka, nem érzem túl nagy megterhelésnek. Szeretem csinálni és ez az, ami megsokszorozza az erőmet. — A család? — Megfelelő családi háttér nélkül nem tudtam volna mindazt elvégezni, amit fontosnak tartottam az életem során. Folyamatosan képezni kellett magam, 1974-ben tetDaradics Ferenc tem le az utolsó államvizsgát a politikai főiskolán. Egy nyugtalan családban nem lett volna módom a folyamatos tanulásra. Négy gyermekünk van, 9 unokánk. A gyerekek gondot nem okoznak, sok lemondással neveltük őket, ebben a munkában a legnagyobb rész mindig a feleségemé volt. — Közéleti tevékenységén kívül magánemberként mi érdekli? — Megtalálom az itthoni környezetemben is azt a tevékenységemet, mely biztosítja a teljes kikapcsolódást, a pihenést. Van egy hobbikertünk, jó időben azt gondozom, máskor a ház körül „ezermesterkedem”. Külön-külön mind a két ember vallott a másikról. Tisztelettel, megbecsüléssel. Ismerik egymás munkáját, de nemcsak a munkát, hanem jól ismerik a másikban a tiszteletet követelő vonásokat is. sáringer marta Mit olvasnak Pakson? Most, amikor a tömegkommunikációs eszközök térhódításának fénykorát éljük, s a rádió, televízió mind modernebb „utódai” veszik át a fő helyet otthonainkban, sőt eddig ismeretlen berendezések hozzák közelebb a nagyvilág eseményeit, történéseit, felvetődik a kérdés: mi lesz az olvasással ? Szakemberek vitatják, próbálják körvonalazni a baljós következményeket, a tények, adatok azonban magukért beszélnek. Kevesebbet olvasunk és nemcsak a nyomtatott kultúrára fordítunk rövidebb időt, hanem olvasói szokásaink is jócskán megváltoztak. Mindehhez hozzásegített valamennyiünket az ország gazdasági, társadalmi fejlődése, az ebből fakadó életformaváltozás, no meg a könyvtárak. Tolna megyében az 1983- as évben 149 könyvtár műkő. dött, — ebben nem szerepelnek a szakszervezetiek — amiből 78 önálló intézményt regisztrálhattunk. A letéti könyvtárak száma ugyanabban az évben néggyel gyarapodott — Dunaföldváron, Várdombon, a Tamási melletti Kecsegén és Dombóváron létesítettek — míg a kötetek száma összesen az 1 millió kétszázezerhez köze. lített, s ez egy lakosra lebontva 4,6-nyit jelentett. Nem áll szándékunkban számhalmazzal untatni az olvasót, de talán öhmagáért beszél az a tény, hogy közel 46 ezren iratkoztak be újonnan gyarapítva a rendszeres olvasók táborát. A Duna-parti településen, Pakson a megyeihez hasonló helyzet tárult elénk a minap. A városi könyvtár archaikus épülete éppen puritánságával, egyszerűségével marasztalja, vagy csalja vissza a látogatót. (Igaz, nem ebben az évszakban, hiszen eredendő tervezési hibaként nem fűthető az épület. Az optimistábbak azt mondják, hogy idén felszerelik az új kazánt, úgyhogy jövő január, ban már nem kell nagykabátban az olvasóban ülni.) A művelődési és az ifjúsági házzal integrált intézményként tevékenykedő könyvtár igazgatója, Herczeg Ágnes általános képet vetít elénk: — A város fekvése miatt vált szükségessé, hogy de- koncentráljuk szolgáltatásainkat. így Dunakölődön és két lakótelepi fiókkönyvtár, ban fogadjuk a nagyközönséget, összesen mintegy 75 ezer kötettel. Természetesen nem cél — nem is lehet —, IDEGENNYELVŰ IROOt A lakótelep jól ellátott könyvesboltját nemcsak a környékbeliek keresik fel hogy mindenütt egyformán bőséges legyen a készlet, sokkal inkább arra kell törekedni, hogy a helyben élők alapvető kulturális igényeit ki tudjuk elégíteni. A városi könyvtár egyébként, annak ellenére, hogy a lakosság érdeklődése mindinkább a műszaki, technikai témák felé irányul, nem specializálódott. Szakkönyvtára van ellenben az Atomerőmű Vállalatnak, s jól fejlesztették a könyvállományt a III-as iskolában, a gimnáziumban és a termelő vázlatoknál, a konzervgyárban, a 22-es és a -26-os építőknél is. Az igazgatónő elmondta, hogy a többi településhez viszonyítva Pakson eltérő az olvasók korosztályos megoszlása. Eszerint míg a 14 év alattiak magas aránya az általános, az atomvárosban nagy számban vannak a felnőtt olvasók. (Még a téli időszakban is 50—60-ra tehető a napi forgalom, s az olvasóteremben több mint 10-en fordulnak meg.) És hogy mi kerül kézbe, mit keresnek a látogatók? — Csökken az érdeklődés a szépirodalom iránt, s jellemző tendencia, hogy egyre több segítséget várnak az emberek a könyvtárostól. Megnőtt az adatszolgáltatás iránti igény is, sokszor csak telefonon kérnek tájékoztatást. Legutóbb például az atomerőmű cselgáncs-szakosztályának az úttörő-olimpia esküszövegét kelllett előkeresni ... Igen, a fiatal város sportjában is az ifjabb generációé a főszerep. De vajon hogyan találják fel magukat a könyvek között, miként ismerkednek ezzel a „titokzatos” világgal? Az asztalnál kislány bújja a könyvet. Fodor Ágota most egyedül van a teremben, nem úgy mint szombatonként. amikor még a földön is kisiskolások szorongnak. — A III-as iskola hatodik osztályában tanulok — mondja. — Tavaly jártam itt először az osztállyal, azóta rendszeresen jövök könyvekért. Szívesen olvasok még Az egykori zsinagógából könyvtár most is meséket, de legjobban a „pöttyöseket” szeretem. Az új tantervben' már négy könyvtári óra szerepel, ezen belül sajátíthatják el a kicsinyek — nem ritkán nevelőik is — az alapvető könyvtárhasználati ismereteket. Mindez az olvasóvá nevelés alapjának mondható, hiszen az az „embrepalánta”, aki nyolcéves korától megfordul a könyvek között, megtanulja kezelni, válogatni azokat, később sem-érzi majd idegennek magát. Persze az ifjaknál is megvannak a kuriózumok, mint például legutóbb Nagy Franciska Ürbi- cikti című meseregénye, a nagyobb korosztályoknál pedig a fantasztikus, sci-fi regények a keresettek. A „problémás generáció” a még nem felnőtt, de már gyermekkorból kinőtt tizenévese, ké, akik inkább a komolyabb irodalom felé kacsingatnak, a klasszikusokat azonban néni szívesen forgatják. Megint- csak a nehezebb gazdasági helyzettel magyarázható, hogy gyakrabban lapozzák a folyóiratokat, képeslapokat, hiszen költeni nem akarnak rá az emberek. (Sajnos sok el is tűnik a lapokból...) A kikölcsönzött könyvek elsősorban technikai, szaktárgyú- ak, számítógéppel foglalkoznak, de forognak a nyelv és pedagógiai tárgyú könyvek, a hölgyek, családanyák körében pedig a Fürge Ujjak, az Ez a Divat, A klasszikusokat, romantikus szerzőket szinte már csak az idősebbek keresik. Dr. Grosch Józsefné a polcok között nézelődik, rögtön segítségére siet a szakember. — A rádióban hallottam, hogy újabb regénye látott napvilágot Durellnek — magyarázza. — Az Alexandriai négyest már ismerem és mert nagyon tetszett, érdekéi ez a mostani is. Egyébként szívesen olvasok útleírásokat, tör. ténelmi regényeket, dokumentumköteteket szabad időmben. Amiből van elég, hiszen nyugdíjas vagyok. De beindulása óta rendszeresen látogatom a könyvtárat. A lakótelepi könyvesboltban tágas, könnyen hozzáférhető állványokon sorakozik a szellemi táplálék. A boltvezető, Mácsik Erzsébet arról győz meg bennünket, hogy ilyen elrendezésben az amúgy nem kelendő áru is vevőre tálál. Tavalyi forgalmuk egyébként majdnem 7 millió forint volt, több mint az azt megelőzőben. A műszaki, számítástechnikai programozási tárgyban érdeklődőek az emberek, de a mezőgazdasági témájú könyvek főleg gyakorlati felhasználásuk miatt találnak gazdára. A vidéki könyvterjesztósben 35 bizományos tevékenykedik, közülük legkiemelkedőbben a nagydorogiak és a dunaföld- váriak. Az országos átlagtól eltérő fölfutás mindenesetre elgondolkodtató és másutt is a jobb elrendezésre, hely- kihasználásra késztet. Megváltozott tehát olvasói szokásunk, szabad időnknek kisebb hányadát fordítjuk a művelődés ezen formájára és „felgyorsult” korunkban a gyakorlatban is használható ismeretekre törekszünk. Remélhetőleg eközben nem feledkezünk meg a világirodalom nagyjairól, klasszikusairól sem ... TAKÁCS ZSUZSA Fotó: Kapfinger András
