Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-25 / 20. szám
1985. január 25. líÉPÜJSÁG 3 Iskola kóstolgató Vízsugár a matrózavatón A Tolna megyei „matrózok” az iskola jelképe előtt TRITEX Kereskedelmi Vállalat szekszárdi lerakata Több mint 6 milliárdos firgaltm A lerakat egy része 1957-ben A soroksári Duna-bejárat- nál, a tassi zsilipnél minden nyáron matrózokat avatnak. A zsilipelésnél az a parancs' hogy a „diák úrak” vonuljanak föl a fedélzetre, mert a zsilipelés egy olyan mozzanat, amit minden hajósnak a lelkében is éreznie kell. Az az érdekes, hogy tudja minden elsős hajózási szakközépiskolás, hogy mi fog történni, és mégis felvonulnak a fedélzetre. Szóval javában tart a zsilipelés, amikor az egy kupacban várakozó matrózjelöltekre a tűzoltótömlőkből ömleni kezd a víz. Amikor bőrig áztak, akkor már igazi matrózok. Megtörtént az avatás. Németh Zoltán bonyhádi fiatalember meséli az előbbieket. Béda Sándor szekszárdi, Németh Gyula regölyi és Tóth Attila szekszárdi fiú meg jókat kuncog a történeten. Velük is ugyanaz történt, mint a harmadikos Német Zoltánnal. Mindig úgy képzeltem, hogy hajósnak többnyire hajósfamíliából szegődnek az emberek. A négy fiúnak csak az ismerősei között volt víziember. Az ok, hogy végül ide, az Angyalföld határában lévő Hajózási Szakközépiskolába jelentkeztek, elég prózai. Abban megegyezünk rögtön, hogy természetkedvelők és a kalandozással sem állnak hadilábon. Németh Zoli építész akart először lenni, mert akkor elmehet Afrikába... A többiek is valami ehhez hasonló dolgot gondoltak. Pontosabban azt, hogy amikor belépnek az iskolába, másnap már a tengeren hajóznak egy óriási magyar hajón. Helyette beültek az iskolapadba, és csak az első év végén szálltak föl a Buda neTanács vb. Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár Városi Tanács Végrehajtó Bizotsága legutóbbi ülésén megtárgyalta és hóváhagyta a város 1985. évi közművelődési tervét, melyet Máté László, a műve. lődési, egészségügyi és sport, osztály vezetője terjesztett a testület elé Az előadó értékelte az elmúlt évi közművelődési tevékenységet. Elmondta, hogy az intézményeknek nyújtott állami támogatások mérté, ke nem emelkedett, a műve. lődési otthon mégis körültekintő gazdálkodással teljesítette bevételi tervét, így mű. ködési kiadásainak fedezetét biztosítani tudta. Hosszan so. rolta azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt évben, a lakossági igények figyelembe vételével biztosi, tottak az intézmények. Máté László ezt követően részletesen ismertette a köz- művelődés konkrét feladatait, ezen belül szólt az intézmény- hálózat fejlesztéséről, és 23 pontban javasolta meghatá. rozni az 1985 évi közművelődési tervet. A vb egyhangúan fogadta el az osztályvezető javaslatát és határozati, lag utasította, hogy a tervben szereplő feladatok végrehajtását munkatervében ütemezze, s az intézmények e terv alapján készítsék el éves munkatervüket. MAGYARSZÉKI ENDRE vű iskolahajóra, hogy 15 nap alatt gyakorolják, megtanulják a fedélzeti, azaz a mat- rózi teendőket. Az ember — családapa lévén — azt kutatja, hogy miképpen lehetséges elválni a szülői háztól. Erre azt mondja Béda Sanyi, hogy: „Aki ebbe az iskolába jelentkezik, az már más fiú”. Vegyem tudomásul — érzem ebből a mondatból —, hogy ők keményebb legények. — Aki meg nem bírja, az hazamegy! — mondja ki a szentenciát a gyáva legényekről Tóth Attila. — Ne csak a szépet, fiúk! — mondom, de tudom, hogy az idő mindent megszépít, ök négyen már végérvényesen elkötelezték magukat a hajózással. Tovább szeretnének tanulni. Tehetik is, mert tavaly 29 továbbtanulni vágyóból 25-öt felvettek egyetemre vagy főiskolára, tehát A magyar ipar az idén is jelentős tételekben szállít különféle kábelipari terméke, két egyik legnagyob piacára, a Szovjetunióba. A Trans, elektro Külkereskedelmi Vállalat a napokban 20 millió rubeles szerződést írt alá a szovjet Raznoimport egyesüléssel, úgynevezett erőátviteli kábelek idei szállítására. Ezt a kábelfajtát a villamos- hálózat kiépítésében használják, például a transzformátor-állomások közötti föld alatti kábelhálózat telepítése során. Az erőátviteli kábelt a Magyar Kábel Művekben készítik alumínium és réz alapanyagok felhasználásával és korszerű eljárással szigetelik. A gyárban korábban Felbontott aszfaltburkolat újbóli hasznosítására alkalmas eljáráson dolgoznak a Pest megyei Közúti Építő Vállalat szakemberei. Az új technoló. giával — amelyet a tervek szerint még az idén bevezet, nek — lehetőség nyílik az eddig félredobott, évi több ezer tonna mennyiségű útburkolat ismételt felhasználására, jelentős anyag- és költségmegtakarítást érnek el ezzel az új aszfalt készítésekor. , Magyaroszág útjait mint. egy 77 millió négyzetméteren borítja úgynevezett hengerelt aszfalt. Az ilyen útburkolatot elhasználódása, széttöredezése után eddig nem hasznosították újra, hanem a felbontott burkolatot a lakóterületektől távol fekvő helyen ősz. szegyűjtötték és sorsára hagyták. Szakemberek szerint az ily módon elpocsékolt aszfalt az iskola jól felkészít a felsőfokú iskolákra. — Ne csak a szépet? — kérdezi Németh Gyula. — Akkor arról beszéljünk, hogy milyen „kellemes” a hajó oldalán lógni és vakarni a rozsdát... A matrózmesterség napi teendője a korrózió elleni védekezés... A sztorit nem folytatják, mert mégis a hajózási földrajz, meg a csillagászat, a vízijárástan, a testnevelés, a nyelvtanulás a legfontosabb. Előadást tudnának tartani az ár-apály fontosságáról, de én inkább a közösségről kérdezem őket, mivel ár-apályügy- ben járatlan vagyok. — Olyan közösség a miénk, ha kint a városban egy lé- kais jelvényes fiút bánt valaki, vagy rosszul néz rá, akkor pár pillanat múlva „véletlenül” több jelvényes ott terem... H. J. — ®. K. nagyarányú rekonstrukciót valósítottak meg, amelynek során e kábelfajták gyártás- technológiáját is korszerűsí. tették, bővítették a kapacitást. A szovjet villamosener- gia-ipar egyébként hagyományos vevője a magyar erőát. viteli kábeleknek, s elégedett azok minőségével. A Transelektro az exportmegállapodással egyidejűleg 5 millió rubelért vásárolt is szovjet partnerétől különféle kábeleket és vezetékeket a Magyar Villamosművek Tröszt és a Viliért megrendelésére A behozatal legnagyobb és egyik legfontosabb tétele a tekercselő huzal, amelyet a gépgyártó vállalatok használnak. tonnánkénti értéke — különösen a viszonylag magas bi- tumentartalma miatt — eléri az 1000 forintot. A Pest megyei KÉV — a Hollandsche Wegenbouw Za. nen cégtől vásárolt újrahasznosítási know-how alapján — az OMFB támogatásával — most olyan technológián dolgozik, amelynek segítségével az új aszfalt készítésekor alapanyagként meghatározott arányban használható bontott útburkolat. Az eljárás során a régi burkolatot összezúzzák, majd különleges kezelés után adalékanyagként bevezetik a keverőgépbe. A jelenlegi fejlesztési kísérletek során az eredeti alapanyaghoz 20 százalék törmeléket adagolnak, amivel — változatlan aszfaltminőség mellett — számítások szerint tonnánként 108 forint megtakarítást lehet elérni. A lovas kocsit és a cejgöltö- nyös, sapkás rakodómunkást nem a kedvünkért állították a fényképezőgép lencséje elé most, 1985-ben. Az archívkép egy közel harminc évvel korábbi életet, egy nagykereskedelmi vállalat egykori felkészültségét idézi. A lovas kocsis képet Németh Lajos, a TRITEX Kereskedelmi Vállalat szekszárdi lerakatának vezetője mutatja, s még vagy ötven másikat is, hogy végigkísérhessem az egykor a Pécsi Textilkereskedelmi Vállalathoz tartozó szekszárdi egység életét. A Szekszárdi Dózsa-sport- pálya mellett lévő nagykereskedelmi raktáregyüttes egyik részlegének történetével és tevékenységével ismerkedem. Az első állomás természetesen Németh Lajos lerakat- vezető szerény — mindig az volt! — vezetői szobája. — 1951-ig a szekszárdi lerakat a pécsiek fiókja volt — mondja a nyugdíjba készülő lerakatvezető —, rákövetkező évtől pedig Szekszárdi Textilnagykereskedelmi Vállalat néven működött 1955. április 1-ig. 1955-től vagyunk a jelenlegi felépítésben. Textilnagykereskedelmi Vállalat voltunk-vagyunk. Feladatunk a profilunkba tartozó különböző pamutáru, selyemáru, készruha, női és férfifelsőruha, konfekcióáru — és még sorolhatnám — forgalmazása. A TRITEX központja Pécsett van, két önállóan gazdálkodó lerakata működik. Az egyik mi vagyunk, a másik pedig Kaposvárott működik. — Ezek szerint nem döntés- képesség nélküli lerakatok... — Még véletlenül sem — igazít ki Németh Lajos. — Vállalatunk felépítése olyan, hogy maga a pécsi központ beszerzéscentrikus, a lerakatok pedig értékesítéscentriku- sak. Mintha családjáról beszélne Ranga Antalné, a konfek- ciós osztály vezetője, lerakat- vezető-helyettes a konfekciós mintateremben vár, hogy elkalauzolhasson a két nagy raktárba. Miközben a mintaterembe kitett, és a bolti üzletvezetők által itt megrendelhető férfi- és női kabátokat, nadrágokat nézem, azt is megtudom, hogy Ranga Antalné kerek harminc esztendeje dolgozik a TRITEX- nél. Olyan természetességgel beszél a negyvenkét — zömmel ruházati eladói szakvizsgát tett — dolgozó munkájáról, munkakörülményeiről, mintha csak saját családjáról szólna. Egyébként ott-tartóz- kodásom minden percében a többi dolgozó hangjában is ugyanolyan melegséget éreztem. A méteráru- és lakástextilosztályon — két óriási raktár — éppen a bérházi lakásokba majdan kerülő padlószőnyegek mázsáival birkózik az osztály kilenc dolgozója. Mindannyian a „kiváló” Petőfi szocialista brigád tagjai. Bauer Márton — Közel ezer fajta áru van nálunk — mondja később Czibulka Lajosné, az osztály vezetője. — A szőnyegtől a törölközőig. A kiskereskedelmi egység vezetője itt választja ki az árukat, majd az áruátvevőn keresztül kerül a TRITEX udvarán álló kocsira. — Minden raktárt zárnak? — kérdezem kísérőmtől, Ranga Antalnétól. — Mindig és mindent. Nálunk az osztályvezetők és helyetteseik anyagilag felelősek az árukért. Több tízmilliónyi érték van mindig nálunk. — És ... ? — Azt akarja kérdezni, hogy volt-e hiány? — moso- lyodik el Ranga Antalné. — Az elmúlt negyven év alatt soha sem volt sem hiány, sem pedig visszaélés. Innen is, onnan se — Hogy Is van az az „ördögi kör”? — kérdezem Németh Lajost, miután megtudom még azt is, hogy az alapítással ellentétben, most zömmel nők dolgoznak náluk. — Amit mondani fogok, azzal nem akarom bántani sem az ipart, sem pedig a megyénkben lévő kiskeres- kedemi egységeket. Mi nem tudunk hatni az ipari termelésre. Hiába jelezzük, vagy mondjuk, hogy most ebből az öltönyből ennyi, vagy annyi kellene, ha az ipar úgy állt rá arra a termékre, hogy előzetesen már lekötötte a hazai mennyiséget, a többi pedig exportra megy. Export- érdekeltségű ma minden termelő vállalat. — És a megyében lévő kiskereskedelmi egységek? Németh Lajos több tucat kimutatást tesz elém az asztalra. — Nézze, — mondja — a mi tevékenységünk nemcsak Tolna megyére terjed ki. Máshová is szállíthatunk. Illetnek bennünket olyan váddal, hogy más megyébe visz- szük el az áruinkat... A TRITEX szekszárdi lerakatának 1983-as forgalma 364 millió 129 ezer forint volt. Ugyanakkor a kiskereskedelmi egységek ugyanezen idő alatt az itt található készletből „csak” 143 millió forintnyi árut rendeltek. A többi érték, mivel ide, a megyébe nem kellett, a TRITEX járművein szállítva, más városban, megyében talált gazdára. — A vállalati összgazdálko- dás miatt sokkal jobb lenne, ha mi e megyében forgalmazhatnánk többet — fakad ki csendesen Németh Lajos. — Eredményességünket három tényező — a bér, a szállítási költségek és az árutartás készletkamata — határozza meg. Annak ellenére, hogy a kiskereskedelmi egységek másutt is rendelnek ugyanazon árukat, amiből nekünk is van készletünk, ettől még nekünk a saját terveinket teljesítenünk kell. Nem is mindegy, hogy hová szállítunk. — Hosszabb út, több pénz... — Így igaz. S ha máshová nem forgalmazunk, akkor pedig az áruink kamata óriásira megnövekszik. Mindezek ellenére sem bántom én a Tolna megyei kiskereskedelmi egységeket. A mai gazdálkodási rendszerben ezerirányú az érdekeltség. Nincs már egységes szabály, nép- gazdasági elvárások, feladatok vannak, és természetesen a lakossági igény kielégítése. Itt az egyetlen férfi Bauer Márton, a konfekcióosztály legrégibb férfidolgozója, áruátvevő is azt mondja, mint a másik osztályon a munkaszünetben kávézó asszonyok. Régen volt, amikor a raktárban ilyen foghíjasak lettek volna a polcok. Január első napjaiban nagyon kevés az áru. Az ipar még alszik. — Én 1960-ban jöttem ide dolgozni — mondja a mözsi férfi. — Jó itt, mert a kollektíva is kiváló. Szeretem ezt a munkát. Keresetünk se rossz, mert minden az ereményes- ségtől függ. A TRITEX Kereskedelmi Vállalat szekszárdi lerakata — ha mindegyik jogelődjének a tevékenységét is figyelembe vesszük — a közel négy évtized alatt 6 milliárd forint feletti értékben forgalmazott árukat. Több mint 1 millió méter pamutárut, 100 ezer darab szőnyeget, 2 millió méter függönyt, 180 ezer férfiöltönyt, és hozzávetőlegesen 1 millió darab férfi-, női és gyermekkabátot... Szűcs László János Bontott aszfalt hasznosítása Kábelek szovjet exportra
