Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-25 / 20. szám

A NÉPÚJSÁG 1985. január 25. Az SZMT állásfoglalása Legutóbbi ülésén a Szak- szervezetek Tolna megyei Ta­nácsa megvitatta a szakszer­vezetek gazdálkodást segítő tevékenységének tapasztala­tait, és az idei évre kidolgoz­ta állásfoglalását. Ezt ismer­tetjük kivonatosan. A szakszervezetek előtt ál­ló, gazdálkodást segítő társa­dalmi, politikai feladatok az eddigieknél is hatékonyabb agitációs és propagandamun­kát követelnek. Ez a tevékenység minden szinten legyen differenciált és mértéktartó, kerülje az általánosságokat, legyen kez­deményező, figyeljen minden fontos észrevételre, dolgozói reagálásra. A gazdasági életben folya­matosan zajló változások ki­emelt figyelmet igényelnek az alapszervezetek részéről már a tervezési munkában. Szükségszerű, hogy a válla­lati tervekben még erőtelje­sebben jussanak kifejezésre a népgazdasági és helyi célok. A szakszervezeti szervek, a tervek készítésénél, követke­zetesen képviseljék a dolgo­zók, egyes rétegek érdekeit. A vélemények kialakításában jusson kifejezésre, hogy a szakszervezeti szervek támo­gatják azokat a gazdaságve­zetői intézkedéseket, amelyek megállítják az egyes vállala­ti, kollektívák életszínvona­la, ezen belül a reálbérek csökkenésének folyamatát. Az idei évtől alkalmazás­ra kerülő új keresetszabá­lyozás segíti a vállalatokat abban, hogy növekedjék a főmunkaidőben végzett mun­ka anyagi elismerése. Bérpo­litikai elveik kialakításában a szakszervezeti szervek tö­rekedjenek arra1, hogy első­sorban a közvetlen termelés- irányítók, a magasan kvali­fikált fizikai és nem fizikai dolgozók, a pályakezdők, a kedvezőtlen és nehéz munka- körülmények között, vala­mint az általánostól eltérő munkarendben foglalkozta­tottak fokozottabb anyagi elismerésben részesüljenek. Szerény lehetőségeink mel­lett is fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a legrá­szorultabbak a mainál na­gyobb mértékben részesülje­nek szociális ellátásban vál­lalati szinten is. Az idősko- rúakról való társadalmi gon­doskodás mellett a vállalati szociális tervekben fogalma­zódjon meg a fiatalok pálya­kezdésének és családalapítá­sának segítése. Ezen belül is kiemelt feladat a vállalati laksáépítés, lakáshoz juttatás támogatása. Az állásfoglalásból, a hely szűkös volta miatt, csak né­hány példát emeltünk ki az­zal a megjegyzéssel, hogy az SZMT-állásfoglalás az élet egész területét felöleli, s minden olyan kérdésben vé­leményt nyilvánít, amely megyénk gazdasági, társadal­mi életében számottevő. Az egészséges életmódért Hazánlkban a testnevelés és sport irányítása, fejlesztése és szervezése elsődlegesen a szocialista állam feladata. A társadalmi munkamegosztás elve természetesen érvényes a testnevelési ,és sportmozga­lomra is. Ebből következően érthető, hogy a szákszerveze­tek is réseit váMialniak a test­nevelési és sportmozgalom célkitűzéseinek kialakításá­ban, a végrehajtás szervezé­sében, segítésében és ellen­őrzésében. Ugyanis az, hogy a szervezett dolgozók egész­ségüket, munkaképességüket az egészséges életmód részét képező testnevelés és sport által is elősegítve megőriz­zék, igen fontos érdekvédel­mi feladat vélt és lesz a jö­vőben is. Ennek a feladatnak a meg­oldásához nyújtott megfele­lő keretet a SZOT elnöksége, az OTSH és a KISZ KB egyetértésével kialakított és 1980. január 1-től bevezetett „munkahelyi olimpia” tö­megtestnevelési és tömeg­sportmozgalom. A munkahe­lyi olimpia országos tapasz­talatai a mozgalom életké­pességét bizonyítják. Tolna megyében is érzé­kelhető változások történtek 1980 óta. Az alajpszervezeti, a szakmaközi, az iparági­ágazati megyei bizottságok, valamint a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa által önállóan, illetve a partner állami és KlSZ-szervekkel közösen szervezett testneve­lési’ és sportrendezvények miind szélesehb körben biz­tosítanak lehetőséget kötött és kötetlen formában végez­hető testedzésre. Az elmúlt években a hagyományosan népszerű sportágak mellett — mint pl. a kispályás lab­darúgás, a kézilabda, az asz­talitenisz, az atlétika — egy­re több résztvevőt vonz a lö­vészet, a természetjárás, a teke és a különféle kis sport­játékok. Egyre töhben kap­csolódnak be a sakk-, a ke­rékpár-, a röplabda-, a te­nisz-, az úszás és a tollas­labda-versenyekbe. Az ötnapos munkahét be­vezetésekor a szakszervezeti szervek közül is többen gya­korlattá tették az olyan ren­dezvények szervezését, ame­lyeken a szülők gyermekeik­kel együtt részt vehetnek. Az életmód változása sókat vál­toztatott a nők helyzetén is. Ma már mind többen vesz­nek részt közülük testneve­lési és sparttanfalyamokon, versenyeken. Míg 1980-ban az összes résztvevők közül arányúk 20—25 százalék kö­rül mozgott, addig jelenleg több mint 30 százalék. Szám- szerűségben ez több mint 3000 fős növekedést jelent. Az elért eredményekkel azonban egyetlen szakszer­vezeti szervezet sem lehet elégedett, mivel a résztvevők a szervezett dolgozóknak mintegy egyharmadát kép­viselik csak. Ebből követke­zően a munkahelyi olimpia keretén belül elsősorban a szakszervezeti alapszerveze­teknek — és a szakmaközi bizottságoknak olyan szerve­ző, mozgósító tevékenységet kell kifejteniük a testneve­lés és tömegsport területén, amelynek következménye­ként tovább növekedhet a résztvevők köre, s mind több szervezett dolgozó egészséges életmódjának részévé válik a rendszeres testedzés és sportolás. A továbbfejlesz­tést szolgáló anyagi, techni­kai feltételek biztosítását a VII. ötéves tervidőszakra szóló tervek készítésekor a szakszervezeti szervek tart­sák napirenden. Természete­sen az előbbre lépéshez a legfontosabb kritérium az, hogy tagságunk megértse azt, hogy az anyagi javak megte­remtésével párhuzamosan többet kell tennie mindenki­nek az egészséges életmód kialakításáért, gyakorlásáért is. A lehetőségek megterem­tése és kihasználása közös ügyünk kell, hogy legyen. G. L. Az új keresetszabályozás] formák 1985. január 1-től három­féle keresetszabályozása for­ma érvényesül: — keresettszint-szatoályozás, — keresetnövekmény-sza­bályozás, — központi bérszabályozás. Az új szabályozási rend­szer célja a vállalatok haté­konyabb gazdálkodásának ösztönzése, a dolgozó kollek­tívák érdekeltségének bizto­sítása és a kiáramló vásárló­erő tervszerű szabályozása. A vállalatok január 31-.lg dönthetnek arról, hogy a szá­mukra kijelölt helyett me­lyik formát választják. A keresetszabályozási for­mák lényege: A keresetszint-szabályozás­nál megszűnik a bázisszem­lélet, csak az adott évben ki­fizetett bérek után kell adóz­ni. Ez azt jelenti, hogy ki­számolják dolgozónként az éves keresetet, azt adósávok szerint besorolják és így szá­mítják ki a megfelelő adó­kulcs segítségévéi az egy dol­gozóra jutó adót. A dolgo­zónként kiszámított adók összege a vállalat által fize­tendő kereseti adó. Ebben a formában a bérek teljesít­mény szerint differenciálód­hatnak, létszámmegtakarítás­ra, az anyag- és energiagaz­dálkodás javítására ösztönöz. Költséggazdálkodás javításá­val vállalati eredménynöve­lés érhető el, mely forrása lehet a bérék további emelé­sének. A bérfejlesztések mér­tékének határát a vállalatok adóvisélő képessége, illetve a hozzáadott érték növeke­dési üteme szabja meg. Eb­ben a formában a bérek nemcsak nőhetnek, hanem csökkenhetnék is. Kimon­dottan versenyszférába tar­tozó vállalatok számára elő­nyös ez a keresetszabályozá­sa forma. A keresetnövekmény-sza­bályozásnál a kereseti adó az előző évekhez viszonyított bérnövekedés után fizetendő. Itt nem dolgozónként kell az adóalapot kiszámítani, ha­nem a kifizetett bér és bér­jellegű juttatások és a szá­mított létszám hányadosa­ként. Az így kiszámított át­lagbér bázishoz Való növeke­dése után kell adósávonként progresszív kereseti adót fi­zetni a vállalatnak. Ez a ke­resetszabályozási forma csak áttételesen ismeri el a lét­számcsökkenést, amennyiben az a költségmegtakarításban és ezen keresztül az érde­keltségi alap növekedésében lecsapódik. A bérfejlesztés mértékét ebben a formában is a vállalat adóviselő képes­sége és a hozzáadott érték növekedése határozza meg. A központi bérszabályozás mértékét minden évben a népgazdasági tervben hagy­ják jóvá. A jóváhagyott mér­tékig adómentesen, afölött progresszív adóval terhelten lehet bért fejleszteni. A köz­ponti bórszalbályozás sajátos formája a „szigorított”, te­hát a vállalat által választott központi bérszabályozás. Ezt azok az — egyébként nem központi bérszabályozási for­mába sorúit — vállalatok vá­laszthatják, akik egyéb okok miatt nem tudnak bért emel­ni. A bérfejlesztés mértéke 2—3 százalék között lehetsé­ges úgy, hogy 2 százalékig adómentes, 2 és 3 százalék között 150 százalék adóval terhelt. Ha ezt meghaladó lesz a béremelés, akkor min­den kedvezményt elveszít a vállalat. A tolnai művelődési központban: visszapillantás az 1984. évre Az elmúlt évben az intéz­mény művelődéspolitikai cél­kitűzése a település és tele­pülés-vonzáskörzete dolgozói közösségeinek igényfelmérése jaiban való folyamatos el- formák kezdeményezése és erősítése volt, melyek segí­tették a mindennapok gond- jáibain Való folyamatos el­igazodást, a hasznos ismeret- szerzést és szabadidő kultú­rált eltöltését. Az üzemi, munkahelyi igények alapján szerveződött osztályozó és szakmunkásképzés tanfolya­main és ennek továbbképzési formáin, a szocialista brigá­dok művelődési vállalásai alapján szervezett kiállítá­sokon, TIT-előadásokon, könyvtári rendezvényeken, a klub- és szakköri foglalkozá­sokon, valamint a színházi táncos szórakoztató rendez­vényeken összesen 37 608 lá­togató volt. A munkahelyi művelődés segítése mellett kiemelt tevékenységi forma az ifjúsággal való törődés, foglalkozás, az óvodás kor­tól a 30 évesek korosztályá­ig. A látogatók egyharmada ebből a rétegből tevődik ki. Kialakult — kisebb létszámú — közönsége van a komoly­zenei hangversenyeknek, me­lyeket folytatnak a jövőben is. A 40. évfordulóra való ké­szülődés a honismereti moz­galom fellendülését hozta. A munkásmozgalom hagyomá­nyainak összegyűjtése alap­ján kiállítást készítettek elő, melynek címe: Tolna régen és ma. Az intézmény a helyi társadalmi szervek, szerveze­tek és az üzemek támogatá­sával — minden tolnai em­ber szívét melengető — szü­reti néphagyományok fel­elevenítését vállalta a múlt év végén. A rendezvény szép példája volt annak, hogy ke­vés anyagi befektetéssel, de annál nagyobb közösségi ösz- szefogással, hogyan sikerült egy olyan egész napos tolnai program, melynek kitalálói, szervezői, szereplői és egy­ben nézői is a tolnaiak vol­tak. Tolnai munkások gyerekei a szüreti felvonuláson _______________________________________________ A Munkásotthon és könyvtár februári programjából Február 9-én: Társtalanok baráti köre. Farsangi bál az Üttörőház aulájában, zene: Szűcs Imre és együtese. Február 15-től március 10- ig: Bányászati pályaválasz­tási kiállítás az oroszlányi és komlói szénbányák, a Tolna megyei Pedagógiai Intézet és a Munkásotthon és könyv­tár rendezésében. Megnyitó: február 15-én 15 órakor. Nyitva: hétköznap 10-től 18 óráig, szomat-vasárnap 10-től 14 óráig. Február 28-án Jazz-kávé- ház. Bemutatkozik a székes- fehérvári WORKSHOP ’85. jazz-együttes. Belépődíj 30 forint. Az intézmény földszinti társalgójában, amelyet min­den pénteken 15-től 20 óráig csak nyugdíjasok látogathat­nak, újságok, folyóiratok, kártya, sakk, rex, biliárd, színes tévé, büfé áll az ér­deklődők rendelkezésére. Január 10-én 109 fővel megalakult a szekszárdi munkahelyek nyugdíjasainak klubja. A tagszervezésben közreműködő munkahelyek segítségét ezúton is köszön­jük. Felhívás! Társastánc-klub­ot indítunk haladók részére. Jelentkezés február 15-ig in­tézményünkben. B. J. Szervezeti élet a műszergyárban Tapasztalatok a családsegítő tevékenységről A műszergyár üzemi szak­szervezési bizottsága kibőví­tett ülésen vitatta meg az 1985-ös év első félévének ten­nivalóit. Az elfogadott cse­lekvési programból többek között kitűnik, hogy a gyár­ban az előrelépést csak kö­zös gondolkodással lehet megvalósítani, amelyet csak a személyes agitációs felvi­lágosító munkával, a szerve­zettség erősítésével lehet el­érni. A bizottság munkájá­ban a fő figyelmet az 1985-ös évre szóló 350 millió forintos terv határidőre történő tel­jesítését elősegítő szakszer­vezeti tennivalókra fordítot­ta. Az ez évi terv 10 száza­lékkal magasabb, mint az 1984-es volt, amelyet a gyár több mint 2 millió forinttal túlteljesített. Ebben nagy ré­sze volt a szocialista brigá­doknak, valamint a kommu­nista műszakok vállalásának és a kongresszusi verseny tiszteletére vállalt progra­mok teljesítésének. A szak- szervezeti bizottság tovább­ra is fő feladatnak tekinti a szocialista munkaversenyt, ezen belül is a párt XIII. kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának 40. évfordu­lójának tiszteletére tett vál­lalások maradéktalan teljesí­tését, és a mozgalom to­vábbi fenntartását. A szak- szervezeti munkában a másik fő feladat az eredményes ré­tegpolitika folytatása, a vég­zett munka szerinti differen­ciált bérezés érvényesítésére való törekvés. A szociálpoli­tikára, a munkavédelemre és a dolgozók anyagi támogatá­sára (lakásépítés, nagycsa­ládosok stb.) a 85-ös évben több, mint 5 millió forintot fordít a gyár. A felhaszná­láskor figyelemmel kísérjük, hogy érvényesüljenek az el­fogadott központi és gyári irányelvek. A bizottság fel­adatokat fogadott el, a szak- szervezeti oktatással kapcso­latos tennivalókra. Külön, önálló napirendként fogja megtárgyalni a februári hó­napban a nők helyzetét. KANT ÁS JÓZSEF A szakszervezetek tevé­kenységének is része a csa­ládokkal való foglalkozás, a családok helyzetének elemzé­se, a tapasztalható problémák megoldásának segítése. Az SZMT nőbizottsága és a me­gyei társadalombiztosítási tanács aktívái a közelmúlt­ban reprezentatív felmérést végeztek Bonyhádon, Tamási­ban és a körzetükben lévő munkahelyeken dolgozó csőn. ka- és nagycsaládosok hely­zetéről. a munkahelyek segí­tő tevékenységéről Általános tapasztalat, hogy a munkahelyek többségénél megkülönböztetett figyelmet fordítanak a nagycsaládosok és gyermeküket egyedül ne­velő dolgozók segítésére. A segítés leggyakoribb formá­ja a segélyezés, amely a rend­kívüli segélyen túl beiskolá­zási, karácsony előtti segé­lyezés formájában valósul meg. Itt azonban indokoltnak tartjuk megjegyezni, hogy e területn szükséges a még kö­rültekintőbb, differenciált se­gítségadás. E réteg lakáshely­zetének elemzése során meg­állapításra került, hogy a csa­ládok döntő többsége, 76,9 százaléka önálló lakásban (családi ház, tanácsi főbér­let), 19,2 százaléka szülőkkel és 3,8 százaléka albérletben lakik. A lakáshelyzettel több­nyire elégedettek, általában jónak értékelik, kivéve az albérletben lakó családok helyzetét. A munkahelyek többségénél — a lehetősége­ket figyelembe véve — ka­matmentes kölcsön adásával segítik a dolgozók — családok — lakáshelyzetének megoldá­sát. Szükséges azonban, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak az albérletben lakó családok lakásproblémája megoldásá­nak segítésére. Kedvező a tapasztalat a gyermekintézményi ellátott­ság területén, ugyanis egv település kivételével — Pin­cehely — megoldott a gyer­mekek bölcsődei, óvoda: el­helyezése. Az üdültetéssel kapcsolat­ban általános tapasztalat, hogy kevés a családos SZOT- beutaló, azonban a munka­helyek többsége vállalati sa­ját üdülőkben, ileltve bérle­mények igénybevételével biz­tosítja a családos dolgozók üdültetését. A felmérés során tapasz­talt, központi intézkedést igénylő kérdések továbbítás­ra kerültek a felsőbb szak- szervezeti szervekhez. Ezúton is javasoljuk a munkahelyi szakszervezeti bizottságok­nak, hogy a rétegmunka erő­sítésével továbbra is kiemelt figyelmet fordítsanak a csa­ládsegítő tevékenységre, szorgalmazzák a helyileg megoldható problémák meg­oldását ZOLTAl PÁLNE SZMT-nőbizottság elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom