Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-24 / 19. szám

1985. január 24, A^síÉPÜJSÁG Utassy József; Vadászdalocska Róka, terítsd le a bundád! Hideg a föld, minden havas. Hová térdeljen, ha jön a hóvirágbűvölő Tavasz? Az előrelátó hangya (Adig népmese) Egy hangya ballagott az úton. Szembe vele — egy em­ber. Ez az ember minden áltat és madár nyelvét is­merte. — Miért van ilyen nagy fejed? — kérdezte a hangyá­tól. — Mert sok benne az ész. — És miért ilyen vékony a derekad? — Mert keveset eszek. — Mennyit eszel? — Egy búzaszem elég ne­kem egy évre — felelt a han­gya. — No, majd meglátjuk, elég-e neked egy évre egy búzaszem! Fogta az ember a hangyát, és a cserkesz-kabátja töltény­zsebébe tette, bedobott mellé egy szem búzát, és lezárta a zsebet. Elmúlt egy év. Az ember egész megfeledkezett a han­gyáról. Elmúlt még egy év. És ak­kor feleszmélt az ember, hogy már bizonyára elpusz­tult a hangya. Belenézett a töltényzsebbe, és látja ám: ott ücsörög a hangya, mellette pedig két negyed búzaszem fekszik. — Hé, te! Azt mondtad, hogy neked egy búzaszem egy évig elég. Két év is el­telt, és még mindig van a búzából. Hogy van ez? — kérdezte az ember. — Az az ostoba, aki ide­ültetett engem a ■ töltény­zsebbe, elfeledkezhet rólaim, gorklolltam, és hogy éhen ne haljak, négyfelé osztattam a magot. Migray Ernőd fordítása Régi keleti imaszőnyegek A muzulmánok lakta Ke­leten általános volt a sző­nyegek kedvelése és haszná­lata. Elegánsan élni egyet jelentett a választékos és gazdag öltözködéssel, a ké­nyelem pedig azzal, hogy a lakás tele legyen pazar sző­nyegekkel, párnákkal és füg­gönyökkel. Ez határozta meg a kor arculatát. Egy 955-ben meghalt mohamedán aszké­tát, át-TusZit halála után az­zal jellemezték, hogy neki so­hasem voltak szőnyegei. A szőnyegek az egyes közel- keleti népek nemzeti jellegű lakásberendezésének szerves részét képezték. Gyártottak falra, padlóra, fekhelyre szánt szőnyegeket, takaró­kat, láb alá rakható kisebb darabokat; iilőipámákat, a fej, illetve a hát mögé való apróbb párnákat. A keleti szőnyegek haszná­latáról sok adat maradt fenn a IX—X. századiból, ennek ellenére sem tudjuk ponto­san, hagy mióta használtak a muzulmánok imaszőnyeget. Baládhumi IX. századi arab történész szerint a hívők kezdőiben az imánál a kö­vekre és a homokra borultak le, Tiirmidhi feljegyzései sze­rint (meghalt 982-ben) a na­pi kötelező imák során szö- .vött szőnyegeken és a padlón fohászkodtak Állatihoz a hí­vők. A hagyományok szerint Mohamed próféta (571—632) valamilyen kelmét, Muawija kalifa pedig a VII. században az imánál gyékényt használt. A kairói al-Azhar mecset 1009-ből származó leltárában kiváló abadáni és egyszerű gyökén yszőnyegekről törté­nik említés. A X. században élt Ibn Abd al-tArtz asz-Szuszi nevű férfiú, mólkor beállt muzul­mán szerzetesnek, a követ­kezőket mondogatta: „Fog­tam az imas zőn ye gémét, mely olyan hosszú volt, mint a nap, s levágattam a bajuszo­mat, melyet korábban meg­hagytam.” Ez az első emlí­tése a keleti imaszőnyegek­nek. A szőnyeg formájára és méretére is utalás történt, s arra is, hogy az illető magá­val vitte a denvisrendbe az imaszőnyegét, és mint a mo­hamedán Keleten szokás volt, levágatta arcát ékesítő szőr­zetét. Egyébként csak a ra­jongók, a feltűnni vágyók és a dervisek vágatták le a ba­juszukat és a szakállukat, mert a tisztes emberi külső enélkül elképzelhetetlen volt. 1071-ben Tyros mecsetjé­ben Alii kalifa egyik leszár­mazottja 300 dinárt tett a tudós tanító, Kbatito ad-Bag- dádi imaszőnyegére, aki a haragtól elvörösdve felkapta imaszőnyegét, és elhagyta a mecsetet. A magas rangú személy kénytelen volt a padló réseiből az aranyait ki­szedegetni. Egy másiik tör­ténet szerint Haszan al-Bas- ri aszkéta már 728-faan hasz­nált imaszőnyegét, s ezt az Eufráltesz folyó vízére he­lyezte, és felkérte Rabi ’a al- Adawija szenltéletű nő-t, hogy a vízen együtt imádkozza­nak. A hölgy válasza az volt, hogy feldobta a levegőbe az imaszőnyegét, és felkérte az aszkétát, hogy ott fenn vé­gezzék el a vallásos leboru- 1 ásókart. Behzád, a híres per­zsa festő egy 1479-ben készí­tett miniatúrán méltóságtel­jes dervist ábrázod, aki a fo­lyón imaszőnyegen kelt át. Kelet legszebb szőnyegei az imaszőnyegek Voltak, és ezek­nek varázsos-mágikus erőt tulajdonították. Ibn Battuta XIV. századi híres aráb utazó könyvében hangsúlyozta, hogy Egyip­tomban sok a muzulmán ko­lostor, s mindegyük dervis a saját imaszőnyegén ül. A ko­lostorba való jelentkezéskor a dervisjelölt derekán öv, vállán ümaszőnyeg, jobbjá­ban bot, és balkezében vizes­kancsó van. EvtlijQ Cselebi XVII. századi török utazó és történész is hasonlókat írt a török dervisékről. Valószí­nű, hogy az imaszőnyegek használatát a muzulmán asz­kéták és dervisek vezették be, meghatározva az imasző­nyegek rendeltetését és sze­repét. Abu Nas as-Sairádj, aki 988-ban halt meg, hivat­kozik egy régen élt szufi sejk tanítására, miszerint a der­visnek (koldusnak, azaz mu­zulmán szerzetesnek) ima­szőnyeggel kell rendelkez­nie, mert ezen köteles ülni, arcát Mekka irányába fordí­tani, hódolatát és tiszteletét Allah (arabul az isten) iránt kifejezni, és magábavonultan hosszasan tűnődni és elmél­kedni. Gombos Károly Gördesz, XVII. századi török imaszönyeg — az Iparmű­vészeti Múzeum gyűjteményéből A nők hosszabb életűek A nemzetközi statisztika szerint a nők átlagéletkora mintegy 3 és fél évvel haladja meg a férfiakét; ugyanak­kor Magyarországon ez a különbség a kétszeresénél is na­gyobb: a születéskor várható élettartam a férfiaknál 66 év, nőknél pedig 73 év felett van. Vajon mi lehet ennek a statisztikailag kimutatott ténynek az oka? — Ezen már bizonyára sokan és sokszor meditáltak, és a magyarázat nyilván mélyebben fekszik, mint egyes szerzők nőellenes érvei. Mert ha igaz is, hogy a válások alkalmával több férfi jár rosszabbul, mint nő, de a mindennapi életben — a szabadidőre vonatkozó felmérések tanúsága szerint — a nők azok, akik sokkal több időt fordítanak a második mű­szakra, és kevesebbet a pihenésre, művelődésre, szóra­kozásra. Mielőtt az élettani magyarázatba belemennénk, elő­ször is a várható életkor fogalmát kell tisztáznunk. A szü­letéskor statisztikailag várható életkor pontosan azt jelen­ti, amit e három szó kifejez: az összes megszületett csecse­mő — átlagosan — meddig fog élni. Ebből következik, hogy ezt a mutatót rendkívüli módon befolyásolja a szü­letés körüli csecsemőhalandóság. Közismert, hogy e te­kintetben — bármilyen szép fejlődést értünk is el az utóbbi időkben — még jócskán elmaradunk a fejlett ipa­ri államok szintjétől. A magasabb csecsemőhalandóság te­hát hazánkban eleve lecsökkenti a várható élettarta­mot. Ehhez még számításba kell venni, hogy a férfiak mindig is hamarabb haltak meg (átlagosan), mint a nők, hiszen ők vadásztak, harcoltak. A természet bölcs előrelá­tása folytán viszont néhány százalékkal több fiú születik, mint lány. Ez a többlet hazánkban kb. a negyedik élet­évtizedig megmarad: a férfiak elhalálozási többlete kb. a 39. életévre egyenlíti ki a két nem arányát; a 40. élet­évtől kezdve a népességen belül fokozatosan növekszik a nők aránya. A biológiai összehasonlítást megkönnyíti az a párhuzam, hogy 70 különféle állatfaj közül 62-nél a nőstény él to­vább, mint a hím. A kutatók másféle vizsgálatokat is vé­geztek. Vegyes nemű patkány-populációt sötét, de élelem­mel ellátott ketrecbe zártak, ahonnan csak egyetlen kes­keny rés nyílt a szomszédos ketrecbe, ahol viszont macs­kák voltak. Megfigyelték, hogy — mivel a macskák a résen semmiképpen nem fértek át — a patkányok néme­lyike préselte át magát kíváncsiságtól hajtva a macskák birodalmába. Ezek persze nem tértek vissza soha. A kí­sérlet végén megállapították: a vakmerő és kíváncsi pat­kányok mindegyike hím volta nőstények inkább meg­maradtak a védett otthonukban. Az állatkísérletben — megfelelő óvatossággal — talán levonható az a következtetés, hogy a férfiak statisztikai átlagban — lényegesen vállalkozóbb szelleműek, nagyobb egyedi teljesítményre képesek, de ugyanakkor a tapaszta­latok szerint kisebb az alkalmazkodó képességük a kör­nyezeti ártalmakkal szemben. A nőket rugalmasabb al­kalmazkodóképességük segíti abban, hogy nehéz körülmé­nyek között is életben tudjanak maradni. Ez régebben fő­leg az éhezés, a természet mostoha viszonyai, viszontagsá­gaival szembeni ellenállóképességben fejeződött ki, míg modern korunkban a szív- és érrendszeri megbetegedé­sek, az infarktus okozta halálesetekben mutakozik meg. Sajnálatos módon azonban az utóbbi években a nők e té­ren élvezett előnye kezd csökkenni. Ha az ember teljes élettartamát szakaszokra bontjuk, szembetűnő, a leánygyermekek előbb járnak, hamarabb beszélnek, később, tizenéves korukban már két évre tehető a fejlettségi előny a fiúkkal szemben. Átlagosan ennyivel hamarabb érik a nő, mint a férfi. Ugyanakkor az öre­gedés is gyorsabban bekövetkezik: a nők 45—55 éves ko­rukig fogamzóképesek; a férfiak viszont 60—70 éves ko­rukban érnek el ide (statisztikai átlagról van szó). Ez te­hát azt jelenti, hogy a termékeny, az utódok létrehozásá­ra alkalmas emberi élettartam a nőknél jóval rövidébb, mint a férfiaknál. Ha nagyobb is a nők öröklött válaszképessége a kör­nyezetre, és ha emiatt könnyebben tudnak biológiailag védekezni a környezeti ártalmakkal szemben, mégis úgy tűnik: napjainkban a különbség a fejlett ipari államok­ban kezd csökkeni. Mivel ott az átlagéletkor várható ide­je mindkét nemnél hosszabb, feltételezhető, hogy a kü­lönbség az életfeltételek javulásával, az egészségesebb életmóddal, táplálkozással fokozatosan úgy csökken, hogy a férfiak élettartama hosszabb lesz. DR. KEMPLER KURT Idejében kezdjük el kára lágy és bő melltartót használnak, amelybe hígított citrom-, narancs- vagy ubor­kalével dúsított, vagy más gyümölcspépes pakolást he­lyeznek. Ezáltal a mell fe­szes, fiatalos, rugalmas ma­rad. Ajánlatos a mell hetenkén­ti kétszeres ledörzsölése. Eh­hez megfelel a kámforos al­kohol, citromlé, arcvíz. Ma­gunk is készíthetünk egy jó hatású oldatot: literes befőt- tesüveget töltsünk meg fe­nyőtűvel, majd öntsük le fél liter sósborszesszel, s min­dennap felrázva, hagyjuk egy hétig állni. Utána szűrjük le, töltsük üvegbe, s e folyadék­ba mártott mosdókesztyűvel masszírozzuk körkörösen mellünket. Akinek pedig szükséges melltartót viselni, ne sajnál­ja a pénzt a legjobb minősé­gű és formájú kiválasztásá­ra. Hiszen a rossz melltartók a mellet összepréselik, ella­pítják, oldalra nyomják. A túl szorostól pedig zsírdudo­rok keletkeznek a háton, s ezek zavarják a vérkeringést. Ahhoz, hogy a női mell szépségét, formáját és rugal­masságát megőrizzük, már fiatal korban ápolni, gondoz­ni kell. Mégis, kevesen tö­rődnek a szépségápolásnak ezzel a részével. A legszebb formát az úszás, evezés és a tenisz alakítja ki a sportok közül. A rendszeres sport és torna erősíti a mellizmokat, javítja a tartást, és ezáltal még a kicsi mell is jobban érvényesül. A szép mellfor­ma megtartása érdekében többféle eljárást is megvaló­síthatunk, amelyeket érde­mes rendszeresen alkalmaz­ni. A mell érzékeny szövete akkor marad erőteljes, ru­galmas ha jó a vérellátása. Folyóvíz alatt szivaccsal öb­lítsük le mellünket hideg vízzel 2—3 percig, alulról fölfelé, majd oldalt körös- körül, végül felülről lefelé. Utána finoman masszíroz­zunk be a bőrbe E—F vita­min tartalmú bioaktív kré­met, amelyek szövetregene­ráló hatásúak. Külföldön alkalmazott módszer a következő: éjsza­Régi pulóverből - divatos mellény Ebben a szezonban minden divatos ruha, kabát és pulóver mély karkivágású, bő, egyenes, a csuklón szűk vagy széles ujjú. Ne essünk kétségbe, ha tavaly egy szűk ujjú, hagyomá­nyos szabású kötött pulóvert készíthettünk, vagy netán vet­tünk drága pénzen. Kiválóan átalakítható — a legdivatosabb kötött mellénnyé. Fejtsük le az ujjait, bontsuk meg a hónal­ját, körülbelül alulról a negyedik bordánk magasságáig. A felfejtett fonalból kössünk keskeny pántot, az így kialakított mély karöltőbe. Frissítsük fel — ha esetleg egyszínű a mel­lény — befűzött színes bársony, vagy bőrszalagokkal. Ez lesz az idei télen a legkedvesebb ruhadarabunk... >

Next

/
Oldalképek
Tartalom