Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

1985. január 19. "KÉPÚJSÁG 7 A mezőőr nem csősz Az óvodáskor jól megta­nult játéka jutott eszembe, amikor Lovag Györgyöt, a bonyhádi Pannónia termelő­szövetkezet mezőőrét felke­restem. Valahogy így: — Lo­pom, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csőisz ... Lovag György se nem csősz, se nem öreg. Közép­korú, magas, jóváilú és ki­fejezetten jó kedélyű ember, A mezőőini zöld egyenruha, a zöld kalap, oldalán a de­rékszíjra csatolt tőr, nyaká­ban a távcső és hátán a sö­rétes fegyver teszi teljessé a képet. Vagy talán mégsem teljessé, ment Ali és Basa, a két német juhász segítőtárs és egyben a szenvedélyt je­lentő hobbi, hiányzik mellő­le. — Ha ki bal lag velem a ta­nyára, ami ia Szecskában van, közelebbi ismeretséget is köthet velük — mondja Lovag Gyöngy és vidám mo­sollyal kerget a kutyákkal szembeni félelmem legfene­ketlenebb mélységeibe. Látja rajtam a felhőtlen boldogság kékes-zöldes jegyeit, így siet is megnyugtatni. — Jól nevelt kutya mind­kettő. Apa és fia. Kiképzett munkakutyák, melyekkel magam foglalkoztam sokat és alaposan. — Ezek szerint egyben hi­vatása is a szenvedélye? — Bizonyos értelemben igen, mivel ezüstkoszorús mesterkiképző vagyok, a szolgálati kutyák okításával foglalkozom hobbiként. Nem­zetközi bírói minősítésem is van. — Ha már kutyákkal kezd­tük a beszélgetést, említette, hogy Kriszti nevű kutyája tíz éven át az ország leg­jobb munkakutyái közé tar­tozott. •j- Sok szép eredményt ér­tünk el a versenyeken, a tanyán temettük el, még egy síremléke is van. De eszem­be jut az első mondata, meg a gyerekjáték szövege. Az emberek nagy része nincs tisztában ezekkel a fogal­makkal. A csősz idénymun­kára szerződtetett, egy bizo­nyos feladatot felvállaló em­ber. őrzi a termést, legyen az dinnye, szőlő vagy éppen krumpli. Mi mezőőrök fegy­veres szolgálatot teljesítünk, ez az állandó munkánk, a hivatásunk. Ez jelenti a min­dennapjainkat reggeltől es- ig­Kedélyesen beszélgetve ballagunk a hidegtől csi­korgó habfehér havon a ta­nya felé. A háztetők fehér sapkáin itt-ott a korom, ha­gyott fekete pernyéjével nyomot, a téli szünidőt élve­ző gyerekek szánkót húznak a havon. Pirosak, jókedvűek és kedvesen irigy pillantást küldenek felénk, ami gondo­lom az egyenruhának és pus­kának szól leginkább. Rövid úton ismeretséget kötök a havas anyafölddel és míg a kabátomat porolom, ki is érünk Lovagék tanyájára. Érces basszus hangon érke­zik az idegent fogadó köszön­tés. — Üdvözliik a kutyáim. Ez a Basa, a iparikat Alinak hívják. Kettőjük közül az egyik, úgy is mondhatnám, tsz-tag, hiszen hivatalos se­gédem a munkában. Beljebb kerülünk a kelle­mesen meleg tanyára. Puska a sarakba, kalap a fogasra kerül, s, hogy ne legyen ár­va, mellé a jelvényes zöld kabát is. Alig kabátolunk le, máris érkezik a feleség jó­voltából a forró kávé. — Hogyan lett mezőőr? — kérdezem a házigazdát. — Hosszú évekig a brikett- gyárban dolgoztam Nugymá- nyokon, de már régein törtem a fejem azon, hogy egyszer mezőőr leszek. Mindig szerettem a termé­szetet, és 1980-ban jelentkez­tem a nyugdíjba vonuló Link János bácsi helyére. Fölvet­tek. Április elsején kezdtem, ami nem áprilisi tréfa volt tőlem, mert innen szeretnék nyugdíjba is menni, de ad­dig még van tizenkét évem. Egy hónapiig „bejáratás” alatt voltam, mert a régi mezőőr ismertetett a terület­tel, a munkával. — Mekkora a területe? — A Grábódtól Paradi­csom-pusztáig terjedő több mint kétezer hektár jelenti a felségterületemet télen, nyáron. Kötetlen a munka­időnk, de ezt csak az csinál­ja, akinek nem a karóra a mindene, hanem a természet, a szabad levegő. Egészséges életmód a miénk. Jó időben motorral járok — van egy kis Simsonom, amin naponta átlagban hetven-nyolcvan kilométert is elcsettegek. A téli hóban meg öröm a já­rás, ropog, fénylik és tiszta mint a patyolat. — Miből áll, miből tevődik össze a mezőőr munkája? — Ha már tél van, hát elmondom — karácsony előtt a fenyőkre figyelünk oda, de a halastavak ilyenkor is fon­tosak. Léket vágunk, figyel­jük az orvhalászokait, a va­dásztársaságtól dúvadirtási engedélyt kaptunk, a szal­makazlakat is a helyén ma­rasztaljuk ... Szóval adódik munka télen is. A mezőgaz­dasági őrszolgálati naplót is eseményszerűen kell mindig és folyamatosan vezetni. — Nézzünk bele. Mi volt az utolsó beírás? — A börzsönyi dögkútnál nyitva találtam áz ajtókat és a búzatáblában szemetet rakott le valaki. Ezek apró gondok, általában nincs baj az emberekkel. Sok olyan volt már, akit mégis elcsíp­tünk, „igaza van” mondják sokan és elszégyell'ik magu­kat. Diifferendiáltan kell intézkedni, egy zsák szalmá­ért nem jelentjük föl mi sem az embereket, csak szálunk. Két éve alakult egy vagyon­védelmi önkéntes csoport a tsz tagjaiból, ők is sokat se­gítenek nekünk. — A kötetlen munkaidő éjszakákat is elvisz néha? — Hát hogyne, a zsivány is csak éjjel szeret igazán dolgozni. Tudom mit akar most kérdezni: — Félék-e néha ?! Igaz?! Nem félek, mert ha velem van a ku­tyám, a legjobb puskával sem lennék olyan biztonság­ban. De csak parancsra tá­mad! — Érdekes sztorija akadt-e már? — Sok érdekesség van ezen a területen. Egyik nyári éj­szaka, úgy két éve, a halas­tó mellett őrködtünk. Egy nagyhangú, italos társaság nekilátott fürdőzni. Hagytuk, hadd hűljenek le egy kicsit, aztán igazoltatUk őket. Ez a társaság lopta el a ladomá- nyi templomból az oltárké­pet. Fönnakadtak a rutin­igazoltatásunkon, így kerül­tek rendőrkézre. — Nem valami népszerű ez a szakma az emberek szemé­ben. — Javarészt nem tudják azt sem az emberek, hogy nekünk kötelességünk a gya­núsnak tűnő csomagokat, au­tókat ellenőrizni. Nem kí­váncsiság ez, hanem feladat. Akinek nincs Vaj a fején, nem is ódzkodik ellene. Ter­mészetvédelmi és vadvédel­mi féladataink is vannak. — Tengeti cen december­ben volt továbbképzésük. Ott vűlt? — Természetesen. Nagyon sok hasznosat adtaik, a szol­gálati szabályzatot is felele­venítettük, tapasztalatot, öt­letet cseréltünk. Talán a fegyverhasználatról kellett volna többet megtudni még. — A maga puskája nem sóval van megtöltve? — Sörét van abban, nekem elhiheti. Nézze a kutyákat! Látja, már türelmetlenek. Tudják, hogy hamarosan megyünk a határba. Míg a gazda, és a szeren­csésebb kutya, amelyik ma elkíséri a mezőőrt, felkészül, addig behúzódok az ajtó mö­gé, és a mosolygó háziasz- szony háta mögül lesem az egyenletes léptekkel „hónak indult” Lovag Györgyöt és a boldogságtól virgoncán vi- háncoló német juhászku­tyát. Biztos távolból ropogtatom talpam alatt a havat és egy­re csak az jár a fejemben: — .......egészséges foglalko­z ás, nem kell hozzá óra,... javarészt megértnek az em­berek ...” SZABÓ SÁNDOR Fotó: Czakó Sándor Nem nőtt a kapacitás, kevés az alkatrész Szerény növekedés — nagy teendők Mit várunk a mezőgazdaságtól?. A megyei "fP1 ,ellt?6.r‘--------------— zesi bizottság a PM Ellenőrzési Főigazgató­ságával együtt nézett utána, hogy az új gazdálkodási formák hogyan hatottak a lakossági szolgáltatásra. A nézőpont természetesen az volt, hogy ezek a változások mennyiben és mi módon es­nek egybe a szolgáltatásokat igénybe vevők, vagyis a mi érdekeinkkel. Mint állami ellenőrző szervezet, ezzel összefüggésben azt is meg­nézték, hogyan válnak va­lóra a központi döntés céljai. Nyilvánvaló, hogy a szol­gáltatások alakulása, az árak, a gyorsaság, az ud- udvarias ügyintézés jelen­tős hatással van a lakosság közérzetére. Mégpedig a la­kosság egészének a közér­zetére, ugyanis 1980-tól a gépkocsiállomány a megyé­ben mintegy hétezerrel nőtt, 1983-ban hetvenezer tévé- előfizető volt, rádióból pe­dig száz háztartásban több, mint százötven van. Hűtő- szekrény, mosógép az ország átlagának megfelelően szinte minden háztartásban van. És akkor még nem szóltunk a porszívókról, centrifugákról és a kisgépek­ről, kávédarálókról, mi­egyébről. A központosított szerveze­tek nem tudtak rugalmasan alkalmazkodni az igények­hez, ezért kormányzati in­tézkedésre 1982-től széles körű lehetőség nyílt az új szervezeti működési formák létrehozására. A vizsgálat ezek közül a gépjármű és az elektromos javítást tekin­tette át. A tanácsi ipar területén a Gelka megszűnését követően a helyi tanácsok öt, az AFIT szekszárdi és dombóvári egy­ségéből két kisvállalatot alapítottak, ezek mindegyike kérte fogyasztási szolgáltató kisvállalatként való műkö­dését. Az átállás zökkenőit a lakosság nem érezte meg. Ma már világosan megál­lapítható, hogy ezenkívül — a szövetkezeti szektort is beleszámítva — nem követ­kezett be kapacitásbővülés. Vagyis a korábbinál nem jött létre nagyobb mennyi­ségi teljesítményre képes ja­vítási lehetőség. Célja volt a központi in­tézkedésnek az is, hogy új kisszövetkezetek jöjjenek létre, nálunk ilyen egy van, az is egy nagyból vált ki, kapacitásbővülést nem ho­zott. Ugyanakkor egyértel­mű, hogy a szolgáltatások iránti igény megnőtt, ezt tá­masztja alá az a tény is, hogy a lakosság üzemeltette gépkocsik nagy része hét évesnél idősebb, tehát egy­re inkább javításra szorul. Sok gondot ®koz.az--------—------------ katreszella­t ás. E miatt gyakran kell a garanciális készüléket ki­cserélni, a beszerzés sem lett egyszerűbb, ugyanis elő­fordul, hogy az árubeszerző­nek Pécsre kell utazni, ahol leigazolják, hogy nincs al­katrész. utána utazhat Bu­dapestre, ha ott viszont van. A kihelyezett körzeti raktár létrehozása nem hozott je­lentős változást. Nemcsak a javítási idő nő meg, hanem esetenként pazarlást is okoz a hiány, mert apró hiba miatt is részegységeket kell cserélni. Általában javult a szolgál­tatások színvonala, igyekez­tek rövidíteni a javítások át­futási ideiét. A profilbőví­tések, az új tevékenységek bevezetése, a gyorsszolgálat, a hét végi ügyelet bevezeté­se. az. ellenőrzések növelése, és a további elképzelések is ezt jelzik. A gépjárműjaví­tásban lehetővé tették a dombóvári kisvállalatnál, hogy az ügyfelek a folya­matot figyelemmel kísérjék. A felelősségérzetet növelik azzal, hogy az, ügyfél a számlával együtt kártyát kap a javító nevével. írásos rek­lamáció kevés van, de visz- szafizetések arra utalnak, hogy szóbeli, azért akad, a többletszámlázások eseten­ként ezres nagyságrendűek. Az elektromos javításban az átalánydíjas szerződés- meg­szűnése miatt megnőtt a panaszok száma. Az átszervezések leglátvá­nyosabb eredménye kétség­kívül a vállalati, szövetke­zeti jövedelmezőség ugrás­szerű javulása volt. Ebben a szabályozó rendszer előnyös változása mellett a költsé­gek kedvezőbb alakulása és a teljesítmények javulása egyaránt közrejátszott. A vállalatok a kialakított szer­vezetet megfelelőnek tart­ják, változtatást nem tervez­nek. Az elektromos javító kisvállalatoknál ugyanakkor igen kedvezőtlen a fizikai és nem fizikai dolgozók ará­nya. A jövedelmezőséggel együtt nőtt a dolgozók keresete is, az új formákkal tehát elége­dettek. Érdekes viszont, hogy a leányvállalattá ala­kult kisszövetkezetek létre­hozását, illetve az átalány- díjas elszámolási rendszer bevezetését általában az „anyaszövetkezt” szorgal­mazta, nem pedig az ott dolgozók. Az átalánydíjas egységek — általában a sze­mélyi szolgáltatásban mű­ködnek — ma is vesztesége­sek, bár azok nagysága csökkenő. Ugyanakkor az üzemeltető mégis vállalja, következésképpen nagyobb jövedelmet lehet feltételezni, mint amennyi a papírokon szerepel. Központi intézkedést ja- ------------------ vasolt a me­gyei népi ellenőrzési bizott­ság az alkatrészellátás ja­vítására. A javasolt megyei intézkedések az elmondottak­ból következnek. Ezek kö­zül érdemes kiemelni — mert lakossági igény van rá — az átalánvdíjas szerző­dések megújítását, figyelem­be véve az adott készülék korát, műszaki állapotát. A változások jegyében kez­dődött az idei esztendő. Ezek a változások persze a koráb­bi eredményekre alapozód­hatnak, hiszen a kedvező irányba mutatnak. Hat esz­tendő után most irányozza elő először a népgazdasági terv a belföldi felhasználás szerény mértékű növelését, amiből az is következik, hogy megállhat a beruházások és a reálbérek csökkenésének folyamata. E terv teljesülésének fel­tétele a külgazdasági egyen­súly további javítása és a termelés hatékonyságának növelése. E célok nem új ke­letűek, évek óta újra és újra megfogalmazzuk őket, ám is­mételt hangsúlyozásuk még­is elmaradhatatlan, mert a gazdasági növekedés csak be­lőlük táplálkozhat. A népgazdasági terv a nemzeti jövedelem 2,3—2,8 százalékos emelkedéssel szá­mol, ami nem sokkal na­gyobb, mint 1984-ben volt. Teljesítése mégis lényegesen nagyobb feladatot jelent, hi­szen például a mezőgazda­ságban mérséklődik a fejlő­dés üteme. Igazodás a piachoz A mezőgazdaság bruttó nemzeti termelése 1984-ben a tervezettet egy százalékkal, az előző évit 4,4 százalékkal haladta meg. Az idei eszten­dőre egyszázalékos növeke­dést irányoz elő a terv. A csökkenés érthető, magyaráz­ható az elmúlt évek kiegyen­súlyozatlan időjárásával. Az idei szerényebb, egy­százalékos növekedés is nagy feladat elé állítja a mező- gazdaságban dolgozókat. E növekedésnek ugyanis nagy­részt a növénytermelés ered­ményeire kell támaszkodnia, hiszen a népgazdasági terv az állattenyésztés szintentar- tásával számol, s a kiegészí­tő tevékenység fejlődési üte­me sem éri el a korábban megszokottat. Az állatte­nyésztés termékei ugyanis nehezen és alacsony áron ér­tékesíthetők a világpiacon. A kiegészítő tevékenység­ben már két esztendeje meg­figyelhető a fejlődési ütem mérséklődései s bővülését az idén is számos tényező együttes hatása határozza meg. Ilyenek egyebek között a piaci igények alakulása, az egyes termékek jövedelmező­ségének változása, az ipar­ban és az építőiparban a kis­szervezetek tevékenységének és számának növekedése, a fejlesztési források nagysága. Előtérben a növénytermesztők A mezőgazdaságban tehát a növénytermesztők felé fordul a figyelem, nekik 2 százalék­kal kell növelniök a terme­lést. Nincsenek könnyű hely­zetben, mert alapvető terme­lési szerkezetváltozással nem számolhatnak, így az elmúlt évi, kedvező eredményeket kell túlszárnyalniuk. Az ága­zatot régóta meghatározza a gabonatermelés, hiszen ga­bonaféléket, 2,9 millió hektá­ron, a szántóterület 62 szá­zalékán termelnek. A ta­valyi, 15 millió tonnás ga­bonatermelési tervet túltelje­sítették, s az idén legalább az ismétlés kellene. Az igaz, hogy a búza- és kukoricafaj­ták termőképessége, a terme­lés anyagi-műszaki ellátott­sága megalapozza a tervet, ám az időjárás még mindig közbeszólhat. A legutóbbi időben példa erre az 1983-as esztendő, de a szántó-vető ember mindig is tudta, hogy kiszolgáltatott az időjárás­nak. Persze azt a gyakorlati tapasztalatot is ismerik, hogy egyidőben minden növényre aligha jöhet kedvezőtlen idő­járás. Ha nem sikerül a ka­lászos gabona, jobban fizet­het a kukorica, és megfordít­va, támaszkodhatnak a nap­raforgó, a repce, a cukorré­pa termelési eredményeire. Gyors információ Csak növénytermelésből egyetlen gazdaság sem tud megélni, s az állattenyésztés tervezett szintentartása is át­gondolt, összetett feladatot jelent. Ez mindenekelőtt a termelési arányokra vonatko­zik. Ismeretes, hogy a sertés­hús ára csökkent a világpia­con, a legfrisebb tapasztala­tok szerint viszont a baromfi iránt élénkül a kereslet, s az árak is emelkednek. E válto­zások a termelési szerkezet módosítására figyelmeztet­nek. A baromfi javára történő eltolódás közvetett haszon­nal is jár. A baromfi ugyanis kevesebb takarmányt fo­gyaszt ahhoa, hogy egy kilo­grammal gyarapodjon a súlya, mint a sertés, tehát az ab­rakfogyasztás mérséklődése a gabonaexport növekedésével is együtt járhat. Nem könnyű persze az arányokon egyik napról a másikra változtatni. De nem is lehetetlen kívána­lom ez, hiszen a baromfihíz- lalás mélypontján számos gazdaság döntött az ólak be­zárása mellett. A sertés és a baromfi pél­dája jól érzékelteti, hogy a tervek teljesülésének egyik feltétele a gyors helyzetfelis­merés, az alkalmazkodás, ehhez pedig nélkülözhetetle­nül szükség van a naprakész információkra. Ezt várják a gazdaságok vezetői, kivált­képpen most, amikor önálló­ságuk erősödött, döntési sza­badságuk növekedett. Tájé­kozódásuk és tájékoztatásuk nemcsak az ő érdekük, ha­nem az országé is. V. Farkas József Indulás előtti pillanat, amikor vállra kerül a puska és Basa már nagyon türelmetlen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom