Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-05 / 285. szám
1984. december 5. NÉPÚJSÁG 3 Iskola kóstolgató Januártól változások várhatók Az anyu körömpörköltje... Kis barátomnak, a hetedikes Zsoltnak összefut a nyál a szájában, amikor kimondom a jelszót, az egyszer volt — mert neki már ez lesz a minta — fácánlevest. Pék József harmadikos szakácstanulónak pedig ugyanilyen gondolatai vannak, ha „eszembe jut az anyu körömpörköltje”. Azt pedig jómagam fájlalom, hogy szakácsaink nem olvasnak Krúdy Gyula regényeket és novellákat. Mert egy valamirevaló szakácsnak ismernie kellene Szindbád étkeit, Krúdy Gyulát — a világ vendégeinek legnagyobbikát. Egyszerűbb dolgokról beszélgetünk. Pék József azt mondja, hogy ott van a hiba: nem tudunk, vagy nem akarunk jó pörköltet sem készíteni. Nincs türelmünk lassan megpárolni a hagymát, kevés lében a húst. Mi inkább a gyors főzést és a hosszú levű pörköltet szeretjük. Azt tartom, hogy a szakács ne kritizáljon, főzzön! De Pék Józseftől elfogadom az előbbieket, mert ő legalább — hiszem én — nem fog hosszú levű és íztelen pörkölteket főzni. Nem véletlen a fiú pálya- választása, mert egészen kicsi gyerekkora óta ott téblábolt az édesanyja konyhájában, és várta a csodálatos — és természetesen a világ legjobb — körömpörköltjét. Ügy volt vele, mint Zsolt barátom, aki kijelentette, hogy széles e hazában csak az ő édesanyukája tud igazi halászlét főzni. Felteszem a keresztkérdést Pék Jóskának. Miért a férfiak a világ legjobb szakácsai, akkor, amikor édesanyánk főzt- jére emlékezünk a legszívesebben? Ez gondolkodóba ejti Pék Jóskát, de végül is azt válaszolja: „Azért, mert a férfiak ínyencebbek, így jobban is tudnak főzni”. Ezt gondolom Ungi László szakoktató is erősítette a fiúiban, aki a Gemenc szálló éttermében volt főszakács. A jó ízek összessége jelenti az igazi étket. A fűszerek összhangja, a kakukkfűé, a majoránnáé, az őrölt borsé, a vöröshagymáé, a paprikáé ... nélkülük bármilyen húst szerzünk is be, nem lesz az jó étel. A tudomány abból áll, hogy a főzés során lassan és türelmesen csalogatjuk elő az ízeket, teremtjük meg az összhangot. A jó étel olyan, mint a zene: csoda, egyszeri és megismételhetetlen. Ehhez az is kell, hogy már akkor összefusson az ember szájában a nyál — mint Pék Józsefnek —, amikor rágondol a gödöllői töltött csirkére, amit ő készített. A pirospozsgás, ropogósra sült csirkére, aminek bőre alatt ott párolódott a zsemlés-gombás töltelék... ami fölséges eledel ... Kedvéért talán Krúdy Gyula hőse, Szindbád is elpártolna a nagy csontokban remegő velőtől, az aranysárga tyúkhúslevestől... H. J. — G. K. Hatszázmillió fejlesztésre Az elmúlt két esztendő során a Műszaki Fejlesztési Pénzügyi Egyesülés mintegy 600 millió forint innovációs kölcsönt, illetve tőkejuttatást folyósított a vállalati műszaki fejlesztések, és az azokhoz kapcsolódó beruházások megvalósítására — tájékoztatták az újságírókat az egyesülés képviselői kedden, a Magyar Kereskedelmi Kamarában. Az innovációs kisbank 1983-ban alakult, s a 600 millió forintos alaptőkét az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Állami Fejlesztési Bank biztosította. A pénzintézet az eredményesnek ígérkező műszaki fejlesztések mellett a teljes innovációs folyamat finanszírozására vállalkozik, így a megvalósításokhoz szükséges beruházásokra is kölcsönt nyújt. Az innovációs kölcsön és a tőkejuttatás mellett mindinkább kockázatot vállalva is bekapcsolódik ilyen jellegű akciókba: több olyan innovációt is finanszíroz a pénzintézet, amelyben társként saját tőkével vesz részt. A Műszaki Fejlesztési Pénzügyi Egyesülés által finanszírozott fejlesztések összértéke meghaladja az egy- milliárd forintot. A pénzintézet képviselői elmondták, hogy sikerült lerövidíteniük az innovációs folyamatot. Attól számítva, hogy az ötlettel megkeresik őket partnereik, alig egy hónapon belül döntenek: ad- nak-e pénzt az akcióra. Konoresszusi és felszabadulási munkaverseny Három takarékszövetkezet teljesítette vállalását Teljesítette idei tervét a téglaipar A Tégla- és Cserépipari Tröszt legfrissebb termelési adatai szerint az iparág gyárainak dolgozói teljesítették téglagyártási előirányzatukat: összesen 1960 millió kisméretűnek megfelelő téglaterméket állítottak elő. így december végéig várhatóan 130—140 millió téglát gyártanak tervükön felül. A túlteljesítés egy részét műszaki fejlesztési és munkaszervezési intézkedésekkel alapozták meg, s a többletből mintegy százmillió tégla a szombatvasárnapi munka eredménye. December végéig az idén előirányzott százmillió darabos tetőcserép-gyártási tervüket várhatóan 105 millióra teljesítik. Kedvező az is, hogy az év végén előreláthatóan százmillióra gyűlik a gyárak téglakészlete, az egy évvel ezelőttinek több mint kétszere- resére, s így a jövő év első negyedében biztonságos téglaellátással számolhatnak a magánlakás-építők. A XIII. kongresszus és a félszabadulás évfordulója tiszfteleftére indult szocialista versenymozgalomba bekapcsolódtak a megye takarékszövetkezetei is. Vállalták többek közt a betétállomány terven felüli növeléséit, ia takarékos gazdálkodást, a sokirányú társadalmi munkát. A Völgységi, a Tamási és Vidéke, valamint a Dunaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet kollektívái teljesítették vállalásukat. A dumaföldvári szövetkezet a tervben előirányzott 23 millió forintos betétnövelés és a nyereség 20 százalékos túlteljesítését vállalta, ez négymillió-hatszázezer, illetve 640 ezer forint. Ezt teljesítették. Ugyancsak azt a vállalást is, amely szerint új szolgáltatást — áramdíjbeszedést — vezetnek be. Megvalósították a többi vállalásukat is. A tamási szövetkezet dolgozói főként a költségmegtakarításra és sokféle társadalmi munkára vállalkoztak, ezeket teljesítették. A bonyhádi székhelyű Völgységi Takarékszövetkezet dolgozói többek között a betét- állomány növelésére, a köl- csönalap maximális kihasználására, az üzletházai körüli parkok rendbentartására tettek vállalást. A betétállomány terven felül nem a vállalt 2, hanem 5,2 százalékkal emelkedett, a hátralékos állomány csökkentésére tett vállalást is túlteljesítették, telefon- és vMigítási köftségelőirányzátlból hatezer forintot takarítottak meg. Miért zsírosak a háztáji sertések? Zsírosak a háztáji udvarokban hizlalt sertések. Régóta mondogatják ezt a húsipari szakemberek, ám mostanáig alig tettek valamit a megváltoztatásáért. Januártól megtörik a jég, s anyagilag is ösztönzik a kistermelőket a húsminőség javítására. Egy forint minőségi felárat fizet kilogrammonként az ipar a kistermelőknek a fehér hússertések értékesíté- téséért. A „tarka” sertések ára sem lesz a korábbinál alacsonyabb, de a tiszta „fehér” állatokért, amelyek a jobb húsminőséget hordozzák, többet kapnak a hizlalók. Az ösztönzés kényszere A hír mindenképpen örvendetes a kistermelőknek, ám az ösztönzés nemcsak nekik kedvez. Kényszer is lett a kistermelők buzgalmának elismerése, szorgalmuk támogatása, hiszen meghatározó szerepük van a hazai sertéstartásban. Tavaly 5,1 millió sertést értékesítettek, a nagyüzemek pedig csak 4,7 milliót. A kistermelők nélkül tehát több mint felére csappanna a sertéstartás az országban. Ez semmiképpen nem lenne kedvező, hiszen a hústermelés export- érdekeltségű ágazat, s a külpiaci egyensúly javításának egyiik fontos eleme. Az exportban való érdekeltség azonban feltételezi, hogy a hazai termelők is érdekelték legyenek a húsminőség javításában. S ezt érezniük kell a kistermelőknek is, hiszen a külpiacon senki nem kérdezi, hogy a sertést a háztájiban vagy a nagyüzemben hizlalták. Ott az egyöntetűen jó minőséget követelik meg, s a magyar exportőröknek ehhez kell alkalmazkodniuk. Ezt pedig csak akkor tehetik meg, ha már a termelők is gondolnak a piacra, s a sertéseket úgy tartják, takarmány ózzák, hogy azok feldolgozás után feleljenek meg a vásárló követelményeinek. De nem kell elhagyni az ország határát sem ahhoz, hogy a túlságosan zsíros sertésre panaszkodjon a vásárló. A hús itthon is megdrágult az elmúlt esztendőkben, tehát a hazai fogyasztók is joggal kívánják meg, hogy pénzükért jó minőségű árut kapjanak. Másképpen fogalmazva, karaj helyett ne zsíros húst mérjen a hentes. Nem volt érdekük Elsőként valóban a sertéstartók tehetnek azért, hogy elégedettek legyenek a hazai vásárlók, s kelendőek legyenek a magyar húskészítmények a világpiacon. A feldolgozásnál ugyan lefaragható a hizlalás hátrányainak egy része, de ezt csak a gyártás gazdaságosságának rovására tehetik meg a vállalatok. A tapasztalatok szerint az első osztályú sertéseken mintegy 10—12 kilogrammal több színhús van, mint a negyedosztályúakon, s ezt a különbséget kétszer is érzékelik a vállalatok a pénztárukban. Először a sertések átvételénél, mert a kistermelők állatait nem vágás után minősítik, s ha úgy tetszik, „totóznak a minőséget illetően. Később a feldolgozásnál újra hátrányos helyzetbe kerülhetnek, mert a zsíros részek értéke alacsonyabb. A kistermelők persze mit sem törődtek idáig a húsipar bánatával, ők saját helyzetükön igyekeztek javítani. A felvásárlási árakat ismerték, s azt is tudták, hogy akkor lesz nagyobb hasznuk, ha olcsóbban hizlalnak. Ezért olcsóbb takarmányozási módszereket választottak, aminek pedig az a következménye, hogy lassabban híznak az állatok, s jobban zsírosodnak. így annyi pénzt kaptak kilogrammonként állataikért, mintha intenzíven, s drágábban hizlalták volna azokat. Jobb tenyészállatokat A holtpontról tehát csak úgy lehet elmozdulni, ha a kistermelők anyagilag is érdekeltek a minőség javításában. A kilogrammonkénti egyforintos minőségi felár az első lépcsője ennek. Sokan azonban kétkednek sikerében. Véleményük szerint nem ellensúlyozza a termelési költségek növekedését, hiszen kevesebb zsír akkor várható a sertéseken, ha intenzívebb lesz a hizlalás. A szakemberek egy része tárgyilagosan elismeri, hogy az egyforintos felár valóban nem ellensúlyozza a költségek növekedését, de nem is erre hivatott. A minőségi felárat ugyanis a fehér hússertések értékesítéséért fizetik. S ha a vágóhidakra a jövőben valóban csak fehér sertések kerülnek, egységesebb lesz az állomány, s a minőség javulásának ez is egyik feltétele. A minőségi felár fizetésével nincs is vége az intézkedéseknek. A húsipari vállalatok folytatják az úgynevezett kocakihelyezési akciót, tehát tenyészállatok értékesítésével is segítik a jobb húsminőségű sertések elterjesztését. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha az apaállatok tartását is kézbe veszik, hiszen mint az eddigi tapasztalatok bizonyítják, a kocakihelyezés önmagában nem lehet eredményes. A kistermelők udvarában bizonytalan tenyészérté- kű apaállatok vannak, amelyek további hasznosítása csiak ronthatja az állomány minőségét. Egy felmérés szerint az apaállatoknak mintegy 40 százaléka nem felel meg a követelményeknek. Tennivaló tehát bőven van még, s ezeket ismerik is a szákemberek. Az ösztönzés fokozása sem csak rajtuk múlik, hiszen először annak anyagi fedezetét kell megteremteni. Ezt pedig most nem könnyű megtenni, hiszen a világpiaci árak nem ismerik el a hazai törekvéseket. V. FARKAS JÓZSEF Megyénkben beváltak az agrokémiai társulások Elkészültek a bonyhádi telephely tervei Á mözsi raktárbázis Tizenöt éve kezdődött megyénkben az a program, amely az agrokémiai társulások létrehozását és tárházak építését szorgalmazta. Hőgyészen alakították meg az első agrokémiai társulást 1971-ben. Akkor ez még az országban is újdonságnak számított. Hazánk több részéből jöttek Hőgyészre a szakemberek tanulmányozni e társulás előnyeit. A hőgyé- szi telep ma már nem a legmodernebb, de feladatát jól ellátja. A hőgyészi után Tolna- Mözsön, majd Pakson épült telephely. Ez utóbbi két telep modern, sokféle szolgáltatásra képes. A példákat mások is követték. Két évvel ezelőtt Nagydorogon alakították meg az agrokémiai társulást. Itt tárház hiányában betonozott téren, fólia alatt tárolják a növényvédő szereket. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának kimutatása szerint jelenleg negyven gazdaság tagja valamelyik társulásnak. E társulások tagjai módszeresen adagolják a műtrágyát. E módszerességnek is köszönhető, hogy az elmúlt évben megyénkben a hektáronként felhasznált műtrágya-hatóanyag mennyisége igen jónak mondható. 1983-ban az állami gazdaságokban 378 kiló volt hektáronként, a termelőszövetkezetekben pedig 490 kiló. A jó műtrágya-felhasználás megmutatkozik az idei búza, kukorica és napraforgó terméshozamaiban is. A elmúlt tizenöt év tapasztalatai egyértelműen jók. Mind több azoknak a mező- gazdasági üzemeknek a száma, amelyek társulásos alapon kívánják tárolni és felhasználni a műtrágyát, a növényvédő szert. Dombóváron befejezéshez közeledik egy telpp építése. A dombóvári társulás tagjai a tárház egy részét még az idén birtokba vehetik. Bonyhádon már elkészültek a telephely tervei, és ezzel megindult a beruházás, hogy e térségben is élvezhessék a társulás előnyeit.
