Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-05 / 285. szám

NÉPÚJSÁG 1984. december 5. Rózsás „Rózsa-nap” Rózsa-napnak nevezik a szekszárdi Rózsa Ferenc Szakközépiskolában az isko­la névadója tiszteletére meg­rendezett diáknapot. Ilyen­kor a hatalmat, az .iskola irányítását a diákok veszik át. A naip első ,és egyik leg­fontosabb eseménye a ha­gyományoknak megfelelően a diákigazgató megválasztá­sa. Ezt választási kampány előzi meg. A negyedikes osztályok egy-egy igazgatót jelölhetnek. Az idén a mű­szerészek és aiz elektrósok, megelégelve a korábbi évek állandó gépészuralmát, ösz- szefogtak, és megalakították az elektrós—műszerész koa­líciót. A választást megelő­ző napon minden párt óriá­si kampányba fogott, az .is­kolát elárasztották választá­si plakátokkal. Az iskolará­dió a szünetekben állandóan harsogta a jelöltek választá­si beszédeit, programjait. Minden negyedikes osztály­ban „rábeszélő csoportok” alakultak, amelyék a szüne­tekben járták -az osztályo­kat, és propagálták jelöltjü­ket. így következett el no­vember 30-a, péntek reggel, amikor a 'szavazóbizottság kiosztotta a iszavazócéduIá­kat. A szavazás nagyon egy­szerűen folyt le. Általában a gépész szakosok a gépész- jelöltre, míg az elek'tro—(mű­szerész osztályok ia koalíció­ra szavaztak. Ha valaki .mé­gis a konkurrems szak jelölt­jére akart szavazni, azt gyorsan „békés” eszközzel lebeszélték szándékáról, így elmondható, hogy a szavazás a lehető legdemofcratikusab- ban zajlott le. Á szavazás után, 8 órakor kezdődött a Rózsa Ferenc- emlékműsor, és az emlék­Péter Mihály exigazgató átadja az igazgatói iroda kulcsát Szántó Zoltán diákigazgatónak tábla megkoszorúzása. Ezt követte az elsősök KISZ-fo- gadailomtétele, majd az igaz­gatóválasztás eredményének kihirdetése. Amint ez vár­ható volt, a szavazás a mű­szerész—elektrós koalíció győzelmével végződött. Az igazgató Béla, azaz Szántó Zoltán lett. Az exigazgató, Péter Mihály, leköszönő be­szédében fájó szívvel sok sikert kívánt utódjának, és több konstruktív javaslatot tett az iskola irányításával kapcsolat ban. Az új igazgató beiktatását az igazgatói iro­da kulcsának átadása jelké­pezte. Ezt követően Béla igazgató úr (megtartotta be­szédét, melyben mindenek előtt megköszönte a bizal­mat, majd hatalmával élve, eltörölte az elsősökre vonat­kozó „szecska” gúnynevet, s helyette „az iskola ifjú pol­gára” elnevezést vezette be. Ez a név megillette a levál­tott tanári kar tagjait is. Az új igazgató megtiltotta a köpenyviseMst, törvénybe iktatta, hogy a diáknak min­den körülmények között iga­za van. Beszéde végén is­mertette a diákkormány tag­jainak névsorát és a beosz­tásokat. Az iskola minden vezető posztjára diák került. Kilenc órától az órarend­nek megfelelően diák taná­rok vezetésével folytak az órák, melyek komoly mér­tékben elősegítették a ta­nár—diák kapcsolat szoro­sabbá válását. Hiszen a meg­cserélődött szerepekben a volt tanároknak lehetőségük nyílt a tanulók hibáinak be­mutatására, s viszont, a di­ák tanároknak a tanári hi­bák bemutatására. Tizenegy órától különböző vetélkedők és egyéb .progra­mok zajlottak: volt Ki tud többet a Szovjetunióról? ve­télkedő, irodalmi, zenei, képzőművészeti, műszaki, történelmi vetélkedő a ma­gyarországi népi demokrá­cia időszakából, amelynek egyik feladata az adott idő­szakira jellemző dokumentu­mok összegyűjtése volt. Az összegyűjtött történelmi em­lékekből kiállítás nyílt az is­kola I. emeleti zsibogójá- ban. (Délután került sorra a nagy érdeklődéssel várt .ta­nár—diák sakkmérkőzés, melyet egy-két (balszerencsés elnézés miatt, sajnos a volt tanárdk nyertek (6:4-re). A verseny befejezésével nem ért véget a játék. Akik .ráér­tek, tovább folytatták a sak­kozást, egészen az esti disz­kó kezdetéig folytak a „vér­re menő” áakkpartiik. A diáknap befejezéseként diszkó szórakoztatta a .tán­colni szerető fiatalokat. Diszkó közben filmvetítés, divat- és táncbemutató ara­tott nagy sikert, hiszen 'csi­nos fiatal lányok és fiúik mu­tatták be a Skála által a diákoknak javasolt egysze­rű, praktikus, de ugyanak­kor egyéni ruhákat. Ugyanosak diszkó közben került sor a diáknap záró eseményére, a hatalom és a hatalom jelképének, az igaz­gatói iroda kulcsának visz- szaadására. A diszkóiban a tanárnők és tanárok, akik estére kelve (belejöttek a di­ák szerepének játszásába, beálltak a táncoló fiatalok közé. Tánotudásukfcal még a legjobb diszkóltáncosokkai is felvették a versenyt­így ért véget ez a ködös novemberi, a diákok számá­ra imégis csodálatos diáknap. GULD PÉTER IV. E oszt. tanuló Az új KISZ-tagok fogadalomtétele Fotó: DIÖFÁSI GÁBOR Sándor szerzői estje Pódium Kányádi Kányádi Sándor, a nálunk is jól ismert romániai magyar költő volt a szekszárdi Teát­rum-presszó vendége. Fenyvesi Ágnes és Szokolay Zoltán adott elő bevezetőben Kányádi Sándor műveiből, s hallhattuk nagy hatású „Ha- lottaknapja Bécsben” című költeményét is, majd Szarka József mondta el Szokolay Zoltán Kányádi Sándornak ajánlott versét, ezután a költő beszélt munkájáról, a romá­niai magyar irodalom helyze­téről, az ott élő írók magyar- országi kapcsolatáról. A Teátrum-presszót zsúfo­lásig megtöltő közönség na­gyon sok kérdést tett fel a ro­mániai magyar szellemi élet helyzetéről, a rádió, a televí­zió magyar nyelvű műsoráról, Kányádi Sándor pedig, mi­közben kimerítően felelt min­den kérdésre, egy-egy versét is elmondta. Az estnek őszinte sikere volt, majd nagyon sokan de- dikáltatták könyveiket a köl­tővel. Pályázati felhívás katonai főiskolai jelentkezésre A Honvédelmi Minisztérium jelentke­zésre hívja fel a dolgozó népünk fegyveres szolgálatát hivatásuknak választó férfiakat, akik a Magyar Néphadsereg vagy a Bel­ügyminisztérium Határőrség tisztjei kíván­nak lenni. A jelentkezés feltételei: — magyar állampolgárság, — feddhetetlen előélet és erkölcsi-poli­tikai megbízhatóság, — hivatásos katonai szolgálatra való egészségi és alkati rátermettség, — érettségi bizonyítvány, vagy annak a folyó tanévben történő megszerzése, — általában 23, a munkásfiataloknál — kivételesen — 25 évnél nem magasabb élet­kor. A katonai főiskolára pályázók a szük­séges okmányokat a megyei hadkiegészí­tési és területvédelmi parancsnokságtól, sorkatonák parancsnokaiktól szerezhetik be és kitöltés után azokat oda kell visszajut­tatni. A jelentkezők felvételüket kérhetik: a) a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, b) a Zalka Máté Katonai Műszaki Főis­kolára, c) a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskolára. A pályázók egyidejűleg más felsőoktatási intézményekbe is jelentkezhetnek. A jelentkezők a Magyar Néphadsereg Budapesti Sorozó Központjában február hónapban kezdődő felvételi vizsgán vesz­nek részt. A felvételi vizsga egészségi és pszichológiai vizsgálatokból, fizikai képes­ségvizsgálatból, valamint bizottsági beszél­getésből áll. Az államvizsga után a végzettek a Ma­gyar Néphadsereg, illetve a Belügyminisz­térium Határőrség hivatásos tiszjeiként kezdik meg szolgálatukat. Pályázati határidő: január 15. Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Égitestek képzetét ébresz­ti, de villamos erőművek fürtjeit rajzolja fel a térkép- aszta'lra a Zúg a folyó — és dolgozik című riport. Az An­gara és — az anyag fősze­replőjének kiválasztott — Je­nyiszej sodrásával működte­tett energetikai létesítménye­ket keresztelte el „AJ ga­laktikának” meg „Brafsziki csillagképnek” a hovatovább közhasználatú szakmai zsar­gon. Ettől a vidéktől a szovjet méretekben csak egy ugrás az a hely, amelyet a merész A kutya már nem acsárog címmel mutat be a folyóirat. Hajdanán azért nevezték el Onohojnak — hurjátul Te, kutyá!-nak — ezt a telepü­lést, mert futóhomokjia és el­zártsága nem sok jót ígért az erre vetődőknek. Ma vi­rágzó faipari kombinát és civilizált lakónegyedek fo­gadják a látogatót a Burját Autonom Köztársaság e tá­voli városkájában. Azokat a riportereket is messze röpítette a gép, akik Közép-Ázsiában, a szovjet gyapotbetakarító-gépgyártás központjában vizsgálták meg: miként tornászta fel magát az egykor technika hiányá­val küszködő vidék e beren­dezések nemzetközi rangú előállítói közé. Csak első pillantásra szól csupán a technikabarátok szűk rétegéhez a Forgódobos futószlag című látványosan illusztrált írás. Már az első mondatok után kiderül, mi­ként enyhítheti elődeink nagy találmánya, a kerék a komputerkorszak emberének terheit is. S az is kiviláglik, hogy az univerzális, kisebb helyigényű és termeléke­nyebb „rotoros konvejorok”, azaz forgódobos futószala­gok, közelebb hozzák egy­máshoz a mérnököt és a szakmunkást. Ha a szükség úgy kívánja, a bányamentők tevékenysége az országhatárokat is átlépi. A Mentés exportra című hír­adásból megtudhatjuk, hogy a közelmúltban lengyel ak­nákban nyújtottak segítséget az ukrajnai Donyeckből moz­gósított bányamentők. Mélyen a föld alatt tettek nagy horderejűnek ígérkező felfedezéseket azok a kuta­tók, akiket a „Holtak bar­langja” című tudósításból is­merhetünk meg. Egy ma még megfejthetetlen eredetű tra­gédia ember és állat szerep­lőinek cseppkőbe dermedt haláltusája fogadta egy kö­zép-ázsiai sziklaüregben az egyik barlangászklub tagja­it. Az idei Állami Díjra java­solt orvosi munkák között mutatja be a folyóirat az új — biológiai elven alapuló — szívbillenytű-protéziseket, a rosszindulatú daganatok el­leni fagyasztásos módszert, valamint a magas vérnyomás és az érzelmi reakciók ösz- szefüggését. A tekintélyes történészek által írt Az újjászületés tör­ténetéből című sorozat kere­tében ez a szám Budapest felszabadításáról és A ma­gyar néni demokratikus ha­talom létrejöttéről szóló írá­sokat közli. LÁNYOK,ASSZONYOK A Lányok, Asszonyok foly­tatja Történetek és történe­lem című sorozatát. Ezúttal Molnár Jánosné mesél az életéről, ö volt Heves me­gyében az egyetlen asszony, aki téeszelnök lett, de az egész országban is csak ti­zenhárom asszony töltött be ilyen tisztséget. Ebben a számban véget ér­nek Alekszej Csheidze egy­korú dunai felderítő vissza­emlékezései, amelyben Ma­gyarország felszabadításának egyes epizódjait idézte fel. V. Minajeva Vihar a Tátra felett című cikke a szlová­kiai felkelés résztvevőinek állít emléket, s a túlélők kö­zül is bemutat néhányat. A második világháború be­fejezésének 40. évfordulója tiszteletére a lap folyamato­san közli a háború idején született és a Szovjetunióban azóta is népszerű dalokat. Ebben a számban a Drága Moszkva című dal kottáját, szövegét, és a születésének körülményeiről szóló írást ta­lálják meg az olvasók. A Lenin nővére című írás Anna Iljinyicsna Jelizarova Uljanova életét mutatja be. A Mi és a gyerekek című rovatban a Nataska dalol cí­mű hangulatos írás egy kis­lány zeneiskolai felvételi vizsgájáról szól. Anna Gagarina visszaemlé­kezéseiben fia, Jurij Gaga­rin halálának tragikus nap­ját idézi fel. Az Örök barátság című írás a Patrice Lumumba Né­pek Barátsága Egyetem tör­ténetét meséli el az olvasók­nak, bemutatva az intéz­mény mai életét is. szputnyik A nyugalom ára című nyi­tóanyagában a szerző a töb­bi között egy Madagaszkár­ról érkezett levélre válaszol. A levélíró kérdezi: „Önöknél miért van ekkora nyuga­lom?” „Tény és való, nálunk az emberek a nap bármely sza­kában háborítatlanul jönnek- mennek az utcán, sétálhat­nak a parkokban, kosárral a karjukon gombászhatnak a csöndes erdőkben. Nem kell félniük, hogy az utcasarkon vagy egy fa mögül kiugrik valaki és rájuk kiált: pénzt vagy életet! Nem kell attól tartaniuk, hogy valaki csa­lódástól vagy elkeseredett­ségből egy felhőkarcoló tete­jéről leveti magát... vagy lö­völdözni kezd a gyanútlan járókelőkre.” Nos, ezt igyekszik megha­tározni a szerkesztő, amikor arról is szól, hogy mi a nyu­galom ára. Afganisztánnal még min­dig sokat foglalkozik a vi­lágsajtó, a rádió és a tévé. Sokan kérdezik hol itt, hol ott: „voltaképp mit csinál­nak az oroszok Afganisztán­ban?” A Szputnyilk olvasói kö­zött is szép számmal akad­nak olyanok, akiket érdekel e téma. A kérdés persze nem egyszerű, és a válasz is ösz- szetett. A folyóirat decem­beri száma Oroszok Afga­nisztánban címmel tudósítást közöl a helyszínen tartózko­dó újságírók tollából. „A világ élelmiszerkészle­tei elegendőek ahhoz, hogy az emberiség ne maradjon táp­lálék nélkül. Feltéve, hogy az élelmiszert nem változtatják nyerészkedés, zsarolás eszkö­zévé” — állapítja meg Az éhség vámszedői című cikk szerzője. A szovjet energetikai ipar fejlődése című írásban a szerzők a többi között leszö­gezik: „A környezetet nem szennyező, megújuló energia­források jelentik a jcvőt”. Melyek azok, és ez a jövő mikor lesz jelen? Ezeket a kérdéseket taglalja a szerző­pár: Pjotr Nyeporozsnyij szovjet energetikaiapri és villamosítási miniszter és Borisz Konovaljov, az Izvesz­tyija tudósítója. Akik szeretik az izgalmas, szép és szórakoztató olvas­mányt, azok figyelmébe ajánljuk Vagyim Ljetov A szláv Mona Lisa című írá­sát, melyben szerepel jö­vendőmondó oigányasszony, neves orosz festőművész és maga a szláv Mona Lisa élő modellje is, valamint egy emlékezetes találkozás leírá­sa, amikor az élő modell egy karosszékből hosszasan szem­léli a múzeum falán lévő sa­ját képmását... Több mint hetven éve tud­juk, hová csapódott be a „tunguszkai meteorit”, bizo­nyítékaink vannak, hogy va­lóban becsapódott, ám maga a meteorit nyomtalanul el-' tűnt. Pedig, mint ahogy azt a szerző, Váljam Agabekov megállapítja, a robbanás ezerszer nagyobb erejű volt, mint a Hirosimára ledobott atombombáé. Bár a rejtélyes eset óta számos hipotézis született, az ügyet még most sem tekinthetjük lezártnak. A folyóirat Hován tűnt a „tunguszkai meteorit”? cím­mel gazdagítja a szegénynek már eddig sem mondható el­mélkedés-sorozatot. Oroszországról világszerte tudják, hogy arrafelé nagy hidegek járnak. Vajon mibe kerül az országnak egyetlen tél átvészelése? Mert a fű­tés, a közlekedés, az ipar te­vékenysége és a közellátás nem ritkán nagy erőfeszíté­séket követel, nemcsak em­beri erőben, hanem anyagi­akban is. Drága teleink cím­mel elmélkedik a témáról Alekszandr Guber. Egy mon­dat a szerzőtől: „A szovjet gazdaság évről évre nagy adót kénytelen leróni a tél­nek. Jóval nagyobbat, mint más iparilag fejlett ország.” A folyóirat folytatja az Oroszország történelméről szóló sorozatot. Az e havi rész szerzője ezúttal is Bo­risz Krotkov, címe: És lesúj­tott a nép haragja. A feje­zet az 1812. évi szörnyű moszkvai téllel kezdődik. Napóleon seregei bevonultak Moszkvába, a város lángok­ban állt... A Könyvespolc című rovat e havi szépprózájának szer­zője Viktorija Tokarjeva. Az elbeszélés címe: Semmi külö­nös. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom de­cemberi száma a szovjet esszéirodalomból közöl válo­gatást. Magának a műfajnak a magyar és az orosz iroda­lomban betöltött szerepével, lehetőségeivel Inna Rosztov- ceva, Hermann és Sőtér Ist­ván írása foglalkozik. A közelmúlt irodalmából, az immárom lezárult írói életművek sorából Ilja Eh­renburg — a szovjet esszé- irodalom egyik legkiemelke­dőbb egyénisége —, Jurij Trifonov és Vaszilij Suksin szerepel az Élő múlt rovat­ban. Az Irodalom és élet rovat Dmitrij Lihacsov, Alesz Ada- movics, Viktor Aszitafjev, Georgij Tovsztogonov, Ion Druce, Alekszandr Gelman és Szergej Geraszimov esszé­it fogja össze, melyekben ko­runk legelevenebb társadal­mi problémáira reagálnak az említett szerzők. A Pályák és művek című rovatban a szovjet irodalom néhány kimagasló alkotójá­val — Borisz Paszternakkal, Csingiz Ajtmatovval, Anton Hanen Tammsaaréval, Olga Bergolccal — foglalkozik Venyiamin Kaverin, Borisz Fankin, Dmitrij Hrenkov esszéje. A világ- és a magyar iro­dalom (Benjámin László, Szabó Magda, Váci Mihály) jelenségei is helyet kapnak a válogatásban, a Kilátó ro­vatban, Viktor Sklovszkij, Andrej Voznyeszenszkij, Szergej Zaligin, Borisz Szluc- kij, Dmitrij Szubarev és Va­szilij Belov esszéjében. A válogatás a képzőművé­szetek területére is bepil­lantást nyújt Szavva Dangu- lov és Inna Rosztovceva se­gítségével. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom