Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-05 / 285. szám

1984. december 5. NÉPÚJSÁG 5 „Legáltalánosabb erte­emoKracia. Iemgen olyan rendszer, melyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van, ténylegesen azonban valamely osztály diktatúrája érvénye­sül ... A demokrácia új, magasabb rendű formája a proletár dikta­túra, illetve a szocialista demokrácia, mely a nép többségének, a dolgozó tömegeknek a demokráciája.” (Politikai kis szótár.) Oldal­összeállításunkban a demokrácia minden megnyilvánulási formáját nem tudtuk sorra venni, így néhány kisebb és nagyobb közösségről készítettünk „pillanatfelvételeket”, természetesen a téma tükrében. Néphatalom Maga a demokrácia szó talán a leggyakrabban el­hangzók közé tartozik. S még gyakrabban emlegethetnénk, ha annyiszor mondanánk ki, ahányszor eszünkbe jut, il­letve ahányszor jelen van napjainkban. Mert jelen van, kétségtelen. Szinte mindig és mindenütt. Még akkor is, ha „láthatatlanul". Gondoljunk csak a családokra, a társas­házak lakóira, lakógyűléseik­re, a kisebb-nagyobb közössé­gekre, munkahelyünkre... Vagy konkrétabban: az isko­lai szülői értekezletekre, a munkamegbeszélésekre, a ki­váló dolgozó cím megszava­zására .... a tanácsokra, az Országgyűlésre, és folytathat­nánk a sort bármeddig. Tehát a demokrácia mond­hatni mindig és mindenütt jelen van. S úgy vagyunk a dologgal, mint annyi másssal. Egyszerűen föl sem tűnik. Viszont hiányát annál is in­kább érezzük, s olyankor szóvá is tesszük, hogy „hol itt a demokrácia?”. Érdemes lenne azon is tű­nődni, hogy hányszor, de hányszor jogtalan a kérdés feltétele az említett, leegy­szerűsített formában. Mert számtalanszor adódik, s kell is, hogy adódjon olyan dolog, mely döntés, nem pedig de­mokrácia kérdése. Vagyis, elérkeztünk a demokratikus centralizmus fogalmához, mely a kommunista pártok és a szocialista államok felépí­tési-szervezési alapelve. A kommunista pártok jellemző­je, hogy valamennyi vezető szervét demokratikusan vá­lasztják. A vezető szervek kö­telesek az illetékes pártszer- veknek beszámolni tevékeny­ségükről. A pártszervezetek és vezetőségek együtt alakít­ják ki a part politikáját, vi­szont véleményeltérés esetén a kisebbség köteles alávetni magát a többség határozatá­nak, mely határozat minden párttagra egyformán köte­lező. A szocialista államok mű­ködésében pedig jellemző, hogy az államhatalmi szervek tagjait a lakosság választja meg, s bármikor visszahívhat­ja. Az alsóbb szervek a fel­sőbb szerveknek vannak alá­rendelve, tehát kötelesek azok rendeiKezéseit végrehaj­tani. Viszont a demokratikus úton megválasztott központi szervek alapkérdésekben dön­tenek, ugyanakkor a helyi szerveknek van önállósága, sőt kezdeményező szerepe, és bevonják a dolgozókat az ál­lami ügyek megvitatásába, intézésébe. Ez utóbbinak számtalan példája ismert. Említhetjük a törvényterve­zetek előkészítését, vagy az egyre gyakorib társadalmi vi­tákat, melyek során kialakít­juk — közösen — városunk, községünk távlati rendezési tervét; vagy egy-egy szakma tanácskozási sorozata dönti el az úgymond hogyan továbbot. Végezetül pedig időzzünk az ugyancsak görög eredetű szó, a demokratizálás tartal­ma körül. Jelenti a demokrá­cia erősítését, fejlesztését a társadalmi élet valamennyi területén. Tartalmát és fel­adatát az illető ország társa­dalmi rendje és államformája határozza meg. A szocialista országokban egyik alapvető feladat a szocialista demok­rácia állandó erősítése és fejlesztése. Az oldalt írták: Horváth Mária, Ihárosi Ibolya, Decsi Kiss János és Ékes László. A fotókat Kapfinger And­rás készítette. Visszavonták a fegyelmiket Horgászháború címmel jelent meg lapunkban ri­port a nyáron egy meglehető­sen furcsának tűnő fegyelmi eljárásról. A tamási Kossuth horgász egyesület néhány tagja bejelentést készített, melyben részletesen feltár­ták, hogy az egyesület ve­zetőségének tevékenységé­ben milyen hiányosságokat látnak. Kézjegyeikkel hitele­sítették a beadványt, majd átadták az egyesület fel­ügyelő bizottsága elnökének azzal a kéréssel, hogy a bi­zottság vizsgálja ki a felve­tetteket, majd az ügyet tár­ja a közgyűlés elé. Kivizs­gálás nem volt, helyette az elnök felolvasta a beadványt a közgyűlésen, majd döntés született: felelősségre kell vonni a bejelentés szerkesz­tőit és aláíróit — a most már szóba került vizsgálat után. Igaz, hogy mindezt megelőzően néhány aláírót felfüggesztéssel sújtottak. Ezután érthető, hogy Tamá­siban elszabadultak az indu­latok. Vizsgálat vizsgálatot követett, meghallgatások meghallgatásokat. A megyei fegyelmi bizottság elmarasz- talta a beadvány készítőit. Az utóbbiak érthető módon elkeseredtek, hiszen érezték igazukat, 6 mégis... Sőt, annak ellenére, hogy joga­ikkal élve kötelességüket teljesítették, amikor a hiá­nyosságokra hívták fel a figyelmet — s nem rossz szándékkal tették, amit let­tek — mégis őket bélyegez­ték meg. Tehát az első fokon hozott határozatot megfellebbezték, azaz a Magyar Országos Hor­gász Szövetség fegyelmi bi­zottságához folyamodtak. Természetesen újabb — és igen alapos — vizsgálatok következtek, mire a másod­fokú határozat — ez ellen fellebbezésnek nincs helye — létrejött, miszerint az elren­delt fegyelmi eljárást fegyel­mi vétség hiányában meg­szüntették. A bizottság nyomatékosan felhívta a figyelmet: .......hogy m inden egyes egyesületi tag­nak joga és egyben a tag­sági jogviszonyból eredő kö­telessége az egyesületnél ész­lelt fogyatékosságokat a job­bítás szándékával az egye­sület illetékes fórumai elé tárni. Az eljárás alá vont személyek e jogukat gyako­rolták, amikor bejelentésük­ben felhívták a figyelmet a tudomásukra jutott kisebb- nagyobb visszásságokra, ezért őket fegyelmi elmarasztalás­sal sújtani nem lehet...” Játékosan, de komolyan Szigeti András Az úttörőmozgalomban az önkormányzat működése, il­letve működtetése jelenti a demokratizmus gyakorlatát, és ezzel együtt a felnőtt élet­re való felkészítést is. A dom­bóvári Gárdonyi Géza Álta­lános Iskolában Morgási Re­náta és Szigeti András 4. osztályos kisdobosokkal be­szélgettünk, igaz, nem is annyira a fogalom jelentésé­ről, hanem inkább a gyakor­lati megvalósulásáról. — Mi úgy csináljuk — kez­di Morgási Renáta —, hogy már másodikban — mivel még kicsik voltunk, — a ta­nító néni segítségével meg­választottuk az őrsvezetőket és a rajtitkárt, utána pedig ki-ki abba az őrsbe ment tagnak, amelyik neki a leg­szimpatikusabb. — Ezt követi a különböző tisztségviselők választása — veszi át a szót Szigeti And­rás, és megtoldja azzal, hogy náluk mindenkinek van he­lyettese is. A választás alapja a rátermettség, a képesség és az úttörőév programja. Beszélgetünk, és a kék nyakkendősök elmondják, a program közös munkával ké­szül. Ehhez minden őrsi tag javaslatát meghallgatják, sze­Morgási Renáta lektálnak az ötletek között, s ha kell, szavazással dönte­nek arról, hogy mi kerüljön végül is az őrsi naptárba. — A programból vállalnak, de kapnak is feladatot az őrsi tagok — közli Morgási Rená­ta. — Ha valaki nem végzi el a munkát, akkor újabb határ­időt javasolunk, segítünk ... és ha ezután sem képes dol­gozni, akkor megszidjuk, majd leváltjuk. — Kinek tartoznak beszá­molással a megválasztott tisztségviselők? — érdeklő­döm. — Azoknak az őrsi tagok­nak, akik megválasztották őket — vágják rá mindketten, majd Szigeti András meg is magyarázza: — Mi ugyanazt csináljuk játékosan, de ko­molyan, amit a felnőttek. Van, amikor könnyebben, de van, amikor nehezebben si­kerül valamit megvalósítani. — Egy biztos — összegez Morgási Renáta —, ez a munka jó felkészítést ad a felnőtt korra. Mindehhez egy dolgot fűz­nénk. Rajtunk, felnőtteken is múlik majd, hogy ezek a gye­rekek közénk kerülve, ho­gyan és mennyire aktivizá­lódhatnak. Tulajdonos kerestetik A munkahelyi demokrácia új szakaszába érkezett az igazgatótanácsokkal. Erkölcsi szempontból a vezető eddig is elsősorban a közösségnek volt felelős, most ez a fele­lősség közvetlen formát is ölt a választott igazgatótaná­csokban. A szakszervezet szervezé­sében eddig is igen sokféle fórum létezett, ahol a dol­gozók beleszólhattak a mun­kahely ügyeibe. Óriási előre­lépés volt az üzemi demok­rácia fejlődésének útján a szakszervezeti bizalmiak jog­körének megnövekedése. A forma már bizonyította, hogy tartalmában is képes megfe­lelni érdekképviseleti fel­adatainak. A fórumrendszert most kár lenne felsorolni, a lé­nyeg mindenképpen az, hogy azzal miként élnek, vagy miként lehet élni vele egy- egy munkahelyen, és ez a két kérdés, a demokráciá­nak ez a két oldala kölcsön­hatásban van egymással. Csak a kettő együtt teheti egyáltalán működőképessé az üzemi demokráciát, úgy, hogy az egyúttal hatékony és értelmes is legyen. Az üzemi demokrácia to­vábbfejlesztésének a lényege mindenképpen az, hogy tu­lajdonos kerestetik! Olyan dolgozók, akik magukénak érzik a munkát, az üzemet, gyárat, és e szerint akarnak részt vállalni ügyeinek inté­zésében. Természetesen ez nem könnyű, nem formai szempontból, hanem érdem­ben. A feladathoz csak mű­velt, jól felkészült, érdeklő­dő, folyamatosan tanuló dol­gozók lehetnek méltók: így válhatnak a termelési eszkö­zök valódi tulajdonosaivá. Szavazás helyett választás A közelmúltban néhány új fogalommal, intézkedéssel ismerkedhettünk, mi, állampolgárok, amelyek a köz- igazgatás területét érintették. Az 1985. évi országgyűlési és tanácsi választások is eltérnek a korábbi gyakorlat­tól. Adódik ez az új választójogi törvényből. Erről be­szélgetünk a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizott­ságának titkárával, dr. Hegedűs Jánossal. — A helyi választási szervek nagyobb önállóságát és a választások demokratizálását szolgálja ez az új tör­vény — lapoz a választási előkészületek feljegyzései között dr. Hegedűs János. — A legszembetűnőbb talán, hogy a szavazás helyett választás elve kerül az elő­térbe. A választás demokratizmusának legkézenfekvőbb kifejezője a kettős (többes) jelölés. Ez a képviselők és a tanácstagok esetében is így van. — Mennyiben változott a szavazás, illetve a választás eredményeinek vizsgálata? — Bizonyos mértékben ezek is módosultak. így pél­dául minden szavazókörben legalább két fülkét kell felállítani, ellátva a titkosság szükséges feltételeivel. Mindenfajta szavazási, választási kifogást nem a sza­vazatszedő bizottság, hanem a választási elnökség bírál és dönt el. Ha valamelyik választókerületben nem sza­vazott le a választójogosultak több mint fele, vagy egyik jelölt sem kapott az érvényes szavazatok felénél többet, a helyi választási elnökség ekkor pótválasztást tűz ki 15 napon belül. Az új választójogi törvény egy­szerűbb, korszerűbb az előbbinél. Ismert, hogy a tör­vénytervezetet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa széles társadalmi vitára bocsátotta. Sok pro és kontra vélemény, észrevétel és javaslat gyűlt össze. Mind­ezeket jól hasznosították. Ezek összegezése alapján dön­tött az országgyűlés. A törvény tehát már tény, amely­nek végrehajtásán jól kell munkálkodni. Ifjúsági parlament a főiskolán A parlament résztvevői Megyénk felsőoktatási in­tézményében, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola Szek­szárdi Kihelyezett Tagozatán pénteken tartották meg az if­júsági parlamentet, — az in­tézmény életében ezúttal har­madszor —, ahol jelen volt Bajnok Sándor, a megyei pártbizottság munkatársa és Knopf Attila, a városi KISZ- bizottság első titkára is. A szakszervezeti bizottság nevében Farkas Pál köszön­tötte az egybegyűlteket, majd Lukács József tagozatvezető­helyettes ismertette a TDK- pályázat eredményeit, átadta a díjakat. Ezt követően a résztvevők elfogadták az in­tézmény KISZ-titkára által előterjesztett ügyrendi javas­latot, majd meghallgatták Deli István tagozatvezető be­számolóját. A tagozatvezető elmondta, hogy az általános iskolának készült épületben folyamato­san végzik az átalakítást, hogy jobban megfelelhessen jelenlegi funkciójának. Zárt láncú televízióhálózatot ala­kítanak ki, korszerű nyelvi laboratóriumokat hoznak lét­re, számítógépeket vásárol­tak. December végére elké­szül a sportudvar, megkezd­ték egy 300 fős kollégium épí­tését, mely előreláthatólag 1986-ban lesz beköltözhető ál­lapotban. A tervek között szerepel egy új gyakorló is­kola megépítése is, így az intézmény hallgatói létszáma 500—600 főre emelkedhet. Ez év szeptemberétől a fő­iskolán óvodapedagógusokat is képeznek, a város Wosinsky óvodája 1985-től főiskolai gyakorló óvoda lesz. Az 5 na­pos munkahétre való áttérés a hallgatók iskolai elfoglalt­ságainak praktikus szervezé­sét követelte meg, kilátás van a szorgalmi időszak meghosz- szabbítására is. A főiskola korszerű könyv­tárat mondhat magáénak, tu­datos állománygyarapítással nyújtanak segítséget a napi feladatokhoz, a kutatásokhoz, a régebbi szakirodalom vi­szont csak kis mennyiségben található meg. Ezt követően Deli István arról beszélt, hogy milyen le­hetőségeket biztosítanak a hallgatók számára a szabad idő hasznos, tartalmas eltöl­téséhez. A jól felszerelt tor­nacsarnokot, az uszodát és a szombaton is nyitva tartó ol­vasótermeket a diákság nem használja ki megfelelően. En­nek egyik oka az, hogy a hallgatók többsége vidéki, és így az utazásra is tekintélyes időt fordítanak. Szükség len­ne viszont egy kluhelyiségre, aminek jelenleg nincsen he­lye. A főiskolai rendezvények látogatottságán jobb szerve­zéssel lehetne javítani. A ta­gozatvezető beszámolójában szólt még az intézmény fej­lesztési tervéről, a fiatal dol­gozók helyzetéről, majd a hozzászólások következtek. Többen megfogalmazták — köztük Kerekes Judit és Bo­csa Ernő is —, hogy a gya­korló tanítások és óvodai fog­lalkozások vezetésére, a gya­korlati munka tanulmányo­zására nincsen elegendő idő, s hogy szeretnének többet ta­nítani a város más általános iskoláiban is. Csütörtök Teo­dóra óvónőjelölt elmondta, hogy az óvónőképző szakkö­zépiskolai alapok nélkül a két éves tanulmányi idő rö­vid. Villányi Marianna — ugyancsak óvónőjelölt — a felvételi alkalmassági vizsgát hiányolta, majd elhangzott az is, hogy köztudottan is­mernie kell a majdani peda­gógiai munka során az óvó­nőnek a tanító munkáját, és fordítva, ugyanígy a képzés ideje alatt is több lehetősé­get kellene biztosítani egymás munkájának megismerésére. Sok mindenről szó volt még, menzáról és ösztöndíjbefize­tésről, a sítáborozásról és a könyvesbolti nyitvatartásról is. Néhány téma kapcsán élénk vita alakult ki. — sm —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom