Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-04 / 284. szám

1984. december 4.

/tolna^

tvÉPCUSAG 3

lakola kóstolgató

Kongresszusi és felszabadulási munkaverseny

A mi sulink: a VIP

A Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Szekszárdon

— Szekszárd legszebb iskolája a miénk — mondja Péti József, a Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet harmadik osztályos tanulója, az iskola KISZ-tilkáxa. — Szerintem a Vendéglátó szakipiára fölkészítő iskolának szépnek is kell lennie, eleve azt kell jelképeznie, ihogy a szakma megújulásban van, hogy itt olyan emlbereket képeznék, akik alkalmasak lesznek a kulturált vendéglátást továbbvinni és megvalósítani.

— Jól felszerelt iskola a miénk. Van tankonyha, étterem, 10 tanterem, speciális éillelmiszerismereti előadóterem, nyelvi labor, kollégium.

— Három megyéből tanulnak nálunk, 385-en vagyunk, ebből 187 szakközépiskolás, a többiek szakács-, cukrász- és felszolgáló-tanulók.

— Szeretnénk, ha hosszabb távon is igaz lenne, hogy itt az elsős tanulókat szívesen fogadják, könnyű a 'beilleszkedés. Nagyon fontos a mi szakmánkban a kapcsolatteremtés képessége. Ezért is tartjuk elsőrendű feladatnak a közösség kialakítását. Nem nagy iskola a miénk, így a közösségteremtés is könnyebb.

— Az iskola föladatai közé tartozik, hogy Tolna, Baranya, Bács-Kiskun megyék egy részének megoldja a szakmunkás-utánpótlását, neveljen középvezetőket, és előkészítsen a főiskolai tanulmányok folytatására.

— Az idei év vízválasztó is. Az első negyedikes osztály érettségi előtt áll. Az izgalom érezhető a tanulók és a pedagógusok körében is. Mert az iskola további jó híre attól is függ, hogy az első csoport milyen felkészültséggel lép ki az életbe.

— Nagyon lényeges, hogy tudják azt az ide jelentkező fiatalok: a közismereti tantárgyak is olyan fontosak, mint a szakmaiak. Meg kell ismernünk a környező népek 'kultúráját, nyelvüket, mert -csak úgy tudjuk vendégül látni más országok polgárait, ha ismerjük őket. ha tudjuk szokásaikat, ízlésüket. A Vendéglátóiparnak kulturált, az élet minden területén jól eligazodó dolgozókra van szüksége. Erre készít fel bennünket az iskola úgy, hogy igényt ébreszt és később erre már lehet építeni, tovább tanulni, a műveltség, az ismeretek megszerzése mellett szakmailag úgy fejlődni, hogy a vendéglátás igazán vendéglátás legyen.

— Ezért szeretnénk — és sikerül is — olyan nyüzsgő, az élettel összhangban lévő KISZ-életet teremteni, ami hozzásegít a keményen két lábon járó szakma elsajátításához.

— Szakmai gyakorlatainkon találkozunk az igazi vendéglátással. Sokszor csalódunk, sokszor örülünk. Végül arra a megállapításra jutunk, hogy ha valaki egyszer ezt a szakmát elkezdi, akkor képtelen szabadulni tőle.

— Azt a képességet kell elsajátítanunk, hogy tőlünk függ sok százezer ember pihenése, kikapcsolódása, szórakozása. Erre fel kell készülni. A mi szakmánkat hosszú távon nem lőhet csak pénzért csinálni, mert akkor az ember az élete derekán elfárad, beleun a munkába, a vendéglátásba.

— Tanáraink arra tanítanak bennünket, hogy minden egyes vendéglátósnak kötelessége új színt vinni a szakmába, legyünk képesök olyan megújulásra mindenkor, hogy a szakma évszázados hírneve fennmaradjon...

H. J. — G. K.

Húszezer pár kesztyűvel több Dombóvárról

Munkában a M árcius 15. brigád

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

A dombóvári kesztyűgyárban hagyományai vannak az eredményes munkaverse- nyeknök. A 18 éves üzem évről évre kiemelkedő termelési eredménnyel büszkélkedhet. Termékeinek mintegy 70 százaléka exportra kerül, ennek felét a tőkés országokba szállítják.

Üjaibíb munkavállalásokkal — melyet a brigádok az MSZMP XIII. kongresszusának és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére tettek — a gyár 5 százalékos többlettermelést ér el, amely mintegy kétszázezer forint áribevételt jelent. Még augusztusban r.ndfcíivüli brigádértekezle- ten tette meg többletvállalását a 17 szocialista és hat munkabrtigád. Közülük három brigád vezetőjét kérdeztük meg vállalásukról, és eddigi eredményeikről. Az Ifjúság kesztyűszabász szocialista brigád vezetője Németh István:

— Brigádunk 10 éve alakult, és 9 alkalommal értük el eddig a szocialista brigád címet. Vállaltuk, hogy a takarékosabb anyagfelhasználás mellett tovább javítjuk munkánk minőségét. Így elértük azt, hogy minden tizedik pár kesztyűt, a „megtakarított” anyagból tudunk kiszabni.

A November 7. tízszeres

szocialista brigád vezetője Szüle Jánosné:

— A vállalat kiváló brigádja címet viselő gépi varrodai brigádban 11-en dolgozunk. A szabászattól átvett kesztyűket varrj ük ösz- sze, díszítjük, szegjük és ei- tisztázuk. Azt vállaltuk, hogy eddigi teljesítményünket 5 százalékká! növeljük. Ezt úgy érjük el, hogy munkaidőnket az eddiginél is jobban igyekszünk kihasználni, mert így egyéni jövedelmünk is növekszik. Vállalásunk folytán egy műszak alatt 35—40 párral több

kesztyűt tudunk gyártani.

A Március 15. szocialista brigád is a vállalat kiváló brigádja. Vezetőjük Nagy Lajosné:

— Mi a gépi és kézi varrással készült kesztyűk kézi befejező műveleteit végezzük. Ilyenek például a bélelés, csinosítás, gomibozás stb. Arra (törekszünk, hogy a többi brigád Vállalása folytán megnövekedett többlettermék határidőre exportra kerüljön. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy a nyolctagú brigádunk eddigi teljesítményét két százalékkal túlteljesítjük.

Paári Ferenc, a dombóvári kesztyűgyár igazgatója így összegezte a kongresszusi munkaverseny eddigi eredményét:

— Idei tervünk igen feszített. Mégis túl kell teljesítenünk ahhoz, hogy exportkötelezettségeinknek eleget tudjunk tenni. Nagyon kellett dolgozóink segítsége, mert így húszezer pár kesztyűvel tudjuk túlteljesíteni éves tervünket. A sókszor nehézkes anyagellátás ellenére minden reményünk megvan arra, hogy az 1984. évi exportszállítási szerződéseinket maradéktalanul teljesítsük.

MAGYARSZÉKI ENDRE Fotó: DOMBAI

A November 7. brigád műszakonként 35—40 párral több kesztyűt készít

A vállalati érdekek érvényesítése

Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökének nyilatkozata

A Magyar Kereskedelmi Kamara fontos feladata a vállalati érdekek képviselete, az irányítás és a vállalatvezetés érdekeinek egyeztetése. A szabályozók változásának előkészítése, az új rendeletek megismertetése a Kamara jelentős próbatétele. A munkáról Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke Pichler Ferencnek, az MTI munkatársának elmondta:

— 1981 óta mind intenzívebben veszünk részt a szabályozó rendszer korszerűsítésének előkészítésében, a munlka 1983-ban és 1984-ben lényegesen felgyorsult. A Kamara munkatársai a szabályozóváltozás kidolgozásával foglalkozó valamennyi munkabizottságban tevékenykedtek, képviselve a vállalatok véleményét, érdekeit. Olyan feltételrendszer kialakítását támogattuk,

amelyben a gazdálkodószervezetek tevékenységükről önállóan dönthetnek, s ezért a felelősséget is vállalják. A tervezés továbbfejlesztésében azt tartottuk fontosnak: a

vállalati terv ne a minisztériumi beszámoltatás, számonkérés dokumentuma, hanem a vállalati gazdálkodás eszköze legyen. Kívánatosnak tartottuk, hogy a gazdasági szabályozás a korábbinál egyszerűbbé, s kiszámíthatóbbá váljék, és nagyobb mozgásteret biztosítson a vállalatoknak, növelje döntési szabadságukat. Támogattuk az új vállalatirányítási formák kidolgozását, mivel ezektől is remélhető a vállalati önállóság, a tulajdonosi funkciók erősödése. Éppen ezért szorgalmazzuk, hogy a vállalatok besorolása, az irányítási forma megválasztása ne kijelölés alapján történjen, hanem a döntés a felügyeleti szerv mellett az illetékes szakmai szervezet, a Kamara és a vállalat vezetőinek bevonásával szülessék meg.

— Az árrendszer továbbfejlesztése teljes mértékben megfelel a Kamara által képviselt álláspontnak. Eddig a versenyszférába tartozó vállalatok belföldi áraikat a tőkés exportban elért árszínvonal és jövedelmezőség figyelembevételével képezhették. Régóta hangoztatjuk, hogy a feldolgozóipari versenyárak képzésénél elegendő, ha csak az úgynevezett árszlntkorlátot alkalmazzák, a jövedelmezőségi korlát ugyanis károsan hat az export bővítésére. Kedvező az is, hogy bővült az úgynevezett „árklubban” résztvevő vállalatok köre. Ezeknek a gazdálkodóknak már az ár- szintkorlátot sem kell érvényesíteniük hazai áraikban, szabadon, a piaci viszonyok alakulása szerint állapíthatják meg termékeik árát, ami tovább erősíti a piacközpontú gazdálkodást.

— A jövedelemszabályozás előkészítése során a Kamara az úgynevezett értéknövekedési típusú adórendszer bevezetését javasolta, amelyben a hozzáadott érték alapján adóztatnák a vállalatokat, illetve termékeiket. Ezt a módszert több szempontból is előnyösnek tartjuk, mivel egyebek között jól áttekinthető és segítheti a gazdaság dinamikus növekedését, az export fokozását. Ám az ilyen adórendszer bevezetésére csak hosszabb távon kerülhet sor, további feladatunk a rendszer kialakításához szükséges előfeltételek vizsgálata, s a bevezetés lehetőségeinek elemzése.

— A jelenlegi adózási rendszer több fokozatban

alakult ki. A vállalatok számos próbaszámítást végezték, s véleményeiket, javaslataikat az irányító szervek értékelték. Ebben a munkában jelentős szerepet vállalt a Kamara is. Azon voltunk, hogy az új adórendszer életbe léptetésével ne bővüljön a forráshiányos vállalatok köre. A többi között ennek tudható be, hogy a magas bériiányadú vállalatoknál a béradó mértékét végül is alacsonyabban állapították meg, s így fokozatosan alkalmazkodhatnak a növekvő ter- hekhez.

— A Kamara is jelezte: milyen jelentős károkat okoz a vállalati pénzek úgynevezett „pántlikázása”, a különböző pénzalapoknak a vállalaton belüli elkülönítése. Támogattuk azt az elgondolást, hogy a fejlesztési és a részesedési alapok helyett a vállalatok csak egységes érdekeltségi alapot képezzenek ; jövőre ez így is lesz. Az alapot növeli az értékcsökkenési leírás is, amelynek központosítása január 1-től megszűnik. Ezek olyan intézkedések, amelyek nagyban segíthetik a szabadabb és ésszerűbb vállalati gazdálkodást.

— A közgazdasági szabályozás módosítása erősíti a

vállalati érdekeltséget az exporttermékek előállításában azzal, hogy például növeli a termelői forgalmiadó- visszatérítést. Másfelől azonban a vállalatok egy részét érzékenyen fogja érinteni a többlet-export után eddig járó bérpreferencia megvonása. Remélhetőleg ezt a munkaerő-felhasználás csökkentésével, ésszerűbb foglalkoztatással ellensúlyozni tudják. Emellett azonban keresni kell a folyamatosan korszerűsödő szabályozás dlyan elemeit, amelyek — a külföldi gyakorlathoz hasonlóan — előnyt adnak a nehezebb külpiaci körülmények között értékesítőknek.

A változtatások közül többet igencsak időszerűnek tartanak. így a különböző vállalati alapok helyett az egységes érdekeltségi alap létrehozását, az amortizáció központosításának megszüntetését, a keresetszabályozás továbbfejlesztését, s a versenyszférában az árképzés jövedelmezőségi korlátainak megszüntetését. Ezek mind olyan intézkedések, amelyeket a vállalati vezetők többsége régóta sürget. Ugyanakkor a jelenlegi számítások alapján úgy tűnik: az új jövedelemszabályozás keretei között egyes szakmákban növekedhetnek a likviditási gondok, és egyes ágazatokban pedig a fejlesztési lehetőségek további szűkülésével számolnak.

— Természetesen nehéz elképzelni olyan szabályozást, amely a vállalatok teljes körének előnyös lenne; várhatóan egy részük — főleg, amelyek az elmúlt időszakban a fejlesztéseknél túlságosan elkötelezték magukat, vagy kedvezőtlen termék- struktúrával rendelkeznek és eddig is fizetési gondjaik voltak — elviselhetetlennek érzik majd az adóterheket. A tartósan nehéz helyzetbe kerülők további sorsa a gazdaság egésze szempontjából sem közömbös, ezért a szabályozás későbbi, folyamatos karbantartásánál figyelemmel kell lenni rájuk. A Kamara ennek érdekében a szükséges lépéseket megteszi.

— A Magyar Kereskedelmi Kamara — a Minisztertanács májusi határozata értelmében — javaslatokat dolgozott ki a vállalati vezetők kamarai érdekképviseletének fejlesztésére. Intézményünk elsősorban a vállalati érdekeket hivatott képviselni, ám az új vállalatvezetési formák bevezetésével szükségesnek látszik, hogy ezt a munkát speciális érdekképviselet formájában kiterjesszük a vállalati vezetők státuszát érintő, rájuk vonatkozó munkajogi szabályozás, a bérük és a jövedelmük kialakítására vonatkozó hatósági rendelkezések meghozatalánál. Ezt a munkát a SZOT-tal együttműködve végezzük. Nem tervezzük a vállalati tanácsok külön fórumának létrehozását, de működésüket rendszeresen figyelemmel kísérjük és támogatjuk.