Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-04 / 284. szám
^ÍvíÉPÜJSÁG 1984. december 4. Elöl Maxwell doktor Ariellel, mögöttük Leopold profesz- szor Dulcyval Moziban Szentivánéji A film elején már a feliratok megjelenésével egyidőben Mendelsson Nászindulóját halljuk, sejthetjük, hogy egy éji szexkomédián kívül valamiképpen a házasság is szóba kerül. A sejtés igazolódik, 1905 nyár elején a nagyképű idős Leopold profesz- szor úr a gyermekien bájos és üde Ariel menyasszonyával vidéki víkendre utazik Adriához és Andrewhez (Woody Allen alakítja), hogy aztán a következő napon házasságra lépjen arájával. Megérkezik a víkend többi vendége is Maxvell doktor, Andrew testi-lelki jóbarátja, aki az egyik éppen kéznél lévő ápolónőt, Dulcyt hozza magával. S teljes is a létszám, Woody Allen, a film írója és rendezője most sem vonultatott fel színésztömeget, a jól szerkesztett dialógusok során pontos jellemzést ad értelmiségeikről, bírálja, s nem egyszer gúnyolja is őket. akik sok mindent tudnak a művésztekről, a tudományokról, de magukról meglepően keveset. A gyönyörű nyári nap vidáman telik, játék, bolondozás, kirándulás, s közben megkezdődik a félre-kacsintgatás a másik partnere felé, a versengés Ariel kegyeiért, Leopold szexkomédia professzor pedig kis ápolónő közreműködésével szeretne búcsút venni a legényélettől. Az est szellemidézéssel zárul, majd nyugodni térnek valamennyien, de ez csak látszat, mert ekkor veszi kezdetét a szexkomédia. Ariel éjszakai pillangó lesz, s a féltékenységtől őrjöngő Leopold végre szabadjára engedi eddig gondosan fékentartott ösztöneit a délután még sportszerként használt nyíllal vadászik a gaz csábítóra. A nyíl célba talál, a tervezett esküvőből mégsem lesz semmi. Aki szereti Woody Allen-t csalódottan ballaghat ki a moziból, de aki lényét különösebben nem csodálja, hanem filmjeit más okból szereti, az méginkább. Űj szerepében most is olyan meggyőző tudott lenni, mint bármikor. Sajnálatos kis figurát alakított, aki felgyülemlett energiáit groteszk találmányok megvalósításában éli ki, de most mintha szűkebb marokkal mérte volna a tőle megszokott humort. Kicsit kiábrándító volt, hogy a maga tákolta repülőszerkezettel kellett pedáloznia a levegőben, hogy elérje a kívánt hatást a nézőtéren. Ez tőle idegen. A film szereplői létező, valóságos problémákat boncolgatnak, melyek többnyire szexuális életünkkel vannak kapcsolatban, s olykor-olykor nem is haszontalan az elemző-feltáró disputa. Woody Allen rendezőnek sikeresebbnek tartja magát, mint írónak, ezt a gondolatát mostani filmje csak megerősítette. Volt jó néhány felesleges és nem túl szellemes része a film cselekményének (szellemidézés a csodagömbbel), viszont ámulatba ejtett aprólékos, részletező képsoraival, melyekkel a Wall Street-től megcsömörlött ember természethez való kötődését fejezte ki. „Érintőtávolságba tudta hozni a bioszféra apró csodáit is. Mindenképpen a jó rendezésnek köszönhető, hogy csak néhány szék üresedett meg, mire lepergett a film. SÁRINGER MÁRTA Rádió A békévé belülről A Budapesti Közlekedési Vállalatnak azért mindany- nyian a kliensei vagyunk. Nemcsak a fővárosban élő több, mint kétmillió honfitársunk és naponta nemcsak az a négy és fél millió ember, akit a fővárosból és a környező negyvennégy településről munkába szállítanak, hanem mások is. Mindannyian, akiket egy-, többnapos munkájuk a fővárosba szólít. A BKV járatain egyszerű agyannyomott utasként, ideges és izzadt „szállítmányként” a vállalat munkájáról semmit sem látunk. Igaz, a metrón, a földalattin és a buszokon örökkön olvashatjuk, hogy a békávé milyen jó fizetésért keres munkatársakat, ám mivel ezeket a hirdetményeket sohasem szedik le, arra következtethetünk, hogy kevés a jelentkező ezekre az állásokra. És ez az igazság. A rádió Kossuth-adóján az elmúlt péntekén sugárzott Végállomás című riport a Budapesti Közlekedési Vállalat birodalmába engedett betekinteni. Stefka István szokásos oknyomozó útjának utasai lehettünk és valami olyant tudtunk meg a huszonhatezer embert foglalkoztató szállítóvállalat életéről és belső gondjairól, amit kívülről sohase tudhatnánk meg. Bajban van a békávé. Óriási létszámgondokkal küzd, buszvezetői, ha nem szeretnék hivatásukat, bizony hátat is fordíthatnának néki. De mi lenne ekkor? Ezt senki sem tudja. Mert a közlekedtetés — ugyanúgy, mint a napilap megjelenése — nem állhat meg, szüntelenül folytatódnia kell. Az embereket a munkába szállítani kell, és onnét vissza, bármilyen létszámgondokkal küzd is ez a vállalat. Stefka István riportja nyomán olyan kép alakulhatott ki a hallgatóban, hogy azok a buszsofőrök, akik munka- körülményeik ellentmondásosságáról, az istentelenül sok plusz munkanapról, a vállalat érdekéért és a plusz jövedelemért szinte nem is pihennek. Erejükön felül szolgálják hivatásukat. Ezeket a tényeket alátámasztották a pszichiáter és a vállalati főorvos elmondta tények is. Hallottunk számokat a nyugdíjba vonultakról. Megdöbbentő, hogy mennyinek kell rokkantnyugdíjba vonulnia. Ha mi Budapesten az 1- es buszon a Népköztársaság útján utazunk és egy köszöntést várunk a sofőrtől, nem vagyunk hajlandók tudomásul venni azt, hogy a pilóta, már régóta csak rutinból vezet és abban -a hónapban a háromszáz munkaóránál tart, és már régen kivehette volna a szabadnapját. De ki ült volna a helyére? Stefka István riportjának örülök. Mert megtudhattam a nyilatkozók szavadból, hogy a békávé munkája nem azért olyan színvonalú, mert ők így végzik, hanem azért, mert másképpen már képtelenek végezni. Azért megnyugvással hallottam azt is, hogy a kormány — a tervek szerint — változtatni fog a békávésok munkafeltételein és az anyagi ösztönzésen. szűcs Hangverseny Művésztanárok a pódiumon Ha vitatkoznánk is a műsort vezető Kocsis I. Antal megállapításával, hogy tudniillik a szekszárdi Művészetek Házának akusztikája ideális a kamarazenélésre, csupán azért tesszük, hogy ellenkezésünkkel együtt azt is hangsúlyozzuk: mindazonál. tad eléggé gyorsan és egészségesen adaptálta befogadó fülünk, s ha jelenlegi körülményeiben nem is nyújtja azt az optimumot, a tapasztalatok birtokában gyakorló művészeink is jelentős — alkalmazkodó — technikai fogásokkal tudnak élni. E meglátásunk jelenti egyik legfontosabbikát az első vasárnap délutáni, „áthelyezett” Augusz-házi hangversenynek, s mindjárt a nyitó darab kapcsán. Szűcs Katalin, városunk debütáló, fiatal művésztanára Dvorak: Négy romantikus darabját szólaltatta meg hegedűn. Bemutatkozása ígéretes, várakozást keltő. A művek kibontását Lányi Péter partner-volita segítette nagyszerűen: meleg tónusokkal, finom, pasztell színekkel. A negyedik darab mély szomorúsága különösen megfogott. Humornak szánjuk, de ha jól utánagondolunk, nem kizárt, hogy a színtiszta igazságot találjuk „szög-fején”: Pege Aladár után valószínűleg Kayser Györgyi szólózik a leggvakrabban magyarországi koncertpóddumon bőgővel ... Az mindenesetre egyértelmű. hogy ténye, játéka akárhányszor is üde színfoltot ielent a ..nehéz” műsorban. Könnved hangszerelése, meg- nverő dallamformáilása ezúttal is lelkünk közeléhe varázsolta a Gallaird művet. Zongorán közreműködött Do- bainé Knew Zsuzsa. Thész László, miként gyakran a múltban, ezúttal is elképzeléseinek, megvalósításainak nagyszabású felvonultatásával fogott meg. Asz- dúr Dolonézének gradiozitása méltó lezárását adta a december 2-i délutánnak, ám előzőleg Schubert négy darabból álló, Op. 90-es Imp- romtu-ciklusának két páratlanul szén gyöngyszemével ajándékozta meg a hallgatóságot ... Színházi esték Ármány es szerelem A Haramiák, Schiller első drámája, bár felújítására a közelmúltban is történt kísérlet, még az ifjú lángész szertelenségét hordja magában, de a két évvel később, 1784-ben Mannheimben bemutatott Kabale und Liebe, azaz Ármány és szerelem, már hibátlan remekmű, a német dráma mindmáig egyik legjobb alkotása. Karl Eugen herceg, Württemberg ura valószínűleg túl. tett a korabeli zsarnokokon, Schiller is csak szerencsével tudott kimenekülni országából, s a stuttgarti katonai akadémia növendéke, majd „Regimentsmedikus” — a már menekülésének esztendejében. 1872-ben a mann. heimi színház háziszerzője: a Haramiák után itt mutatták be Fiescót, majd az Ármány és Szerelmet olyan sikerrel, ami messze túlmutatott a város határain. Ez a „bürgerliches Trauerspiel”, azaz polgári szomorújáték kivételes drámai erővel veti fel korának úgyszólván minden társadalmi kérdését: a zsarnokság nemcsak az ifjú szerelmeseket fosztja meg a boldogságtól, hanem a hatalmon lévők jellemét is deformálja. Von Walter első miniszter körül a becstelen emberek sora áll, akiket nevük is jellemez: von Kalb (borjú) udvar- nagy. Wurm (féreg) miniszteri titkár, s egy von Bock-ot (bak) is sűrűn emlegetnek, mert ha nem sikerül a miniszter fondorlatos terve, von Bock veszi feleségül a fejedelem kiszuperált kegyencnőjét, lady Mil- fordot. Ebből a határozott kontúrokkal megrajzolt világból emelkedik ki Ferdinand és a gyanútlan Lujza szerelme, hogy majd a végső tragédiába forduljon, de az udvari cselszövők sem ülnek diadalt, mert kiderül minden sötét üzelmük. A dráma kétszáz év alatt mit sem veszített erejéből, Pethes György rendezése is erre épül. Nincsenek különösebb újításai, beéri azzal, amit a darab mond. nem értelmezi újra. tudja, hogy a jellemek és szituációk közötti éles különbség tele van feszültséggel. Valóban Schiller szólal meg a Szegedi Nemzeti Színház előadásában, sikerének is ez a titka. Az előadás, ha van is néhány gyengébb pontja, igen szép. Mindenek előtt Mentes Józsefet kell említeni, tudja teljes kiszolgáltatottságát, de ott van benne a feltörekvő polgárság önérzete is. Szabó Mária Millernéje. Király Levente. Kőszegi Ákos, Ragó Iván, a fiatal Kőszegi Ákos egyformán meggyőző. Dobos Kati lady Milford-ja — Bajor Gizi nagy szerepe volt — fenséges, de nem mindig érezzük azt a kettősséget, ami valóban nagy szereppé teszi: szándéka ellenére züllött kegyencnővé a szerencsétlen sorsú lady. Janisch Éva Lujzája kedves és gyanútlan, talán nagyon is. Szirmai Péter Wurmjáből azonban hiányzik a romantikusan ábrázolt gonoszság, ami esetenként Jago-i vonásokat kap. Schiller ekkor már ismerte Shakespeare-t. A klasszikusok nem veszítették el vonzásukat. a színház megtelt, a siker is őszinte volt. Cs. L. Tévénapló Linda Kell-e ennyi krimi? Valóban közönségigényt elégít ki az, ami esetenként túltermelésnek látszik, vagy azért van közönsége a rendszerint a valószínűség határán lebegő, könnyen áttekinthető történeteknek, mert az úgynevezett főműsoridőt nagyon gyakran ezek töltik ki? Vagy egyszerűen megnyugtató, ha látják, hogy az igazság mindig, a legagyafúrtabb bűnözőkkel szemben is diadalmaskodik?^ Linda, a nyugati krimi-sorozatok példájából indul ki, meg is haladva azt, mert ez a sovány és kotnyeles leányzó igazi szupemő, erős, mint egy díjbirkózó, ugyanakkor ravasz, esze, mint a beretva, s túl is jár az egész bűnüldöző csoportban, jóllehet szakmai képesítése csupán a közlekedés irányítására tenné alkalmassá. Van ilyen szupernő? Természetesen nincs, de megnyugtató tudni. hogy lehetne, elvben mindenképp. Linda tehát vidáman és bántatlanul jár-kel a bűnözőkkel teli világban, leteríti az autótolvajokat, leleplezi a kábítószerrel üzérkedő madárkereskedőt, legföljebb az kelthet bennünk gyanút, hogy nélküle valóban tehetetlenül állna a rendőrség a furfangos bűnözők előtt? A szakértő, a Kék fényből ismert dr. Láposi Lőrincz nem szól ellene semmit, akkor pedig nyugodjunk bele, annyival is inkább, mert végtére mégiscsak játékról van szó, mégpedig egész jó játékról, aminek nem kell szégyenkeznie a nyugati hasonló sorozatok mellett. A két szerző, Polgár András és Gát György — bár igazi feszültséget ritkán tud teremteni, mert az igazság győzelme pillanatra sem lehet kétséges —, fordulatosán bonyolítja a történetet, mi pedig megnyugodhatunk, hogy a kábítószerrel üzérkedő bandának befellegzett. Legyen is így. — cs — Pedagógusok fóruma Három aktuális témával foglalkozott a Pedagógusok fóruma legutóbbi, csütörtöki adásában. Elsőként folytatták az új oktatási törvénytervezet értelmezését, segítséget adva ezzel mindazoknak, akik részt vesznek a tervezet vitájában. A felsőoktatással kapcsolatos változásokról. azok szükségességéről, az újdonságokról dr. Nagy Tibor Gyula, a törvénytervezet egyik alkotója beszélt. Jól egészítette ki mondanivalóját a bejátszott riport, amiben két „illetékest”, két egyetemeistát szólaltattak meg, mert ÍQV sor kerülhetett az „elmélet" és a gyakorlat összevetésére. Itt jegyzem meg azt, ami az adás végén elhangzott. Várják az oktatási törvénytervezethez a nézők javaslatait, ötleteit, ezekre a december 6-i Pedagógusok fórumában, illetőleg de- december 13-án a rádió Tanakodó műsorában választ kaphatnak. A Tankönyvkiadó munkájába pillanthattunk be a második riporttal és megismerkedhettünk a tankönyvkészítés munkafolyamatával, a fontos oktatási segédeszközök által „okozott” gondokkal, de túl mindezen a kiadó egyéb munkáiról is informálódhattunk. Akik láttuk az adást, egyetérthetünk a műsorvezetővel, aki miután összehasonlította az igazán szép, tetszetős kivitelű történelmi regényeket a tankönyvekkel, azt mondta, a tankönyv hivatása az lenne, hogy felkeltse a gyerekben az igényt, hogy könyvhöz szoktassanak. A műsor befejező témájában az ITV egyik új, szeptemberben indított műsoráról, a Fortocskáról beszélt a szerkesztő, Lőrincz Zsuzsa. — él — Randevú - arabusul Lehet, hogy viszonylag előrehaladott koromnak köszönhető, de szeretem. ha a hallgatott zenei mű a dallamvilágával nyújtott élményen túl, valamit akar is mondani nekem. Persze ez a mondanivaló — a világ zeneirodalmának klasszikusai a példák rá — szöveg nélkül is eljuthat a hallgatóhoz. Mindenesetre a köny- nyűzenei műveknél — a tánczenét, a beatet. vagy bármelyik divatos irányzatot is említhetném — megszoktuk, elvárjuk az értelmes szöveget. Jómagam még emlékszem, amikor Szörényi Leventével együtt énekelte az ország ifjúsága, hogy „nem akarok állni, ha futnak a percek, nem akarok állni, ha fordul a Föld”. No persze régebben is voltak, ma is vannak kevesebb igénnyel megfogalmazott dalszövegek a magyar könnyűzenében. De egy újabban elharapódzó jelenség — amire jó példa volt a múlt szerdai Randevú a IV-es stúdióban adás — egy cseppet sem nyerte el tetszésemet. Az, ha egy magyar együttes, a magyar televízióban idegen nyelven — jelen esetben angolul — énekel. Tudom, hogy tőlünk a naplemente irányába található piacokra könnyebb ezen a nyelven betömi. Sőt, nálunk sikkesebb az onnan jövő — esetleg értéktelenebb számokat is — nagyra értékelni, mégsem tartom szerencsésnek, hogy a Karhtago együt. tes Requiem című (Holnap hajnalig) számát angolul énekelték. Majd követte őket a Neoton família Págo- págo-ja — szintén az előbbihez hasonló angolsággal, I amiről nekem a régi vicc jutott eszembe: hazánkfia — hite szerint angolul — megszólal a szigetországban, és az angolok megjegyzik: „érdekes, hogy a magyar nyelv mennyire hasonlít az angolhoz”. Régi igazság, hogy aki nem tud arabusul... Felesleges folytatni, viszont tény, hogy az sem a legszerencsésebb, ha egy latin-amerikai dallamvilágot idéző számot (Págo-págo) vadnyugati kocsmatündérre emlékeztető jelmezben adnak elő. (Tamási)
