Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-01 / 282. szám

1984. december 1. “ríÉPÜJSÁG 3 Szekszárd történelmi sorsfordulójának ünnepe A városi pártbizottság és a városi tanács ünnepi ülésének résztvevői (az első sorban az idős párttagok). (Folytatás az 1. oldalról) himnusz, majd a város út­törői piros széki ükkel köszön­tötték az első sorban helyet foglaló 1945-ös párttagokat, illetve az elnökség tagjait: Péti Imrét, a megyei pártbi­zottság titkárát, Ribling Fe­rencet, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettesét, Eduard Szinyicin és Pjotr Moszijcsuk alezredeseket, akik szovjet katonai alaku­latok parancsnokai, Kurcsa- sov elvtársat és természete­sen az ülés két házigazdáját. Ezután szép és meghitt mű­sort adták a város úttörői, majd Kovács János, a váro­si tanács elnöke köszöntötte az ünneplőket, megköszönte a gyerekek megemlékezését, azt kívánva, hogy „vala­mennyi kitűzött céljuk bé­kében valósulhasson meg”, majd megnyitotta az ünnepi ülést. Mátyás István, a városi pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet, melynek első részében visz- szatekintett a negyven évvel ezelőtti történelmi esemé­nyekre, illetve a második világháború éveire, amely a szekszárdi emberek minden­napjait is teljesen megvál­toztatta. — A vidéki kisváros, Ba­bits nagy faluja megszűnt csendes szigetnek lenni. A sorozások, az elhurcolások és a csonkává lett családok jel­lemezték a mindennapokat. — Ezután a felszabadító szovjet csapatok előretörésé­nek óráit ecsetelte, s hang­súlyozta, hogy a lakosság minden segítséget megadott a szovjet katonáknak, majd a Senye-féle ellenállási moz­galom tagjainak és az itthon maradt baloldali személyek­nek a tevékenységét elemez­te, s így folytatta: — Az évszázadokon ke­resztül kizsákmányolt töme­gek joggal törekedtek arra, hogy elfoglalják helyüket a sorsukat irányító testületek­ben és megszabaduljanak azoktól az uralkodó rétegek­től, melyek lelkdismeret és gondolkodás nélkül vezették a két világégésbe az orszá­got. A szónok ezután az előre­haladás fontos állomásairól beszélt, az újjáépítésről, a termelés beindításáról, a föld­reformról, az ipari termelő- egységek államosításáról, az államhatalom és az állam- igazgatás új helyi szerveze­teinek megalakításáról, a vá­ros iparának fejlesztéséről, a szövetkezetek szervezéséről... A beszéd a továbbiakban az események kronológiáját kö­vetve foglalkozott a hatva­nas, a hetvenes esztendőkkel és természetesen a mával, a XIII. pártkongresszusra vald készülődéssel, a VII. ötéves tervidőszakra megjelölt fel­adatokkal. Végezetül pedig a következőket mondotta a szónok: — Ez a város mindannyi­unk számára kedves, gond> jaival együtt vállaljuk, ápol­juk és óvjuk értékeit. Ez a város biztosítja a munkát, összetartja a családot, ott­hont ad az itt élőknek. Te­gyünk minél többet annak érdekében, hogy Szekszárd tovább virágozzék, tovább gazdagodjék valamennyiünk javára. Az ünnepi beszélgetést kö­vetően Eduard Szinyicin emelkedett szóra, majd az Internacionálé hangjaival ért véget az ülés. A megyeszékhelyen a Fel- szabadulási emlékműnél — ahol egész napon át a fegy­veres testületek tagjai álltak díszőrséget — folytatódott a program. A szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola fúvósze­nekara előadásában hangzott el a magyar, majd a szovjet himnusz, a Munkásgyászin- duló hangjaira helyezték el a kegyelet és a hála koszo­rúit a megye és a város ve­zetői: a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében Péti Imre, a megyei pártbizottság titkára, Mátyás István, a vá­rosi pártbizottság első titká­ra és Varjas János, a városi pártbizottság titkára, őket követte Tlamás Istvánné, a megyei tanács elnökhelyet­tese, Kovács János, a városi tanács elnöke és Antus An­tal, a megyei tanács pártbi­zottságának titkára. Ezután a tömegszervezefék, a válla­latok, intézmények, szövet­kezetek és fegyveres testü­letek nevében koszorúztak, majd a város diákjai helyez­tek virágokat az emlékmű talapzatára. Ünnepi estre került sor dél­után 5 órától a Babits Mi­hály Megyei és-Városi Mű­velődési Központ színházter­mében. A műsorban fellép­tek: a Liszt Ferenc pedagó­guskórus Thész László kar­nagy vezetésével, a Garay János Gimnázium és Óvónő­képző Szakiközépiskola leány­kara Gerse József karnagy Irányításával, a szekszárdi versmondóműihely tagjai, melynek vezetője Ruskóné Németh Judit és a szekszár­di néptáncegyüttes, művésze­ti vezetőjük Szabadi Mihály. Koszorúzás a Felszabadulási emlékműnél: Varjas János, Péti Imre, Mátyás István (balról jobbra). A IV. országos honismereti diákkonferencia A KISZ Központi Bizott­sága, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Művelő­dési Minisztérium a felsza­badulás évfordulójához kötő­dően rendezte meg az or­szágos honismereti konferen­ciát Szekszárdon, melynek programja tegnap délután kezdődött meg az MSZMP megyei bizottságának oktatási igazgatóságán. Az elnökség­ben foglalt helyet Sarlós Ist­ván, a párt politikai bizott­ságának tagja, a Miniszterta­nács elnökihelyettese, K. Papp József, a rpegyei párt- bizottság első titkára. Gazsó Ferenc művelődési miniszter­helyettes. Császár József, a megyei tanács elnöke és Csaj­bók Kálmán, a HNF megyei 'titkára. A ikét és fél napos tanács­kozáson kétszázhatvanán vesznek részt a középfokú tanintézetek és a felnőttek honiismereti mozgalmából. A munka megkezdése előtt a Szózat hangjai után Kiss Magdolna, a megyei KISZ- bizottság első titkára kö­szöntötte a résztvevőket és mutatta be röviden ia megyét. Ezt követően Varga-Sabján László, a KISZ Központi Bizottságának titkára nyitot­ta meg a rendezvényt, ismer­tetve az ifjúsági mozgalom feladatait és eddigi eredmé­nyeit a honismereti mozga­lomban. Hagyomány, hogy a honis­mereti mozgalom irányításá­ban érdekelt országos szer­vek, intézmények ötéves cik­Sarlós István tusokban áttekintik a diákok körében folyó munka tapasz, talatait. A tanácskozás fő témája hazánk elmúlt negy­venéves történelme és az if­júság. Célja annak vizsgála­ta, hogyan lehet a honisme­reti gyűjtő, kutató munka módszereit és eredményeit felhasználni a fiatalok köz­életi aktivitásának alakítá­sában. szűkebb környezetük­höz és a hazához való ra­gaszkodás elmélyítésében. Az első napon Sarlós Ist­ván tartott előadást a haza- fiság, nemzetköziség kérdé­seiről. Beszéde elején a haza­szeretet fogalmának értelme­zéséről szólt, miiként lehet és kell azt egyszerre érzelmi és gondolati alapon megközelí­teni úgy, hogy a Magyaror­szágon élő 10 és fél millió ember számára a -haza szent legyen. Ebben a kérdésben az itt élő ízig-vérig kommunis­ták és a mélyen vallásosok is egyetértenék. Ezt követően beszélt arról, hogyan alakult a hazaszeretet fogalma a tör­ténelmi korokban, majd ar­ról beszélt, hogy sokan úgy hiszik, ha megváltják ma­gyarságukat. mindjárt hozzá is kell tenni igazolásul, hogy internacionalista alapon. A hazaszeretetnek nincs szük­sége semmiféle igazolásra, már csak azért sem, mert az éppen feltételezi más népek nemzeti érzéseinek tisztele­tét, ami minden internacio­nalizmus alapja. Az előadó elemezte a hazai történel­met tulajdonképpen a szá­zadfordulótól, részletesebben szólva a második világhábo­rúról, miajd pedig az azt kö­vető szocialista fejlődésről. A történelmi témát mindig emberi oldalról, a hazaszere­tet irányából közelítette meg. Beszélt a szocializmus épí­tésének mai kérdéseiről is. A vitaindító előadást köve­tő estén szórakoztató progra­mok várták a konferencia kö. zlépiskolás és felnőtt résztve­vőit. A Művészetek Házában Sebestyén János csembaló­művész koncertje volt, utá­na diszkó és más szórakozás várta a fiatalokat, az egész­ségügyi szakiskola kollégiu­mában. Koszorúzás, ünnepi nagygyűlés Tamásiban Pénteken nagy napra vir­radt Tamási. Az egész város egy emberként ünnepelte a település felszabadulásának negyvenedik évfordulóját. Zászlódíszbe öltöztek a köz­épületek és számos lakóház. Délután a város párt-, ál­lami, társadalmi és gazdasá­gi szervei, szervezeteinek képviselői elhelyezték a meg­emlékezés és a kegyelet ko­szorúit a főtéren álló szov­jet hősi emlékmű talapza­tán. Ezután az ünneplő tömeg a művelődési központba vo­nult, ahol nagygyűlésre ke­rült sor. A -ffiagyar és a szovjet himnusz hangjai után Fiath Attila, a városi pártbizottság első titkára üdvözölte a meg­jelenteket, majd az ünnepi beszéd hangzott el. Az ünnepi nagygyűlés szó­noka Grill Ferenc, a városi pártbizottság végrehajtó bi­zottságának tagja, Tamási város Tanácsának elnöke volt. Beszéde bevezetőjében fel­idézte a Vörös Hadsereg har­cainak azokat a mozzanatait, amelyek elvezettek megyénk és Tamási felszabadulásához. Korabeli visszaemlékezések­ből is idézett, s elmondta, hogy a felszabadítók legel­ső teendői közé tartozott a békés építőmunka megkez­désének segítése. Tamásiban 1945. február 2-án megalakult a kommu­nista pártszervezet, a demok­ratikus átalakulás megterem­tésének letéteményese. A párt vezetésével-a köz­ség, majd a város lakossá­ga példátlanul nagy utat tett meg az elmúlt negyven év alatt. A földosztás során itt 1564 család jutott az áhí­tott és megérdemelt földhöz. A földosztás azonban csak a továbblépés lehetőségét te­remtette meg. A párt útmuta­tását követve a nagyközség­ben már 1948-ban megala­kult az első termelőszövet­kezet, amelyet követett a többi, de már 1946-tban meg­alakult a földművesszövet­kezet, a mai jó hírű Kop-Ka Áfész őse. Fornádon 1950- ben állami gazdaság alakult. A nagygyűlés ünneplő közönsége Grill Ferenc ünnepi beszé­dét tartja a tamási műve­lődési központban. Egészen a hatvanas évekig a mezőgazdaság volt Tamá­siban és környékén a meg­határozó. Mára ez a helyzet módosult, hiszen az 1960— 1980-as években tizenhárom ipari üzem jött létre a nagy­községben-városban. Folyamatos fejlődésnek le­hettek tanúi az ittlakók az oktatás- és egészségügy terü­letén is, és a szolgáltatásban is jelentős eredményeket ér­tek el. — Tamási gyors fejlődésé­ben, várossá nyilvánításában pártunk, szocialista államunk segítségén túl a helyi lakos­ság, a helyi gazdálkodó egy­ségek és intézmények lelkes munkája is tükröződik — mondta a szánok. — Az ösz- szefogás mind az ingyene­sen és lelkesen végzett tár­sadalmi munkában, mind az önkéntes anyagi hozzájáru­lásban megnyilvánult. Az 1958-as évtől eddig kereken 100 millió forint érték jött létre helyi erőből. A település szerveinek és lakosságának összefogása, több évtizedes munkája ered­ményezte, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa 19/1983. számú rendele­tével Tamási várossá nyilvá­nítását elrendelte. A fejlő­dés azóta is töretlen és a tamásilak, valamint a társ­községek lakói mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy a jövőben is felfelé ívelő legyen. A nagygyűlés Fiath Attila zárszavával, majd az Inter nacionálé hangjaival ért vé­get.

Next

/
Oldalképek
Tartalom