Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-01 / 282. szám

* rtÉPÜJSÁG 1984. december 1. Ünnepség Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának évforduléján Az elsőnek felszabadult magyar nagyvárosban, Szegeden, negyven év­vel ezelőtt, a Nemzeti Színházban tartott nagygyűlésen alakult meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. Erre a jelentős történelmi esemény­re emlékeztek pénteken a szegedi ta­nácsháza dísztermében megtartott ünnepségen. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottsága rendezvényén ott volt Aczél György, a Központi Bizottság titkára, Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának elnö­ke, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Apró Antal, az Országgyűlés elnöke, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára, továbbá a kormány több tagja, a politikai és a társadalmi élet, s Csongrád megye több vezető szemé­lyisége, valamint sokan azok közül, akik aktív részesei voltak a négy év­tizeddel ezelőtti sorsfordító kezdemé­nyezésnek. A Himnusz elhangzása után Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának első titkára köszöntötte az ünnepség résztvevőit, s megnyitóbe­szédében többek között eze­ket mondotta: — Tailán nem volt vélet­len, hogy éppen itt, Szege­den alakult meg és hirdet­te meg programját a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. Mi, Csongrád megyeiek, sze­gediek azt valljuk: a törté­nelem igazságtétele volt, hogy a szovjet hadsereg ép­pen ebben a térségben lép­te át a magyar határt, és kezdte meg hazánk felszaba­dítását. E táj elnyomott ipa­ri és agrárnincstelenjei sok vért és verejtéket áldoztak a kizsákmányoló osztályok, a népelnyomó rendszer elle­ni harcban. Talán az is tör­ténelmi igazságtétel volt, hogy a reakciós Horthy- rendszer felszámolása, az új népi hatalom kiépítése ép­pen ebben a városban kez­dődött. Ezt a várost Hór- thyék fasiszta ideológiájuk szülőhelyének tekintették. Huszonöt éven keresztül minden eszközzel megpró­bálták bázisukul kiépíteni. De minden terror, demagó­gia ellenére e városban a kommunisták vezetésével a baloldali munkásmozgalom szüntelenül élt és tevékeny­kedett. Kapcsolatot épített ki a dolgozó parasztokkal, a haladó értelmiséggel. — Amikor a szovjet had­sereg felszabadító tette meg­nyitotta a lehetőséget, itt Szegeden sem voltunk keve­sen, akik megértettük az idők szavát és tettük, amit tennünk kellett. Már a szov­jet hadsereg megérkezése előtti napokban létrehoztuk a rend fenntartására — szer­vezett munkásokból — a pol­gárőrséget. Közvetlenül a felszabadulás utáni napok­ban megszerveztük a lakos­ság ellátását, üzembe he­lyeztük a közműveket és 1944. október 15-én már megkezdődött a gyárak ter­melésének elindítása. — Élve a szabadság adta lehetőséggel, már az első na­pokban megkezdtük a de­mokratikus politikai élet és az új népi hatalom megszer­vezését. Itt alakult meg a Magyar Kommunista Párt legális Központi Vezetősége. Majd ösztönzésére sorra új­jáalakultak a többi demok­ratikus pártok. Innen intéz­tek novemberben felhívást a lakosság különböző rétegei­nek képviselői Budapest né­péhez, a magyar honvédség­hez, majd a még fel nem szabadult országrész lakosai­hoz, hirdetve, hogy a szovjet hadsereg nem hódítóként, hanem barátként érkezett hazánk földjére. Innen szó­lították fel az ország népét a fasizmus elleni harcra. Itt kezdődött meg az új demok­ratikus hatalom kiépítése céljából a népi bizottságok szervezése, és megalakult a nemzeti bizottság, amely a Magyar Nemzeti Független­ségi Front létrehozása után annak helyi szervezeteként működött. Az akkori politi­kai kezdeményezéseket a történelem igazolta. Joggal ünnepelhetjük tehát a mai napon a negyven évvel ez­előtti nagy jelentőségű ese­ményt. Ezt követően Kállai Gyu­la, az MSZMP Központi Bi­Elöljáróban szólt arról, hogy ezekben a napokban, hónapokban ünnepeljük ha­zánk felszabadulásának év­fordulóját, s 1944 őszének és 1945 telének-tavaszának nap­jai igazi örömteli esemény­ként íródtak be történel­münkbe, gazdagítva sajáto­san szép tavaszi forradalmi ünnepnapjaink számát. Utalt arra, hogy Magyarországot a világ első és egyetlen szo­cialista államának katonái szabadították fel, s történel­münk során először fordult elő, hogy egy nagyhatalom népünk igaz barátjaként, felszabadítóként lépett orszá­gunk területére. Először fordult elő, hogy a magyar nép iránt baráti érzésekkel viseltető hatalom verte le kezünkről az idegen elnyo­más súlyos bilincseit. — Amikor a Vörös Had­sereg felszabadította hazán­kat, nemcsak az országun­kat megszállt hitleri és az őket kiszolgáló hazai fasiz­mus hadigépezetét verte szét, ezzel együtt széthullott a súlyos bűnökkel terhelt és a magyar nép előtt gyűlöle­tes ellenforradalmi rendszer államgépezete is — mondot­ta a továbbiakban Kállai Gyula. — A szovjet katonák óriási anyagi és emberi ál­dozatot vállalva, még har­coltak az ország teljes fel­szabadításáért, ugyanakkor menet közben, szinte faluról falura haladva lehetővé tet­ték, hogy a magyar dolgo­zók maguk vegyék kezükbe sorsuk intézését. A felsza­badult országrészben gyors ütemben megalakultak a kommunista pártszervezetek, s megkezdték a munkát a szociáldemokrata és más antifasiszta erők is. A nép legjobb fiainak, akik a fa­sizmus és a háború ellen küzdve, a magyar újjászüle­tést meghirdették, s érte a legtöbb áldozatot hozták, a felszabadulás örömteli pil­lanatai után tüstént a múlt­beli súlyos örökség felszá­molásának és a jövő terve­zésének egyaránt nehéz gondjaival kellett szembe­nézniük. Azonnal hozzá kel­lett látni magának az élet­nek a megindításához. — E katasztrofális, sokak által reménytelennek ítélt helyzetben dolgozó népünk nagy politikai érettségről, szinte államalapító bölcses­ségről tett tanúságot — folytatta. — 1944—45 te­lén viharos gyorsasággal mélyreható népi demokrati­kus forradalom bontakozott ki hazánkban. Nemhiába ne­veztük akkor a népi demok­rácia több intézkedését, így mindenekelőtt a földreformot új honfoglalásnak. A hely­zet adta lehetőséggel élve a munkásosztály, a parasztság és a haladó értelmiség tel­jesítette történelmi felada­tát: nyomban megkezdte a fasiszta rendszer maradvá­nyainak felszámolását, s harcba indult a népi hata­lom politikai és államrend­jének megteremtéséért. zottságának tagja, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke emelkedett szólásra. — A felszabadulás törté­nelmi folyamatának két ki­emelkedően fontos esemé­nye volt: 1944. december 2—3- án Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Független­ségi Front, 1944. december 21—22-én pedig Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány — folytatta Kállai Gyula, majd a szegedi zászlóbontás körülményeiről szólva hangsúlyozta: — A Függetlenségi Front alakuló ülése a Magyar Kommunis­ta Párt hitet és erőt sugárzó jelszavának jegyében jött össze: Lesz magyar újjászü­letés! Nagy szükség volt ak­kor az ilyen reményt és erőt sugárzó jelszavakra. Egyike volt ez a párt azon jelszavainak, mely valóban történelmi jelentőségre tett szert. S tehetett is, mert nemcsak a kommunisták jö­vőbe vetett hitét fejezte ki, de azoknak a reményét is, akik az igazább jövőért ké­szek voltak küzdeni, de ön­magukra hagyatva nem let­tek volna képesek arra, hogy a példátlanul súlyos hely­zetből megtalálják a kiveze­tő utat és másoknak is irányt mutassanak. S íme, a dermedtség, a fásultság és reménytelenség napjai köze­pette akadtak, akik bizakod­va és határozottan hirdették, hogy lesz, lennie kell a ma­gyarság életében egy feleme­lő új korszaknak. És nem­csak beszéltek erről, hanem tettek és cselekedtek is érte, munkára, s az ország újjá­építésére mozgósítottak. A magyar kommunisták javas­latára a nemzeti újjászüle­tésnek ezt az átfogó, való­ban a népet és a nemzetet felemelő országépítő tervét hirdette meg a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front Sze­geden elfogadott program- nyilatkozata, amely a koalí­ciós pártok közös célkitűzé­se lett. — A programnyilatkozat elfogadása éppen ezért nem­csak a felszabadult terüle­teken jelentett örömteli ese­ményt, de újabb erővel és lelkesedéssel töltötte el azo­kat is, akik — halálos ve­szély közepette — az ost­romlott fővárosban és a még megszállt Dunántúlon küz­döttek a fasizmus ellen, elő­segítve, hogy a szovjet had­sereg győzelmei nyomán ott is mihamarabb felvirradjon a szabadság napja. A nyi­latkozatot — amellyel hama­rosan megismerkedett az egész ország — öt párt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a De­mokratikus Polgári Párt és a Szabad Szakszervezetek képviselői írták alá. A fel­szabadított területen meg­történt az első lép>és az új szabad demokratikus magyar állam megteremtésére. A magyar kommunisták már ekkor tudták, hogy történel­mi küldetésüket egyedül, magkura hagyatva nem ké­pesek teljesíteni: szövetsé­gesekre, harcostársakra van szükségük. Ez nem volt új feladat számukra. Már a második világháború alatt a fasizmus és a háború elleni küzdelem időszakában szívó­san és következetesen építet­ték szövetségi rendszerüket minden antifasiszta demok­ratikus erővel, főleg a mun­kásosztály, a parasztság és haladó értelmiség demokra­tikus szervezeteivel. Így jött létre a német meg­szállás hónapjaiban a Bé­kepárt, illetve a Kommunis­ta Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazda- párt és a Nemzeti Paraszt­párt politikai szövetsége: a Magyar Front. E szervezet tevékenységének tulajdon­képpeni folytatója, jogutód­ja volt a felszabadított te­rületeken a Magyar Függet­lenségi Front. — Mindaz, ami Szegeden történt, nagy hatást gyako­rolt a másik nagy történel­mi esemény érlelődésére is — mondotta. — Hozzájárult ahhoz, hogy létrejöjjenek azok a feltételek, amelyek közepette a híres, az 1848— 49-es Kossuth-kormányt is befogadó 400 éves Reformá­tus Kollégium oratóriumá­ban összejöhettek a magyar népnek a nemzeti bizottsá­gok által megválasztott iga­zi képviselői. Ennek köszön­hető, hogy 1944. december 21—22-én Debrecenben meg­alakult a dolgozó nép szu­verenitását megtestesítő Ideiglenes Nemzetgyűlés és Ideiglenes Nemzeti Kor­mány. — A Szegeden elfogadott program legfőbb követelései fokozatosan helyet kaptak a kormány nyilatkozataiban, így a megalakulását bejelen­tő, a nemzethez intézett szó­zatában is. A kormány ha­tározatot hozott a fegyver­szüneti egyezmény megköté­séről, hadat üzent Németor­szágnak, elhatározta, hogy törvényt alkot a nagybirtok- rendszer megszüntetéséről, a bankok, a bányák, s a leg­nagyobb üzemek államosítá­sáról. Megmutatva, hogy mégis van kivezető út ab­ból a katasztrofális helyzet­ből, amelybe a Szovjetunió ellen indított háborúval ta­szítottak bennünket. Szeged büszke lehet arra, hogy nem­zeti újjászületésünk egyik bölcsője volt. Annál is in­kább büszke lehet erre, mert az ellenforradalmi korszak egész más szerepet szánt en­nek a gyönyörű Tisza-parti városnak. Kállai Gyula személyes él­ményeit idézve elmondta: a háború éveiben eléggé meg­ismerte a várost. A Hétve­zér utcai munkásotthonban forrt, pezsgett az élet. E sze­rény munkásotthon falai kö­zött munkásnemzedékek ne­velődtek öntudatos forradal­márokká, s munkásdinaszti­ák adták egyik kézből a má­sikba a szocializmus vörös zászlaját. Egy új, emberibb Magyarország megteremtésé­ről folyt a szó, gyakorta olyan előadók vezetésével, mint Móra Ferenc, Szent- Györgyi Albert, Juhász Gyu­la, Móricz Zsigmond, József Attila és Veres Péter, akik valamennyien az új Magyar- ország alapjait igyekeztek egy-egy téglával gyarapíta­ni. így lett Szeged a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának a városa, s az elmúlt 40 év alatt min­denkor hű maradt történel­mi rangjához, s a zászló, amelyet a nagy elődök emeltek a magasba, egy percre sem hanyatlott le, mindig ifjú és erős kezek tartották, s emelték egyre feljebb, egyre magasabbra. A szegedi zászlóbontásból levonható tanulságokat pél­dázva kiemelte a szónok: a magyar kommunisták harca országunk szabadságának és függetlenségének, új társa­dalmi rendjének kivívásáért, népünk demokratikus, majd szocialista egységének meg­teremtéséért nem volt hiába­való. Bebizonyosodott, hogy a nemzeti összefogás, a de­mokratikus nemzeti egység­front, a népfrontpoliitika, amelyet akkor meghirdet­tünk, nem alkalmi jellegű, nem taktikai manőver, ha­nem politikánk elidegeníthe­tetlen része, a pánt szövet­ségi politikájának alapján egész további fejlődésünk­nek nagy előrelendítő ereje lett, nemcsak a romok el­takarításának idején, hanem az építőmunka minden sza­kaszában. A helyesen értelmezett nemzeti egység politikája viszont sok súlyos feladat megoldására tett képessé bennünket. Erre támaszko­dunk ma is, amikor szintén nagy és nehéz feladatokat kell megoldanunk. A 40 év­vel ezelőtt, Szegeden elfoga­dott program nemcsak ak­kori szorongó érzéseinkre adott megnyugtató választ, hanem hitet és reménységet öntött belénk, felvillantotta egy új korszak körvonalait, megmutatta a fejlődés táv­latait is. Miként hittük és vallottuk: lett magyar újjá­születés! A magyar nép a szocializmus elkötelezett hí­ve lett. S bár fejlődésünk nem volt egyenes vonalú, szektás-dogmatikus hibák, törvénytelenségek, majd a revizionisták kártevése za- zarta, hátráltatta fejlődé­sünket, mégis igaz: a szo­cialista társadalmi rend épí­tése szilárd erkölcsi és po­litikai egységbe kovácsolta népünket. A Függetlenségi Frontban széles alapokon bontakoztak ki a népi de­mokratikus forradalomnak azok a belső erői, amelyek 1944. szeptembere és 1947— 48 fordulója között egyértel­műen szocialistává tették, majd győzelemre vitték har­cunkat, s az egyre izmosodó nagy népi tömegek élén meg­teremtették a szocializmust építő mai Magyarországot. — Mai ünnepi ülésünk nemcsak tiszteletadás a múlt nagy eseményei és azok ki­emelkedő harcosai előtt. Visszaemlékezésünk a mát és a jövőt szolgálja: négy évtizedes közös küzdelmünk eredményeinek megőrzését gyarapítását, nemzeti fel­adataink közös akaratú elvég­zését és jövőnk olyan meg­alapozását, amely méltó a 40 évvel ezelőtti sorsforduló­hoz, s amely kivívja az új nemzedékek tiszteletét — mondotta végezetül az ünne­pi szónok, s további jó mun. kát, további sikereket kívánt az ülés minden résztvevőjé­nek, Szeged város minden lakosának. • Az ünnepi beszéd elhang­zása után a korabeli szerve­zők nevében Forgács István nyugail'mazott dramaturg szó­lalt fel. Élményeinek, emlé­keinek felidézésével mutatta be a négy évtizeddel ezelőt­ti helyzetet, a körülménye­ket, amelyék között és hatá­sára létrejött a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front. Szólt arról, hogy azokban a napokban, amikor a szovjet csapatok már a Tiszántúlon harcoltak, a szegedi város­házán gyülekeztek a külön­böző meggyőződésű emberek, akik elhatározták, hogy a várost ibékésen átadják. Ezek a hazafiak elindítottak egy mozgalmat, s ennek eredményeként kerülhetett ■ sor a függetlenségi front el­ső nagygyűlésére, arra az eseményre, amelynek jubi­leumára most emlékezünk. Az ülés résztvevői újrafogal­mazták a magyarság, a haza- fiság fogalmát. Egyetértésre jutottak abban, hogy ma­gyarnak lenni nemcsak nem­zeti színű lobogót, nemcsak közös nyelvet és közös tör­ténelmet jelent, hanem az egész nép összefogását, fele­lősségét. A Nemzeti Színház­ban a kommunista párt sza­vára összegyűlt emberek voltak azok, akiknek segít­ségével megindulhatott a fel­szabadított országrészben az életet jelentő munka. A mai fiatalok nevében Szögi Etelka, a Szegedi Tex­tilművek munkásnője, a gyár KISZ-bizottságának szervező titkára köszöntötte a hősi korszak aktív résztvevőit, akik megteremtették a nem­zeti összefogást, és megvaló­sították az ország újjáépíté­sét. A ma ifjúsága nevében ígéretet tett arra, hogy a példamutató elődök nyomán haladva alkotó részesei lesz­nek a szocialista országépítő munkának. — A fiatalság tudása, szak­mai felkészültsége olyan energia, amelyre bátran épít­het egész nemzetünk — mon­dotta. — Jóleső érzés szá­momra, hogy azok előtt szól­hattam, akik nemzeti fel- emelkedésünk megszületésé­nél bábáskodtak. Az össze­fogás, az Okos, a jobbító szándék felkarolása, a jövő­ért érzett felelősség gondo­lata olyan mához szóló üze­nete a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Frontnak, amelyet a fiatalok is magukénak éreznek. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. (MTI) Az ünnepi beszédet Kállai Gyula, az MSZMP KB tagja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöke mondja. (Telefotó) Kállai Gyula beszéde

Next

/
Oldalképek
Tartalom