Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-10 / 264. szám
1984. november 10. NÉPÚJSÁG 5 Kallódó értékek Nagyszüleink korosztálya még mindennel Itakarékosko- dott. A hosszú téli, falusi estéken összegyűlt a család, a rokonság és vidám beszélgetés közben morzsolták a kukoricáit. A szemet zsákban gyűjtötték, a férfiak kamrá- bia hordták, majd innét lassanként a disznók vályújába került. A csutka, vagy ahogy a Bakonyban nevezik, a kukorica tusája sem számított hulladéknak. Esztendőn áít ezzel gyújtották reggelente a tüzelt, disznóvágáskor a tusa melegénél fortyogott a katlanban a víz. A kukorica szárát a tehenek szólalták, lefekvés előtt mindig dobott egy kévét a jászolba a gazdia. Reggel aztán kikotorta a maradékot, gondosam összekötötte, mert ezzel is fűtöttek katlanban, kemencében. Minden íze hasznosult a növénynek. Később is így volt ez, amikor már elegendő fa száradt a parasztemberek udvarán. Szokásuk nem változott, hiszen vérükben volt a takarékoskodás. Nem mellékes Valószínűleg a parasztemberek nem is ismerték a melléktermék fogalmát, amelyet mostanában oly sokait emlegettünk. A gyakorló szakemberek kettéválasztják a termelést, s azt mondják, eközben keletkeznek a főtermékek, amelyekre feltétlenül szükség van, s mintegy mellékesen Ott vannak a melléktermékek is, amelyeket többnyire kedvük szerint hasznosítanak. Az elméletben jártas szakemberek tagadják az efféle szemléletet. Kutatásaik eredményeire, tapasz- - talátaikra, s nem ritkán a külhoni gyakorlatra hivatkozva állítják, hogy a főtermék és a melléktermék nem választható el egymástól a termelés folyamatában, csak a hasznosítás iránya más. Ezért is javasolják, hogy feledjük el a melléktermék fogalmát, helyesebb, kifejezőbb a maradványtermék használata. Javaslatukat érvekkel is alátámasztják. A becslések szerint ugyanis az erdő- és mezőgazdaságban évente 25 millió tonna maradványtermék keletkezik, ia feldolgozó- ipari és kommunális maradványokkal együtt súlyuk 34— 35 millió Itonna, szárazanyagban kifejezve. Ez a mennyiség megegyezik a főitermékek súlyával, s ez egyben figyelmeztet is a hasznosítás fontosságára. A jövőben sem lesz máskénnt. A számítások szerint az ezredfordulón már 40—45 millió tonna maradványtermék lesz az élelmiszer-gazdaságban. Göröngyös út a jászolig Ho tart a hasznosításuk? A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszltérium kimutatásai szreint a maradványoknak 70—80 százalékát felhasználják a gazdaságok. Az istállókban keletkezett szerves trágyának a 90 százalékát kiszórják, a hígtrágyának a felét, a talajba bedolgozott szárazmaradványok a tápanyag-ultánpótlásnak ,a 25—30 százalékát adják. Mindezeknél fontosabb, hogy 3 millió tonna növényi maradványt, 6 millió tonna élelmiszer-feldolgozási maradványt hasznosítanak takarmányként. Bármily örvendetes volt is azonban a, legutóbbi években a hasznosítás javulásiam korántsem kiaknázottak a lehetőségek. A Magyar Tudományos Akadémia felmérése szerint az ezredfordulón keletkező 40—45 millió tonna maradványterméknek a 20 százaléka takarmányként hasznosítható, 55 százaléka ad almot, beszánthiató a talajba, tíz százalékából energiát nyerhetünk, 4 százaléka hasznosulhat ia biogázosítási programban, hat százalékát felhasználhatja iaz ipar, s csak a maradék öt százalék veszteség. Messze vagyunk tehát a maradványltermékek teljes körű hasznosításáltól, holott a tehetőségek kínálkoznak hozzá. Kiváltképpen az olyan esztendőkben lenne célszerű kiaknázásuk, mint az idei, amikor az aszály megtizedelte a takarmánynövényeket. A maradványtermékekkel pedig takarmányt lehetne pótolni, mint azit számos gazdaság gyakorlata bizonyítja is. A teljes sikernek azonban számos akadálya van. A felhasználók elsősorban a technológiai hiányosságokat emlegetik. Több olyan márad- ványterméke is van a mező- gazdaságnak, amelyeket szívesen fogyasztanának az óljaitok, de nehézkes a betakarítása, s emiatt többségük a szántóföldön marad. Általánosságban is megfigyelhető, hogy ia gépipar az elmúlt évtizedekben ellsősorban a fő termékek betakarítására fordított gondot, s ennek a gépi technológiáját fejlesztette. Voltaképpen érthető is törekvésük, mert hosszú ideig a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői is lebecsülték a maradványtermékeket, s így nem is sürgették a betakarítási technológiák fejlesztését. Most már nagyobb igény lenne rá, de a meglévő géprendszereket módosítani, vagy újabbakat kifejleszteni időigényes munka. Másfelől az is igaz, hogy még mindig nem elég nagy a gazdasági kényszer a maradványtermékek betakarítására, s így a gépesítés fejlesztésére sem általános az igény. Sok helyütt kényelmesek a gazdasági vezetők, márpedig a legtöbb ' maradványtermék begyűjtése, kezelése, etetése az átlagosnál nagyobb törődést, gondosságot, erőfeszítést követéi ne. Sok a vita a hasznosítás gazdaságosságáról is. Bizonyos, hogy a maradványtermékekkel is csak akkor szabad foglalkozni, ha etetésük vagy másféle hasznosításuk jövedelmező a gazdaságoknak. A jövedelmezőséget ugyanis nemcsak a fő termékek értékesítésekor kell számon kérni. A gazdaságosság különösen akkor kerül előtérbe, ha az üzemek vásárolják a maradványtermékeket. A vita legtöbbször a termékek áránál bontakozik ki. Az eladó túlértékeli, a vevő pedig gyakorta alulértékeli az adott terméket. Ilyen helyzetben aztán nehezen születik meg a megoldás, kallódik a maradványtermék, számos esetben szennyezi a környezetet. Voltaképpen egyetlen megoldás létezhet: a közös érdekeltség kialakítása. Hitel a takarékosságra Mindenkinek ez az érdeke, így hasznosulhat a legjobban a legtöbb maradványtermék. Erre ösztönzik is a vállalatokat és a mezőgazdasági nagyüzemeket. A Magyar Nemzeti Bank és az Állami Fejlesztési Bank támogatást, hitelt nyújt a maradványtermékek hasznosításához. A maradványok ésszerű fel- használása különösen fontos most, hiszen az ország több vidékén is kevés takarmány termett. Az állattenyésztők gondjait növeli, hogy soha nem volt annyi állat az országban, mint mostanában. Etetésükről pedig mindenképpen gondoskodni kell, hiszen a növénytermelés veszteségeit éppen az állattenyésztés fejlesztése mérsékelheti. Voltaképpen nem új dolgokat kellene felfedezni, csak az öröklött gyakorlatot megújítani. Aszályos esztendőkben régen is több szalma, kukoricaszár került a jászolba. Az idén is „csak” erről van szó, „csak” erre van szükség. FARKAS JÓZSEF Vasbetonszerelők Riportunkkal a TOTÉV vasbetonszerelőinek mindennapos, fáradságos munkájáról akartunk képet adni. A 24 fős részleg 1984. évi termelési értéke mintegy 12 millió forint lesz. Az itt dolgozó törzs- gárdatagok jelszava: csak minőségi mun.- kát! Kapfinger András képriportja Werling József harminc éve a szakmában dolgozik Szentes Albert Derékpróbáló munka