Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-10 / 264. szám

1984. november 10. NÉPÚJSÁG 3 A vezetői munka és a demokratizmus A vezetésre ott... ,van _________________ szükség, a hol az embernek munka- megosztáson alapuló tevé­kenységét kell kibontakoz­tatni, összehangolttá tenni. Tőkés viszonyok között a vezetők hatalmának anyagi alapja a termelési eszközök magántulajdona. Szocialista társadalmi viszonyok között a vezetői /megbízatás a mun­kásosztály kezében lévő ha­talom gyakorlására való fel­hatalmazást jelent. Mint Ká­dár elvtárs a párt XI. kong­resszusán leszögezte: „...A hatalom nem személy sze­rint az övék, hanem a mun­kásosztályé. ők csak megbí­zást kaptak arra, hogy a munkásosztály hatalmát biz­tosítsák, védjék és érvénye­sítsék. Ez nem személyes ha­talmuk, hanem szolgálat.” Vezetéssel a társadalom életének minden területén találkozunk, és minden terü­leten különböző szinteken ér­vényesül. Az viszont közös vonásuk, hogy a vezetés minden terü­letén és minden szinten mun­kamegosztáson alapuló, célra orientáló, összehangoló és a megfelelő feltételeket bizto­sító tevékenység, amely ha­talomra épül. E tudatos tevékenység ak­kor lehet eredményes, ha az az adott kollektíva együttes, összehangolt cselekvésében válik realitássá, közös erő­feszítéssé. A vezetők csak akkor tud­nak a mind gyorsabban nö­vekvő • követelményeknek megfelelni, ha alaposan is­merik a szervezeten belüli körülményeket és az emberi kapcsolatokat is. Hiszen e kö­rülmények és kapcsolatok nagy hatással vannak a ter­melésre, a gazdálkodásra, az ügyintézésre, a munkafeltéte­lek, a létfeltételek alakítá­sára. Ha e viszonyok demok­ratikus jelleget öltenek, elő­segítik a vezetési gondok megoldását, az érdekek ala­posabb egyeztetését, az el­lentmondások feloldását is. Vagyis a vezetés széles körű segítését eredményezik. Ezért is fogalmaz pártunk XII. kongresszusának határozata úgy, hogy: „A párt változat­lanul alapvető feladatának tekinti a dolgozók szélesebb körű bevonását a közügyek­be... A vezetők fordítsanak nagyobb gondot a tájékozta­tásra, támaszkodjanak a dol­gozók, a közösségek vélemé­nyére, javaslataira.” A szocialista rendszer leg­főbb vonása és tartalma a dolgozó emberek széles körű demokráciája), bevonásuk a társadalom kérdéseinek el­döntésébe, a fejlődést szol­gáló tennivalók meghatáro­zásába és végrehajtásába. E széles körű demokrácia csak a szocializmusra jellemző történelmi vívmány. Ebben elsősorban a munkahelyi de­mokrácia történelmi jelentő­ségű, amely a dolgozók szá­mára a hatalom gyakorlásá­nak egyik legkonkrétabb, nap mint nap jelentkező for­mája. Olyan hatalomgyakor­lás, amely aktív részvételt jelent a vállalatok, (üzemek, szövetkezetek, hivatalok és egyéb intézmények vezetésé­ben. Fejlődésünk jelenlegi sza­kaszában fokozott szükség is van arra, hogy a dolgozó em­berek fegyelmezetten vegye­nek részt nagy társadalmi feladataink kimunkálásában és megvalósításában. Részvé­telükhöz szükséges az is, hogy tudják, mi a konkrét tennivaló, abban miként tud­nak ők maguk a legeredmé­nyesebben közreműködni. Ez pedig meggyőzést, meggyőző­désre épülő döntésrendszert és alkotó légkört kíván meg. Olyan légkört, ahol minden­ki képessége, tudása legjavát adja, és ezt azért adja, mert meggyőződése, hogy adnia kell, mert tudja, hogy mi, miért és minek az érdekében történik. Ennek eléréséhez demokratizmusra, mégpedig az alkotás, a cselekvés, az emberi képességek érvénye­sülését és kibontakoztatását biztosító demokratizmusra van szükség. Olyan demok­ráciára, amely előre viszi, segíti a közösségben rejlő erő és dinamizmus felszínre hozását, kibontakoztatását. Hiszen minden demokrácia annyit ér, amennyi társadal­mi aktivitást és cselekvést képes kifejezni és érvényesí­teni. A munkahelyi demok­rácia is akkor válik teljessé és valóságossá, ha érvénye­sítésére a vezetőknek és a beosztottaknak egyaránt bel­ső igénye alakul ki. E belső igény tudatos ki- ----------------alakításában ki­magasló jelentőséggel bír a demokratizmus formális vo­násainak leküzdése. Leküz­dése az olyan felfogásnak, hogy különösebb cél és fel­készülés nélkül is összehív­ják a kollektívát, hogy a rendezvényt „kipipáltnak” le­hessen felfogni. Továbbá azt a gyakorlatot is le kell küz­deni, amely abban nyilvánul meg, hogy már eldöntött kér­déseket utólagosan hagyat­nak jóvá a különböző de­mokratikus fórumokkal. For­malitás és ezért leküzdendő az a megoldás is, hogy szor­galmazzák a részvételt a munkahely, az üzem vagy intézmény előtt álló felada­tok, problémák megoldásá­ban, ugyanakkor válasz nél­kül, felhasználatlanul ma­radnak a felvetések, javasla­tok. Ez még ma is gyakran megtörténik annak ellenére, hogy jogszabályok írják elő a vezetők válaszolási köte­lezettségét. Kötelezettséget az érdemi válaszok megadására, nem a feltétlen igenlésre, a bólintgatásra és nem is az indulatos, lekezelő, durva hangnemű válaszok adására, vagy olyan megfogalmazá­sokra, hogy ebben ugyan jó az észrevétel, de az nem va­lósítható meg. A felvetések­re, javaslatokra történő vá­laszadás, reagálás olyan le­gyen — akár egyetértő, akár elutasító — hogy kellő érve­léssel, bizonyítással, illetve cáfolattal győzze meg a dol­gozót. A meggyőzésen ke­resztül inspirálja, őt itovábbi aktivitásra, a jobb megoldá­sok keresésére, a dialógus folytatására. A formálisságot tükrözi az is, hogy gyakran a feladatok megjelölésével a különböző szervezetek, sőt a vezetők egy része is befeje­zettnek vélik tennivalójukat, í gy elhanyagolják a végre­hajtás megszervezését és az ellenőrzését is. Márpedig a munkahelyi demokrácia ér­vényesülése során elsősor­ban a vezetők kötelességei­nek van szerepe abban, hogy a munkatársak, a beosztottak rendszeresen élhessenek jo­gaikkal. A vezetőknek arra kell törekedniök, hogy ezek a jogok a megvalósulás so­rán szívesen vállalt köteles­ségekké alakuljanak át. A demokratikus jogokkal, amelyek egyben kötelezett­séget is jelentenek, nemcsak egyszerűen élni kell, hanem helyesen kell velük élni. He­lyesen, ami azt jelenti, hogy nem szabad összekeverni a bírálatot az ellenzékiséggel, a szókimondást a demagó­giával, az egyéni érdeket a közösségi érdekkel. Az öntu­datos, önérzetes dolgozók legfőbb jellemzője, hogy nemcsak jogaikkal, hanem kötelességeikkel is tisztában vannak, sőt közülük egyre többen képesek felelősséget érezni, és vállalni az egész kollektíva munkájáért, tevé­kenységéért, körülményeik javításáért is. Ahhoz azonban, hogy ez a felfogás tömegessé váljon — sok-sok tényező mellett — mindenekelőtt arra van szük­ség, hogy a munkahelyi de­mokrácia bármely fórumán szereplő vezető mindig pon­tos és közérthető tájékozta­tást adjon, igényelje a véle­ményeket, javaslatokat, azok­ra mindenkor adja meg a konkrét válaszokat, a kol­lektíva vagy a testület dön­tését tartsa tiszteletben és segítse elő annak végrehaj­tását. Ne törekedjen arra, hogy a demokratikus fóru­mok csakis az ő véleményét harsogják, gondolatmeneté­nek megfelelően tevékeny­kedjenek vagy ne tevékeny­kedjenek, mert ez esetben ott a demokrácia sem nem jó, sem nem rossz, egyszerű­en nincs. A ma as a holnap társa- ------------ dalmi igényeit ki­elégítő demokratizmus ki­alakításáért és érvényesíté­séért elsősorban tehát a ve­zetőké, a vezető szerveké a nagyobb felelősség. Demok­ratikusan vezetni csak a szo­cialista vezető készségeivel rendelkező ember tud, aki tudomásul veszi, hogy a mi viszonyaink között a vezetés szolgálat. A hatalmat gya­korló munkásosztály, a dol­gozó emberek szolgálata. A demokratizmus ilyen felfo­gását kívánja meg az a kö­rülmény is, hogy az általá­nos társadalmi fejlődésben olyan kor küszöbéhez ér­tünk, amelLyben új és új ré­tegek juthatnak el annak megértéséhez, hogy a demok­rácia kiteljesedése elképzel­hetetlen a szocializmus nél­kül, hogy a szocializmus az a társadalmi rend, amely le­hetővé teszi a demokrácia fejlődésének új dimenzióját. Ezt a dimenziót pedig pél­damutató tevékenységünkkel mi is, mint a szocialista or­szágok közösségének dolgo­zói, vezetői alakíthatjuk, fej­leszthetjük és tehetjük egyre vonzóbbá. H ORVATH JÖZSEF m Uj típusú biztosító berendezés Üjabb hidraulikus, „önjá­ró” vágatkereszteződést biz­tosító pajzsot helyeznek üzembe a Tatabányai Szén­bányák területén. A Köz­ponti Bányászati Fejlesztési Intézet és a Tatabányai Szénbányák által közösen ki­alakított pajzs első darabja­it ugyancsak itt próbálták ki. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, sőt az új beren­dezés iránt számos külföldi cég is érdeklődik. A közel­múltban NSZK-beli vállala­tok például harmadik or­szágban történő közös érté­kesítés lehetőségét vetették fel. A szénbányák 'fejtési vá­gatainak kereszteződésében az átlagosnál nagyobb kő­zetnyomást kell elviselniök a biztosító berendezéseknek. Eddig ezt számos — épület­dúcokhoz hasonló —, úgy­nevezett egyedi támmal ol­dották meg, a módszer hát­ránya azonban, hogy a tá­rnok beépítése, majd a fej­tés előrehaladásával kiszere­lése nagyon munkaigényes; általában 8—10 ember fog­lalkozott vele. Az új típusú pajzs révén 15—20 perc alatt elvégezhető ez a biztosítási munka, mégpedig emberi munka igénybevétele nélktil. A pajzs minden oldalról vé­delmet nyújt, legerősebb vál­tozata négyzetméterenként 100 tonnás terhelést képes elviselni. Hidraulikus beren­dezésével önműködően „lép” előre, így emberi munka nél­kül mozog. Az önjáró pajzs magában foglalja a szenet továbbító szállítóberendezést is. A pajzs — előrehaladáskor — magával viszi a szállítóegy­séget, ami azért lényeges, mert korábban a vágatke­reszteződések átépítésekor éppen a szállítóberendezés szétbontása, illetve az új ke­reszteződésnél történő ösz- szeszerelése miatt adódott az egyik legnagyobb időveszte­ség. HÉTRŐL ITTWilT^ HÍRRE! HÍRRŐL A 45. hét az ünnep jegyében zajlott le. Történelmi jelentőségű eseményre, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlé­keztek nemcsak hazánkban, hanem világ­szerte. Fellobogózott utcák, terek, középü­letek, ünnepi nagygyűlések, megemlékezé­sek, a legjobban dolgozók elismerése... Az elmúlt néhány nap híreit, tudósításait böngészve, most mégsem ezekről a nagy pillanatokról, sokkal inkább a mindenna­pi kis ünnepeinkről szólok. Azokat a szép perceket, történéseket igyekszem kiragad­ni, amelyek néhány embernek, egy közös­ségnek, vagy település lakóinak szereztek örömet. A legkisebbekről... Üj, modern óvodát adtak át Tolnán. A társadalmi összefogás eredményeként fel­épült intézmény megoldotta az új telep gondjait. Megszűnt a zsúfoltság, s ma már minden óvodás korú gyermeket fel tudnak venni, nem kell senkit visszautasítani a jelentkezők közül. Nemcsak világos, szé­pen berendezett termek, de tágas torna­terem is várja az apróságokat, s ez ma még — sajnos — nem általános. Mert nemcsak a megyénkben működő 168 óvo­da legtöbbjében, de bizony sok iskolában is gondot jelent a kicsinyek testmozgásá­nak helyzete, körülményei. Ám szerencsé­re, a több mint 12 000 kisgyermekkel majd­nem kizárólag szakképzett nevelő' foglal­kozik Tolna megyében, hiszen a 930 óvónő közül mindössze tizenegyen képesítés nél­küliek. Kakasdon is együtt örülhettek az embe­rek: köztéri alkotással gyarapodott a köz­ség. Székely kaput állítottak fel, ami sze­met gyönyörködtető közkincsként egyúttal a hagyomány megőrzését, egy népcsoport kultúrájának ápolását is példázza. Ez na­gyon fontos dolog, mert múltunk, történel­münk ismerete nélkül nem alkothatunk teljeset a jelenben, s gyökértelen lesz a jövőnk. Hiszen a legmodernebb berende­zés, szuper automata készülék sem nélkü­lözheti az embert. Azt az embert, aki cél­ja eléréséért tervez, számít, programoz... s az eredménynek örül, vagy bánkódik a sikertelenség miatt. A legnagyobbakról... A szociális gondozás úgy hiszem az a terület, amelyről nem lehet eleget beszél­ni. A népi ellenőrzési bizottság megfo­galmazta, összegezte a segélyezés, szociá­lis étkeztetés, házigondozás, bentlakásos intézmények helyzetét megyénkben, és megfogalmazta a felnőttvédelem felada­tait. A vizsgálat részletes ismertetése után most nem a különböző létesítmények fel­szereltségéről, tárgyi feltételeiről, hanem a szubjektív körülményekről szeretnék szól­ni. Ügy, érzem leggyakrabban éppen az a „létszükséglet” hiányzik azoknál az idős, vagy támogatásra szoruló embereknél, akik a szociális intézmények valamelyikébe kényszerülnek, amit szeretetnek nevezünk. Pedig a törődés, gondoskodás, de sokszor már a jó szó is gyógyírt jelenthet nem­csak a társadalomra támaszkodóknak, de valamennyiünknek... Mintha egyre inkább elfeledkeznénk erről, márpedig egymás megbecsülésének jele a feltétlen, őszinte szó — legyen az kritikus, elmarasztaló vagy éppen dicsérő. Tartalmas szórakozás Sikeresnek minősítették a kaposvári Csi- ky Gergely Színház társulatának vendég- szereplését, a Liliom bemutatóját Moszk­vában. A kaposvári színészekkel a szek­szárdi közönség is gyakran találkozhatott az elmúlt néhány évben, emlékezetes be­mutatók fűződnek nevükhöz. Így például azok, akik látták, bizonyára sokáig meg­őrzik magukban a Marat halála című elő­adásukat. Idén is felléptek a megyeszék­helyen — a Cseresznyéskerttel — és még találkozhatunk velük, decemberben a Ci­gánybáró című operettben. Mindez tük­rözi azt a törekvést, amit Kis Pál István, a Babits Mihály művelődési központ igazgatója megfogalmazott: az intézmény széles repertoárt igyekszik kialakítani, hogy mind több színtársulattal találkoz­hasson a megyeszékhely közönsége, s ezzel kulturált, tartalmas szórakozást nyújtsa­nak több száz, ezer embernek a hosszú téli estéken is. Más téma, de a helyszín azonos. Ugyan­csak a „Babitsban” nyílt kiállítás Bará­taink a madarak címmel. A bemutató ideje alatt az érdeklődők a madarak ete­A Babits Mihály művelődési központ elő­terében téséről, gondozásáról kaphatnak felvilá­gosítást, tanácsot, sőt helyben is kaphatók etetők, „madártanyák”. Mindez a hideg idő közeledtével, a tél beköszönte előtt a legjobbkor jött, hiszen az állatokat, a ter­mészetet szeretők felkészülhetnek a véd­telen szárnyasokról való gondoskodásra. Bár kevésbé látványos dolog, mégis ha­sonló törődést igényel környezetünk, a ter­mészet is. Mára odáig jutottunk, hogy mindennapos szókincsünkbe olvadt a kör­nyezetvédelem kifejezés, beszélünk, pub­likálunk róla, plakátokkal, felhívásokkal, pályázatokkal próbáljuk meglelni az üd­vözítő utat. De cselekedni... Pedig el le­hetne kezdeni! Nem is kell túl messzire menni, csak odáig, hogy mindenki leg­alább úgy magáénak érezze a közterüle­teket, mint saját portáját, ugyanúgy ügyel­jen ott is a rendre, tisztaságra. Vagyis ne másra mutogassunk, hanem kicsiben kezd­jük el. Látszólag jelentéktelen dologról van szó, a különböző ipari létesítmények, üzemek, a XX. század okozta szennyezé­sekhez, ártalmakhoz képest, mégsem az, ha arra gondolunk, hogy környezetünk, életünk egy-egy színtere tükröt tart elénk: kulturáltságunkról, igényességünkről, avagy annak hiányáról tanúskodik. És vigyázat, ez a tükör nem torzít! Az elvetett mag A magkereskedelemről írtunk az elmúlt héten, hangsúlyozva jelentőségét a ma­gyar mezőgazdaságban. Most mégsem gaz­dasági értelemben járjuk körül a témát. Az elvetett mag kikel, amihez persze meg­felelő körülmények szükségesek. Mindez vonatkozik nemcsak a mezőgazdaságra, hanem az oktatásra, nevelői munkára is. Az utóbbi egy évtized több reformot, kí­sérletet, új módszert hozott, aminek szük­ségszerű velejárója a szakemberek vitája, kívülállók, avagy „szenvedő” szülők bí­rálata. Más országokból, sőt más konti­nensről is érkeznek hozzánk vendégek, hogy tanulmányozzák oktatási rendszerün­ket, intézményeinket. Néhány napja japán pedagógusdelegáció látogatott a megye- székhelyre, hogy általános és középisko­lákkal, közművelődési intézményekkel is­merkedjenek, tapasztalatokat szerezzenek. És az csak érthető, hogy éppen az új tö­rekvések — Kodály-módszer az ének-zene oktatásban, egész napos iskola-otthonos oktatás — érdeklik a távolról jövőket leginkább. Nincs tehát szégyenkezniva­lónk, úgy tűnik világszerte számon tarta­nak, elismernek bennünket. Most már csak az a fontos, hogy mindezt a magunk, tár­sadalmunk javára tudjuk fordítani, a most felnövő nemzedék, a jövő generációja a korábbinál felkészültebb legyen, köny- nyebben megtalálja helyét a világban. Hogy valóban ki tudjon kelni az elvetett mag. TAKÁCS ZSUZSA Japán pedagógusdelegáció az I-es iskolá­ban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom