Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-10 / 264. szám

XXXIV. évfolyam, 264. szám ÁRA: 1,80 Ft 1984. november 10., szombat Mai számunkból A VEZETŐI MUNKA ÉS A DEMOKRATIZMUS (3. old.) PÁLYAKEZDŐK PINCEHELYEN (4. old.) SOK SZERSZÁM KIS HELYEN SZEKSZÁRDI ÉS HOGYÉSZI siker (12. old.) (14. old.) Kultúra ős demokrácia Mi sem volna egyszerűbb, mint azt mondani, hogy a kultúra mindig is édestestvére volt a demokráciának. Hiszen a görög demokrácia teremtette meg a görög kultúrát. Akkoriban játszották Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész drámáit, akkoriban tanított Szókratész és Platon. A demokrácia hozta létre a holland festésze­tet, az teremtette meg Spinoza filozófiáját stb. Igen ám, csakhogy tudjuk, adott körülmények között a nem de­mokratikus idők is talajává váltak igen sök kulturális teljesítménynek. Elég arra gondolnunk, hogy például a Horthy-korszakban jött létre az a nagy irodalom, melyet József Attila, Babits Mihály, Radnóti Miklós képviseltek, ez az időszak hozta létre Szemt-Györgyi Albert felfedezéseit, stb. Tehát nem érvényes az az el­mélet, mely közvetlen viszonyt teremt a kultúra és a demokrácia között. Olyannyira nem, hogy adott esetben a demokrácia egyáltalán nem vonatkozik a kulturális teljesítményekre, hliszen Ady Endrének eleinte csak néhány ezer olvasója volt, József Attila könyvei is csak kis példányszámban jelentek meg, s csak később váltak valóban népszerűvé. I Még inkább ez a helyzet a tudományos felfedezések­kel. Értékük ugyanis semmiképpen sem attól függ, hogy hányán fogadják el, és hányán nem. A tudomány akkor is igaz lehet, ha csak néhányan állnak mellette. (Persze, akkor is, ha tömegeket győz meg.) Egyszóval sokkal bonyolultabb a viszony a demokrácia és a kul­túra között, mint hinnők, sokkal összetettebb, mint az az első pillanatban látszik. Mindenesetre bizonyos, hogy a kultúra egyes tendenciái csupán akikor igazán de- mdkratikusak, ha később, a fejlődés folyamán rájönnek az emberek, hogy ez a kultúra valóban kell nekik, mert így igaz. Viszont semmiképpen sem szabad elfelejtenünk, hogy a kultúrának van egy olyan területe, mely feltétlenül demokratikus, mely mindenképpen a tömegekért van, mégpedig a kultúra propagandája, a kultúra szervezeti felépítése, a kultúrházak tevékenysége, és ezzel össze­függésben az úgynevezett tömegkultúra, mégpedig az a tömegkultúra, melyet a televízió, a rádió és a többi tömegkommunikációs eszköz közvetít a tömegekhez. Nem hiszem, hogy akár a rádióban, akár a televízióban csupán azok a gondolatok hangzanak el, melyek nap­jainkban közvetlenül a tömegekhez szólnak. Erről szó sincs. De igenis bizonyos, hogy egészében a televízió és a rádió azt a tömegkultúrát közvetíti, mely szinte közvetlenül befolyásolhatja az emberek kulturális színvonalát.- S itt a szórakoztatásról van szó. Az emberek, a nép­tömegek válóban szeretnek szórakozni. Az úgynevezett szórakoztató iparnak emészthető, viszonylag könnyen feldolgozható, de ugyanakkor színvonalas szórakozást I kell biztosítania. A tömegkommunikációs eszközöknek meg kell talál­niuk azokat a funkcióikat, melyek a tömegeket á kul­túra felé fordítják. Egy-egy színházi előadás bizonyos értelmemben „avantgarde”. Lehet avantgarde, hiszen esetleg egy-egy házi előadás valamiféle áttörést hajthat végre, bár előbb keveseknél, mert azt a bizonyos szín­házi előadást legfeljebb ötvenezer ember nézi meg. Vi­szont a tömegkommunikáció ilyen kísérletre legtöbbször alkalmatlan. Vagy, ha alkalmas, akkor kivételképpen fordulhat elő az ilyenfajta próbálkozás. Ellenben ezek a tömegkommunikációs eszközök alkalmasak arra, hogy az embereket orientálják. Például hogy bemutassák a legfontosabb részleteket egy-egy operából, képernyőre, vagy mikrofon élé hozzák a legérdekesebb verseket, és így vágyat keltsenek az emberekben: látogassák a szín­házakat, az előadóesteket, képtárakat, illetve a kon­certtermeket. Ez a művészet propagandája, de olyan propaganda, amely éppen a legfontosabb és a legvon­zóbb mozzanatokat emeli ki a művészetből. Hasonló a helyzet az egész művészetiparral, vagyis a szórakoztatóiparral. Világos, hogy a művészetipar más jellegű, mint a teljesen egyedi művészet. Hiszen egy festményt a kiállítóteremben néhány ezer ember lát csupán, a művészetipar termékeit viszont sok- milllióan látják, hallják, vagy éppen használják. A művészetiparnak ezért van fokozott felelőssége, amely­nek lényege abban áll, hogy eléggé demokratikus tud-e lenni, vonzza-e a közönség érdeklődését a művészethez, vagy ellenkezőleg: eltávolítja tőle. Mert például Johan Strauss vagy Offenbach még a művészethez vonzották az embereket, a West Side Story szintén, de a giccs csupán távol tarthatja az embereket tőle. S ebből a szempontból kell megítélni a tömegkom­munikációs eszközök viszonyát például a tudományhoz is. A tudományos ismeretterjesztés igen elterjedt a rádióban és a televízióban. De a rádió vagy a televízió nem adhatnak olyan értelemben igazi tudományt, aho­gyan például az egyetemek. Viszont felkelthetik a széles tömegek érdeklődését egyes tudományos kérdések I * iránt. De csak akkor, ha nem valamiféle külsődleges szenzációval szolgálnak, hanem a valódi tudomány tanulságai alapján terjesztik az ismereteket. Látjuk tehát, hogy a kultúra természetes módon képes demokratikussá válni, és a kulturális intézmények fel­adata az, hogy minden formáját közvetítsék a nép­tömegeknek, vagyis érvényesítsék a kultúrában benne rejlő demokratizmust. HERMANN ISTVÁN Wojciech Jaruzelski A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János első titkár meghívására november 9-én baráti munkalátogatást tett Budapesten Wojciech Ja­ruzelski hadseregtábornok, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköztár­saság miniszterelnöke. A látogatás során Kádár János és Lázár György mi­niszterelnök véleménycserét folytatott Wojciech Jaru- zelskivel. Részt vett Horn Gyula és Katona István, a Központi Bizottság osztályve­zetője. Kádár János ebédet adott a lengyel vendég tiszte­letére, amelyen részt vett Lázár György, Aczél György, Gáspár Sándor, Havasi Fe­renc, Korom Mihály, Németh Károly, Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára, Czinege Lajos honvédelmi miniszter, Horn Gyula és Ka­tona István. A látogatás programjában részt vett Biczó György, a Magyar Népköztár­saság varsói és Jerzy Zie­linski, a Lengyel Népköztár­saság budapesti nagykövete. Kádár János és Wojciech Ja­ruzelski a munkatalálkozó keretében négyszemközti megbeszélést tartott. Kádár János a megbeszélé­seken tájékoztatást adott a Magyar Népköztársaság bel­ső helyzetéről, a szocialista építőmunka napirenden levő feladatairól, az MSZMP 1985 tavaszára tervezett XIII. kongresszusának előkészüle­teiről. Megerősítette az MSZMP, a magyar nép szo­lidaritását azzal a követke­zetes küzdelemmel, amelyet a Lengyel Egyesült Munkás­párt, a lengyel hazafiak foly­tatnak a szocialista kibonta­kozás útján. Wojciech Jaruzelski tájé­koztatást adott a Lengyel Népköztársaság társadalmi, gazdasági helyzetéről, a bo­nyolult feltételek ellenére kö­vetkezetesen megvalósuló szocialista megújulásról. Tá­jékoztatást adott továbbá a budapesti látogatása Központi Bizottság 17. plé­numáról, s az abból eredő feladatokról. Kádár Jáons és Wojciech Jaruzelski áttekintette a nemzetközi helyzet, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom időszerű kérdé­seit. Kiemelték, hogy a Var­sói Szerződés tagállamai 1893 januárt prágai nyilatkozatá­nak megfelelően különösen fontos az európai béke és biztonság megőrzése, minde­nekelőtt pedig a fegyverke­zési verseny megfékezése. Kádár János megerősítette: a Magyar Népköztársaság tá­mogatja mindazokat az erő­feszítéseket, amelyek a Len­gyel Népköztársasággal szem­beni politikai és gazdasági megkülönböztető intézkedé­sek felszámolására, normális államközi kapcsolatainak helyreállítására irányulnak. A találkozón megállapítot­ták, hogy a magyar—lengyel kapcsolatok a lengyel párt­ós kormányküldöttség 1982 áprilisi budapesti, valamint a magyar párt- és kormány­küldöttség 1983 októberi var­sói látogatása idején elhatá- rozottak szellemében sokol­dalúan fejlődnek valameny- nyi területen. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a hosszú távú kapcsolatok fej­lesztésére kidolgozott és a közelmúltban aláírt komplex program további lendületet ad a két ország közötti együttműködés elmélyítésé­nek. Kiemelték annak fon­tosságát, hogy az árucsere­forgalom tovább bővüljön. Kádár János és Wojciech Jaruzelski tárgyalásai a ha­gyományos magyar—lengyel barátság szellemében, a köl­csönös megértés és bizalom légkörében folytak, és hoz­zájárultak a két ország és nép sokoldalú kapcsolatainak erősítéséhez. Ez egyúttal jól szolgálja a Varsói Szerződés tagállamainak egységét, a KGST keretében megvaló­suló együttműködés fejlesz­tésének ügyét. Wojciech Jaruzelski pénte­ken az esti órákban hazauta­zott Varsóba. A Paksi Atomerőmű teljesítette éves tervét Népfrontkü Idöttségü n k Havannában A Paksi Atomerőmű Vál­lalat pénteken teljesítette az éves villamosenergia-terme- lési tervét. A 'két üzemelő reaktorblokk összesen 2 mil­liárd 740 millió kilowattóra villamos energiát szolgálta­tott 1984-ben. Az év hátralévő részében már a kongresszusi és felszabadulási munkaver­senyben tett felajánlások tel­jesítésén dolgoznak az atom­erőműnél. A vállalat szak­embereinek számítása szerint az év végéig elérik a 3 mil­liárd 600 millió kilowattórát, ami jóval felülmúlja a vára­kozásokat és azt bizonyítja, hogy mindkét reaktorblokk nagy megbízhatósággal üze­mel. A Kubai Forradalom Védel­mére Alakult Bizottságok Or­szágos Tanácsának meghívá­sára magyar népfrontküldött­ség érkezett Havannába. A delegációt Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára vezeti. A Hazafias Népfront kül­döttségét Maria Teresa Mal- mierca, a Kubai Forradalom Védelmére Alakult Bizottsá­gok Országos Tanácsának el­nökhelyettese és Carol Mi­randa, a Kubai KP Központi Bizottságának osrtályvezetője fogadta Havanna nemzetközi repülőterén. Felavatták a téesz éttermét és az öregek napközijét Ozorán Tegnap délelőtt ünnepélyes keretek között adták át ren­deltetésének azt a szociális létesítményt, mely 1985-nél, a tervezett határidőnél jó­val korábban készült el, ott­hont biztosítva a megye leg­népesebb — 50 személyes — öregek napközijének és a ter­melőszövetkezet 400 adagos konyhájának, éttermének. A tizenkilenc hónap alatt fel­épített létesítmény avatásán részt vett Császár József, a Tolna megyei Tanács elnöke, Fialh Attila, az MSZMP ta­mási városi pártbizottságá­nak titkára és Grill Ferenc, Tamási város Tanácsának el­nöke is. Az ünnepség az általános iskola kórusának és vers­mondóinak röjfid, ám mégis színvonalas műsorával kez­dődött. Ezt követően üdvözöl­te az avató ünnepség résztve­vőit Katona István, az ozora —fürgedi mgtsz elnöke, aki felidézte a 9 millió 400 ezer forintos beruházás megvaló­sításának történetét. A Tolna megyei Tanács elnöke, Csá­szár József avatóbeszédében később arról szólt, ami pél­dává emeli az ozoraiak vál­lalkozását, de felelősségérze­tüket is, hiszen az új létesít­mény nemcsak a termelőszö­vetkezet aktív tagjait szolgál­ja, hanem azokat az idős em­bereket is, akik a közös gaz­daság nyugdíjasai. S akik­nek munkája is lehetővé tet­te, hogy a termelőszövetkezet a gazdálkodásnak olyan évei­ben, melyekre elsősorban a termelési célú fejlesztések jellemzőek, létrehozhassa szociális központját. Nem csekély anyagi áldozatválla­lással és ugyancsak példás társadalmi összefogással. Császár József, miután megköszönte mindazok mun­káját, akik részt vettek a szo­ciális létesítmény építésében, „Kiváló Társadalmi Munká­ért” kitüntetéseket adott át — többek között Katona Ist­ván tsz-elnöknek is. A Haza­fias Népfront Országos El­nökségének Kiváló Társadal­mi Munkáért oklevelét kapta a Gőgös Ignác MÖR-század a termelőszövetkezet 15 000 fo­rintos pénzjutalmával. Kato­na István tsz-elnök ezután 10 000 forintos pénzjutalom­mal nyújtotta át a jó társa­dalmi munkát elismerő okle­velet az ozorai Csapó Vilmos Úttörőcsapatnak. Hárman ré­szesültek Kiváló Dolgozó, hu­szonötén Érdemes Társadal­mi Munkáért kitüntetésben, a tsz szocialista brigádtagja­in, a községben élő kisiparo­sokon kívül. A kitüntetések átadása után vágta el a megyei ta­nács elnöke az öregek napkö­zijébe vezető ajtónál a nem- zetiszínű szalagot, majd a vendégek és helybeliek együtt tekintették meg a létesít­ményt. Vers és dal nyitotta a nevezetes eseményt Még szalag „zárja” az ajtót

Next

/
Oldalképek
Tartalom