Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-28 / 279. szám
1984. november 28. ( TOCNA \ _ ^NÉPÚJSÁG Fenékpuszta titkai Ott, ahol a Balaton legdélibb csüeslke kanyarodik, van Fenékpuszta, ez a kis Zala megyei település. Igaz, a térképek igen apró hetükkel jelzik a nevét, története azonban .annál gazdagabb: a múlt kutatói — elsősorban a régészek — csupa nagybetűkkel emlékeznek meg róla, olyan fontos helység volt egykoron. A 4. század közepe táján óriási erődítményt építettek itt a rómaiak. Ennek maradványai aztán magukhoz vonzották az egymást követő generációk sokaságát és az építménycsoport körül több ezernyi sírt magába foglaló temető alakult ki. Ezeket a 4. és a 9. század között ásott sírokat éppen egy évszázada kezdte kutatni Lipp Vfflimos, a közeli Keszthely városában működő gimnázium tanára, akinek munkáját aztán a régészek újabb és újabb nemzedékei folytatták. (A Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei után jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia kutatói vallatják ott a földet.) Miért volt érdemes és hasznos az egykori Valcumban — valószínűleg ez volt Fenékpuszta írómat kori neve — megmozgatni a talajt? Nos, mindenekelőtt azért, merít szokatlanul sok tárgyi emlék került elő, főképpen a római korból. A tárgyi emlékek napfényre kerülésével együtt pedig kirajzolódtak a kőből épült erősségeknek a körvonalai is. Immár tudjuk, hogy egy 392-szer 348 méter nagyságú, négyzet alakú kőfal keretezte a rómaiak lakhelyét: ezt a hatalmas várfélét pedig negyvennégy bástya tagolta. A mai szemmel nézve is jókora kőtömeg még a 18. századiban is a régi formáját mutatta. Ekkortól azonban a környék lakói kezdték széthordani, és házakat építettek maradványaiból. De nemcsak erődítménye volt ' Valcummák, hanem ókeresztény bazilikája is. Ez a 4. században épült, és egészen a középkor beköszöntőig — sőt, talán még azt követően is — működött. Amikor a népvándorlás újabb és újabb hullámai a Kárpát-medencét is elérték, Fenékpuszta afféle alkalmi menedékhelye lett a különféle nációknak. Megfordultak benne a götofk — 1976- ban az ő 5. századi temetőjüknek több mint negyven sírját bontották ki régészek, akik egyebek között arra figyeltek fel, hogy az előkerült koponyák nagy többsége torzított formát mutatott —; majd e germán népcsoport tagjai után a szintén germán longobárdok következtek. őket az avarok, majd végül a honfoglaló magyarok váltották fel. A legújabb vizsgálódásokból tudjuk, hogy őseink még a 12. században is lakták az erődöt. Ezután a Balaton-parti település élete a nem messze lévő Fenék falucskában folytatódott: nevezetesen az egykori Festeticsem aj or területén. Ha egy külön kiállítást kellene rendezni mindabból, ami Fenékpusztán Lipp Vilmos, majd Csák Árpád, jelen korunkban pedig Sági Károly, illetőleg Erdélyi István régészek munkásságának köszönhetően előkerült egy ki- sehb múzeumra való tárgyi emlékből lehetne válogatni. E tárlat egyik fő ékessége bizonyára az a római korból való tégla lenne, amelyen egy halakat ábrázoló karcolat látszik. A másik egy frank típusú szárnyas lándzsa, a harmadik pedig az a lánoing, amely egy 5. száza- zadi kunyhó padlójának a szintjéből került elő. A leggazdagabbak a 9. századi sírok; ezeket 1951-től kutatják. De hogy miiként változott az élet Valcumban, azt az immár egy évszázados búvárkodás után is csak sejteni lehet. Egyelőre még nem tudni, hogy csak kétszer, avagy többször is leégett-e az erőd. Szintén nem lehet még felrajzolni a falak pontos ábráját. A birtokosok „listája” megint osak igen hiányos. Rengeteg tehát a kérdőjel, s így nem csoda, bogy a szakemberek egész hada tartja kötelességének Fenékpuszta kutatását. A régészeken kívül biológusok elemzik ,az állati és a növényi eredetű maradványokat, a műszáki „mesterek” pedig az építmény felmérését végzik. Készültek már légi felvételek is e Keszthely melletti terepről, és a talajkutatók szintén találtak maguknak való munkát. E komplex kutatásnak hála, immár a rómaiak oda- télepülése előtti időkről is alkothatunk némi fogalmat: gyűlnek az adatok a nealiti- kum, a réz- és a bronzkor embereinek életéről is, akik a Balatont övező dombok otthonos karéjában jó szemmel látták meg a megtelepülésre alkalmas helyet. A fenékpusztai ásatásokon nemcsak magyar, hanem szovjet régészek is dolgoznak, mégpedig annak a szerződésnek az értelmében, amely, a magyar kollégáknak a Don völgyében való leletkeresést tette lehetővé 1975. és 1982. között. Az Azo- vi-tengerbe igyekvő folyónál őseink nyomait kutatták a Magyar Tudományos Akadémia régészei: azokét, akik aztán évszázadok múltán Valcumot is meglakták... Akácz László Bánszky Pál: Naiv művészek Magyarországon A „Naiv művészet Magyar- országon” oímű kötet e sajátos művészeti jelenség első tudományos igényű összefoglalása. A XIX—XX. század fordulója a naiv művészet szempontjából a felfedezések korszaka. A szellemi életben eddig figyelemre sem méltatott dolgok egyszerre jelentőségre tettek szert. Ez a felismerés megkérdőjelezte az antik és reneszánsz hagyomány kizárólagosságát és felkeltette az érdeklődést az egyszerű, mindennapi dolgok iránt. A naiv művészet újkori története lényegében 1886- ban kezdődött. A primitív kultúrák és a gyermekművészet mellett a naiv művészet felfedezése is új ismeretekkel gazdagította a modern művészetet. Magyarország mintegy negyedszázados késéssel követte Franciaországot a naivak felfedezésében és bemutatásában. Az új hullám Magyarországot a hatvanas évek közepén érte el, naiv művészeti értékeink újrafelfedezésével. Az „őstehetségek” és az újonnan feltűnt alkotók bemutatkozását, mellette és ellene felsorakoztatott érvek kísérték a sajtóban, a művészeti és hivatalos körökben egyaránt. Bánszky Pál kötete helyet jelöl a naiv művészet számára a magyar művészet történetében. A könyv értékét növeli és megjelenésének időszerűségét indokolja, hogy e művészeti ág jószerével ismeretlen Európában, de különösen hazánkban szegényesek a publikációk. A kötet ismerteti 32 alkotó életútját, munkásságát. A könyv a sok fekete-fehér kép mellett 65 színes nyomatot is tartalmaz. PETŐFI NÉPE A Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutató- intézete, amelynek székhelye Kecskeméten van, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszténium által meghatározott program alapján végzi munkáját. Az 1982-es átszervezéskor az intézet kutatóál- lamásai állami gazdaságokhoz és borászati kombinátokhoz kerültek. Az intézet azonban az utóbbiakkal együtt felelős a szőlőtermesztés és borászat további fejlesztéséért. Az intézetben végzett nein esitési munka eredményét 28 államilag elismert új fajta és klón jelzi. További 51 bor- és csemegeszőlőt jelentettek be elismerésre. Mindezeken kiviül, nagy számú ígéretes hibitid és klón értékelését és szaporítását végzik. A széles íkörű nemesítő- munkát nehéz összefoglalni, csak néhány jelentősebb kutatás megemlítésére van lehetőség. Figyelmet érdemelnek a fagytűrési vizsgálatok, a vírusmentes fajták gyors elszaiporításának módszered. A talajerő-gazdálkodási kutatások korszerűsítése keretében a levélanalízisen alapuló tápanyagellátás meghatározására száktanácsadást szervezték. Nemzetközileg is elismert eredményéket értek el az elektroulltrafiltrációs módszerrel. Lényege, hogy a talajt vízzel keverik, ás elektromos feszültség alatt ultraszűrőn átengedik. Ezzel nemcsak az akkori tápanyag- tartalmat tudják meghatározni, hanem a növény várható tápanyagfelhasználását is előre tudják, más szóval moz- igőflilmét készítenek a talaj tápanyagtartalmának alakulásáról. Az eddigi módszerek csak az adott helyzetet tudták rögzíteni. Az új eljárás iránt külföldön is nagy az érdeklődés. Keresik mindazokat az energiatakarékos, környezetkímélő. termesztéstechnikái megoldásokat, amelyekkel a művelés korszerűsíthető. A nemzetközi kapcsolatok közül különösen a Szovjetunió kutatóival kialakult együttműködés figyelemreméltó. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Ülést tartott a Székesfehérvári Könnyűfémmű pártvégrehajtóbizottsága. A beszámoló az ötödik ötéves terv eddig eltelt időszakával foglalkozott. Ezalatt a ■vállalat igyekezett évről évre kihasználni a bérszínvonal emelésére kínálkozó minden lehetőséget. Ennék eredményéként a jelenlegi bér- színvonal 32 százalékkal magasabb az 1980-as évinél. A legnagyobb emelkedést (10,5 százalékot) az utóbbi egy esztendőben sikerült elérni. A bérszínvonal-növekedés valamivel jelentősebb volt a fizikai dolgozók körében (32,5 százalék). A csekélyebb fejlesztési lehetőségek mellett is sikerült úgy gazdálkodni a bérekkel, hogy az elosztás segítse a vállalat gazdasági céljait, s feloldja az 'időközben kialakult feszültségeket. Ennek érdekében például kiemelt béremelést kaptak a közvetlen termelésben dolgozók. Nagyobb mértékben nőtt a kezdő szakmunkások és az öt évnél kevesebb munkaviszonnyal ren. delkezők jövedelme. Egyes szakmákban (például: darus, szerszámkészítő, műszerész) szintén kiemelt béreket juttatnak. Jelentős műszakpótlék-emelés is történt az utóbbi években: négy esztendő alatt a délutáni pótlók 20 százalékról 30 százalékra, az éjszakai 40-ről 60 százalékra, a folyamatos pótlék pedig 18-ról 40 százalékra nőtt. A nem fizikai dolgozók körében az átlaghoz képest többször is jelentősebben emelték a diplomások keresetét. A mozgóbérarány csökkentésével egyidejűleg megszűntek a formális moz- góbérkitűzésefc, helyettük célfeladatokat írnák ki. amelyekkel hatékonyabbá vált az ösztönzés. A vezetők (művezetők is) differenciáltan és munkakörhöz szabottan érdekeltek az eredményességben, ezzel jelentősen javult a belső érdekvédelmi rendszer. A műszakpótlékokat a művezetők körében is a fizikái dolgozókéhoz igazították. A dolgozók szociális helyzetéről szólva elmondották, 'hogy a vállalat gyermekintézménye a bővítés hatására ma már 288 kisgyerek befogadására alkalmas. Az 1200 bejáró dogozó közül, mintegy nyolcszázat saját buszokkal szállítanak. Különös gondot fordít a gyár a dólgo- zók lakáshelyzetének javítására. Az ötödik ötéves tervre előirányzott 245 lakásból 1983-ig 238-at adtak át dolgozónknak. Dunöntüli napló Az átlagember egy vagy két pár cipőt vásárol évente; a hölgyek természetesen többet. Ebből következik, hogy ha jó néhányan — mondjuk, egyszerre kétmillióan — vásárolni akarunk, ez eleinte a boltokban, később pedig a kereskedelmi vállalatoknál szaporítja a gondokat, hiszen nem két-, hanem legalább tízmillióból szeretnénk választani, és lennie kell olyan cégnék. ahol ez a mennyiség meg is található. A Dunántúli Cipókereskedelmi Vállalatnál, amely egyike az ország három legnagyobb ezzel foglalkozó cé- gónék, s csaknem az egész Dunántúl ellátója, ebből a feltételezett tízmillióból — immár pontosan és konkrétan — évente mintegy hatmillió található. Nem várták meg, míg ennyire felszökik az éves készlet: már 1970- ben megpróbálták az akkor ■még „csak” ötmilliót áttekinteni, feldolgozni, gépi adatfeldolgozás formájában. A vállalatnál azóta pontosan nyomon követhető nemcsak a lábbelik adás-vételének havi és éves menete, periódusai, hanem az is. hogyan támaszt a gazdálkodás egyre határozottabb, feszítettebb igényeket a vállalatokkal szemben és hogyan lehet erre válaszolni is. Az igény — mindjárt kezdetben — két oldalról, két formában jelentkezett: egyrészt növekedtek a készletekkel, áruféleségek gazdáival szembeni követelmények általában, a szabályozás oldaláról is, másrészt ezt még fokozta, erősítette az, hogy a vállalat—lerakat—kiskereskedelem boltlánc végén mindig ott állt a legnagyobb úr: a fogyasztó. Semmiképp sem lehetett tehát megkerülni a feladatot: pontos áttekintést kellett kapni legalább havonta arról, mit hol talál meg a vevő, hol jelentkezhetnek -kisebb vagy nagyobb igények, melyik cikket, áruféleséget honnan hová kell — lehetőleg minél gyorsabban — átcsoportosítani, átirányítani. Bevezették tehát a gépi adatfeldolgozást. Előbb a gépi adatfeldolgozás, később pedig a számítógépes megoldás messzemenően igazolta tehát azt a mindennapi tapasztalatot, hogy az nyer, aki gyorsabban „mozog” a piacon. Az objektívebb, gyorsabb visz- szajelzések nagyobb önállósághoz vezettek; a számítástechnika — végeredményben — nálunk is szinte kikényszerítette az új gondolkodásmódot. Annyira, hogy a vállalat vezetői már az év elejétől lehetségesnek és szükségesnek látták egy új, jövedelemérdekeltségű bérezési rendszer bevezetését. Ennek lényege, hogy a lerakatok maguk döntenek a beszerzés egy részéről, maguk szereznék vevőkört, terveznek például szállítási költséget, s mindezek nyomán részesednek a nyereség túlteljesítéséből. Somogyi Néplap A Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet tavaly az ipari szövetkezetek országos tanácsának vándorzászláját nyerte el a munka versenyben, s az idén is eredményesen gazdálkodtak. Várhatóan mintegy 13 százalékkal nő a nettó árbevétele, s a termelési értéktötoblet kizárólag a termelékenység növelésének eredménye. A hagyományos háziipari és népművészeti termékek gyártására különösen nagy gondot fordítottak, következésképpen e kedvelt termékekből várhatóan árbevételük mintegy 20 százalékkal több lesz, mint 1983- ban. Jelentős a szövetkezet exporttevékenysége is. Nyugati piacon 8 százalékkal több árut sikerült az idén értékesíteniük, mint tavaly, s lényegesen emelkedett a szocialista exportértékesítésük is. ■Például a Szovjetunióba 40 százalékkal .több árut szállították, mint 1983-ban. A termékszerkezet további korszerűsítésének, a hatékonyabb gyártásszervezésnek is köszönhető, hogy a múlt évihez képest 25 százalékkal nagyobb nyereséggel számolhatnak, s a dolgozók jövedelme mintegy 8 százalékkal növekedett. Figyelemre méltó tény, hogy a szövetkezet már az idén teljesítette a VI. öt- éves tervben vállalt feladatait, s a vezető szakemberek most azon munkálkodnak, hogy jövőre, szigorúbb köz- gazdasági körülmények között is érvényesüljenek elképzeléseik. Mint elmondták, ■rendelkeznek még belső tartalékokkal, s a következő évben a többi között fontos feladatnak tekintik a technológiai színvonal emelését, például célgépesítés révén. A szövetkezet termékszerkezetének felújításában eredményesen közreműködnek a fiatalok is, akik az alkotó ifjúsági pályázaton rendszeresen szerepelnék. Magyar képzőművészek Rómában Három magyar képzőművész műveiből nyílt kiállítás a niapókban a római Magyar Akadémián. A tárlat közönsége Szabó Erzsébet Munká- osy-díj.as üvegtervező egyedi kivitelezésű üvegtárgyaiban, poharaiban, tálaiban, valamint Bálint Ildikó és Luko- viczkii Endre grafikáiban és festményebein gyönyörködhet. A kiállított művek többsége Olaszországba készült, ahol az álkotők ösztöndíjasként tartózkodnak. Szabó Erzsébet üvegtárgyait a Velence közelében lévő, világhírű Murano üveggyárában tervezte és alkotta meg.
