Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
1984. november 3. 6 NÉPÚJSÁG — Kajtár elvtárs, tapasztalatból tudom, hogy legjobb egy beszélgetést semleges kérdéssel indítani. Megkérdezem tehát, hogy nincsenek-e Vémén- den rokonai. Feleségem ugyanis odavalósi, és ilyesformán tudom, hogy a községben több Kajtár- család is él. — Nem, még csak távoli rokonaim sincsenek Vémén- den. Én legalábbis nem tudok róluk, Hanem a tanács- elnökünk, Kruitki Pál pailotta- bozsoki, -az pedig Véménddel szomszédos község. — Igen, azt tudom. Tehát kiderítettük, hogy mégis csak van valami kapcsolat Véménd és Mőcsény, Kajtár Ernő és az újságíró között. Akkor vágjunk a dolgok közepébe, de először engedjen meg egy kis magyarázkodást. — Természetesen. Különben is ön kérdez, én meg válaszolok. — Vannak rendőr ismerőseim, köztük barátaim is többen. Sokuknak a rendőrség nemcsak foglalkozás, nemcsak állás, szakma, hanem mindenekelőtt hivatás. Tájékozódásaim során azt hallottam, hogy ön is azok közé tartozik, akiknek hivatása a reiidőri szakma. Ezért hát nem kérdezem, hogyan lett rendőr, inkább azt, hogyan lesz egy rendőrből körzeti megbízott? — A legkézenfekvőbb, ha azt mondom, hogy a parancsnokok dönltik eil. I — Igen, de ... — Én is art mondom, hogy de azént ez nem ennyire egyszerű. Most már tapasztalatból is mondhatom, hogy nagyon sok minden kell ehhez. — Bocsásson meg, hogy közbevágok, mióta körzeti megbízott? — Több mint itíz éve, így hát szerezhettem tapasztalatokat erről a munkalterü- leitről. Föltétlenül rátermettség kell ehhez a munkához. Jó hozzáállás és természetesen kellő szakmai felkészültség. Érdekes munkabérűiéit ez. Szinte annyi mindennel kell foglalkoznunk, mint egy kapitányságnak, csak sokkal kisebb méretekben. — Tehát egy egyszemélyes kapitányság? — Szokták kis kapitányságnak nevezni. I — Mekkora a területe? — Négy község tartozik hozzám, a közigazgatásilag Mőcsényhez tantozó települések. Korábban körzeti megbízotti csoportt működött, most egyedül látom el a feladatot. — A helyismeretet említette az előbb, Kajtár elvtárs, szerintem amikor valaki odakerül egy településre, nem sok helyismerettel rendelkezik... — Először persze, hogy nem. Aki azonban később se képes megismerni mindenestől a területét, az erre a munkára nem alkalmas. Senki sem születik kmb-snek. Lehet máskülönben jó rendőr valaki, de ez egy sajátos (terület. — A rendőr nemcsak rendőr, egy kmb-s meg különösen nem. Közéleti ember is egyszersmind. Ha akarna se tudna kimaradni a község, a községek egész életéből, hiszen annak maga is kárát látná, ha nem tartaná a legszorosabb kapcsolatot a lakosság egészével, de azért se maradhat távol, mert az emberek ügyes-bajos dolgaikkal nagyon sokszor az ismerős rendőrt keresik fel. — Ha a hivatalos elfoglaltságaimból csak említek: tagja vagyok a tanács ifjúságvédelmi bizottságának, így az egész mélységekből foglalkozom a fiatalokkal. Már több mint tfz éve élek ezen a területen, név szerint ismerek mindenkit ezen a tájon. — Nemcsak úgy, mint rendőr... — Természetesen nem, hiszen rendőrként — szerencsére — nagyon kevés állampolgárral szemben kell eljárni. Az emberek túlnyomó többsége tisztességes, .törvénytisztelő. Nagyon gyakran fordulnak olyan kérdésekkel is hozzám, amelyekben tanácsot adni nem fel- ' tétlenül a rendőr feladata. Meg artán családi kapcsolataink is kialakultak már. — Szóval gyökeret vert Mőcsény ben? — Igen. — Említette Kajtár elvtárs, hogy négy község tartozik ehhez az „egyszemélyes kapitányság”- hoz. Egy ember csak egy ember. Legyen bár a legkiválóbb, egymagában egy rendőr nem tudna helytállni egy ekkora körzetben. — Valóban nem, de hát megvannak a segítőim. — És kik ezek a segítők? — Mindenekelőtt az önkéntes rendőri csoportok. Mind a négy községben működik egy-egy. A tanácsi dolgozókkal mindennapos a kapcsolatom. De nemcsak a hivatalos emberekre kell gondolni, minden becsületes állampolgárral nagyon jól együtt tudok dolgozni. Nagyon sok segítséget kapok tőlük. Tudnék példákat sorolni arra, amikor nekünk már nem is kellett beavatkoznunk, a jó érzésű emberek elejét vették határozott fellépésükkel a lehetséges rendbontásnak. — Még a beszélgetés elején említette a helyismeret rendkívüli fontosságát ... — A körzeti megbízottnak mindenről) tudnia kell. Akkor is, ha éppen nincs szükség a beavatkozásra. Ez pedig helyismeret, emberismeret nélkül nem megy. Ha nem ismerjük alaposan a területet, akkor nincs eredmény a megelőzésben, de a felderítésben sem. — Nem tudom, „kényes” kérdés-e, amit most felteszek ... Akkor is meg kell kérdeznem, mert a rendőr nemcsak a napos oldalát látja az életnek, hanem az árnyékosat is, sőt, inkább azt. Milyennek ítéli meg a 'körzete közbiztonságát? — Nem kényes kérdés, mert, sajnos, bűnözés előfordul, bármennyire törekszünk is a megelőzésre. Elmondhatom, hogy a mi területünkön, amióta iitt teljesítek szolgálatot, felderítetlen bűn- cselekmény nem volt. Egyértelmű, hogy ez a jó lakossági kapcsolatnak is köszönhető. Mindenekelőtt a tanácsi, (társadalmi és gazdasági vezetők segítségére számíthatok. Ezt még mindig meg is kaptam. — A múltkor egy tájékoztatón azt hallottam, hogy országosan némi emelkedés tapasztalható elsősorban a vagyon elleni bűncselekmények terén, és a fiatal elkövetők száma is emelkedett. — Mondom, olyasminek itt a mi körzetünkben nem lehetünk tanúi, amely a lakosság nyugalmát különösebben zavarná. De — sajnos — az országoshoz hasonlóan némi emelkedést tapasztalunk itt is. I — A fiatalok körében is? — Ez a legsajnálatosabb. Ebben az évben a körzetben hat bűncselekmény történt — valamennyi vagyon elleni —, öt esetben fiatal-, Iliiéivé gyermekkorúak voltak az elkövetők. Hangsúlyozom, nem nagy ügyek voltak ezek, de a bűncselekmény akkor is bűncselekmény, ha. kis volumenű. — Valamilyen sajátos oka biztosan van ennek. Miben látja, hogy éppen a fiatalok körében emelkedett a bűnelkövetők száma? — Sokat foglalkozunk ezzel ,a kérdéssel. A szóban forgó gyerekek esetében a szülői nevelést tartom az alapvetőnek. I — Lumpen elemek? — Igen, azok. De van itt még egy érdekes dolog. A gyerekek tetteiket kivétel nélkül a nyári szünetben követték el. Nem találták a helyüket. — Én meg merném kockáztatni még azt a megjegyzést is, hogy nem biztosítottak számukra rendes elfoglaltságot. — Egyetértünk. És iákkor már nemcsak a szülőkről van szó. De azért .azt is hadd mondjam el, hogy a rossz baráti környezet is nagyon belejátszott a helyzet ilyetén való alakulásába. Nagyon sokszor a bűnelkövetést éppen a lakosság, a tisztességes emberek magatartása előzi meg. így aztán egyáltalán nem közönbös, hogy milyen emberek környezetében élünk, élnek a fiatalok. — Érdekes dolog, akkor ejtsünk néhány szót a lakosság összetételéről. — Megint csak azt mondom, hogy az itt lakó emberek túlnyomó többsége törvénytisztelő. Mostanában meg egy érdekes jelenségnek vagyunk tanúi. Mind jobban kicserélődik a négy község lakossága. Nagyon sokan elköltöztek, többen olyanok, akiket egyáltalán nem sajnálunk és ugyancsak sokan költöztek ide, elsősorban Mórágyra. Olyanok, akiket viszont szívesen látunk, akkor is, ha nem állandó lakosok, hanem hétvégi ház céljaira vásárolnak itt épületet. — Most, hogy már eny- nyire benne vagyunk a beszélgetésben, motoszkál bennem egy kérdés: Kajtár elvtárs, hogyan fér bele mindez a napi nyolc órába? — Sehogyan. Ha csak a közvetlen rendőri munkát nézem, az se nagyon, hiszen vannak ügyek, amelyek elintézésével' nem várhatunk. Minden ügy fontos, minden jelzésre reagálni kell. — A rendőr civilben is * rendőr? — Természetesen, s ha bárki például tanácsént fordul hozzám, nem utasíthatom eűi azzal, hogy most nem vagyok szolgálatban. örökre elveszíti az állampolgárok bizalmát, aki ezt teszi. Bizalmat csak az várhat, aki maga is bizalommal van embertársaihoz. — Családos, Kajtár elvtárs? — Igen, nős vagyok. Van két gyerekem, egy 14 éves fiam és egy tizenkét éves lányom. — Tehát még általános iskolások? — Bonyhádra járnak mindketten, mert a> mi iskolánkat is körzetesíteitték. | — Mióta rendőr? — Több mint tíz éve. 1973. január 1-én szereltem föl Bonyhádon. Ott voltam nyolc hónapig járőr. Utána iskolára kerültem, majd bedobtak a „mélyvízbe”. — Felettesei úgy tudom, biztosak voltak az ön alkalmasságá ban. — Ért ők tudják, De ha a családi vonatkozásoknál tartunk, hadd mondjam el, hogy édesapám is rendőr volt, szintén körzeti megbízott, de Bonyhádon. így már gyerekkoromban volt módom valamelyest bepillantani a rendőrmunkába. — Ha nem is sok a szabad ideje, kevés csak akad. Olyankor mit csinál, mi a kedvelt időtöltése, szórakozása? — A vadászat. — Itt van a közvetlen közelben ez a gyönyörű szálkai víztározó, miért nem horgászik? Ezt csak azért kérdezem, mert én magam szenvedélyes horgász vagyok. — Horgásztam én is, de két ' év óta vadász vagyok, most ehhez a sporthoz társultam. Örülök neki, hogy fiam is szereti a természetet, úgy mondja, hivatásos vadász szeretne lenni. — Nem akarom provokálni, de eredményesen vadászik? — Nem túl sok eredménynyel, de a természet szépsége sok mindenért kárpótol. — Amikor bejöttem ide, egy hölgy éppen csinosít- gatta az irodáját. Bemutatta, hogy a felesége. Egy rendőrfeleség tud-e szakmai téren is segíteni a férjének? — Feleségem nagyon jó segítőtársam. Ügy is, hogy megértő a munkám iránit, de úgy is, hogy nagyon sok kérdésben már ő is ltud felvilágosítást, tanácsot adni a hozzáforduló embereknek, őrá is érvényes az a mondás, hogy egy rendőrfeleség félig maga is rendőr. — Kajtár elvtárs, köszönöm a beszélgetést, örülnék, ha egyszer találkozhatnánk vadászaton, de egyszer a szálkai tó partján is, horgászás közben ... LETENYEI GYÖRGY Múltunkból 1945. április 15-én Szek- szárdon tanácskozásra jött össze Miszlai József, Rom- sics György, Baksa János, Asztalos Péter, Karászi Ferenc, Steiner János, Dorogi Ferenc, Klézli János és Faragó Sándor, hogy megalakítsák a Szekszárdi Halászati Szövetkezetét. Az alakulást megelőzően már működött egy bizottság, amely megkezdte a szervezkedést, felkereste azokat a kishalászokat. akik nem élethivatásszerűen, de — esetenként árutermelésjelleggel — halászattal foglalkoztak. Az egybegyűltek kimondották a szövetkezet megalakítását. Elnöknek Miszlai József halászmestert választották meg. Elfogadták a szervezet alapszabályát is. (A levéltári iratok között nem található az alapszabály — a szerk.). Ezt követően a vezetőséget választották meg. Választottak igazgatóságot (3 személyből állt), felügyelő bizottságot (a tagok sorából két személy és a megyeszékhely által delegált személy — a szerk.). Ezt követően — a felvett jegyzőkönyv szerint „Az elnök vázolta a szövetkezetre váró hatalmas teendőket, melyek a kishalászok és a halászati termelés helyzetének, ezzel . kapcsolatban Szekszárd közélelmezésének megjavítását van hivatva szolgálni.” Ezt követően — április 27- én — a szövetkezet bejelentette megalakulását a főis- páni hivatalhoz is. „Tisztelettel bejelentjük, hogy Szekszárdi Halászati Szövetkezet néven létrehoztuk a hivatásos kishalászok érdekvédelmi és munkaközösségét. Célunk, hogy az elnyomott kishalászokat zsel- lénségükből felszabadítsuk és álltaluk a nemzetgazdaság szempontjából oly fontos halászati termelést a lehető legmagasabb fokra emeljük”. A bejelentéshez csatolták az alakulás jegyzőkönyvét. az alapszabályt, valamint a nyílt vizek halászati jógának ideiglenes kezelésére vonatkozó tervezetüket. Ezt követően a főispán. Cser Sándor, április 30-án terjedelmes rend eletet adott ki azzal a céllal, hogy amíg az Ideiglenes Nemzeti Kormány másként nem rendelkezik, szabályozza Tolna megye területén a halászatot. A rendelet öt pontban foglalta össze a főispáni elképzeléseket. Az első pontban utasította a Szekszárdi Halászati Szövetkezetét, hogy megyei hatáskörrel működjön, és vegye fel soraiba a megyében élő összes kishalászt. A második pont a következőképpen hangzik: A Szekszárdi Halászati Szövetkezet köteles eljárni aziránt, hogy a vármegye területén levő egyes nyíltvízi üzemszakaszok bérléte és az üzemszakaszokon a halászat gyakorlása a kishalászok, illetve az általuk alakítandó munkaközösségek kezébe kerüljön. A halászóvízékre vonatkozóan előzőleg fennállott bérleti szerződés a halászóvíz igénybevételével megszűntnek tekintendő (lásd 600/1945 rendelet 26. §-át a földekre vonatkozólag). A nyílt vizeken, illetve bérlett érül et eken bárhol feltalálható halászati eszközök és felszerelések a kishalászoknak átadandók.” Elvi jelentőségűnek tekinthetjük a főispáni rendelkezés harmadik pontját: „Miután a fejlődés iránya az Ideiglenes Nemzeti Kormány programját és eddigi intézkedéseit (tekintve a nyílt hallászóvizek nemzeti tulajdonba való vétele felé mutat, a Tolnavármegye területén lévő nyílt vizeket úgy kell tekinteni, mint a nemzőt ltulajdonát, amely felettt az állam őrködik ezért a befolyó bérösszegek kezelésére utasítom a szekszárdi pénzügyigazgatóságot. A bérösszegeket nevezett hivatal a helyi viszonyok, értékesítési, szállítási lehetőségek és háborús károk figyelembevételével, a Szekszárdi Halászati Szövetkezet Véleményezése alapján állapítsa meg. A bérösszegek utólag, negyedévenként fizetendők be, ha pedig a kormány rendeleté hamarabb megjelenne, csakis a szövetkezet megbízatásának tartamára.” A negyedik pont arról rendelkezik, hogy a befoűyft összeget a Földművelésügyi Minisztérium rendelkezésére kell bocsátani. Az ötödik pontban pedig úgy intézkedett a főispán, hogy a halászat rendje felett a szövetkezeit és a karhatalom együttesen őrködik. A főispáni rendelet végrehajtásának egyik feltétele az volt, hogy számba kellett venni, hol hány kishalász él. Rövid határidőt kaptak erre a járási főszolgabírók, május 15-ig kellett jelenteni — a teljes névsor becsatolásával egyidejűleg — a kishalászok létszámát. Ezek a névsorok becses értékei Tolna megye halászati iparának. A jegyzékekből tudjuk például, hogy Bátán 32, Decsen 9, Alsónyéken 10, Bogyiszlőn 21, Harcon 4, Mözsön 1, öcsényben 57, Sárpilisen 26, Sióagárdon 12, Tolnán 36, Pakson 43, Ozo- rán 33, Pincehelyen 24, Sza- kályban 23, Talnanémedin 21, Kölesden 2, Űjdombóvá- rott 28, Kurdon 11 kishalász élt. A Szekszárdi Halászati Szövetkezet — az iratokból pontosan meg nem határozható időben, valószínűleg júliusban — Középdunai Halászati Szövetkezet nevet vette fel. így alakult meg Tolna megye első termelőszövetkezete a felszabadulás után. Ezt követően több szálon futottak már az események. Intézkedett a minisztérium, Szekszárd város a bérleti ügyekben rendelkezett és a vezetőség is működött. A város még májusban (24-én) intézkedett, hogy az ágostonpusztai halastón megszűnjön a halászás, mert elhínárosodott a tó és gondok voltak a víz utánpótlásával is. A tanács Zeöld Mártonnak, a korábbi bérlő- , nek adott megbízást a gazdaság ügyeinek ideiglenes intézésére. A minisztérium június 23- án Faragó Sándor részére adott megbízást a dunaföld- vári—bátai, valamint a duna- szekcsői—drávatorok halászati terület felügyeletére; Breier József budapesti lakos a barnahát-pusztai halastógazdaság vezetésére kapott megbízatást július 12-én; Győrváry Ernő az újdombóvári halgazdaság irányítására kapott megbízást. Áprily Gyula a paradicsompusztai, a bonyhádi, az ágostonpusztai, a dunaföldvári tógazdaságok, valamint a tolnai és a faddi holt Duna-ág felügyeletét látta el. Kőmáli Flandorfer Andor pedig intézői megbízást kapott a für- gedi, a barnaháti, az okrádi, a kecsegei, a majsai, a mar. tincai, a medgyesi és kulcsári gazdaságokba. Győrváry Ernő 1945 augusztusában már a Tolna megyei halastavak felügyelője volt. A Szekszárdi Halászati Szövetkezet fokozatosan visszaszorult, amiben közrejátszott, hogy a Földművelésügyi Minisztérium már 1945 májusában intézkedett halászati-tógazdasági ügyekben. Többek között utasította a törvényhatóságokat, hogy vizsgálják felül a halászati társulatok működését, az egyes községek által kötött bérszerződéseket semmisítsék meg, gondoskodjanak az orvhalászat megszüntetéséről, ugyanakkor segítsék a társulatokat a halállomány védelmére tett intézkedéseik végrehajtásában. Innen indult fejlődésnek a felszabadulás után a Tolna megyei halgazdálkodás. K. BALOG JÄNOS