Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
XXXIV. évfolyam, 259. szám ABA: 1,80 Ft 1984. november 3., szombat Mai számunkból BESZÉLGETÉS A PÁRTSZERVEZET MUNKÁJÁRÓL (3. old.) FARKASKÖLYKÖK (4. old.) A BÁNYÁSZOK VÁROSAI (8. old.) KAZINCZY EMLÉKEZETE (10. old.) (5. old.) A világpolitika napjainkban A 80-as évek elején — napjainkig — a feszültség jellemzi a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerét. A feszültség tengelye a kelet—nyugati kapcsolatrendszer, de egyes elemei túlmennek a kelet—nyugati kapcsolatok szféráján. A feszült nemzetközi légkör alapvető oka az, hogy az Egyesült Államok kormányzata — Carter elnöksége óta fokról fokra — elveti az enyhülésnek azt a tartalmát és formáját, amely a hetvenes évtizedben kialakult és funkcionált. Helyette az amerikai globális képességek teljes visszaállítását és megerősítését szorgalmazza, illetve a katonai erőfölény pozíciójából akarja diktálni a kelet—nyugati kapcsolatok tartalmát és formáját, beleértve a fegyverzetellenőrzési tárgyalások egész rendszerét. Nyilvánvaló, hogy ez a politika elfogadhatatlan a Szovjetunió és a szocialista közösség számára. (Az igazsághoz tartozik az is, hogy az USA nyugat-európai szövetségesei is csak vonakodva, ellentmondásosan követik ezt az amerikai politikát.) A nemzetközi feszültséggel egy időben — szerencsére az enyhülés is jelen van a kelet—nyugati kapcsolatokban, bár nincs olyan mélysége, tartalma és intenzitása, mint a 70-es' évtized elején volt. Az összeurópai együttműködésben, a helsinki folyamat fennmaradásában, a Kínai Népköztársasággal kapcsolatos keleti, még inkább a nyugati viszonyban, sőt, a szovjet—amerikai kapcsolatokban is jelen van a békés egymás mellett élés meghatározott — nem túl magas — szintje. Az Egyesült Államok és Kelet-Európa egyes országai viszonyában is fellelhetők az enyhülés bizonyos elemei. A két német állam kapcsolatai a mai viszonyok között szintén az enyhülés életképességét bizonyítják. Mindemelett a jelenlegi időszak egyik fontos és egyértelműen negatív tendenciája az, hogy veszélyes mértékben megnőtt a katonai tényező szerepe a világpolitika egészében. Ez nemcsak a fegyverkezési verseny új és még újabb spirálját jelenti, — azt is — "hanem döntően azt, hogy az Egyesült Államok és néhány nyugat-európai szövetségese a katonai erő aktív alkalmazásától sem riad vissza. Szerencsére az eddig nem közvetlenül a kelet—nyugati kapcsolatokban jelentkezett. De negatív hatása így is jelentős és széles körű. Arról van szó, hogy a 'különböző konfliktusok politikai kezelése helyett a katonai eszközök alkalmazása kerül előtérbe. A Grenada elleni katonai intervenció, a libanoni polgárháborúba való katonai beavatkozás. Kuba, Salvador, Nicaragua közvetett és közvetlen katonai fenyegetése mind azt példázzák, hogy amikor az amerikai kormányzat politikai eszközökkel nem tud a saját érdekeinek megfelelően valamely konfliktust kezelni, akikor a katonai erő operatív alkalmazását rendeli el. Ez igen veszélyes politika. Különösen egy olyan helyzetben, amikor a legmodernebb technikával felszerelt katonai eszközök rendszerbe állítása növeli a veszélyt A világpolitika jellemző tendenciája napjainkban, hogy mind a két világrendszer viszonyában, mind a nemzetközi kapcsolatok többi szférájában növekszik a kölcsönös bizalmatlanság és a veszélyeztetettség érzése. A dolog (lényege abban van, hogy az egymással szembenálló államok, integrációk között a bizalom minimuma is alig fedezhető fel. A minimális bizalom hiányában nem lehet eredményesen tárgyalni, de hogyan legyen megfelelő bizalom, ha nem eredményesek a tárgyalások? A kör itt és így bezárul. A kölcsönös kompromisszum a bizalom minimumát legalább feltétélezi. Erre kell törekedni. A kooperatív együttélés fejlesztése fokozatosan növelheti a bizalmat. A fenyegetettség érzését csak bizalomépítő intézkedésekkel, a fegyverkezési verseny megállításával és fegyverzet- ellenőrzési megállapodásokkal lehet valóságosan csökkenteni. Addig nincs igazán enyhülés, ameddig a bizalmatlanság fallát valamilyen mértékben nem sikerül áttörni. A 80-as években egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a nemzetközi viszonyok és a világpolitikai mozgások egyik jellemző vonása a globalizáció. A globalizálódás — bár nem számolja fel a két világrendszer an- tagonizmusát — elkerülhetetlen nemzetközi jelenség, mivél a különböző nemzeti politikák, érdekek egyre inkább elválaszthatatlanok lesznek a nemzetközi mozgásoktól. A világban növekszik a kölcsönös függőség. Ennek következtében a különböző nemzeti politikák és érdékek függenek a nemzetközi érdekektől, illetve ütköznek vedük. A világpolitika mozgását jelentősen meghatározza és motiválja az elhúzódó és komplexé váló világgazdasági válság. A világpolitika szempontjából nemcsak annak van jelentősége, ha a gazdasági tevékenység pang, az ipari termelés üteme nem növekszik, nincs beruházási kedv, infláció és munkanélküliség van stb., hanem annak is, ha erősödik — a katonai megrendelések révén — a katonai-ipari komplexum gazdasági és politikai hatalma, ha a gazdasági válságból való kilábalást sokan a fegyverkezés fokozásában keresik. Az Egyesült Államok gazdasági háborút folytat a Szovjetunió és a szocialista közösség ellen. A nyugati hatalmak hajlandóságot mutatnak arra, hogy a tőkés gazdaság működtetéséhez szükséges, főleg a fejlődő világban fellelhető nyersanyag- és energiaforrások „védelmét” közvetett vagy közvetlen katonai eszközökkel biztosítsák. Ez háborús veszély forrása is lehet, messze túlmutatva a kelet—nyugati kapcsolatok szféráján. B. J. «**■ ott vagyok honn, ax a a én világomn Illyés Gyula emlékkiállítás a simontornyai várban Az irodalmi élet és az irodalombarátok refleíktorfényé- be került tegnap délután és este Simantomya. Sötétedéskor a várban az iskola előtt gyűlt össze az érdeklődő közönség, Illyés Gyulára emlékezve, aki 1912-ben ott végezte az elemi iskola ötödik osztályát. Pontosan öt órakor a hangszórókból megszólalt a költő hangja, és arról beszélt, hogy halottak napjának estéjén, amikor a temetőkben meggyújtják a gyertyákat, akkor született meg ő, a halállal szemben, egy új é'let. A Magyar írók Szövetsége, a Tolna megyei Tanács, a simontornyai Nagyközségi Közös Tanács és a Tolna megyei Múzeumigazgatóság Si- montomyai Vármúzeuma szervezte és rendezte meg a kiállítóteremben az Illyés Gyula-emlékkiállítást, egy majdani állandó kiállítás alapanyagából. Köszönet a költő özvegyének, aki a kéziratokat, könyveket, relikviákat, a gyermek Illyés Gyula rajzait, és Borsos Miklós róla készült képeit rendelkezésre bocsátotta. Borsos Miklós, Kossuth-dí- jas, érdemes és kiváló művész emléktáblát készített költő barátja emlékére. Felavatására megjelent Illyés Gyuláné, Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára, Császár József, a megyei tanács elnöke, Csajbók Kálmán a Hazafias Népfront megyei titkára, a területi és a helyi párt-, állami és társadalmi szervek vezetői és képviselői és az irodalmi élet kiválóságai. Az emléktáblánál Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet. Rövid beszédében arról szólt, hogy a kegyelet ünnepén kegyetlen szertartásra gyűltünk össze, hiszen emléktáblát avatunk, immár kőbe vésve áll, a megváltoztathatatlan tény, hogy a költő már többé nem lehet közöttünk. Ha méltó elhunytra emlékezünk, mindig van szavainkban önsajnálat is, hiszen átéljük mit veszítettünk. Azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy műve és emléke örökké él, hiszen kérdés, hogy lesz-e méltó utókor, amely e művet megérteni és használni képes. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában Illyés Gyulának is lenne még feladata közöttünk. Mivel már nem felelhet, az utódoknak kell a feladatra figyelni és megvalósítani a programot, amit már a XIX. század költői megfogalmaztak: ki úgy, hogy „a haza mindenek előtt”, ki pedig ekképpen: „Hass, alkoss, gyara- píts”. A költőt idézve szólt a szónok arról, hogyan is volt „nemzeties” Illyés Gyula, aki e megkülönböztetés ellen mindig tiltakozott, egy helyütt így: „Egy morzsányival sem kívánok több jogot a népnek, mely felnevelt, mint bármelyiknek, de ha azért, mi kijár nem A leleplezés pillanata emelek szót épp nemzetköziségem zárna ki — mint orgazdát — nemcsak a magyarok közül, de a kölcsönösség mindig jó táborából.” Az emléktábla leleplezése után, a Szekszárdi Szövetkezeti Magridálkórus dalának halk hangjainál az író- szövetség nevében Hubay Miklós elnök helyezte el a megemlékezés koszorúját, őt Császár József követte a megyei tanács nevében, majd a helybéliek helyezték el virágaikat. A koszorúzást követően Sinkovits Imre, kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész mondta el a költő, Haza a magasban című versét. A Szózat hangjai zárták az ünnepséget. A nagyszámú közönség el sem fért a kiállítóteremben, ahol az írásos és tárgyi emlékek helyet kaptak. Ott is Pozsgay Imre nyitotta meg a kiállítást szólván a költő és táj kapcsolatáról, majd Sinkovits Imre beszélt Illyés Gyuláról és több versét is elmondta. A vármúzeumnak, illetve a tervezett állandó kiállításnak ajándékozott egy portrét a költőről Bessenyei Odette szobrászművész. Este a kőtárban „Tisztelet- adás Illyés Gyulának” címmel volt irodalmi est, amelyen Sinkovits Imre és a madrigálkórus szerepelt. A műsort Fodor András, az írószövetség alelnöke állította össze. Hazaérkezett Havannából a magyar küldöttség Társadalmi aktivisták jutalmazása az SZMT-nél Pénteken hazaérkezett Havannából a magyar küldöttség, amely Sarlós Istvánnak, az (MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével részt vett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 39. ülésszakán. A delegáció tagjai voltak: Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Marjai József, hazánk állandó KGST-képviselője, Faluvégi Lajos, az Országos Tervhivatal elnöke, miniszterelnök-helyettes és Nagy János külügyi áillalmtitkár. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Borbándi János miniszterelnök-helyettes Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke és több más állami vezető fogadta. Jelen volt Jorge Rodriguez Grillo. a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. November 2-án Szekszár- don, a szakszervezeti székházában ünnepséget rendeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére, amelyen megjelent Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság titkára, Tóth Józséf, a Központi Bizottság munkatársa és Prosz- szer Frigyes, a SZOT munkatársa. Egyed Mihály, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának elnöke emlékezett meg az évfordulóról. Méltatta annak világtörténelmi jelentőségét. Beszédében elismeréssel szólt a Tolna megyei szakszervezeti aktivisták odaadó munkájáról, az apparátus tevékenységéről. Megköszönte az eredményes munkát mindazoknak, akik fáradtságot nem ismerve tevékenykedtek az elmúlt évben a szakszervezeti mozgalomban. Ezután szakszervezeti társadalmi aktivistáknak adott át jutalmakat Horváth József, az SZMT vezető titkára. A most alapított „Kiváló sportmunkáért” emlékplakettet öten kapták meg, 78-an pedig — szb-titkárok, bizalmiak, propagandisták — jutalomban részesültek.
