Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-01 / 257. szám
2 NÉPÚJSÁG 1984. november 1. A világ gyászolja Indira Gandhit Magyar vezetek részvéttöuírata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz. ponti Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke az alábbi táviratot küldte Giani Zail Szingh- nek, az Indiai Köztársaság elnökének Uj -Delhibe: Mély megrendüléssel érte. sültünk Indira Gandhi miniszterelnök asszonynak, az Indiai/ Köztársaság kiemelkedő vezetőjének tragikus haláláról. Indira Gandhi sokat fáradozott országa fejlő, déséért, népének boldogulásáért, a nemzetközi megértés erősítéséért és a világ békéjének mégőrzésé- ért, maradandóan hozzájárult országaink, népeink baráti kapcsolatainak fejlesztéséhez, személyét hazánkban őszinte tisztelet övezi. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, a magyar kormány és népünk nevében mély részvétünket fejezzük ki önnek, az ország kormányának és a baráti India népének Indira Gandhi miniszterelnök elhunyta alkalmából. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Osztozunk gyászukban és őszinte együttérzésünket fejezzük ki az elhunyt családjának. • Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront OT főtitkára táviratban fejezte ki mély részvétét Radzsiv Gandhinak, az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) Párt főtitkárának Indira Gandhi halála alkalmából. * Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Radzsiv Gandhinak, az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) Párt főtitkárához intézett táviratban fejezte ki részvétét Indira Gandhi miniszterelnök tragikus halála miatt. Indira Gandhi halála súlyos veszteség India számára. Gandhi hosszú éveken állt a miniszterelnök felelős posztján, és sokat tett India fejlődése és haladása érdekében, nemzetközi pozícióinak megerősítéséért — hangzik a táviratban. Indira Gandhi megérdemelt tekintélynek és mély tiszteletnek örvendett a nemzetközi színtéren. Nagy jelentőséget tulajdonított Indira Gandhi a Szovjetunióhoz fűződő sokoldalú kapcsolat és barátság erősítésének. Ezekben a fájdalmas napokban a szovjet vezetés újólag megerősíti: a Szovjetunió változatlanul a baráti kapcsolatok erősítésére törekszik Indiával. * Reagan amerikai elnök írásos nyilatkozatában juttatta kifejezésre, hogy Indira Gandhi meggyilkolása „mély megrázkódtatást, felháborodást és fájdalmat” jelentett számára. Az elnök az Egyesült Államok népe nevében biztosította mély részvétéről és együttérzéséről India népét és Indira Gandhi családját. A meggyilkolt miniszterelnököt a világ egyik Legkimagaslóbb politikai vezetőjének nevezte és kijelentette: nagyszabású erőfeszítéseket /tett azért, hogy Délkelet- Ázsiában és az egész világon elősegítse a békét, a biztonságot és a gazdasági fejlődésit. Reagan elnök és Shulitz külügyminiszter részvétlátogatást tett India washingtoni nagykövetségén. Margaret Thatcher miniszterelnök, akit erős személyes szálak fűztek Indira Gandhihoz, egy tv-interjú- ban kijelentette: „Sokunk szemében Indira Gandhi India jelképe volt. Nemcsak óriási formátumú, erős sze mélyiség, hanem kedves, mélyen érző ember is. Halála nemcsak Indiának, az egész világnak tragédia”. Helmut Kohl, az NSZK kancellárja „pótolhatatlan veszteségnek” mondotta Indira Gandhi halálát. II. János Pál pápa zarándokok előtt tett nyilatkozatában felszólította az indiai népet, hogy a mostani drámai helyzetben „tanúsítsa hagyományos méltóságát és bölcsességét”. A kínai külügyminisztérium állásfoglalásában „kitűnő politikai vezetőnek” nevezte Gandhi asszonyt és utalt arra, hogy a meggyilkolt kormányfő a két évtizede feszült indiai—kínai kapcsolatok megjavításán fáradozott. Az Indiával feszült viszonyban lévő Pakisztán államfője, Ziaul Hakk — mint mondta — „rémülettel és iszonyattal” fogadta a gyilkos merénylet hírét. Az ellenzéki Pakisztáni Néppárt londoni emigrációban élő vezetője, Benazir Bhutto kijelentette: Indira Gandhi egységben tartotta Indiát és az önbecsülés, a büszkeség tudatát adta az országnak. Az arab világban félárbocra eresztették a ldbogókat a gyász jeléül Indira Gandhi halálhírére. Kairóban dr. Butrosz Gáli külügyi állam- miniszter közölte: Gandhi halála a nemzetközi közösség. az el nem kötelezett mozgalom nemes eszményeinek hatalmas vesztesége. PANORÁMA Rekviem Indítóért BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, és Losonczi Pál, .az Elnöki Tanács elnöke, táviratban üdvözölte Sadli Bend- zsedidet, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét az FLN Pánt főtitkárát, hazája nemzeti ünnepe, a fegyveres felszabadítá- si harc kezdetének 30. évfordulója alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Abdelhamid Brahi- mi miniszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot.. * A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott előadást „Művészetpolitikánk időszerű kérdései” címmel. BÉCS A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások a NATO hibájából 11 év alatt sem vezettek megállapodáshoz — hangoztatta a konferencia szerdai ülésén Petrán János nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. MOSZKVA Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke nyújtotta át szerdán a kitüntetéseket a rekord időtartamú, 237 napos űrutazás három résztvevőjének: Leonyid Kizimnek, Vlagyimir Szolovjevnek és Oleg Atykovnak. PÁRIZS A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága a hét elején tartott kétnapos ülésén átfogó vita után elfogadta az 1985. február 6. és 10. között tartandó párt- kongresszus irányelveit és rögzítette a kongresszus napirendjét. Szerda esti korrtmentárunk. A tegnapi ködös, őszi reggelen öt kontinensre sújtott le korbácsként az újabb politikai gyilkosság híre: Üj- Delhiben merénylet áldozata lett Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság kormányfője. A gyászjelentések elmaradhatatlan kitétele a „pótolhatatlan veszteség” kifejezés. Az, ami általában családra, munkahelyre, barátokra vonatkozik, most egy országra, sőt az egész világra igaz. Most úgy érezzük, hogy nemcsak a földkerekség második legnépesebb országa, hanem maga a földkerekség sem ugyanaz Indira Gandhi nélkül, akit nemcsak az indiai százmilliók tiszteltek és szerettek, hanem — politikai pártállásra, vallási meggyőződésre való tekintet nélkül — más országok népei is. Ez az átlagos termetű asszony ugyanis nemcsak a saját, elképesztő örökséget hordozó országának terhét vette vállára, hanem tágabb térségek gondjait is, többek közt épp az el nem kötelezettek mozgalmának soros elnökeként. Az 1917-ben Atlahabadban, előkelő brahmin család sarjaként született lány a kötelességtudatot, s a legnemesebb értelemben vett szolgálatot már gyermekkorában megtanulta. Édesapja, Dzsavaharlal Nehru a nagy Gandhi tanítványa és „politikai jobbkeze” volt és a mahatma halála után (akinek Indira immár nemcsak a nevét, de a sorsát is örökölte) ő lett a független India első miniszterelnöke. Indira Gandhi, aki apja oldalán, már gyermekként is szüntelen életveszélyben tevékenykedve nemcsak a hatalmasok elleni küzdelmet, hanem a hatalom nyomasztó felelősségét is megismerhette. 1966 januárjától (rövid megszakítással) mostanáig ült apja bársonyszékében, küzdött és dolgozott posztján, India kor- mányrúdjánál. Vezetésével ez a kontinensnyi ország nagy utat tett meg, de nem kisebb és nem problémaimentesebb a közeljövő sem. Az utóbbi időben szinte tapinthatóan felforrósodott Indiában — és India körül — a levegő. Szikh szélsőségesek zendülése az amritszári Aranytemplomban (az első jelentések szerint alighanem szikh fanatikusok .voltak a merénylők is) és ennek nyomán a pandzsábi zavargások, amelyeket szorgosan szítottak a határ túloldaláról, Pakisztánból; súlyos belpolitikai feszültségek Asszámban és Andhra Pradesben, rendszeressé vált határmenti tűzpárbajok Kasmír és Dzsammu térségében. Nem csoda, hogy az indiai kormányfő jólismert arca az utóbbi időben a szokásosnál is komolyabb, gondterheltebb volt. Ez a nagyformátumú politikus tudta, hogy mind az országon belül, mind a határokon túl olyan ellenségei vannak, akiknek a keze messzire ér. „Ha meghalok — mondotta halála előtt egy nappal, Orissza államban tartott, és most már tudjuk, hogy utolsó beszédében — hazám szolgálatában, büszkén fogok távozni; minden csepp vérem Indiát erősíti majd..." így legyen. HARMAT ENDRE Negyven éve történt II. Két front van, hová tartozol? Fegyveres ellenállás a nyilasuralom idején A nyilasok iterrorintézke- dései, a zsidóság elhurcolása és elpusztítása, a behívások, az áttelepítések, a nemzeti vagyon elprédálása, pusztítása a lakosság mind nagyobb részét fordította szembe a németekkel és a nyilasokkal. Az emberek többsége a Szálasi-rendszert nem ismerte el törvényesnek, és sokan nem hajtották végre rendelkezéseit. A Magyar Front pártjai már november hó elején lépéseket tettek a nemzeti ellenállás kibontakoztatására, egy központi vezető szerv létrehozására. Bajcsy-Zsi- linszky Endre elnökletével létrejött a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága nevű szervezet, amely fő feladatának az ellenállás szervezését, egy budapesti felkelés előkészítését tekintette. Kiss János altábornagy vezetésével megalakult a bizottság katonai vezérkara, amely kidolgozta a felkelés terveit. A felszabadító bizottság a Szálasi-kormányt törvényen kívülinek tekintette, azt nem ismerte el, s önmagát tartotta a nemzeti főhatalom megtestesítőjének. Sikeres akciók Budapesten A szépreményű tervek egy gálád árulás nyomán hiusúl- tak meg. A felszabadító bizottság tagjait elfogták, vezetőit kivégezték. Ezzel végleg elveszett az a lehetőség, hogy az országban egységesen irányított, központilag vezetett ellenállás jöjjön létre. A Felszabadító Bizottságot alkotó demokratikus pártok, antifasiszta egyesületek. szervezetek önállóan tevékenykedtek (tovább. A KMP Katonai Bizottsága, a KIMSZ, a Magyar Diákok Szabadságfrontja és más szervezetek a fővárosban 13 kisebb partizáncsoportot, úgynevezett akciógárdát hoztak létre, amelyek a bátor vállalkozások egész sorát hajtották végre. Gépkocsikat robbantottak, nyilas járőröket, pártházakat támaditak meg. Felrobbantották a Gömbös szobrot, rajtaütöttek a Városi Színházban rendezett nyilas nagygyűlésen, pusztíA nemzeti ellenállás központi irányítására jött létre Bajcsy-Zsilinszky Endre elnökletével a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága nevű szervezet. A Szálasi-kormányt törvényen kívülinek tekintő szervezet elnökét 1944. december 24- . én Sopronkőhidán végezték ki. tották a főváros körüli vasutakat. Bombát robbantottak Winkelmann SS-tábornok lakásán, merényletet szerveztek Szálasi ellen. Városszerte itöbb antifasiszta egyesület tömörülés, szervezet jött ilétre, amelyek főleg emberek mentésével, náciellenes propagandával foglalkoztak. A legjelentősebb volt közöttük a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége, a Radó és Szent-Györ- gyi—Várnai csoport, a Szovjetunió Magyarországi Barátainak Egyesülete, és a Magyar Függetlenségi Mozgalom. Az „Ellenállás”-csoport és Szent-Györgyiék egyik részlege fegyveres tevékenységet is folytatott. Létrejött az ifjúság egységes szervezete, a Magyar Ifjúság Szabadság- frontja is. A kommunista párt kezdeményezésére a munkásl.ak- ta peremvárosokban, Csepelen, Kőbánya-Kispesten, Újpesten, Óbudán kisebb-na- gyobb létszámú partizáncsoportok szerveződtek. Hasonlóak jöttek Létre Rákoshegyen, Pestlőrincen, Erzsébeten is. Ezek .a csoportok jól beágyazódtak a lakosság közé, nagy helyismerettel rendelkeztek, s a harcoló tagok köré kiépült a segítők, propagandisták, felderítők széles Láncolata., A legalitás biztosítása érdekében nemegyszer valamilyen nemzetőr, légoltalmi, KISKA, egészségügyi, rom- eltakaríitó formáció leplét öltötték magukra. A kőbányaiak például honvédegységnek álcázták magukat. A csoportok nemcsak a bátor harci cselekmények sokaságát hajtották végre — például az újpesti víztorony megmentése, nyilasházak megtámadása, németek, nyilas csoportok lefegyverzése, fontos létesítmények megmentése —, de oltalmazták a körzetük lakosságát, egyes esetekben sikerült meggátolniuk a fasiszta programokat, férfiak százainak nyújtottak menedéket a bevonulás, a kitelepítés elől. A kormányzat 1944, szeptemberben rendelte el a Nemzetőrség felállítását. Ide mindenekelőtt a nem katonaköteles férfiakat kívánták bevonultatni. Ez a szervezet alakult át később kisegítő karhatalommá, közkeletűen KISKA-vá. Az ellenállók, antifasiszták, vagy sokszor csak a menedéket kereső férfiak hamar felismerték, ihogy a KISKA keretei lehetőséget adnak fegyverek szerzésére, csoportok szervezésére, a bevonulás kijátszására. Több esetben az ellenállók, baloldaliak beépültek a szerveződő alakulatba, kézbevettek a parancsnoki posztokat, vagy eleve már ők szerveztek KISKA-egységet, Ezek aztán mindennel törődtek, csak azzal nem hogy teljesítsék a kiadott rendelkezéseket. Amikor mód volt rá, keresztezték a nyilasok szándékait, szabotálták a parancsokat, s ott ártottak a hungaristáknak, ahol csak tudtak. A KISKA főleg Budapesten épült ki. A XIII., XIV. kerületben, Józsefvárosban és Óbudán már olyan alakulatok jöttek létre, amelyek eredményes harci tevékenységet is folytattak. Nem véletlen, hogy a németek, nyilasok 1945. január elején karhatalmi erők bevonásával sorba felszámolták őket. Mozog a vidék is Vidéken a miskolci-diósgyőri kommunisták a miskolci nemzetőr századból kinőtt MOKAN-komité tevékenysége volt a legjelentősebb. Szerepük volt a város, a gyár megmentésében is. Tevékenységük értékét mi sem mutatja jobban, minthogy a Vörös Hadsereg meghagyta fegyvereiket, s belőlük alakult a népi rendőrség, s az új magyar hadsereg egyik első alegysége is. Említést érdeméinek a mo- nori és a takácsi nemzetőrség antifasiszta megmozdulásai is. Október 15-e után főleg a bányavidékeken bontakozott ki az ellenállási tevékenység, a partizánmozgalom. A „kis Moszkvaiként emlegetett Sárisápon jól szervezett, bátran harcoló csoport alakult. A nógrádi bányászok hősies küzdelmet folytattak a kiürítés megakadályozásáért, a termelőberendezések megmentéséért. A nyilas puccs utáni időA Felszabadító Bizottság katonai vezérkara Kiss János altábornagy vezetésével alakult meg. ö irányította a felkelés terveinek kidolgozását. Ám a tervek megvalósulását árulás hiúsította meg. Kiss Jánost 1944. december 9- én Budapesten kivégezték. szakban két jelentős antifasiszta tömegmegmozdulásra került sor. A csepeli munkások december 4—6-án izzó hangulatú tüntetéssorozattal akadályozták meg a község kiürítését. Hasonló népi megmozdulás volt Ka- rancs-lejtősaknán is, ahol a parancsot megtagadva 350 bányász a föld alá vonult. A történeti irodalom őrzi a pécsi, a komlói, a szekszárdi, a székesfehérvári, a du- navarsányi, és még több más városban és községben szervezett antifasiszta ellenállás emlékét. Október 15-e után az emberek fejében sok minden tisztázódott. A történelem kényszere tette fel a kérdést: „hová tartozol?”, s erre kinek-kinek válaszolnia kéllett. A lakosság tömegméretekben tagadta meg az állami utasításokat, a kiürítési, kitelepítési parancsokat. Védte a terményt, a jószágot, a gyárakat. A fasiszták rendelkezéseivel szemben 'nagyméretű pasz- szív ellenállás bontakozott ki. A hadsereg bomlásnak in-* dúlt, az állam szétzüllött. De nem kevesen voltak, akik a harcot is vállalták, tenni is készek voltak a fasizmus letöréséért, az új Magyar- ország megteremtéséért. Ott voltak az ellenállási és partizáncsoportokban, a Vörös Hadsereg oldalán, az új demokratikus honvédségben. Esetleg külföldön csatlakoztak a Hitler-ellenes erőkhöz. A számukat — összességében — 45—50 ezer főre becsülhettük. Ők képviselték a jövőt, népünk lel- küsmeretét. s azt a tiszta szándékot, hogy a romokon egy új országot, egy új társadalmat teremtsenek. Nem kevés még a teendő, Hbgy a kutatás minden részletében feltárja e histó- riás idők történetét, a harcosok, és hősi halottak emlékét. GAZSI JÓZSEF
