Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

1984. november 1. tíÉPÜJSÁG 3 A KERMI vizsgálatai Huszonöt éves a felsőfokú tanítóképzés A főiskola hallgatója voltán A jubiláló főiskola utcai képe A vásárlók jogosan várják el, hogy pénzűként minden­kor kifogástalan minőségű árut kapjanak. Ha ez még­sem így ttörténik, a reklamá­ciót a vásárlás helyén, vagy a kijelölt szervizekben kell megnyugtatóan orvosolni. Gyakran előfordul azonban, hogy a kereskedő és a vevő között vita támad, ilyenkor a forgalmazó vállalat köteles a vevő által hibásnak találit termékről! a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet szakvéleményéit kérni. A KERMI a vásánlók pa­naszai miatt évenlte — s vár­hatóan ez év végéig is — 35—40 ezer itermék minősé­gét vizsgálja meg. Ezek na­gyobb része — 75—80 száza­léka — ruházati áru, a többi különféle iparcikk, főkénit házitaritási gépek és berende­zések, híradástechnikai gyárt­mányok, járművek, bútorok. A tapasztalatok szerinlt a reklamációk túlnyomó több­sége megalapozott, az idén is a jogos panaszok tették ki a bejelentések csaknem 80 százalékát. Az adatok tanú­sága szerint a megalapozott reklamációk aránya évről évre növekszik. A tapasztalatok szerint a panaszok dönitő többsége technológiai mulasztásokra vezethető vissza, s a hibák gyakran ismétlődnek. A ru­házati áruknál például gya­kori probléma, hogy nem tartják a színükéit, s mosás­kor mérdtük nagymértékben megváltozik. A cipőknél vál­tozatlanul az ad a legtöbb panaszra okot, hogy a talp, vagy a sarok leválik, illetve a lábbeli deformálódik. A műszaki cikkek hibáit több­nyire már eredetileg rossz alkatrészek beépítése okozza, s gyakori panasz a szervi­zekben végzett javítások nem megfelelő minőségére is. A kárpitozott bútoroknál a ve­vők leggyakrabban a bútor­szövet; megnyúlására, a hab­anyag összeesésére, a faszer­kezet gyenge szilárdságára hivatkozva kérnek kártérí­tést. Az építőanyagok közül főként a palák repedezetttsé- gét, a színes palák mész-ki- virágzását, a tetőcserepek mész-zárványait, repedéseit, a csempék színeltéréseit és felületi hibáit, valamint a mázas padlólapok esztétikai hibáit kifogásolják a vásár­lók. Sok bosszúságot okoz, s éppen ezért sok panasz for­rása — bármilyen árucikk­ről van is szó —, hogy hi­básak, vagy hiányosak a használlaiti útmutatók. Olykor nem a kereskede­lem vizsgáltatja meg a kifo­gásolt árut, hanem a vásár­lók közvetlenül a KERMI- hez fordulnak sérelmeikkel. Ezek a panaszok az utóbbi időben főleg azt jelzik, hogy a szervizek nem tartják ma­gukat a megszabott javítási időkhöz. A jótállási kötele­zettségek elmulasztása miatt gyakoriak a panaszok a bú­toripari vállalatokra is. A legtöbb bútorgyártó a szervizmunkát is vállalja, a garanciális javítások elhúzó­dásán kívül azonban egyre inkább arra is panaszkodnak a vásárlók, hogy a hiánycik­keknek számító termékek ja­vításától a bútoripari válla­latok — visszaélve a vevő kiszolgáltatottságával — el­zárkóznak, s a kártalanítást a vételár visszafizetésével' próbálják elintézni. A * •• rr JOVO Ikarusa Űj autóbuszcsalád gyártá­sára készül az Ikarus. A bu­dapesti gyár már bemutatta az első 12 méter hosszú alap­típust, a székesfehérvári üzemben pedig ezekben a napokban készült el az IK 365-ös jelű 11 méter hosszú kísérleti típus. A következő években ezt gyártják majd nagy sorozatban. A 200-as tí­pust felváltó háromszázasok­ba nagyobb teljesítményű Rába—Man motort építenek be, 6 fokozatú szinkron se- bességváltójú lesz, hátsó fu­tóművükben egyfokozatú át­tételt alkalmaztak, s ezzel csökkentik az Ikarus-autó- buszok jellegzetes morgó hangját. A 300-as csalód for­májában is különbözik előd­jétől. Vezetőülésének hom­lokzatfala domborított, az egész jármű falának belső te­rét poliuretánhabbal borít­ják, s ezzel ütközés esetére is minimálisra csökkentik az utasok sérülésveszélyét. For­matervezett ülései karcsúb­bak, kényelmesebbek, mint a kétszázas típusúaké. Jövőre újabb két IK 365-ös készül. Ezeket legnagyobb vevőivel próbáltatja ki a gyár. A terv az, hogy a ma még korszerű 200-as autóbuszok­ról fokozatosan térnek át az új 300-as csalód gyártására, így tehát egy ideig még pár­huzamosan készül a két tí­pus. A cím után akár felkiáltó­jelet is tehetnék, hiszen büszke vagyok és lehetek ar­ra. hogy a fennállásának ne­gyedszázadát most ünneplő Kaposvári Tanítóképző Főis­kolának hallgatója voltam. A saját korosztályom, illetve képzős elődeim és most már — tíz esztendő múltán — az utódaim is hasonlóan véle­kedhetnek, de bízom ab­ban, hogy vélekednek is. A miértre egyszerűnek tűnő a a válasz, de a teljes kibon­tás több gondolatot is igé­nyéi, • Ha ismereteim nem csal­nák — miért is csalnának? —, úgy tudom, hogy az 1958. év 26. számú tvr, alapján jöttek létre a felsőfokú taní­tóképző intézetek 1959-ben, és a köztük a dombóvári kö­zépfokú tanítóképzést vál­tó Kaposvári Tanítóképző Főiskola is. A cél, a feladat egyértelmű volt: „olyan kommunista világnézetű és erkölcsű, hivatásukat értő és szerető általános iskolai ta­nítók képzése, akik eredmé­nyesen alkalmazható szaktu­dományi és pedagógiai mű­veltséggel és az állandóan növekvő ismeretek megszer­zésének képességével rendel­keznek.” A lámpás szerepét, ami nemcsak — Gárdonyi meg­határozása szerint — a fe­jekbe, hanem — Váci Mi­hály megfogalmazása sze­rint — a láb elé is világít, vállaltuk. Igaz, nem a pénzért, a nagy jövedelem miatt, inkább a gyermekek szeretete vonzott, mivel a kezdet kezdetén még nem beszélhettünk hivatásszere- tetrő'l. Tudom, hogy a múltat megszépíti az emlékek fel­idézése, elfelejtődnek a ko­moly napok — alkalmassági vizsga, felvételi, aztán a kollokviumok, szigorlatok, majd az államvizsga — és csupán a sztorik jutnak az emberek eszébe. Talán így is van mindez rendjén. De... nem feledkezhetünk el ar­ról sem, mit kaptunk mind­azért, hogy egy-egy vizsga illetőleg „jogosítvány” meg­szerzése sikerüljön. Vallom, hogy annyi gye­rek-, illetve emberszeretetet, művészetszeretetet, kitar­tást, szakmai, pedagógiai ta­pasztalatot, emberséget, hitet a munkához és az élethez nem kaptunk azelőtt, de az­után is csak ritkán. A szak­mához szükséges apró fogá­sok, az alapok lerakása az állandó megújuláshoz, a to­vábbtanuláshoz, mint az önképzés egyik formájához, is ia három év alatt tudato­sultak bennünk. A jubileum kapcsán az ember szívesen emlékezik azokra, akiktől a legtöbbet kapta, akiknek egy-egy tu­lajdonsága, vagy akár sze­mélyiségének több vonása is meghatározó, vagy éppen példa vdlf az útravaló mel­lé. Fő a fejem, kiket is em­lítsék meg, hiszen minden­kire szívesen emlékszem. Talán kezdhetném a sort Merő László igazgatóval, aki a matematika „professzora”, vagy Várkonyi Imrével, a későbbi főigazgatóval, aki a demokratikus vezetés meg­testesítője volt. Folytathat­nám a sort a nagy tudású Betlyei, Harsányi, Deli, To- mory, Gadányi, Ozsváth, Sasvári, Szirmay, Heisz. Sza­bó, Druzsin, Szeléndi, Ki­rály és Molnár tanár urak­kal, vagy éppen a hasonló kvalitású és mindig kedves Szirmayné Bayer Erzsébet­tel, Bódinéval, Vermesnével, Fiolánéval. Talán Erfalvy, dr. Kovács László és Já- vorszky tanáraimat is em­lítenem kéne, akik filozófiát Oktatva nemcsak a világ dol­gaiban segítettek eligazodni, hanem világnézetünket is alakították. De a rengeteg tapasztalatot átadó gyakorló iskolai nevelőkre, többek kö­zött a Giesz házaspárra, Molnár Józsefnére, a Tolna megyei származású Richter Sándornéra, valamint Szabó Margitra is szívesen emléke­zünk. Lehet, hogy nem tel­jes a névsor, de mentségül szolgáljon a tíz év távlata. Volt kollégám, Deák Ist­vánná, a tamási II. számú Általános Iskola igazgatóhe­lyettese egy régebbi beszél­getésünk alkalmával azt állította, hogy meglátszik egy tanáron az, ha a tanár­képző főiskola előtt tanító­képzőt végzett, hiszen didak­tikából, apró pedagógiai fo­gásokból, egyszóval minden­ből megfelelően felkészített. A vélemény igazságtartal­mát sokan, de talán minden pedagógiában jártas ember elfogadja. Ez a vélemény jel­lemzi a tanítóképzést. És még valami. Ismerőseim kö­zött sokan „megmaradtak” mindig megújulni képes ta­nítónak. az elvetett mag te­hát jó termőtalajra talált, de sokan építve a kapott ala­pokra, főiskolát, egyete­met végeztek. Vannak közöt­tünk kutatók, népművelők, oktatásügyet irányítók — szakfelügyelők — festőművé­szek, költők, zenészek, új­ságírók, ám ha eltérő is a pálya, egy azonban közös, mindenki a saját beosztásá­ban, munkakörében azért nevel, oktat és tanító tudott maradni. * A bevezető miértjére eny- nyi a válasz és remélhető­leg ebből, illetve ennyiből is kitűnik, hogy jogos a büsz­keség. A 25. születésnapját ün­neplő somogyi tanítóképző ünnepe a miénk, Tolna me­gyeieké is, hiszen tanítóink zömét itt képezték. Ezért is kívánunk a jubileumát ünneplő intézmény munkájá­hoz sok sikert. ÉKES LÁSZLÓ Hidraulika exportra Hidraulikát gyártanak KGST-együttműködés keretében a Danuvia nagyatádi gyárá­ban. A termékek szovjet, finn és NSZK-exportra kerülnek. Napirenden a könyvterjesztés és a sportegyesületek utánpótlása A' Tolna megyei Tanács mellett működő művelődési és ifjúsági bizottság két fon­tos kérdést tárgyalt meg keddi ülésén. A megyei ta­nács elnökhelyettese, István József vezetésével tanácskozó bizottság elsőként a könyv­terjesztés helyzetéről kapott tájékoztatást. Kovács József, a Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat Baranya—Tolna megyei boltcsopontjának ve­zetője kedvezően szólt a Tol­na megyei helyzetről. Jól ér­tékelte a két szekszárdi, a dombóvári és a paksi boltok könyvforgalmát. Mindezt alátámasztja az .a tény, hogy a mezőgazdasági jellegű me­gyék között első helyen ál­lunk a szellemi táplálék „tálalásában”. Gondot jelenít azonban — országosan — a könyvkiadás és a könyvlter- jesztés érdekazonosságának hiányai, így az ebből adódó nehézségeket — tárolás, hi­ánykönyvek beszerzése — helyileg igyekeznek megolda­ni. „A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat előretörése mellett ugyanakkor visszalé­pett a szövetkezeti terjesztés” — mondta Szoboszlai Jenő, a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének szövetségi titkára. A bizomá­nyosi hálózat megfelelő, a bolti forgalmat és a kistele­pülések ellátását azonban ja­vítani kell. Ezután a spontegyesületek káderhelyzete kerüllt napi­rendre. Herczig Gábor, a megyei Testnevelési és Sporthivatal elnöke elmond­ta, hogy bár az edzők száma stagnál, szakedzői szinten előrelépés tapasztalható. A minőségi fejlődés azonban a nagy fluktuáció miatt csak a szinten tartáshoz elegendő, s hasonló a helyzeti a sport­vezetőknél is. Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége Tegnap dr. Kálmán Gyu­la elnökletével tartotta ok­tóber havi ülését a Fogyasz­tási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének Elnök­sége. Első napirendként az el­nök jelentést tettt a lejárt határidejű határozatok vég­rehajtásáról és a két elnök­ségi ülés közötti időben tett főbb intézkedésekről, majd az áfészek piaci pozíciója és ennek erősítésében jelent­kező feladatokat tárgyalta meg az áfész-titkárság elő­terjesztésében. A napirend­hez Bertus Ferenc, a dom­bóvári áfész elnöke készített kiegészítő jelentést. Az előterjesztők részletes elemzést adtak az árubeszer­zés helyzetéről. Rámutattak a ma még kihasználatlan le­hetőségekre is, .a készletgaz­dálkodás tapasztalatairól, gondjairól, az ármunka kér­déseiről, az értékesítés szer­vezéséről és a belső mecha­nizmus kérdéseiről. A két előterjesztés és je­lentős vita alapján határozta meg a vezető testület a ten­nivalókat. Felkérte az áfész­ek igazgatóságait, hogy a vitában elhangzottakkal ki­egészített előterjesztés isme­retében határozzák meg sa­ját tennivalójukat. A szak­titkárságot pedig arra utasí­totta, hogy a szervezésben a szövetkezeteknek nyújtson folyamatos segítséget. Utolsó napirendként az el­nökség jóváhagyta az áfészek I—III. negyedévi készletgaz­dálkodásáról készített tájé­koztatót, majd döntött a megyei küldöttközgyűlés ösz- szehívásáról. SZ. J. Jubilál a kaposvári főiskola Székhelyén — de a szek­szárdi kihelyezett tagozat részvételével — ünnepli Ka­posváron a felsőfokú tanító- képzés 25. évfordulóját no­vember 1-én, 2-án. A jubile­umi program ma este fél hétkor kezdődik a Kaposvá­ri Tanítóképző Főiskola és az intézmény szekszárdi ta­gozata művész tanárainak ki­állításával. A tárlatot az if­júsági házban Horváth Sán­dor, az MSZMP Somogy me­gyei Bizottságának osztály­vezetője nyitja meg. Novem­ber 2-án pedig Hajdú Tibor tanszékvezető tanár nyitja meg délelőtt tízkor azt az emlékülést, melyen dr. Deli István tanszékvezető itart előadást, A felsőfokú taní­tóképzés 25 éve Kaposváron címmel. Az emlékülés ven­dégelőadója Jan Sikora, az Olstyni Pedagógiai Főiskola rektora a lengyel tanítókép­zés rendszerének fejlődésé­ről tant előadást. Ezt követő­en értékeli dr. Kovács Lász­ló kandidátus, tanszékveze­tő főiskolai tanár, az intéz­mény tudományos bizottsá­gának elnöke azt a pályáza­tot, melyet a jubileum mél­tó megünneplése jegyében hirdetitek meg. A pályázat jutalmazottait köszönti dr. Bernáth János kandidátus, főiskolai tanár és Biró La­jos a főiskolai KlSZ-szerve- zeit titkára. A zárszóit megelőzően a jubiláló intézményit a párt és állami szervek nevében Tóth János, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára üdvözli, majd em­léklapok átadására kerül sor. Este, ugyancsak az ifjúsá­gi házban hát órakor kez­dődik az a művészeti est, melyen az anyaiskolia és a szekszárdi tagozat művész ta­nárai, hallgatói adnak szín­vonalasnak és emlékezetes­nek ígérkező műsort.

Next

/
Oldalképek
Tartalom