Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

2NÉPÜJSÁG 1984. október 6. Csernyenko beszéde A társadalomirányítás megnövekedett feladatai Konsztantyin Csernyenko a szónoki emelvényen A szovjet társadalom poli­tikai rendszerének tovább­fejlesztésével foglalkozott pénteki beszédében Konsz- tantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke. A szovjet államfő a népi ellenőröknek a Kremlben megkezdődött országos ta­nácskozásán beszélt. Hang­súlyozta, hogy az SZKP KB véleménye szerint a tanács­kozásra megfelelő időpont­ban került sor, mivel a Szov­jetunió fejlődésének olyan szakaszába lépett, amikor a társadalomirányítás vala­mennyi láncszemének új, megnövekedett követelmé­nyekkel kell szembenéznie. Ennek az irányítási rend­szernek pedig elválaszthatat­lan, semmivel nem pótolha­tó részét alkotja a népi el­lenőrzés. A Szovjetunióban most az a feladat, hogy gyors ütemben fejlődjön az ipar valamennyi ágazata, a mező- gazdaság, a közlekedés és az építőipar, meggyorsuljon a termelés intenzívebbé válá­sa, magasabb fejlettségi szint­re jusson a tudomány és a technika, a közoktatás és az egészségügy, a nép anyagi és kulturális színvonala. A bonyolult, feszült nemzetkö­zi helyzet rákényszeríti az országot arra is, hogy erő­sítse védelmi képességét, nö­velje fegyveres erőinek harc­képességét. Konsztantyin Csernyenko a továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunió fejlő­désében alapvető jelentősé­gű minőségi változások köze­lébe jutott. Ilyen változások­ra van szükség a termelő­erők fejlődésében, a tudo­mányos-műszaki haladás eredményei alapján történő átalakításukban. Elkerülhe­tetlenek e változások a gaz­daságirányítás rendszerében, a tervezésben is. Lényege­sen meg kell javítani a gaz­dasági mechanizmust. Minő­ségileg új, magasabb színvo­nalra kell emelni a népjólé­tet. Mindez elképzelhetetlen, ha e munkában nem vesz részt tudatosan és kezdemé- nyezően valamennyi szovjet ember, s nem érzi érdekelt­nek magát e változásokban. A tömegek munkahelyi és közéleti aktivitásának nem csupán növekednie kell, mint eddig, hanem szó szerint meg kell sokszorozódnia. A fent jelzett változások alkot­ják azt a folyamatot, ame­lyet a Szovjetunióban felépí­tett szocializmus tökéletesí­tésének nevezünk. Az ennek kapcsán felmerülő problé­mák kötik ma le az SZKP és Központi Bizottsága figyel­mét, s ezek figyelembevéte­lével folyik a párt XXVII. kongresszusának előkészíté­se, az újjászerkesztett párt­program elkészítése. Nagy döntések előtt ál­lunk, nagy terveket kell jó­váhagynunk, s előre gondos­kodnunk kell ezek végrehaj­tásának biztosítékairól is — mondotta a továbbiakban Csernyenko. E biztosítékok között kiemelkedő szerepe van a lenini elvek szerint megszervezett népi ellenőr­zésnek, amelynek munkájá­tól igen nagy mértékben függ az ország további fej­lődése. Befejeződött az országos közművelődési tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról.) velődésben elfoglalt helyéről szólva kiemelte: döntő té­nyező, hogy a mozgalom résztvevőiben belső indíték legyen a mai műveltségesz­mény terjesztésére. A népfront műveltségter­jesztő szerepéről szólva ki­fejtette: a rendezvényköz­pontúság állapotából a való­di mozgalom irányába kívá­natos lépni, tág teret adva a helyi kezdeményezéseknek, a művelődési központok körül kialakuló társadalmi aktivi­tásnak. Ez pedig összefügg a közművelődés demokrati­zálásának követelményével, azzal, hogy a közösségi fó­rumokon részt vevők művelt, tájékozott állampolgárok le­gyenek, akik társadalmi sze­repük tudatában vannak. A közművelődési párthatá­rozat máig ható jelentőségét hangsúlyozva Pozsgay Imre rámutatott: e határozat lehe­tőséget adott a kultúra mél­tóságának erősödésére, arra, hogy a népművelő valóban a nép képviselője legyen. A vitában hozzászólók kö­zül többen foglalkoztak az alapellátás kérdéseivel és a közművelődés alapintézmé­nyeinek feladataival. Megállapították: a közmű­velődésben is kívánatos job­ban összehangolni az erőfe­szítéseket, s így mérsékelhe­tő az egyes intézmények kö­zötti káros rivalizálás. A mű­velődési házaknak á változó kulturális szükségletekhez kell igazodniok, törekedve a minőségi programokra, az igényességre, a sokszínű szol­gáltatásra. Ezzel kapcsolat­ban felmerült: a közművelő­dési munka eszmei-ideológiai tartalmára is szükséges fo­lyamatosan figyelmet fordí­tani. Mások arról szóltak: elodázhatatlan társadalompo­litikai tennivaló a közműve­lődési intézményrendszer működési feltételeinek javí­tása, a kultúra terjesztésében alkalmazott módszerek kor­szerűsítése. A szükséges in­tézmények hiánya — például a főváros lakótelepein — azonban nem lehet gátja a közművelődési tevékenység kiterjesztésének. Az olyan átmeneti megoldásokban, mint például a nyitott isko­la, a lakóklubok, az informá­ciós irodák még nagy tar­talékok rejlenek, s ezek mind teljesebb kiaknázása sürgető feladat. A közművelődés szerkezete lényegében nem változott az utóbbi tíz esztendőben — hangzott el a vitában. Vál­tozatlanul gond, hogy a mint­egy háromezer hazai műve­lődési háznak csupán egy- harmada működik színvona­lasan. A jövőben legalább annyira fontos javítani ezen az arányon, mint támogat­ni a spontán szerveződő kö­zösségeket, az aktivitásról tanúskodó szakköröket, nép­frontfórumokat. Mint több felszólaló hangsúlyozta, a közművelődésben helyet kell találni a szórakoztató for­máknak, mert a lakosság igényli ezeket. De nem szo­ríthatják háttérbe az úgyne­vezett magas kultúrát sem. A kulturális munka ered­ményességének az értelmes élet társadalmi lehetőségei­nek bővülése a fokmérője — hangsúlyozták a hozzá­szólók. Ezzel is összefüggés­ben rámutattak: nem sza­bad lemondani az alacsony végzettséggel rendelkezők képzéséről. Az általános mű­velődési központok létreho­zása éppen azért jelentős, mert lehetőséget ad a köz­oktatás és a közművelődés egységének megteremtésére. A kétnapos vitát lezáró összefoglalójában Köpeczi Béla művelődési miniszter kitért az eszmecsere során gyakran felvetődött kérdé­sekre. Hangsúlyozta: az iga­zi értékek megbecsülése, tá­mogatása, a közművelődés kötelessége, és semmiképp sem szabad engedményt tenni az ízléstelenségnek, az igénytelenségnek. A közművelődés társadal­masításával kapcsolatban ki­emelte: feltétlenül szükség van az állami intézmény­rendszer kínálta szolgáltatá­sok és az újabb társadalmi művelődési formák összehan­golására. Hozzáfűzte: az ál­lami intézményhálózatban is megteremthetők azok a for­mák, amelyek segítik a kis közösségek művelődését. A gazdaság és a kultúra kap­csolatáról szólva kiemelte: a közművelődés nem lehet kiszolgáltatottja a piacnak, ugyanakkor fontos annak meghatározása, hogy milyen művelődési feladatokat tá­mogatunk mindenekelőtt ál­lami eszközökből. A kultúra­közvetítésben nélkülözhetet­len intézmények tárgyi és személyi feltételeinek meg­teremtése ugyancsak álla­mi feladat. A kulturális gaz­dálkodás jelenlegi gondjai­nak enyhítését egy új, a mainál tagoltabb szabályozó- rendszer megalkotása és be­vezetése is előmozdíthatja majd. Köpeczi Béla végül bejelentette, hogy dokumen­tumot dolgoznak ki a köz- művelődés helyzetéről, to­vábbfejlesztésének feladatai­ról, s ezt a kormány elé ter­jesztik. A dokumentumhoz akcióterv is kapcsolódik majd. amelyben meghatároz­zák az elkövetkező három évre szóló' konkrét felada­tokat. A vitában az említetteken kívül felszólalt még: Román Lászlóné. a Baranya megyei Megyei Könyvtár igazgatója, Farkasinszky Lajos, a Fővá­rosi Tanács elnökhelyettese, Vitányi Ivárf, a Művelődés- kutató Intézet igazgatója. Szatmári Sarolta, a Komá­rom megyei Múzeumok igazgatója. Sipos Aladár, a TIT alelnöke, Kovács László, a halásztelki Művelődési Központ igazgatója, Poszler György, az ELTE rektorhe­lyettese, Czakó Jánosné, a Szolnok megyei Művelődési Központ igazgatója; vala­mint ifjú Fazekas Lajos, a népművészet mestere. PANORÁMA A hősiesség logikája BERLIN Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió minisztertanácsa első elnök- helyettese, külügyminiszter vezetésével pénteken szovjet párt- és kormányküldöttség érkezett Berlinbe. A delegá­ció részt vesz az NDK meg­alakulása 35. évfordulója al­kalmából rendezendő ünnep­ségeken. STOCKHOLM A stockholmi értekezlet munkája csak akkor lehet sikeres, ha a NATO-országok lemondanak az egyoldalú ka­tonai fölény megszerzésére irányuló próbálkozásaikról — szögezte le Borisz Ivanov, a szovjet küldöttség tagja, a harmincöt állam képviselői­nek részvételével zajló ta­nácskozás pénteki ülésén. MOSZKVA Tallinnban, Szovjet-Észtor- szág fővárosában pénteken befejeződött a magyar gaz­dasági és műszaki napok rendezvénysorozata. Négy nap alatt 20 előadást tartot­tak magyar szakemberek, egyebek között új építési módszerekről, a magyar ide­genforgalom eredményeiről, a mikroprocesszorok iparsze­rű alkalmazásáról. SZOLNOK Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra pénteken látogatást tett Szolnok megyében. Felkeres­te a Szolnoki Mezőgép Vál­lalatot, majd Mezőtúron a városi sportcsarnokban ün­nepi beszédet mondott a vá­ros felszabadulásának 40. év­fordulója alkalmából rende­zett nagygyűlésen. PÁRIZS Négy nyugatbarát afrikai állam vezetőjével tárgyalt pénteken az Elysée palotá­ban Francois Mitterrand francia köztársaság elnök. A megbeszélések középpontjá­ban a csádi kérdés állt. Em­lékezetes, hogy Franciaor­szág és Líbia szeptember kö­zepén megállapodott egymás­sal arról, hogy kölcsönösen kivonják csapataikat Csád- ból. Hogy emlékezetünk mennyire nyúlik vissza az időbe, s képesek vagyunk-e végiggondolni egy-egy nagy történelmi sorsfordulónkat az utolsó konzekvenciáig, nemcsak szándé­kon és lelkierőn múlik, hanem azon is, hogy birtokunkba jutnak-e a tények, amelyekkel nyugodtan szembenézve, jó­zanul mérlegelhetünk. A múlt esztendőben látott napvilá­got egy könyv az aradi vértanúkról, amelynek szerkesztő­je, Katona Tamás bevezető tanulmányában arra int, hogy „az ő esetükben is végre a tényekkel ismerkedjünk meg, ne érjük be a költészetből és szóvirágokból egybevegyített le­gendákkal. Hiszen, valljuk be, még a vértanúk nevét sem nagyon ismerjük, sokszor tévesen is írjuk.” A köztudat már számukat illetően is pontatlan, hiszen Aradon szenvedett vértanúságot az 1849. október 6-án agyon­lőtt Kiss Ernő altábornagy, Dessewffy Arisztid, Schweidel József tábornok és Lázár Vilmos, ezredes, az ugyancsak 1849. október 6-ári“íelakasztött Aulich Lajos, Damjanich Já­nos, Knezic Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác és Vécsey Károly tábornok, valamint az 1849. október 25-én agyonlőtt Kazinczy Lajos ezredes. De velük együtt Aradon volt a börtönben megtébolyodott és elmebetegként meghalt Lenkey János tábornok is, aki csak szomorú és tragikusan gyors betegségének köszönhette, bogy megmenekült a ki­végzéstől. A fegyverletétel után rövid idővel megkezdődött a példát­lan megtorlás, amelynek hősi áldozatai az aradi vértanúk. A kivégzettek közül egyik sem akart meghalni, mártír, vér­tanú sem akart lenni. De búcsúleveleik és életük szívszorí- tóan keserű, utolsó percei bizonyítják, hogy rendelkeztek a szükségszerűnek azzal a belső tudatával és azzal az erővel, amely ahhoz kell, hogy az ember „a halálba induljon az élet kedvéért, s ereje legyen nyitott szemmel elviselni az élet egész poklát, lelkében a szépség, igazság nagyszerű, fenséges élethimnuszát érezve.” Emberek voltak, akik a szabadságért és függetlenségért küzdő nemzet erkölcsi tisztaságáért — mintegy nevében — mertek szembenézni a halállal. Hősök voltak, és helytállásukban legjobb erényeiket be­csüljük. Cselekedetük, magatartásuk magas erkölcsisége avatja őket mintává, példaképpé, hogy általuk is nagyobb le­gyen nemzetköziségünk öntudata és erkölcsi ereje. Erőszak­kal vették el tőlük az életüket, de emberi magatartásukkal a halálukból is értéket teremtettek, amelyet meg kell őriz­nünk, jobban is talán, mint eddig tettük. Hiszen — és erre is a vértanúságuk dokumentumait megismertető könyv döb­bent rá bennünket — méltó életrajza egyiküknek sincs, em­lékoszlopuk tévedésből vértanúhaláluktól távolabb került és csak egyikük, Lenkey János nyugvóhelye van Magyaror­szágon. Egerben. Rájuk emlékezve ajánlom a róluk szóló, s jobbára általuk is írt dokumentumkötetet mindannyiunk számár^, hogy pél­dájuk — a 19-es forradalom, a fehérterror és a felszabadu­lás hőseinek és áldozatainak példájával együtt — belénk- ívódjék és erkölcsiségünk része legyen. Megismerkedve a magyar forradalom és szabadságharc leghűségesebb katonai vezetőivel, emberi arculatukkal, helytállásukkal, érzéseik­kel és hitükkel, megbizonyosodhatunk afelől, hogy — bár volt köztük magyar, német, szerb és horvát származású, ki­váló hadvezér és szerényebb katonai képességekkel megál­dott tábornok is — az emberi tisztesség, a katonai becsület és az igaz ügy tántoríthatatlan szolgálata jellemezte vala­mennyit. A történelem nem adott igazat Haynaunak, aki gőgösen je­lentette ki: „Egy évszázadig nem lesz több forradalom Ma­gyarországon.” Mi tudjuk, hogy nekik lett igazuk, akik tiszta lelki isme­rettel, bátran állták bíráik és hóhéraik elé. azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy „mit istennek megfejthetetlen végzete reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal, s az ön­tudat-azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet”. csíkos József Honecker politikai párbeszédet sürget A szocializmus erősítésé­nek döntő szerepe van a bé­ke megőrzésében — állapí­totta meg pénteken elhang­zott beszédében Erich Ho­necker, az NSZEP KB főtit­kára, az NDK államtanácsá­nak elnöke. Honecker — aki a Német Demokratikus Köztársaság közelgő 35. évfordulója al­kalmából kitüntetéseket adott át :a-z ország kiemelke­dő személyiségeinek és dol­gozó kollektíváinak — fi­gyelmeztetett arra, hogy az Egyesült Államok fegyverke­zési politikájának, amerikai rakéták nyugat-európai tele­pítésének következtében je­lentősen kiéleződött a nem­zetközi helyzet, és moslt mindazok eltökélt összefogá­sára van szükség, akik meg akarják akadályozni az em­beriség pusztulásált. Folytatnunk kell a politi­kai párbeszédet. Megtesszük a magunkét, hogy elősegít­sük a nemzetközi együttmű­ködést. Megálljt kell paran­csolni az Egyesült Államok és a NATO legagresszívabb körei részéről indított kon- frontációs és fegyverkezési politikának. Ennek megvaló­sításához józanságra, a világ­politika legsürgetőbb kérdé­seinek reális megközelítésé­re van szükség — mondotta az NDK pánt- és államfője. Havasi Ferencnek, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Központtá Bizottság titkárának vezeltésével a Né­met Szocialista Egységpánt Központi Bizottsága és a Né­met Demokratikus Köztár­saság Államtanácsa meghí­vására pénteken magyar párt- és kormányküldöttség utazolt't Berlinbe, az NDK megalakulása 35. évforduló­jának ünnepségeire. A küldöttség itagja Medve László egészségügyi minisz­tériumi államtitkár és Szar lai Béla, 'hazánk berlini nagykövete, aki az NDK fő­városában csatlakozik a de­legációhoz. A párt- és kormánykül­döttség búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren megje­lent Ballad László, a KB gaz­daságpolitikai osztályának vezétője és Roska Isitván külügyminiszter-helyettes. Ott volt Karl-Heinz Lugen- heim, a Német Demokrati­kus Köztársaság magyaror­szági nagykövete. De Cuellar fogadta Várkonyi Pétert Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, aki az ENSZ közgyűlésének .idei ülésszaka alkalmából New Yorkban tartózkodik, találkozott és eszmecserét folytatott Oscar Fischer NDK-beli és Raif Dizdarevics jugoszláv kollé­gájával. A megbeszéléseken áttekintették a nemzetközi élet főbb kérdéseit és kétol­dalú együttműködésünk helyzetét. Külügyminiszte­rünket fogadta Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtit­kára is. Békekonferencia Helsinkiben A Helsinki közelében fek­vő Espoo városban pénteken megkezdték tanácskozásukat az európai, az amerikai és a kanadai békemozgalmak képviselői. Az értekezleten harminc ország 150 képviselője vesz részt. Megvitatják a béke- mozgalmak szerepét a stock­holmi konferencia sikerének biztosításában, az atomfegy­vermentes övezetek létreho­zásának és az űrfegyverek betiltásának kérdését, Ugyancsak szó lesz az 1986- ban megrendezendő békeév­ről, valamint a mozgalmai közötti együttműködésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom