Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-13 / 241. szám

1984. október 13. NÉPÚJSÁG 3 Együtt a békéért A legszebb társadalmi munka Mindenki a maga helyén Huszonheten képviselik megyénket a hónap végére összehívott országos békekonferencián. Heten közülük az Országos Béketanács tagjaiként is tevékenykednek majd a békemozgalomban. Nem könnyű megközelíteni a témát. A béke napja­inkban biztosan az emberiség sorskérdése, valójában nincs is ésszerű alternatívája, mivel az esetleges nuk­leáris háború a pusztulást jelenti. Az is nyilvánvaló, hogy nem akad épeszű ember, aki kijelentené, hogy a békénél jobb a háború, mégis nehéz megmagyaráz­ni, hogy mit is jelent számunkra a béke és mit tehe­tünk egyáltalán érte. Dr. Csatlósné Fülöp Sára a Kaposvári Tanítóképző kihe­lyezett tagozatának adjunk­tusa, matematikát és a szak­hoz tartozó tantárgypedagó­giát oktatja a jövendő taní­tóknak. Korábban nem vett részt a békemozgalomban, de már középiskolás korában KISZ-titkár volt, jelenleg tagja a főiskolai pártszerve­zet vezetőségének és a váro­si pedagógus pártbizottság­nak. — Amióta tudom, hogy tagja leszek a Béke tanács­nak, sokat gondolkoztam azon, mit is tehet az egyes ember, hogy mik lesznek a feladataim, tudok-e egyálta­lán tenni valamit? — Talán fogalmazzuk meg, hogy mit is jelent számunk­ra a béke? — Nem tudjuk, hogy mi is az a háború, ezért csak any- nyit érzékelünk, hogy az ami természetes, mégis mennyi nyugalmat, kiegyensúlyozott­ságot jelent számunkra. Ezt lehet mondani általában az emberiségre is, de vonatkoz­hat a hazára, és az ember személyes életére is. Ezért tartom kiindulási alapnak, hogy mindenki a jól végzett munkájával járuljon első­sorban hozzá a békés fej­lődéshez. Dr. Csatlósné Fülöp Sára — Feszült a nemzetközi helyzet, annyit hallunk a másutt folyó háborúkról... — Erre kétféle reakció képzelhető el, az egyik, hogy félünk, a másik az én vá­laszom, hogy merjünk ten­ni, és tervezni a jövőt. A magam életében el tudom képzelni, hogy mit jelent a háború, mert több mint egy évtizeddel ezelőtt autóbal­esetben, tehát értelmetlenül és fiatalon meghalt a férjem. Tizenkét évig egyedül éltünk kislányommal, most nyáron kezdtünk új életet. Tudom, mit jelent egyedül maradni, és azt is, hogy még ebből a helyzetből is kell, lehet és érdemes újra kezdeni. A munkámban nyilvánvaló, hogy mit kell tennem. Az előadások, csoportfoglalkozá­sok és a mozgalom is nyújt arra módot, hogy törődjek a szocialista hazafiság és in­ternacionalizmus kérdéseivel, amelyek elválaszthatatlanok a béke ügyétől. Feltettem magamnak a kérdést, hogy mit tehetek én egyedül, de már a kérdésfeltevésben is benne van a válasz, hogy nem vagyok egyedül. Ha a munkahelyen egyet akarunk, ha az országban össze tu­dunk fogni, akkor ez kihat a nemzetközi politikára is, és akkor már igazán sokan va­gyunk együtt a békéért. Ezek után már csak a megfelelő „fegyvereket”, a módszereket és az eszközöket kell megta­lálnunk. A békéről az em­bernek nagy szavak jutnak az eszébe, nem is igen talál olyanokat, amelyek kifejez­hetik a lényeget, pedig ez a kérdés a hétköznapjainkat érinti és azokban kell meg­találni a tettek lehetőségét. * Czank J ózsefet kevéssé kell bemutatni az olvasóknak, hiszen megalakulása óta, tehát több mint 15 éve veze­tője a HNF megyei elnöksé­ge mellett működő béke, ba­rátsági és szolidaritási mun­kabizottságnak. A megye bé- kemozgalmának aktivistái Czank József éppúgy, mint a rendezvé­nyek résztvevői jól ismerik. Tudom, hogy mi a há­ború, hiszen a legutóbbi, re­méljük utolsó háborúban, éppen csak mint eszmélő gyerek vettem részt. A háború után antifasiszta iskolán voltam a Szovjet­unióban, tulajdonképpen ak­kor találkoztam először a békemozgalommal, azóta nem tudok, persze nem is akarok szabadulni ettől a feladattál, ami az elképzel­hető legszebb társadalmi munka. Számomra a Szovjet­unió és a béke azóta nem­csak elvi és elméleti szánton, hanem élményszerűen is összekapcsolódik, ezért van az, hogy a Magyar—Szovjet Ba­rátsági Társaságban is, szinte a kezdettől tevékenykedem. A békemozgalam során sok nagyszerű embert ismertem meg, akikkel egyet akarunk. Ezérl eszembe sem jut, hogy nyugdíjba kellene mennem a mozgalomból is. Sőt, inkább örülök annak, hogy most több időm jut a barátsági, és a békemunkára. A mai fiata­lok, akiknek történelem a há­ború, biztosan másként lát­ják a világot, ezért a mi fel­adatunk, hogy megértessük velük, milyen nagy dolog, hogy most már lassan negy­ven éve béke van hazánk­ban. Jó lenne, ha azt is tudnák, hogy mind­ez nem ment magától, ezért nagyon sok ember nagyon sokat dolgozott az el­múlt negyven év alatt. Ez a béke olyan értelemben is a miénk, ezé a népé, hogy meg­dolgoztunk érte. A Szovjet­unió felszabadította az or­szágot, ez lehetőség volt, amivel az emberek éltek. Na­gyon fontos, hogy most már megvédjük az eredményein­ket. 1HÁROSI IBOLYA nos ismerteti a' katonai hely­zeteit. Sokáig beszél, pedig nincs szükség sok . szóra, Elegendő lenne annyi, ami­vel kezdi: „Az orosz csapa­tok napok alatt Budapest alá érkezhetnek.” Telik a drága idő, ame­lyet még egy kis alkotmány- jogi cirkuszra is veszteget­nek. Lakatos miniszterelnök javasolja, hogy hívják össze az országgyűlés két házált, mert a békekötés a parlag- ment elé tartozik. Horthy kifejti, hogy nem békekötés­ről, csak fegyverszünetről van szó, tehát a parlament összehívása szükségtelen. Egyébként is lehetetlen, mert a német Gesltapo ter­rorja miatt a képviselők nem mernék nyíltan meg­mondani a véleményüket. A parlamentet tehát nem hívja össze, a koronatanácsnak kell döntenie, de ő, Horthy, különben is döntött már. S a miniszterek — még mindig mit sem ltudva arról, hogy a kormányzó már négy napja aláíra/ttta iaz egyezményt, s aí németekkel való szembefor­dulásra is kötelezettséget vállalt — sorra mondják el véleményüket. A legfigyelemreméltóbb Jurcsek Béla földművelés­ügyi miniszter megjegyzése. Jurcsek aggódik, hogyha a szovjet csapatok bevonulnak Budapestre, erős kommunis­ta mozgalom keletkezik. Horthy siet megnyugtatni miniszterét, akiről egyébként tudja, hogy a Gestapo fize­tett ügynöke: — Elég erőnk lesz a kom­munisták megfékezésére! Az előre megbeszélt me­netrend szerint Lakatos be­terjeszti a kormány lemon­dását. Horthy elfogadja, s azután újból kinevezi az egész kormányt. Marad min­den a régiben, de új esküt kell tenniük a miniszterek­nek. Az eskütétellel azonban várniuk kell. Déli 12-re for­dul közben az óra mutatója. Veesenmayer követ megér­kezik az előző nap megbe­szélt audienciára. Horthy dolgozószobájában, Lakatos, Ambrózy és Vattay jelenlétében fogadja a biro­dalmi megbízottat. Arca vö­rös a felháborodástól, kiabál, ingerült. Felelősségre vonja Veesenmayert fia elhurcolá­sáért. Hitler megbízottja nem veszti el a nyugalmát. Vál­lalja a kormányzó fiának el­rablását. — Az ellenséggel cimbo­ráit, le kellett tartóztatni! — mondja nyugodtan. A kormányzó elédobja az asztalra a tölténytárót, ame­lyet a hírhozó testőr az Es­kü téren talált, s közli, hogy kilép a háborúból, fegyver- szünetet kötött. Veesenma­yer megőrzi nyugalmát. — Ez öngyilkosság! — mondja, és arra kéri Hort- hyt, hogy fogadja Rahn nagykövetet, aki Hitler kü­lön megbízatásával érkezett Budapestre. — Fogadom, de ez már nem fog elhatározásomon változtani! — adja a tánto­ríthatatlant a kormányzó. Horthy Istvánná főméltó­ságú asszony harisnyájában, hogy a cipője zajt ne üssön, hallgatózik a dolgozószoba ajtajánál, s abban a pilla­natban, amikor apósa kiejti Veesenmayer előtt a „fegy­verszünet” szót, azonnal át­adja Hlatkynak a proklamá­ció szövegét. Hlatky kocsiba ül, ráparancsol a sofőrre, vi­gye őt a Rádióhoz. Pintér István Következik: 4. „Idiótából” nemzetvezető HÉTRŐL I! IJíIT^j HHHÍRREl HÍRRŐL Gonoszkodott velünk az időjárás az el­múlt hétvégén, hatalmas csapadékmennyi­ség zúdult ránk,.mely óriásira növesztette — a fényképet is láthattuk lapunkban — a pöfeteggombát, de a gombáfs örömökön kívül egyébben nem nagyon lehetett ré­szünk. Kényszerű pihenőire ítéltettek a kerttulajdonosok és a megyeszékhelyen a jó programokat ígérő diáknapok második felét is elmosta az eső. Pedig évente csak egyszer bízzák a fiatalokra a város kul­csát. Betakarítás, diákmunka Az újiregi tudósítás szomszédságában olvashattuk a termelőszövetkezetek va­gyonvédelmének helyzetéről, orról, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a lopások do­minálnak. Három megyében, köztük me­gyénkben is az átlagtól eltérő növekedés tapasztalható. Vajon mennyit ér egy termelőszövetke­zet melléküzemágának évi 14 millió forin­tos értékmentő munkája, ha más gazda­ságokban meg előfordul, hogy magasabb beosztású vezetők bűncselekményeit a té­vesen felfogott köz-, illetve csoportérdek motiválja? Meteorológusok mérései szerint márci­ustól szeptemberig 25 százalékkal keve­sebb volt a napsütés, mint a korábbi években. Ami késik, nem múlik? E he­tünket már derült égbolt alatt kezdhet­tük, ragyogó őszi időben. Az igencsak hű­vös, ködös reggeleket követően minden­nap volt napsütés, de az erdők már szép, színes lom bolhájukba öltöztek. Szerveze­tünk az elmúlt két hét alatt tökéletesen al­kalmazkodott az új időszámításhoz, s munkahelyünkön vacogva egyre gyakrab­ban gondoltunk a fűtési szezonra. Ember és környezete Rajtunk embereken múlik, hogy milyen környezetben élünk. Olyan lesz, amilyen­né alakítjuk. Amennyire igényesek va­gyunk. A megyeszékhely költségvetési üzeme parképítő ágazatának dolgozói megkezdték az őszi ültetésű növények kitelepítését, s végzik a munkát a megye többi részén is. Hogy jövőre újra találkozhassunk a sze­münknek már megszokott színfoltokkal. Ki-ki különböző mértékben járul hozzá lakhelye szépítéséhez. A falun élő embe­rek talán gyakrabban teszik ezt. Hetente találkozunk lapunkban is egy- egy olyan fotóval, ami arról vall, hogy még mindig nem tudunk megfelelőképpen Vigyázni arra, ami szép körülöttünk. Szívfájdító látvány, amikor frissen va­kolt épületek falára festékszóró spary-vel , kanyarítják fel egyesek nem túl elmés mondanivalójukat. Lgeutóbb a szekszárdi Toldi utcában láttam ilyet, s vajon a me­gyeszékhely még hány szépen felújított épülete jut hasonló sorsra? A betonépületek között sarjadó életerős fűre fabódékat helyezünk nehezékül — lát­ható volt a keddi lapban a szeméttel együtt — egy-egy szabadtéri rendezvény után pedig elviselhetetlen mennyiségű sze­metet hagyunk magunk mögött. Az október eleji 30—40 mm feletti csa­padékmennyiség megnehezíti megyénk mezőgazdasági területein a betakarítást, a murikák három-négy hetet késnek. A ter­mények nedvességtartalma magas, emiatt a szárítási költségek jelentősen megnö- vdkednek. Mint azonban olvashattuk; a terméskilátások jók. Az idén is, mint minden évben, a diá­kok részt vesznek az őszi munkákban. Ezen az őszön azonban az eddigieknél is nagyobb szükség van a besegítő diákke- zékre. A diákok ezt tudják, s munkájukat leUkiismeretesen végzik. A munkáik ugyan még nem fejeződtek be, de olvashattuk, hogy az eddigi értékelések alapján kiemel­kedően, jól dolgoztak a szekszárdi gim­nazisták és a tamási 2-es számú iskola diákjai. A „garaysták” a bogyiszlói terme­lőszövetkezettel kötötték 5 napos szerző­dést, s a három napra tervezett almaszü­retet egy nap alatt végezték el. A Magyar Mezőgazdaság c. folyóiratban a MÉM munkaügyi és szociálpolitikai főosztálya intézett felhívást a diákmunkaerőket fog­lalkoztató gazdaságokhoz. A felhívás hang­súlyozza. hogy fokozottabb gondot kell fordítani a betakarításban segédkező mint­egy 500 ezer diák munkafeltételeire, ar­ra, hogy az üzemek egészségüket, testi ép­ségüket megóvják. A felhívás többek kö­zött tartalmazza, hogy a munkaerő-szük­ség lettel összhangban érkezzenek a fiata­lok a gazdaságokba, de ilyen apróságnak tűnő gondolatokról is olvashattam: a diá­kokat szállító sofőr kellő tapasztalattal rendelkező, nyugodt, fegyelmezett dolgozó legyen. Mert hiszen a diákok életkori sa­játossága a nagyobb mozgásigény, játék, viccelődés. Anyagtakarékosság - közös vagyon elleni bűncselekmények A kötőjel két oddálán olvasható szavak csak nehezen férnek meg egymás mellett. Keddi számunkban olvashattuk, hogy az újiregi termelőszövetkezetben a fémhul­ladék bontásával hozzájárulnak ahhoz, hogy az értékes fém egy része visszajus­son az iparba. A múlt évben ez a kis üzem 14 millió forintot takarított meg a népgazdaság számára. Ez a melléküzemág ugyanolyan hasznos, mint a Bonyhádi Ru­házati Szövetkezet múlt heti ötletnapja, ahol megvitattak és azonnal díjaztak min­den hasznos ötletet, ésszerűsítési javasla­tot. Népgazdaságunknak nagy szüksége van a hasonló kezdeményezésekre, nem engedhetjük meg magunknak a nazarlást, munkánk hatékonyabb megszervezésére is égető a szükség. Mert tartalékaink bő­ségesen vannak. Levegőtisztaság?! Színházi évad A kikapcsolódás, a szórakozás megannyi lehetőségét most már a művelődési ottho­nok és más kulturális intézmények falai között találjuk meg. Megkezdődött a színházi évad, érvénye­sek a hangversenybérletek. A szekszárdi munkásotthonban is érdemes körülnézni, a Művészetek Házának augusztus közepe óta 8609 látogatója volt, s készülnek egy újabb képzőművészeti kiállításra is az in­tézmény gazdái. Gyakrabban olvashatunk a lap hírrova­tában irodalmi estekről, író-olvasó talál­kozókról. A napokban hallottam, hogy egyre nehezebb egy-egy írót, költőt meg­nyerni az olvasóval való találkozásra. A szekszárdi 505. sz. Ipari Szakmunkás- képzőbe viszont ellátogatott csütörtökön Moldova György. Reméljük jól érezte ma­gát. Mert egy rosszul sikerült találkozót az író sem raktároz el kellemes élmény­ként. Szóval itt a sok jó program, válasszunk közülük. Induljanak a családok egy-egy hétvégén együtt, tartalmasán, hasznosan kikapcsolódni! Sáringer Márta Teljes üzem a nagykónyi szárítóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom