Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
4 KÉPÚJSÁG 1984. október 13. Szálka élni akar Lovakat egy faluért Kiss János a bárom kedvenccel — Lovat! Lovait! Országomat egy lóént! — így kiált a bosworthi mezőn menekülő Richárd, Shakespeare drámájának ötödik felvonásában. Ezt a (tragikus szituációból származó szállóigét gyakorta használjuk, ha ügyünk sürgőssé válik. Szálka község határában, a falu és a víztározó — hor- gászltó — környékén járva, az itt lakók közül akárki is kiálthat Richárd módján. A község társadalmi (tanácselnöke érzi (talán leginkább sürgetőnek Szálka ügyét, ö egyben az őcsényi Kossuth mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke is. ö nem a faluját adná egy.lóért, hanem lovakat vásárolt, hogy éltesse a faluit, ahol született. Az elnököt nem csupán Szálka környékén ismerik, így őt talán nem kell bemutatni. A szóban forgó lovak pedig az idei Duna menti folklórfesztivál sárközi lakodalmas rendezvényén mutatkoztak be több tízezer embernek. Ott csillogtak a menetben, a menyasszonynál is ékesebben. A három pár ló az őcsényi tsz tulajdona. Szelídek, szépek, jó vérűek. Minden adottságuk megvan, hogy vonzzák az ember érdeklődését. Tudja ezt a tsz elnöke és (tudja a lovakért felelős fiatal mérnök, Kiss János is. Nem titkolt szándékkal kerültek a lovak éppen ebbe a szövetkezetbe. Isment az is, hogy a szálkai Fejlődés tsz 1968-ban egyesült az őcsé- nyivel. A lovak tehát így szálkái illetőségűek is. Szálka környéke sem kevésbé vonzó, mint a lovak. Eljutottunk tehát arra a pontra, amiért Werner Ádá- mot beszélgetésre kértük. A (tekintélyes megjelenésű elnök — idegenek előtt halk beszédű — egyre növekvő indulattal vezet a , szálkai víztározó mentén kiépített közlekedési úton, — Csináltunk egy tavat és kész! — tárja szét karjait. Aztán sorolja a további teendőket, amelyek a horgászparadicsom mellett adódnak és mintha gazdára várnának csupán. Mivel a tó közvetlen a falu határáhan áll, a teendők átszállnak a falura is. Tegyük hozzá, hogy szerencsére. Ha eleget sírttunk már Gyűrűfű és más elhaló kistelepülés sorsán, akkor örvendjünk iaz élni akarók felett is, akik meglelték az utait, ami kivezet a pusztulásból. Szálka is ezek közé tartozik. Község, amelynek tervei vannak. Él tehát. Vitathatatlan, hogy ad ár- vízvédelmi céllal megépített vízitározó keltette fel az érdeklődést a szekszárdiak és a városkörnyéki falvak lakóiban Bátaszéktől Sióagárdig. A tározó másodlagos funkciója, hogy horgásztó. A környezet ailikalmas üdülésre és pihenésre. A szekszárdi településcsoport általános rendezési tervének városépítési koncepciója a Szekszárd körüli üdülésben és idegenforgalomban Szálka községet és a tározó tavait, mint a térség egyik fejlesztendő területét jelöilte ki. A korábbi tervekkel ellentétben, a telkes üdülőterületek kialakítása' a község . belterületére került, hogy így a lakó- és üdülőtelkek közművesítése együttesen, jobb kihasználtsággal és kisebb költséggel valósulhasson meg. Ezzel is emelhető a falu lakosságmegtartó ereje. A községre szabályozási terv készült, amely az üdülő- és lakóterületeken kívül, az ellátólétesímények helyét is kijelölte. A tartós — szállásigényes — üdülésben résztvevők szabad idő eltöltését és a kirándulóforga- lom kiszolgálását biztosító létesímények, a tájrendezési terv szerint a tó környékén és a falu központjában helyezhetők el. A kedvező természeti viszonyok régóta csábítják az embereket, hogy iitt letelepedjenek. Szálkía határában több kőkori, valamint kelta emlék került felszínre. A nép- vándorlás korának nomád lovas népei, a jó legelők és vadban gazdag erdők miatt kereshették fel. Szálka község legrégibb, névalakja: Zaka, azaz Szaka, vagy Száka. Az 1015. évi pécsváradi birtokjegyzékben már nyoma van. Az 1300-as évek eleji tizedjegyzékben plébánia is szerepelt, templommal rendelkezett. Az 1565-ös török adó jegyzék szerint Szálka két részből állt: Wég-Szaka 10 házzal és Felső-Szaka 5 házzal. Szálka történetének kutatója, ismerője az itt élő, dolgozó Hajós József, biológiai—földrajz szakos tanár. Szakdolgozatot írt a falu múltjáról, fejlődéséről, A jelenben azonban őit is mindjobban foglalkoztatja a jövő. Családi házát az 1970-es évek végén úgy építette, hogy az majd könnyen illeszkedjék egy üdülőfalu képébe. Hogy milyenre képzelik az üdülőfalut? Konkrét — de még elfogadásra váró — tervek vannak a községi tanács nagytermének falán, asztalán, fiókjaiban. Tervek, amelyekről Szekszárd városi tanács, a megyei tanács tervosztálya, a megyei KÖJÁL, a földhivatal, a mőcsényi tanács, a Tolna Tourist, a Ge- menci Erdő- és Vadgazdaság, a Szekszárd-paksi Vízitár- sulat, az őcsényi Kossuth Tsz illetékes szakemberei és sorolhatnánk még tovább, hogy kik vitatkoznak, érvelnek a faluért. Néhány gondolat az egy évvel ezelőtti értekezletükről: — A vízügyi előírásokat mindenképpen be kell tartani. A kis tározóban nagy a feliszapolódás, ezért egy újabb előtározót kellene építeni. — A tó megépítésével elzárt erdőterületek keletkeztek. Üzemi út kialakítása szükséges a tavon keresztül. — Az úttörőtábor számára konkrét helyet keli kijelölni. — Strand kialakítása mindkét oldalon indokolt. — Teljes vízellátás szükséges. — Nincs tisztázva a tulajdoni és kezelői jog... Szálkán 1980-ban 529-en laktak és 168 lakás illetve lakótelek volt. A tervek 200 telken biztosítanak helyet az érkező építkezőknek. A tavon folytatott tevékenységek szempontjából, a tó területét 3 részre osztották. A felsőn strandolás, csónakázás, horgászás nélkül. A középső kizárólag horgászterület. Az alsó tórész, melyet a gyalogos híd választ el a középsőtől, vízisportok űzésére és pant menti horgászatra használható. Az Isten-völgyben olyan létesítmény kialakítását tervezik, melyben a háziállatok bemutatása mellett a tartásukkal kapcsolatos épületek, eszközök is láithiatók lesznek. A község területén szobakiadásokkal, panziókkal a falusi turizmust kívánják segíteni. Az ellátólétesítmények fejlesztése — kereskedelem, vendéglátás, szolgáltatás — mellett a vonzerőt növelő programokhoz új kdubkönyv- tár létesítése, mozi korszerűsítése, tájház kialakítása is szükséges. Mindenekelőtt azonban a vízmű megépítése. Az elmúlt hónapban olyan konkrét lépés született e téren, hogy bízvást nézhetnek a szálkaiak a jövő felé. Az idegenforgalom fellendítése érdekében lovasbázis kialakítását javasolják a tervezők. Elérkeztünk az indulási ponthoz. A lovak már megvannak. öcsényben várják az érdeklődőket, hogy ki-ki kívánsága szerint lovagolhasson, vagy fiákerben, könnyű hintóbán végighajtson a szálkái tó pántján. Lehet, hogy a komoly tervekben a hat ló csupán „gomb egy majdani kabáthoz”, de ismerve a lovak árfolyamát és vonzerejét, bízvást került e három szó az írás címébe: Lovak egy faluért. Decsi Kiss János Ott lesz a strand — mutatja Werner Adám 'ábiánt egy időben szinte minden éjszaka, két- | I“ három óra között, felzavanha álmából, a telefon, amely ott állt szobája előtt a közös folyosón. Mire főbérlője, aiz öreg Ida néni előcsoszogott volna, ő — már csak abból a reményből kiindulva is, hogy így előbb véget lehet vatnia nemkívánatos időpontban valaki számára fontos beszélgetésnek — maga ugrott levágott kérgű, papuccsá átalakított egykori félcipőjébe. Téves hívások voltak. Ida néni aztán szóvá is tette, egy alkalommal megvárta míg összecihelődik, s miután megfelelően igazolta, hogy nem őt hívják, immár közösen tűnődtek, mi lehet az okia a furcsa hívásoknak. Ugyanis a kérdésre, hogy milyen számot hívtak, a rendszerint női hang, vagy hangok? úgy tűnt nem mindig ugyanaz beszél — telefonáló bemondta Ida néni telefonszámát. Mindig Danit keresték. Miután Fábián felvette a kagylót, a női hang tegezve felszólította, hogy adja neki Danit. Fábiánnak úgy tűnt, hogy nem mindig színjózian hangok ezek. A szokásos játék után, hogy milyen számot hívott, rendszerint megsértődött és hitetlenkedett a hang, néha hosszasan évő- dött Fábiánnal — „Tudom, Dani, hogy ite vagy az, csak már megint hülyéskedsz!” — S mikor Fábián végső tanácstalanságában letette a kagylót, immár rájött, hogy jobb is ott maradnia, mert agresszív hajtbatatlansággal újra megszólalt a készülék, néha már tíz másodpercen belül is. Ida nénivel úgy döntöttek, hogy éjfélkor kihúzzák a telefonzsinórt. Ida néni pedig elhatározta, hogy elmegy a központba és megmondja:, hogy két készüléktulajdonosnak ugyanazt a számot adták. De a po6tán megnyugtatták, hogy ilyesmiről szó sem lehet. Esetleg — vélte a panaszbeadványos — nagyon hasonló lehet a szám és valaki vagy valakik ilyen éjféli utáni álllat- potban bizonyára eltévesztik. Ida néni napokig a számok variációival bíbelődött, fel-felhívta a tudakozót, s mindegyre kereste, van-e Dániel nevű készülékttulaj dános köztük. Igaz, emiatt is volt vitája, megmondták neki, hogy akinek telefonja Van, az nem telefontulajdonos, hanem telefonbérlő. Szóval, summa-summárum, nem jutattak előbbre. A telefonok pedig kétnaponta csengve zavarták Fábiánt is, az öreg Ida nénit is, hétvégeken péntektől vasárnapig, hétfőre virradóan is. Fábián megunta. A telefonáló nőnek azt mondta, hogy nem tudja adni Daniit, mert már lement az utcára, Szegedre indul, most kapcsolta be a gépkocsi motorját, de szívesen átadja neki az üzenetet. „Te vagy az, Forró?” — kérdezte a spicces női hang. „Énhát” — hazudta Fábián. Erre a nő azt mondta, hogy csak személyesen Daninak mondhatja meg, amit akar. Egyébként Forrókéin, még veled is lesz beszédem.” „Miért, nem csináltam én semmi rosszat...” — folytatta Fábián a játékot. „Méghogy nem-e? Hogy te nem? Hát nem szakad rád a mennyezet?” — méltatlankodott a nő. Erre Fábián biöffel próbálkozott: „Erzsi, ugye, te vagy az?” „Erzsi???” — nevetett a nő a másik végén: „Hát már engem is ösz- szekeversz azzal a kis hülyével, Andi vagyok, nem ismersz meg? „Ne haragudj, Andikám... — mondta Fábián — valahogy a telefonban olyan furcsa lett a hangod.” „Azt mondod, Andikám, látod ez kedves volt tőled. Ha akarod, találkozhatunk holnap a Kiskedvesben, és meg0 Éjszakai telefonok mondom neked, mi nem tetszik a képeden.” „Jó — felelte ütötten Fábián. — Mikor legyek ott?” „Te hülye, egész délelőtt jöhetsz, úgy teszel, mintha nem tudnád. Holnap is, meg egész héten délelőttös vagyok. No, szia!” Ahá! Fábián visszaballagott az ágyhoz. A biztonság kedvéért még csavart kettőt a vekkerein, aztán bebújt a pokróca alá. Szóval ott dolgozik. Ez így nem is rossz. Másnap kilenc előtt, amikor három buszmegállónyi utazás után a Kiskedveshez indult, már kész terve volt. Kilenc tíz volt az óráján. Kért egy kis konyakot meg egy kávét, és szép nyugodtan szemügyre vette a lányokat. A felszolgálókkal hamar döntésre jutott, egyikük túl a negyvenen, az iskolába menő kisfiával diskurólt a pultnál, a másik hangosan nevetve hozta ki a szomszéd asztalhoz a rendelést, hangja egészen más volt, mint az éjszakai telefonálóé. Az ő asztalához lépett fiatal nő gyanús volt először, de éppen tőle hallotta, hogy „Andrea kéjt vájtlédit kísérő nem kell”, s így megtudta, hogy a presszógépet kezelő lány Andrea, aki italt is mér.” Kényelmesen rágyújtott. Andreán feszült a hófehér blúz, erős mellét nekinyomita a Pavoni karjának, amikor a kávékat vette le, ápolt haján fehér kendő virult. Gyakran rágyújtott Andrea is. „Andikám...” — mondta margóban Fábián. A szeme barna, ezt még látta, de Andrea nem jött elő ia pult mögül, így az alakjára csak következtetni tudoljti „Kezét csókdiom, Andrea, ugye?” — lépett oda1 hozzá. „Mit kíván?” — kérdezte Andrea, miközben behunyt fél szemmel kifújta a füstöt. Én. .. én a Forró barátja vagyok... tudja, együtt dolgozunk és megkért, hogy mivel én erre járok, mondjam meg, sajnos nem fog eljönni, . Andrea úgy nézett rá, mint aki tud mindent. „Szóval maga együtt dolgozik a Forróval. Értem. Maga is...? — és egy kézmozdulatot tett. „Hát, én még csak...” — jött rá a hazugság ízére Fábián. „Jó lesz, ha vigyáz magárai” — mondta Andrea. Ránevetett. „Különben mondja meg a Forrónak, hogy nem is érdekel. Helyes?” „Jó, megmondom” biccentett gyorsan Fábián. „Dani úgyis azt mondta, hogy én is indíthatok egy csoportot” — szolt még utána Andrea. „Matt” — mondta magának az utcán. Bement busszal.. Leült a rajztáblához, huzigálta a vonalakat. Éjszaka nem hívta senki. Másnap sem. Szerda délelőtt telefonált a Kiskedvesbe, Andreát kérte: „Hogy gondolod ezt a csoportot? — kérdezte. „Te vagy, Dani, ugye megmondtam, hogy te fogsz keresni” — kapott a szón Andrea. „Elveim feladásával” — felelte Fábián. „Már van huszonnégy gyerekem — kezdte Andrea az elképzelései magyarázását —, ha fél. háromtól négyig adsz időt, az heti négy óra, kedden meg pénteken, váltáskor meg hozzácsapnánk a te csoportodhoz a kicsiket, helyes?” „Hmmm.. " — mondta sejtelmesen Fábián. „Segíts, Dani, most itt van ez az edzői jogosítvány, azért szereztem meg, mert imádom a kölyköket. Ha jól megy, itthagyom ezt á barlangot.” „Mjaijd meglátjuk.” Fábián letette. Két nap múlva megint felhívta mint Dániel. Nevetve kérdezte: „Mondd, Andrea, neked is tetszik ez a Fábián?” „Micsoda Fábián?” „Forró mondja, hogy elküldte maga helyett hozzád hétfőn.” „Ja, az a bőrzakós? Itt volt. Hogy-hogy tetszik-e?” „Az a fickó beléd esett. Szerelmes beléd.” „Na, ne szédíts, Dániel.” „Ha mondom,” Letette. Szombaton háromnegyed tizenkettőkor megint odalépett Andreához. Andrea feszes szájjal tett-vett. Fábián végül elbizonytalanodott. Megpróbált kérni egy kávét. Andrea azt mondta, hogy csak asztalnál szolgálnak ki. Megpróbálta felajánlani, hogy megvárja a Váltást. „Nézze, Fábián úr, Forrónak megmondhatja, hogy Dániel nekem ígérte a csoportot.. A következő hetekben se éjszaka^ se nappal nem szólt a telefon.
