Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-11 / 239. szám
1984. október 11. TOLNÁÉ ^NÉPÚJSÁG 3 Magyarkeszi képek Néhány évvel ezelőtt — mint azt hírül adtuk annak idején —, a magyarkeszi Petőfi Termelőszövetkezet megvásárolt egy régi parasztházat, amit aztán tájháznak rendeztek be. A bútorokat Minárik Lajos gyűjteménye adja, az emlékeket pedig szava idézi. Nemrégiben szerencsém volt látni ezeket az értékeket, múltjuk egy darabját, és akkor elhatároztam, hogy írok a jelenükről is. • Az októberi eső nyomait viselő (településen a mindennapi éleit zajlik. Munkába, illetve bevásárolni igyekvő emberek sietnek az utcán. Egy-egy dübörgő traktor veri fel a csendet, a zaj behatod a rendezett udvarokba, aztán elhal. Az autóbuszmegállóban előírt várakozási idejét tölti a sárga Ikarus, a vezetőülésben Takács Béla pilótával. A tanácsháza kihaltnak llátszik, de a valóság cáfolja ezt. Az elnök és a titkár távollétében a szíves szavú Hegedűs Józsefné adminisztrátortól, aki először szerényen elhárítja a kérést, de aztán annál többet mond — kérünk információt. Tőle tudjuk meg, hogy 1770-en lakják a települést, de a szám változó, mivel elég sokan — többségükban a fiatalok eilköltöznek. Főleg Tamási és az ott lévő munkahelyek vonzóak, de Siófok is csábít még. Aztán a helyi munkalehetőségekről beszélgetünk. A lakosság zömét a Petőfi Termelőszövetkezet foglalkoztatja, az Orion tamási gyáregysége tíz, a Siófoki Háziipari Szövetkezet is ugyanannyi magyarkeszi bedolgozónak biztosít munkát. A községben az egészség- ügyi alapellátás biztosított. Körzeti orvos, fogorvos és gyógyszertár is van a faluban. Az öregek napközi otthonának húsz lakóját, illetve a húsz szociális gondozottat két-kért főállású gondozónő látja el. A hetenként háromszor „játszó” mozi mellett a könyvtár és a művelődési ház jelenti a közművelődés bázisát. Török József: „A termelő- szövetkezettel kötök szerződést” A település fejlődését igazolja az a tény, hogy a múlt év végén készült él a vezetékes ivóvízhálózat. — A házakba való bekötéssel volt egy kis gond — közli Hegedűs Józsefné —, ugyanis a vízmű anyaghiányra hivatkozott. Aztán ez is megoldódott. További, a fejlődést tanúsító adatokat kapunk. Nemrégiben fejeződött be a Zrínyi és a Béke utcában az útépítés és így már kevés az olyan utca, amelyik nem szilárd burkolatú. A lakosság összefogásával készülnek a járdák, most éppen a Batthyányi utca kerül sorra. A településfejlesztésben nagy szerepe van a termelőszövetkezetnek is. Hegedűs Józsefné — mintegy összegezve az előző gondolatokat — két adatot közöl. Magyarkesziben 1984. augusztus 1-ig 1 millió 316 ezer 944 forint, augusztus hónapban pedig 996 ezer 476 forint volt a társadalmi munka értéke. * A tanácsházzal szomszédos óvoda udvarán ötvennyolc gyerek élvezi az őszi napsütést. Érkezésünk után hamarosan élőkerül a fiatal vezető óvónő, Kocsis Sándor- -né is, aki éppen az udvari raktár rendezésével foglalatoskodik. Kérdésünkre elmondja, hogy az egykori tej- csarnokbótl átalakított óvodába a község összes óvodás korú gyerekét fel tudták venni. Négy óvónő — három kéSoós Józsefné betanított munkás hétpólusú csatlakozókat gyárt pesített — és két dajka foglalkozik a kicsikkel. Főzési lehetőség nincs, ezért az iskolai konyháról viszik az ételt az apróságoknak. Körülnéztünk az épületben és azt tapasztaltuk, hogy az öltöző kicsi — kisebb mint egy másfél szobás panellakás konyhája — a mosogató konyhában csak akkor van meleg víz, ha gázon felforralják. A nagyobbik foglalkoztató alapja olyan, mintha a szőnyeg alá söpörnék a szemetet, a világítás, a négy hagyományos fehér búrával körbevett izzó — nem ad elegendő fényt. Az elhasznált bútorzat cseréért kiált. A A mennyezeten pedig a legutóbbi eső nyoma szárad. Tovább nézelődünk. A következő helyiségben még ott sárgul a tejbegyűjtő, helyek kőpadlója, a csempézett falrészből kiálló hat vízcsap pedig hiányolja a mosdókagylókat, ugyanis egy vályúszerű vízgyűjtő helyettesíti azokat. Beljebb haladva két-két vízöblítéses toalettet találunk, amelyek mennyisége és mérete sem a gyerekekhez igazított. Ezután a kisebbik foglalkoztatót tekintjük meg, ahol azt tapasztaljuk, amit a nagyobbikban. A fentieket — ami csak nekünk volt meglepetés — elmondjuk ezután, kiegészítve azzal, hogy a fűtés bizonyosan megoldható lenne, hiszen a szomszédos tanács- házban már megvan a központi fűtés. Véleményünkre annyi a válasz, hogy tervezik, egykét éven belül felújítják az óvodát. Üjabb. de már hosszabb sétára indulunk a községben. A felvásárlóhely feliratú tábla megtévesztő, hiszen a Petőfi Termelőszövetkezet zöldségboltja rejtőzködik mögötte. Az árut a dombóvári ZÖLDÉRT-től kapják, amit aztán özv. Orbán Lajosná bol'tvezétő értékesít. A Kop-Ka Áfész üzemeltetésében lévő, három éve korszerűsített kisáruházban Gelencsér Ferenc üzletvezető ennyit mond: — Az alapvető élelmiszer megvan, de igen rossz a Tamásiban sütött kenyér minősége. Hiány volt Hypóból, festékből, hígítóból, vízvezeték-szerelési anyagokból, bojlerből, zománcozott fürdőkádból... Nem minden esetben kapjuk meg az árut, amit a vevő kér. Az 1904-ben épült Gizella hengermalom most kettős hasznosítású. Az egyik részben van a termelőszövetkezet tápüzeme, ahol havonta 27 vagon tápot készítenek. Hélt ember dolgozik itt és a közös gazdaságon kívül a háztájit is ellátják. Az egykori malom másik részében fröccsöntő üzemet működtet a téesz és egész évben folyamatos munkalehetőséget biztosít 34 tagjának. Hétpólusú cstlákozókat készítenek, amelyekkel átlátják az ország Agroker vállalatai mellett a Hód-Gépet és a Rába Vagon- és Gépgyárat is. Két családhoz is bekopogtunk Magyarkeszin. Török József szerint a magyarkeszi - ek többsége háztáji sertés- tartással foglalkozik. Ottjár- tunkkor két anyakoca és két süldő röfögött az ólban. — A termelőszövetkezettel szerződök és azon keresztül értékesítek — mondja, majd hozzáteszi, hogy a szarvasmarhák száma úgy 10—12 éve csökkent. Egy- páran hizlalnak még bikát, de a fiatalok már nem szeretnek, az idősebbek pedig „nem bírnak” tehénnel foglalkozni. Szabó Imre nyugdíjas pékmester újra szeretné gyakorolni régi hivatását. Feleségével együtt elhatározták, ha nem is az egész községét, de legalább egy részét ellátják olyan kenyérrel, amit ha kiszednek a kemencéből, akkon „nevet”, de még „másnap is mosolyog”. A pékség kész, most már csak a kémény nyomáspróbáját kellene elvégeznie „a kéményseprő vállalatnak”, ami után megkaphatná az engedélyt az idős mester. * Magyarkeszi képekből, a jelenből ennyit sikerült ösz- szegyűjtenünk. Remélhetőleg ezek is érzékeltetik az eredményeket, és azokat a gondokat, amelyeket a községben közös öszefogással meg tudnak majd oldani. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: Kapj inger András 1944. október 15-e évfordulóján (I.) Horthy lolhiismorete... VERÖFÉNYES napra virradt 1944. október 15-én Bu. dapest. A város a háborúban már megszokott vasárnapi képét mutatja. Az újságok első oldalán a hadijelentések, amelyekből — fogalmazóik minden igyekezete ellenére, hogy győzelemnek tüntessék fel a vereségeket — kitűnik, hogy a szovjet csapatok már a magyar főváros felé közelednek. Makó, Szeged már a szovjet csapatok kezén van, Debrecen körül pedig páncéloscsata tombol, amelynek kimenetele aligha lehet kétsé. ges. Sztálingrádtól jutottak idáig a Vörös Hadsereg egységei, miért éppen a Hortobágyon sikerülne feltartani őket? Budapesten ezen a napon még nagyon kevesen tudják, hogy az ország tulajdonképpen már kilépett a háborúból. Egy fegyverszüneti küldöttség, amelyet Horthy Miklós kormányzó Faragho Gábor vezérezredes, egykori moszkvai katonai attasé vezetésével küldött a Szovjetunióba, négy nappal előbb, Moszkvában Molotov külügyminiszter lakásán aláírta az ideiglenes fegyverszüneti megállapodást. Gróf Teleki Géza, a Jugoszlávia megtámadásakor öngyilkossá lett miniszterelnök fia, a küldöttség egyik tagja pontosan feljegyezte az időpontot. Este 7 óra 57 percet mutattak az órák. Az okmány orosz nyel. ven íródott. Francia fordítást mellékeltek. Molotov türelmesen várt, amíg a magyar delegáció átolvassa a szöveget. Az aláírások előtt Faragho tintával odaírta: „Magyarország kormányzójának megbízottjai: vitéz Faragho Gábor vezérezredes, Szent-Iványi Domokos rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Teleki Géza egyetemi nyilvános tanár”. Teleki Géza feljegyzései szerint az aláírás után a szovjet tárgyalópartnerek szinte kicserélődtek. Kuznye- cov vezérezredes, a szovjet vezérkari főnök helyettese, aki az október elsején Moszkvába érkezett magyar delegáció valamennyi tárgyalásán részt vett, odament a magyar tábornokhoz, meg. ölelte és testvérének nevezte. Molotov — aki akkor a szovjet vezetés második emberének számított — mosolygott és kezet rázott a magyarokkal. — Most már szövetségesek vagyunk! — jelentette ki. A KÜLDÖTTSÉG azonnal táviratban értesítette a budai Várat, hogy az aláírás megtörtént. Az előzetes titkos táviratváltások alapján a kormányzónak az lett volna a dolga, hogy azonnal szembeforduljon a németekkel. A moszkvai tárgyalások nyomán a szovjet hadsereg két- három napra megállította a frontot, hogy a kormányzó Budapest alatt összegyűjthes- se csapatait. Horthynak azonban esze ágában sem volt eleget tenni e megállapodás legfontosabb, s az ország számára sorsdöntő pontjának. Amint akkori külügyminisztere, Hennyey Gusztáv vezérezredes, később, az emigrációban leírta : „Lelkiismereti problémát jelentett a kormányzó számára a Németországgal fennálló szövetségi viszony felbontása. Sohasem állott szándékában, hogy katonai akciót indítson Németország ellen, ezt előttem több alkalommal is kijelentette”. Negyedszázad politikai története mutatja, hogy Horthynak egyáltalán nem, vagy nagyon sajátosan működött a lelkiismerete. Mindenesetre miközben a szovjet katonai parancsnokság az előzetes fegyverszünetnek megfelelően parancsot adott csapatainak, hogy „semmiféle további előremozgást külön intézkedésemig ne folytassanak”, az ő csapatai ellenlökésekkel kísérleteztek. És, bár tudomása volt róla, hogy a fegyverszünet bejelentése esetére a nyilas pártba tömörült szélsőjobboldali banditák német katonai támogatással a hatalom átvételére készülnek, még arra sem adott parancsot, hogy megbízható csapatok védelmébe helyezze magát. KÖRÜLBELÜL abban az időben, amikor a budai Várba beérkezett a fegyverszünet megkötését tudtul adó moszkvai távirat, a hitlerista titkosrendőrség figyelő szemeit kijátszva egy szociáldemokrata és egy kisgazdapárti politikus jelenik meg a kormányzónál. Szakasits Árpád és Tildy Zoltán az ország hitlerista megszállása óta illegalitásban él. Ott alakul meg a Magyar Front, amely szeptember 20-án memorandumot juttatott el a kormányzóhoz, aki aztán a vezérkari főnökét, Vörös Jánost bízta meg a kapcsolat felvételével. Vörös közölte: a kormányzó kész kiugrani, s megkérdezte: mi támogatást kaphatna az ország népétől, a munkásságtól, a pa. rasztságtól? A Magyar Front vezetői azt válaszolták: min. den támogatásra számíthat, ha fegyvert ad. Hiszen fegyvertelenül mit tehetnének az állig felfegyverzett megszállók ellen? Horthy a személyes megbeszélésen azonban egy szót sem hajlandó szólni a munkásság felfegyverzéséről. Amikor Szakasitsék előadják a Magyar Front elképzeléseit, Horthy elkezd a földreformról beszélni, amiről most nincs, nem is lehet szó. Olyasféle földreformtervet ad elő, amely a nagygazdák paradicsomává változtatná Magyarországot. Már az ország földjén tombol a háború, s Horthy azt magyarázza, hogy a nagybirtokokat szerinte is le kell bontani, de vigyázni kell. Háromszáz—ötszáz hol. das birtoktesteket képzel el, s aztán mindenféle öntözőcsatornák építéséről fecseg. Szakasitsék többször közbe akarnak szólni, de ha Horthy egyszer elkezd beszélni, lehetetlen félbeszakítani. VÉGÜL csak rátér a találkozó tulajdonképpeni tárgyára. Figyelmezteti a Magyar Front vezetőit, készüljenek, mert kedden, október 17-én bejelenti, hogy kilép a háborúból. S amikor a munkásságnak adandó fegyvert reklamálja a héttagú küldöttség, Horthy azt válaszolja, högy a szervezés most van folyamatban, s időben értesítést küld, hogy mikor és hol vehetik át a fegyvereket. Másnap délelőtt Horthy parancsára Vattay altábornagy hívatja Utassy Loránd ezredest, aki a Honvédelmi Minisztériumban teljesít szolgálatot. A katonai iroda főnöke tájékoztatja: az oroszok kívánsága, hogy egy magas rangú tiszt utazzon Szegedre, találkozzék Mali- novszkij marsallal, a szovjet frontparancsnokkal. Utassyt délután hat órakor igazítja el Csatay Lajos és Vörös János. Nem mondják meg Utassynak, hogy a fegyverszüneti egyezményt már megkötötték. Igaz, ők sem tudnak róla. Utassy rövid, de velős parancsot kap: vegye át a szovjet katonai parancsnokság, illetve a szovjet kormány kívánságait, s azt jelentse a Várban. Utassy el is jut Malinovszkijhoz, s csak ott derül ki: Horthyék ismét csak taktikáznak. Utassynak semmiféle felhatalmazása nincs a tárgyalásokra, s mint a Honvédelmi Minisztérium hadifogolyosztályának vezetője, tájékozatlan minden jelentős katonai kérdésben. Így nem tud válaszolni Malinovszkijnak legfontosabb kérdésére sem: mennyi időre van szükség ahhoz, hogy a magyar csapatok szembeforduljanak a németekkel. Az akció részleteiről sem tud tárgyalni. ANNÁL IS INKÁBB tisztában vannak saját elgondolásaik minden apró részletével a németek. Elhatározott dolog, hogy Horthyt felcserélik Szálasival, s a nyilasokat juttatják hatalomra. A hitleristák számára azonban most sem lényegtelen a látszat megőrzése, s olyan megoldást keresnek, hogy a kor. mányzó, mint alkotmányos tényező, hajlandó legyen szentesíteni a német fegyverekkel végrehajtott nyilas puccsot. PINTÉR ISTVÁN. Következik: 2. Csak „alkotmányosan” „Mosdókagyló" az óvodában Havonta 27 vagon tápot készítenek
