Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-11 / 239. szám
1984. október 11. * IrtÉPÜJSÁG FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Levélféle néhány fiatalhoz Kedves Barátaim! Ügy gondolom, szólnom kell hozzátok néhány mondatot, hogy tisztázzunk legalább két dolgot. A múlt héten együtt ültünk a szekszárdi Babits Mihály művelődési központ nézőterén — igaz, ti az utolsó sorokban — és együtt élvezhettük a szekszárdi néptáncegyüttes ragyogó műsorát. A produkció nyújtotta élmény nagyobb is lehetett volna, ha úgy akarjátok. De nem így történt. Sajnos. Már a program kezdetén „bizonyítottátok”, hogy nem a néptánc után érdeklődő emberek vagytok, hanem egy „odairányított” társaság. Emlékeztek — hogyne emlékeznétek! — arra a momentumra, amikor az együttest kísérő egyik zenész leesett a színpadról, aztán harsány hahotával, tapssal, „jutalmaztátok” a be nem tervezett produkciót. Az az egyik tisztáznivaló, hogy a fiatalember gyengén lát, és a sötétben — mert az volt! — a színpad mellé lépett. Tehát nem az ital miatt — ahogy ti gondoltátok — következett be a baleset! A másik az, hogy a „megbeszélt" közbetapsolá- sotokkal nemcsak az előadókat, hanem a nézőket is zavartátok... Ügy tudom, nemes célra kívánják fordítani a rendezők az est bevételét, és azt is vallom, hogy a néptáncegyüttes célja is nemes. Éppen az értékmentő, értékközvetítő munkája miatt. Magatartásotokkal — még ha meg is vettétek a jegyet — ti nem ezeket a célokat támogattátok. Biztosan hallottátok már eleget, hogy viselkedni nemcsak otthon, az iskolában, az utcán, de a különböző szórakozást, művelődést szolgáló intézményekben is kell. Ez igaz, és az is, hogy a nektek címzett jó tanácsok, instrukciók mindeddig süket fülekre találtak... Bizonyítottátok. Valamit javaslok végül. Nem mondom azt, hogy ne vegyetek részt hasonló rendezvényen, de ha már ott vagytok, akkor figyeljétek meg, hogy a többség hogyan viselkedik. Mert kitűnni, de főleg különbnek lenni elsősorban kulturált viselkedéssel lehet. Üdvözlettel: Ékes László • • Ösztöndíjas évek után a katedrán A középiskola a délutáni órákra már elnéptelenedett.' Miközben a nevelői szobát keresem, az egyik emeleti társalgóban egy fiúra bukkanok, aki önfeledten „játszik” egy számítógéppel, fel sem fedezi tétova útkeresésemet. Néhány perc múlva már a pedagóguspályát egy hónapja ízlelgető, nemrég még tanácsi ösztöndíjas fiatal pályakezdővel beszélgetek, aki egyetemi tanulmányainak harmadik évében kötötte meg a szerződést. — Amikor bekerültem az egyetemre, még nem nagyon foglalkoztatott a gondolat, hogy mi lesz majd öt év múlva, akkor még sok minden más áll a hallgató figyelmének középpontjában — mondja a fiatal tanárnő, Eszterbauer Erzsébet, akit első látásra kicsit nehéz megkülönböztetni középisko. lás diákjaitól. — Milyen előnyöket jelent ma az ösztöndíjszerződés? — A havi hétszáz forint természetesen nagyon jó kiegészítője a felsőoktatási in. tézményekben tanuló hallgató szűkös gazdálkodási alapjának. Meglepődtem azonban, amikor sor került a szerződéskötésre. Nagyon egyoldalúnak éreztem ezt a szerződésnek nevezett viszonyt. Aláírtam egy papírt, — mely szerint vállaltam, hogy tudásom legjavát adom az egyetemen, s hogy szocialista szellemben fogom majd nevelni diákjaimat. S a szerződés esetében nincs arra lehetőség, hogy a szerződést kötő egyéni kérését konkrét helyzetének megfelelően figyelembe vegyék. A szerződést két fél köti, s én szerettem volna arról is hallani, hogy körülbelül mit vállal ezért a megye, az én tapasztalataim ugyan kedvezőek, de jó lenne ha ezt rögzítenék a megállapodásban. — Milyen lehetőséget kínáltak fel az ötödik év végén? — Ma már nem szükséges egy pedagógusképző intézmény hallgatójának azért megkötnie az ösztöndíjszerződést, mert esetleg egyébként nem jutna álláshoz. Nekem is több lehetőségem volt. A megyei és városi művelődési központban népművelőként helyezkedhettem volna el, jelenlegi állásomon kívül megyénk három-négy középiskolája közül választhattam. Mivel Szekszárdon lakom, a vendéglátóipari szakközépiskolát választottam. — Tudom, hogy rögtön osztályfőnök is lett. Hogyan boldogul szakközépiskolásaival? — Aki csak a papírért, a bizonyítványért jön intézményünkbe, azt nehéz meggyőzni arról, hogy a magyar vagy a történelem tantárgy az általános műveltség szempontjából ugyanolyan fontos, mint a szakmai ismeretek megszerzése. Szerencsére sok az érdeklődő, tanulni akaró diák az iskolánkban. Ezért a sikerélményem is gyakran biztosított. Egyelőre azonban még én is kísérletezem, próbálkozom elképzeléseim megvalósításával. Mindenekelőtt ki kell alakítani egy munkastílust, s ehhez mindenképpen idő kell. Egyre nehezebb azonban megvalósítani itt is és más oktatási intézményben is az oktatás mellett a nevelést. Kevés idő jut rá. Közben a már ismerős tanuló begurítja a számítógépes asztalkát a tanterembe, ahol most csak ketten ülünk. Miközben a tanárnőjével néhány barátságos szót vált, arcán zavart mosoly. — Hogyan sikerült a nevelőközösségbe beilleszkedni, kap-e segítséget a munkájá. hoz? — Mindig vannak a napi munka során olyan feladatok és problémák, amit nekem kell megoldanom, de a munkatársaim a beilleszkedésben is sokat segítettek, és segítenek folyamatosan tapasztalataik átadásával. — Tervei? — Nagyon hiányzik egyelőre a szegedi élénk kulturális élet, az egyetemi kortársak. Az egyetemi öt év alatt korántsem lehetett mindent megtanulni, ami szükségeltetik a szakmai gyakorlathoz. Itt most az elméleti részre is gondolok. Ügy érzem, tanulnivalóm nekem is folyamatosan van, s talán lesz most már több időm nyelvtanulásra is. — Sok sikert a tervek megvalósításához! S. M. színjátszóverseny Országos meghívásos amatőr színjátszóversenyt hirdet hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából a Művelődési Minisztérium, a Népművelési Intézet, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és Tolna megye Tanácsa. Az Auróra elnevezésű szin- játszóversenyen azok a csoportok vehetnek részt, amelyeket a Tolna megyei művelődési központ, az országos diáknapok, a tatabányai színjátszótalálkozó és a minősítési találkozók zsűrije meghívásra javasol. A versenyre az orosz irodalom klasszikus müveivel, a szovjet irodalom alkotásaival, valamint a felszabadulás utáni hazai irodalom művei közül választott anyaggal lehet nevezni. Műfaji megkötöttség nélkül drámát, dramatizált alkotást, vagy szerkesztett műsort egyaránt bemutathatnak az együttesek. A megyei javaslat alapján meghívott produkciókat elő- zsüri tekinti meg, az ODN és a tatabányai találkozók zsűrije viszont közvetlenül tehet javaslatot a meghívásra. A szin- játszóverseny döntőjét 1985. október 8—15. között rendezik meg Szekszárdon, s a vetélkedés legjobbjai szovjetunióbeli utazáson vehetnek majd részt. A részvétel feltételeivel kapcsolatban a Budapesti Művelődési Központ és a megyei művelődési központok nyújtanak részletes felvilágosítást. Bemutatkoztak a diákok „A diák feje nem bögre, amit tele kell töltenünk, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantanunk". Igor Tramm szavait választották mottóul a múlt hét végén Szekszárdon, a városi diáknapok szervezői, s a két nap eseményeit mérlegre téve, azt hiszem igazak is a sorok. Hiszen, amikor értelmes feladatot, célt adnak a diákoknak, lehet rájuk számítani, csak éppen mozgatni kell őket, versengésre, közös cselekvésre szólítani, hogy önmagukat adhassák. Ezt bizonyította a szombat délelőtti fantáziadús, ötletes bemutatkozás, mellyel a megyeszékhely szakközép- és szakiskolái — kár, hogy a gimnázium hiányzott! — kirakatba tették munkájukat. Volt is színes forgatag, „vásári” hangulat a városközpontban! Nem így azokon a közös rendezvényeken, ahol már nem a mundér becsületéért, hanem pusztán érdeklődésből kellett volna részt venni. De tévedés lenne újra a fiatalok nyakába aggatni a már elcsépelt jelzőt: közönyösek. Hiszen eleve megkérdőjelezhető a diáknapok helyszíneinek szétszórtsága. Mert hát hiába a bő kínálat, hogyha a főiskolán, úttörőházban, középiskolákban, sportpályán és városközpontban egyszerre folyó programok közül nem tud választani az ifjú... Egyetlen helyszínen non-stop programmal szervezettebbet színvonalasabbat lehetett volna nyújtani — s talán nagyobb közönséggel. Mégis a diáknapok javára írható a gazdag kínálat: kulturális-, sport-, szórakoztató és politikai rendezvények várták a fiatalokat. — tzs — Az „efisök” kitettek magukért Az ördögbőr együttes Bonyhádról Sakk-szimultán Rudolf László hexasakk Európa-bajnokkal Bábkészftés a „diákzsibiben” Fotó: Kapfinger András Ki eszi a legtöbb nyers tojást a „legek” versenyén?
